Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-26 / 51. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre ------- 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — ■ intézendők. —.........— K iadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 51. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, junius 26. Dobó-ünnep. Eger, 1912. junius 23-án. A mai napon ünnepi díszbe öltözött a Dobó-szobor környéke s az egész Kossnth-téren köröskörül magyar nemzeti zászlót lengetett a szél. Délután 6 órára pedig ezer meg ezer ember állotta körül Eger diadalmas hősének emlékét, hogy tanúja legyen egy kedves, szívből jövő és szívhez szóló ünneplésnek. Félszáznál több leánykát hoztak ide tanítómestereik az ország szivéből, hogy Eger ostromának emlékét, a diadalmas küzdelmet, itt ünnepeljék a Dobó István szobra előtt. Es a leánykák szívből jövő, kedves éneke, lélekből fakadó szavalata mind, mind kellemes zene volt azok előtt, akik a hazaszeretetet még becsülik, a hazáért még lelkesedni és fáradozni is tudnak. És a sok gyöngéd hang után jött egy szép, erős, hatalmas szózat. A szószékre állott Erdődíj Imre igazgató, — már Budapesten is nagy elismerésünkre méltó sikerrel áldozott a Dobó István s az egri nők emlékének, — és a következő beszédet mondotta el nagy hévvel: Mélyen t. Közönség! Kedves Leánykák! Messze földről kerültünk ide, hogy szinről- szinre lássuk azt a helyet, azt a várost, melyet a hősies elszántság, a hazáért minden áldozatra kész lelkesedés már évszázadok előtt megszentelt. Távol lakunk ugyan mi innét, de lélekben mindig közel vagyunk, mikor a haza viszontagságai s azok a hősök jutnak eszünkbe, akik a viszontagságok óceánjai közepeit el nem csüggedtek, hanem bátor lélekkel s a Gondviselésbe vetett rendületlen hittel küzdöttek utolsó lehel- letükig. S ha ilyen küzdelemre erőt, bátorságot akarunk meríteni: hová zarándokolhatnánk el méltóbb helyre, mint ősi falaid közé, Eger, ahol Dobó és az egri nők emléke megtanít arra, hogy a hazáért a legvégső áldozatra is habozás nélkül el kell szánva lennünk! Megjelenik itt lelki szemeink előtt a végtelen török tábor, mely a körüliévé hegyeket, dombokat beborította sátor-özönével. A másfél százezer török had úgy tűnhetett föl a várbeliek előtt, mint a hullámzó tenger, melyen ők csak egy rozoga hajóban hánykódnak . . . Köröskörül semmi segítség. A közelben és távolban vihar dűl és csak idő kérdése, hogy mikor csap össze mindenki feje fölött a hullám és mikor merül el benne — a pusztulásba már úgy is szinte beletörődött — magyar haza. De nem törődtek bele az egriek, hanem saját lelki és testi erejűkben s az Isten segítségében bízva, továbbá tudva azt, hogy ha Eger elvész, nyitva állatörök előtt az ország felső vidéke: készen állottak a küzdelemre. Aztán úgy volt... Dörögtek az ágyuk, repültek a golyók, dőltek a falak. Mikor a puskaporosraktár is felrobbant: ég és föld megrendült, csak az elszánt védők lelke nem rendült meg. A kidőlt falak helyére újakat emeltek, a réseket betömték, puskaport gyártottak s visszaverték a várba tolakodó ellenséget. Aztán úgy volt.. . Okt. 13-ikán volt a főostrom, a döntő ütközet. A török minden fegyverfogható embert a várra uszított, melynek csekély őrsége, a folytonos küzdelem és kétség között már-már ellankadva, alig bírt a rohamnak ellent- állani. De jöttek a leányok, jöttek az asszonyok! Egyik vizet, másik bort, vagy biztató szót, de mindenik erős lelket hozott magával. Az erős lélek pedig megedzi a gyenge karokat is. A nők is dobálják a köveket az ostromlókra s ha kidől a férfi: ott marad fegyvere; felragadja a nő s folyik a harc tovább, mig be nem látja a török, hogy a várat az Isten védelmezi, az ellen pedig tovább nem harcol. Harmincnyolc napi ostrom után felszabadult Eger. Igen! ezt a várat az Isten védelmezte, kinek jobb keze te voltál, erős lelkű ember, hősök hőse, Dobó! Negyedfél századon át csak a szóhagyomány és a történetírás betűje hirdette Dobó s az egri nők halhatatlanságát, mig e század elején (ezelőtt 10 évvel) Eger város néhány lánglelkii polgára mozgalmat indított, hogy az ősök dicsőségéről látható emlék is beszéljen. Mikor hozzánk eljutott a hire, hogy Egerben Dobónak szobrot akarnak állítani, azonnal elhatároztuk, hogy ennek a hazafias törekvésnek tettel is részesei leszünk. A budapesti VIII. kér. (Cso- konai-utcai) polg. leányiskola ezelőtt 10 esztendővel, 1902. febr. 16-án, Dobó-ünnepet tartott, melynek jövedelmét e szobor alap javára adta. Kedves Lányok! Öt év óta áll itt a dicsőségnek e beszédes oszlopa, ez a szobor; mi pedig örömmel ragadtuk meg az alkalmat, hogy vándorlásunk közben megtekintsük. Nem úgy nézünk rá, mint idegen alkotásra. Hisz’ ez a miénk, a mi tulajdonunk is; legalább egy darabja: talán épen a kardja, melyet Dobó most is magasra emel, de nem azért, hogy az ellenséget vele elriassza. Hiszen nincsen már ellenség, nincs itt már a töröknek hírmondója sem! Azért emeli magasra, hogy megfenyegesse vele a törpe utódokat, a kishitüeket és a kényelem- hajhászókat, akik az övénél sokkal kisebb veszedelem idején is cserben hagyják a hazát. Bennünket ne fenyegess, szent alak! Nézd itt ezeket a kedves, gyöngéd, de erős magyar lelkű leányokat, akik hozzád zarándokoltak erőt és akaratot meríteni arra, hogy ha a haza veszélyben lesz, az egri nők példája lebegjen ideálként szemeik előtt! Fogadd kegyesen, amit hálás szivük a nagy idők emlékének, a Te szellemednek s az egri nők dicsőségének nyújtani tud: fogadd kegyesen ezt a koszorút! . . . Mondanunk sem kell, hogy a szépen előadott beszéd nagy hatást keltett s nyomában hatalmas éljenzés fakadt az ezrekre menő tömeg ajakán. E lelkes ünnep hatása alatt Jan- kovics Dezső kir. tanácsos, polgármester rövid, de értékes beszédben köszönte meg Erdödy Imre igazgatónak, a tantestület jelenvolt tagjainak és a leánykáknak ezt a kitüntető, hazafias figyelmét, mellyel igazolták, hogy e honnak éppen úgy lelkes leányai akarnak lenni, mint az egri nők voltak a török ostrom idején. Az egész ünnepség lefolyása különben a következő volt: * 1) Himnusz. Énekelte az ifjúsági kar. 2) Erdélyi: Magyar lányok. Szavalta Sugár Stefánia felsőker. tan. 3. Czuczor: Riadó. Énekelte az ifjúsági kar. A magánrészeket Nagy Erzsi IV. o. t. 4) Tóth K: Előre! Szavalta Ali Gizella IV. o. t. 5) Virágének. Énekelték: Helbing A., Taub I., Eckstein R., és Gross Borbála IV. o. t. 6) Rudnyánszky: Honleány. Szavalta Nagy Erzsi IV. o. t. 7) Tinódi: „Jó Magyarországban sokszor volt nagy Ínség. . Énekelte az ifjúsági kar. 8) Tinódi: „Summáját irom,..“ Énekelte Hollaender Erzsi IV. o. t. 9) Dobó Kata. Szavalta Garbaisz Gabriella III. o. t. 10) Tinódi: „Ti magyarok . . .“ Énekelte az ifjúsági kar. 11) Petőfi: Egri hangok. Szavalta Német Emilia III. o. t. Ezután mondotta el szép és hatásos ünnepi beszédét Erdödy Imre igazgató s miután a szobor előtt elhelyezték a díszes koszorút s elénekelték a Szózatot, — elvonult a fehérbe öltözött leánysereg Jankovics Dezső polgármester lelkesítő beszédének hatása alatt. Lassankint eloszlott a több ezer főből álló tömeg is. A Dobó-szobrot egyébként erre a napra zöld gallyakkal és nemzetiszin drapériákkal is feldíszítették s a Kossuth- téren levő házak tetejéről mindenütt hatalmas nemzetiszin zászlókat lengetett a szél. A sajtó irányítja az emberek gondolkodását és érzéseit, kisajátítja a közvéleményt, befolyásolja a kormányzást, politikát, törvényhozást, a választásokat, a gazdasági viszonyokat; egyszóval: az embereket és intézményeket a maga képére és hasonlatosságára alakítja. És még a legjobb érzésű, legjobb irányú emberek közül is oly kevesen törődnek avval, hogy — éppen a fenti okokból — csak a jó sajtót kellene, sőt lenne szabad támogatni.
