Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-08 / 46. szám
2 EGER. (46. sz.) 1912. junius 8. illatos csatorna és a benzinfüstöt terjesztő automobil? El kell tehát ismerned, hogy mindez fejlődés.“ Valóban az, bár egyrészük csak félmunka! Érzik ezt városunk atyái, még jobban sajogják a pótadók terhe alatt roskadozó polgárok. — Az előbb felhozott dolgok ugyanis a város fejlődésének csak külső képét mutatják. E részben nagy erőlködések árán történt valami, de mennyi hiányzik még? Célszerűtlenül elhelyezett iskoláink és középületeink hányszor okoztak már fejtörést vezetőköreinknek és hányszor okoznak még: ki tudná azt megmondani? Vájjon meglátszik-e Dobó városának lakosain az a nagy kulturmunka, amelyet oly sok irányban fejtenek ki a szellemi és erkölcsi haladásnak zászlóvivői és napszámosai? A „cikrák“ uton- állása, a durva szitkok, az égbekiáltó káromkodások, a pökhendiség garázdálkodása, stb. stb. eddig nem nagyon bizonyítják azt, hogy igazán haladunk az eszményi „magyar Athén“ felé. Igen, Eger népének még sokat kell fejlődnie a művelődés, az erkölcsiség terén, hogy felfoghassa azoknak a javaknak értékét, amelyeknek megszerzésében semmi része nem volt. It t emelkedik szemünk előtt a fejedelmi épület, a legendás Lyceum. (Nem a „Népszava“ és az „Est“ legendáira gondolok!) Bárki vetődik városunkba, megbámulja Eszterházy Károly grófnak, az utolsó egri püspöknek, hatalmas alkotását. Sokan messzeföldről jönnek ide a megtekintésére. Áz egyszerű embert és a műértőt egyaránt meglepi a Lyceum nagyszerűsége. Vájjon mennyire becsülik meg Egerben ezt a megcsodált műemléket, a tudományos művelődés hatalmas eszközének eddig és talán a jövőben is egyik főbiztosítékát ? Beszéljenek a Lyceum falához biggyesztett szemetes ládák; beszéljenek a plakát-táblákkal és rongyokkal Ízléstelenül elrondított szegletek és hirdessék Eger háláját a falakon ékeskedő felírások stb. Más városokban óriási áldozatkészséggel emelnek a mi Lyceumunk mellett eltörpülő kultúrpalotákat, a környékét parkírozzák; mig az Eszterházy Károly jóvoltáoól itt lévő hatalmas épületnek északi és keleti oldalait az utcai szemét és a különböző hulladékok éktelenítik. Sokan látják az egri Lyceumot és kevesen ismerik. Még Egerben is mende-mondák kelnek szájról-szájra a Lyceum építéséről és annak körülményeiről, pedig alig 150 esztendeje áll fenn. Kevesen vesznek annyi fáradságot, hogy egy-két könyvben utána nézenek. így azután teljes meggyőződéssel hirdetik, hogy a Lyceum helyén nagy mocsár volt és Eszterházy pilótákra építtette. Lássuk az igazságot! A Lyceum helyén, okiratok tanúsága szerint, a város parochiát kezdett építeni, amelynek szomszédságában különben már régebben ott állott Gusztinyi János egri kanonoknak a háza és kertje, akit épen Lyceumunk tervezésének idejében nagy szerencse környékezett: őt szemelték ki Nyitra püspökéül. E két telken épült föl a Lyceum Az egri szóbeszéd szerint a Lyceum építése 20 évig tartott (1765—1785.) Ez is tévedés! Eszterházy az 1762. október 1-én tartott káptalani ülésen terjesztette elő nagyszabású tervezetét, s már ugyanazon év november 12-én megkezdődtek az előmunkálatok. 1763. tavaszán már folyt a munka; 1761. május 23-án elkészült a fundamentum, 1770. január elején tető alá került az épület északkeleti szárnya, majd 1771. január 17-én a délkeleti szárnyának gerendázata is elkészült.*) A csil*) Ott láthatni egy gerendán most is e betűket: C. G. E. E. A. D. 17. JA. AO. 17 71. (Comité Carolo Esterházy Episcopo Agriensi Die 17. Januarii Anno 1771.) lagvizsgáló 1773-ban épült. 1774-ben már bevonulhattak a teológiai, a jogi és a filozófiai fakultások hallgatói a tanárok előadásaira. Mindezek elolvashatok Szepessy Sándor: „Az egri lyceum bölcsőkora“ c. tanulmányában és Udvardy László dr.: „Az egri érseki joglyceum“ c. hatalmas kötetében. De ki gondol ma a könyvekkel? Legfeljebb a könyvtárnokok, akik közé tartozott Monte-degói Albert Ferenc is, az egri lyceumi könyvtárnak egykori tudós vezetője és a matematikai torony utolsó csillagásza. Az ő érdemei hervadhatatlanok a Lyceum történetében. Mikor a Lyceumról beszélünk, nem szabad róla sohase megfeledkeznünk. Szepessy Ignác báró*) után a rendezés terén néki köszönhet a lyceumi könyvtár legtöbbet. A lajstromozást nagyrészben ő végezte; 44 kötet ívrétű jegyzékből 28-at ö készített el. Különös figyelmet fordított könyvtárunk ritkaságaira, az ősnyomtatványokra és a kéziratokra**) Albert Ferenc úttörő munkásságát könnyedén elsikkasztani nem lehet, mert akarva, nem akarva csak ő utána bandukol az, aki a könyvtárat rendezni akarja. Azért hívom fel a figyelmet Monte-degói Albert Ferencre, mert a „Magyarország" május 26-iki számában közölt cikkben még a nevét sem említik meg, pedig e cikknek érdemleges tartalma is az ő leírásain alapszik. Ha az élőknek „koszorúként osztjuk a borostyánt,“ ne tagadjuk meg a holtaktól legalább is a — leveleket. Az említett cikknek több rendbéli tévedésével nem akarok foglalkozni. A hozzánk vetődött idegentől nem várunk teljes tájékozottságot a mi különös dolgainkban. Az egri Lyceum iránt tanúsított jóindulatot pedig szépen meg is köszönjük. Bárcsak többen pártolnák Egernek igazait a sajtóban, akkor talán nekünk is jutna valami az államháztartásának — mások számára dúsan feltálalt —asztaláról! Magunkra hagyatva csak tengünk-pangunk. A politika szeszélyes alakulásai eddig úgy se lendítettek rajtunk semmit. Markó Miklós úr, a cikk szerzője, csodálkozik azon, hogy Eger nem kér egyetemet, jóllehet, van kész egyetemi épülete. Az egri Lyc eum anyagi helyzetének avatott ismerői egyetemre még álmukban sem gondolnak. Kevesebbel is megelégedünk. Becsülje meg elsősorban Egera Lyceumot! Legyen annyi szépérzék a város vezetőségében, hogy ne tűrjön el semmit, ami e műemléket kívülről ékteleniti. A Lyceumnak alapos megújításáról is tud valamit a „Magyarország“ cikkezője. Mindnyájan örvendezünk, ha valóban bekövetkezik. (?) Néphagyományok gyűjtése. — Rövid tájékoztató a néphagyományok gyűjtésére. — A néphagyomány gazdátlan költői és néprajzi érdekű emlékeit mindig a nép egyszerű fiainak ajkáról és mindig betüszerinti hűséggel jegyezzük le. A rendszeres gyűjtésben lehetőleg a saját falunk összes népköltési emlékeit, hagyományos szokásait és babonás hiedelmeit kutatjuk. Eredményes kísérlet nélkül egész vidékekre, tájnyelvi területekre és országrészekre kiterjeszkedni csak akkor kívánatos, ha a népköltésnek csak egyik ágát, vagy ha egyes szokásokat és a babonás hiedelmeknek is csak *) Báró Szepessy Ignácról igy szól Kazinczy Ferenc „Az egri könyvtár“ c. versében: Eszterházy hagyott bennünket lenni, de rendre Oszt ’s bővít Szepessynk, s a chaos, ime, világ! Szólj, Epicur, mi neked kedves’b: az atóm-e, vagy a föld? „Ez; de atom nélkül nem leve még soha föld.“ **) Heves és Külső Szolnok T. E. Vármegyék Leírása 117-123. egyik csoportját kutatjuk. Nagyobb területeken különösen a ritkább balladákat, népmeséket, ráolvasásokat és bájoló igéket kell érdeklődésünk tárgyává tennünk. A régibb epikai emlékek kutatásában az öregekkel érintkező apróbb gyermekek is nyomra vezethetnek. A bájoló igéket, varázsoló mondókákat ismerő kuruzslók, javasok, bűbájosok bizalmatlansága leginkább úgy ostromolható meg sikerrel, ha enemü ismereteinkkel mi kezdjük meg a közlékenykedést. A titkos igék néha a környezettől is megtudhatók. A velük kapcsolatos cselekmények és szerek ismertetése a környezet segítségével szintén ellenőrizendő. Mivel az egész vonalon való gyűjtésnél a diktálok nem tudhatnak pontosan minden hagyományos szöveget, meg kell hallgatnunk a fölmerülő változatokat is, hogy gyűjteményünkbe valamely faluból, vagy vidékről a lehető legeredetibb és legteljesebb szöveg kerüljön. A fogyatékos, vagy irodalmi befolyást sejtető szöveg megrögzítésétől már csak azért is óvakodnunk kell, hogy a nevüukkel együtt szereplő adalékok a szövegrontás, vagy ferdítés látszatától mentek legyenek. A változatok kutatása nélkül különösen a kötetlen szövegű emlékek (mesék, mondák, közmondások, találós mesék, anekdoták stb.) lejegyzése jár kockázattal. A terjedelmesebb előadásban a szerkezet, a rövidebbekben a próza számos hagyományos szólama, sőt hagyományos ritmusa is áldozatul eshetik. Ezért még az általánosan ismert meséket is többször el kell mondatni, mert csak igy állapítható meg, hogy nem hiányzik-e belőle valami, vagy valami nem keveredett-e bele más meséből. A ritkuló régi állatmeséket, teremtés-mondákat, helyi és történelmi hagyományokat minden gyűjtőnek kutatnia kell. A kötött szövegű emlékek között a lira- dalok lejegyzése a legnehez bb. A nép ugyanis e?y egy divatos dallamra számos közös ütemű, de tartalmilag össze nem függő versszakot összeénekel. Ilyen esetben a gyűjtő hivatása, hogy többszöri meghallgatás és több irányú puhatolózás után a versszakok összetartozósá- gát megállapítsa. A dallammal együtt hagyományozott szöveget a lejegyzőnek még akkor is énekeltetnie kell, ba a diktálást lassító dallamot le nem kotázza, vagy fonográfba nem énekelteti, mert a puszta szöveg elmondásában gyakorolatlan diktáló a sorokat és a versszakokat könnyen kifelejti, összezavarja és el is ferdíti. Ha régi verses emlék töredéke merül fel, az elfelejtett verses szöveg tartalma, a diktáló emlékezete nyomán, prózában jegyzendő le. Az ódon balladák, románcok, ünnepi alakoskodások, játék-rigmusok csonka szövege lejegyzendő akkor is, ha a hiányzó részekre már nem emlékeznek. A diktálótói mindig megkérdezendő, hogy honnan vette azt, amit velünk leirat. Ha esetleg irodalmi forrást jelölne meg (pl. régi kalendáriumot, vagy ponyvairodalmi terméket), a lejegyzést meg kell ejteni, mert a diktáló emlékezete ebben az irányban nem mindig megbízható. Sőt le kell jegyezni azért is, mert a megjelölt nyomon esetleg más forrásra, valamely rokontárgyu adalék, vagy változat eddig ismeretlen forrására bukkanhatunk. A lejegyzett adalék alatt megjelölendő a kelet, a diktáló neve és kora, faluja és vármegyéje, valamint az imént jelzett vallomásnak erre érdemes tartalma. Vidékről szakadt halászoknál, pásztoroknál, cselédeknél, munkásoknál és egyéb bevándorlóknál megemlítendő az illetők származási helye is.
