Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-17 / 5. szám
2 EGER. (5. sz.) 1912. január 17. nag}’obb bosszúságot még alig keltett egy-egy hivatalos intézkedés. — A szabályrendetet még 1899. márc. 9-én fogadta el a város képviselőtestülete s 1902. jun. 7-én belügyminiszteri jóváhagyást is nyert, azonban csak 1910. októberében léptették életbe a koleraveszede- leui hírére. Itt azután egy kis hiba esett; szabadságon lévén az ügy előadója, helyettese csak az életbe-léptetési rendeletet hozta a közönség tudomására, de nem gondoskodtak se lovakról, se szemétgyűjtő kocsikról, se alkalmazottakról. Még a szemetes csengetyüje sem volt meg, mikor életbelépett a szabályrendelet. Úgy emiatt, mint a kivételek (szőlő- és fogattulajdonosok) és a díjak fizetése miatt roppant sok volt a panasz, melyeknek hatása alatt a szabályrendelet revízióját mondotta ki a képviselő- testület. Az e célra kiküldött bizottság már elkészült munkálatával s az uj szabályrendelet tervezetét legközelébb a képviselőtestület elé terjeszti a következő módosításokkal: A szemét- szállítási díj fizetése — egyelőre az I. építési körben — mindenkire kötelező, mert téves az a felfogás, mintha a házi szemét (üveg és cserépdarabok, kőszén-hamu stb.) trágyának alkalmas lenne. A tulajdonképeni trágya kihordására az egészségügyi rendelet az irányadó. A díjat a háztulajdonos fizeti, aki azután beveszi bérlőin. A fizetés kinek-kinek a házánál történik, tehát elmarad a lótás-futás. A középületekre nem irányadó a díjszabás, mert azokra méltányos átalány-összegben egyezhet ki atanács. A dijakat mérsékli a tervezet; még pedig a progresszivitás elve szerint úgy, hogy 1—2 szobás lakás, vagy 30 m2-nél kisebb területű üzlet után havonkint 20 fillért kellene fizetni (eddig 32 fill, volt); 3—4 szoba, vagy nagyobb üzlethelyiség után 40 fillér (eddig 48 fill, volt); 5 szobás, vagy annál nagyobb lakás után havonkint 60 fillér, amennyi a régi szabályrendeletben volt. E tervezet annyira méltányos, hogy aggodalom nélkül elfogadhatja a képviselőtestület, a város pedig ez alapon szaporíthatja a kocsikat és pontosabban eszközölheti a fuvarozást. Az elnök : Mesélje el a történteket, de választékosabb kifejezésekkel. Sargel: Hogyan? Hja, vagy úgy! Bocsánatot kérek! Nem történt szándékosan, elnökur! Néha ugyanis nem tudom, mit beszélek . . . Előre hát! Julius 4-éről 5-ére virradó éjjel, tudja kérem, néhány kollegával együtt, az északi pályaudvaron, alaposan leszoptuk magunkat. Az elnök: Miféle kifejezés ez megint? Sargel: Bocsánat elnök ur, azt akartam mondani, kissé túlzottan öblögettem a torkomat, ha így jobban van mondva, — egyszóval kissé becsíptem, elnök url Mindig az igazságot mondom. No de ki ne csípett volna be életében, ugy-e, elnök ur? Hivatásom a zsákhordás és talán már megtörtént egyszer, hogy olyan gabonát cipeltem, amely utóbb abban a nagy kitüntetésben részesült, hogy az elnök ur és becses családja kenyér formájában fogyasztotta el. Az elnök: A tárgyhoz ! Sargel: Hiszen folyton csak arról beszélek. .. Kedélyesen haladtam tehát a Rue Mont- martreban, amikor hirtelen kedvem támadt szivarra gyújtani. Szivart szorítok fogaim közé, a zsebembe nyúlok gyufáért. A mennydörgős mennykő! Nem volt ám gyújtóm. Egyetlen szál gyújtóm sem volt! Akkor hát: nem, gondoltam, és tovább megyek. Minél tovább haA zsidók története. — Király Pál tanulmánya. — Király Pál, fővárosi író, ezen a címen „régészeti, bibliai és kritikai tanulmányt“ mutatott be 120 színesen vetített képpel és 5 mozgóképpel szombaton este az egri színházban. A zsúfolt nézőtér intelligens közönsége érthető várakozással tekintett az érdekesnek ígérkező előadás elé. Budapest közönsége — a reklámok szerint — három estén át tapsolt a szerzőnek. Ezenkívül a lapok kritikái; „az előadással kapcsolatos tradicionális történelmi hangverseny“ ; a zsidó nép közel négyezer esztendős küzdelmes múltja; Eger közönségének nemes tudásvágya — mind hozzájárultak ahhoz, hogy a színházban a legutolsó talpalattnyi helynek is akadt gazdája. Az előadás tehát — pénzügyi szempontból — pompásan sikerült. Sajnos, hogy az erkölcsi siker ennek még csak nyomába sem léphetett. Az előadás abszolút tudománytalansága fölment ugyan bennünket attól, hogy vele bővebben foglalkozzunk; de mégis foglalkozunk vele, hogy fölemeljük szavunkat bizouyos fővárosi írók eljárása ellen, akik Egert valóságos kísérleti nyúlnak tekintik és számítva a „jó vidék“ naivságára, hatalmas reklámokkal le-le- rándulnak hozzánk — kultúrát csinálni! Eger elsőrangú kulturális gócpont volt a múltban s az a jelenben is. Az igazi, a komoly tudásnak itt nemcsak értékelői, hanem művelői is szép számmal vannak. A régi elv, hogy „senki sem próféta a maga hazájában“, — igaz, hogy egyesek szárnyalásának szárnyát szegte már, de ez még nem bizonyítja azt, hogy szellemileg elmaradottak vagyunk. A főgimnázium ismeretterjesztő előadásai harminckét éves szép múlttal dicsekedhetnek; a főreáliskolában hat év óta folyik a népszerűsített ismeretközlés nemes munkája. Ezek az előadások, a legmodernebb szemléltetési eszközök felhasználásával, az egri művelt közönségnek nemcsak Ízlését finomították meg, hanem tudományos látókörét is hatalmasan kibővítették. Csak így tudjuk megérteni, hogy Egerben százakat látunk csoportosulni, amikor szigorúan tudományos, vagy művészi előadások szerepelnek programmon. ladok azonban, annál nagyobb kedvet kapok a szivarozáshoz. Egy pillanatig ez a gondolatom támad: felmászhatnék egylámpásra, aztán rágyújthatnék. Ekkor hirtelen egy cégtábla tűnik fel előttem. . . „Az ezüst lándzsához“ és kissé lejjebb az ajtó mellett egy másik felirat : „Éjjeli csengő.“ Hurrá! — gondoltam boldogan — meg vagyok mentve. Felköltöm az ezüst lándzsát. (Nevetés a közönség soraiban.) Mit nevetnek ? Minek használ éjjeli csengőt, ha nem akarja, hogy zavarják? Megnyomom tehát a csengetyü gombját. Ez az ur felnyitja erre a redőnyön levő kis ablakot és kérdi tőlem, mit kívánok ? Megmagyarázom neki erre, hogy az ügy rémséges sürgős; engedjen be haladéktalanúl. Nem sokáig kéreti magát, hanem ajtót nyit. „Hol van a recept?“ kérdi ő. „Recept? — mondom én — recept az nincsen. De van egy szivarom, és nem lévén hozzá gyújtóm, öntől akarok kérni.“ Ezzel közeledem hozzá, hogy a lámpájánál gyújtsak rá a szivaromra. . . . De, elnök ur, instálom alássan, olyan hatalmasan pofonvágott. . . Elnök: Pofonvágta? Sargel: Az az hogy egy kis arcmasszázsban részesitett. De nem fukarkodott, mondhatom. Elnök: Azt akarja mondani, ugy-e, hogy a vádlott arculütötte, jaemde? Király Pál szombati előadása nem számolt az egri intelligens közönség finomult Ízlésével. Hogy Budapest, és általában a világvárosok olyannyira internacionális ízlésű és könnyen befolyásolható közönsége mennyire tudja értékelni az ilyfajta „kritikai" előadásokat, az nekünk nem imponál, mert e tekintetben elég keserves tapasztalataink vannak épen a nagyvárosok tömeg-kritikája révén. Király Pál „bibliai tanulmány"-!*,ban a legridegebb racionalista kézzel boncolja szét az ószövetségi Biblia csodáit és következetesen csak „hitregék“-ről beszél. Reá nézve a Biblia csak érdekes néptörténelmi okirat, amelynek adatait azonban elfelejti okiratok gyanánt olvasni. A bibliai eseményeknek ez az önkényes elferdítése, az eseményeknek az a rap- szodikus egymás mellé való helyezése, aminőt Király elkövetett, az első negyedórában nyilvánvalóvá tették, hogy itt nem tanulmányról, hanem közönséges „mozi-magyarázat“-ról lesz szó. A régészeti elemet néhány babiloni ékirat és pár egyiptomi hieroglif bemutatása alkotta. Inkább kuriózumok voltak ezek, mint komoly történelmi források, amelyek pedig az emberiség őskorának — a Biblia mellett — a legbecsesebb forrásai. De hát ezek olvasásához, értékeléséhez már igazán „kritikai" tanultság szükséges. Különben is teljesen elhibázott eljárás volt a zsidók történetét a szumiroknál kezdeni. A szumir nép nem sémita eredetű! A zsidó nép őshazája tehát nem Babylon. A Salamon-féle templom régészeti ismertetése a szabadkőművesség Ízléstelen és oda nem illő aposztrofálásává laposodott. Pedig ha van művészeti szempontból értékes és tanulságos kor a régi zsidóság történetében, az épen a Salamon korához fűződik. Dávid és Salamon kora a zsidó költészet, a zene és iparművészet aranykora! Minderről semmit sem hallottunk. A „bibliai" események sokszor nagyon is vázlatos, máskor meg bosszantóan felületes előadásáról már fenntebb szóltam. Teljesen figyelmen kivül hagyta a szerző a zsidónép ősatyáinak történetét; mert az a történeti hűséggel épen nem dicsekvő mozgókép Jákob pátriárka korából semmibépen se nevezhető „bibliai tanulmányinak. Sargel: Igenis elnök ur! És, elhiheti elnök ur, jól odavágott. Hosszában a földre zuhantam, magammal rántva a piócatartó üveget, amely természetesen eltörött. A fickó rám ugrott és folytatta a kezelést. Egyszóval nagyon rossz dolgom volt, elnök ur! A piócák a nadrágomban sétáltak és a lábszáraimon foglalatoskodtak. És az a méregkeverő rendületlenül hátba, fejbe kólintott, mintha csak fizetést húzna tevékenységéért; közben szakadatlanul ordította: „Gazember! Bitang!“ Végre aztan megjelent a rendőr és a többit amúgy is tudja már elnök ur! . . . De azért nem haragszom a gyógyszerészre, a világért sem haragszom rá! Teljes szívből megbocsájtok neki és kérem a t. Törvényszék becses elnézését. Az elnök: Vádlott, ön hallotta, hogy mit vallotta vádló. Van erre valami mondanivalója? Cuque: Nincsen, elnök ur! Ez pontosan megfelel a valóságnak, azonban. . . (Olvas.) Ha az állampolgár hazájának bírósága elé járul, nem köteles-e. . . Az elnök. Jól van már, no! ... A törvényszék tanácskozás céljából visszavonul. Cuquet 10 fraknyi pénzbírságra Ítélik. Mély meghajlással köszöni az enyhe Ítéletet és együtt távozik a tárgyaló teremből Sargellel, kinek felolvassa védőbeszédjét. Deshaux után franciából.
