Eger - hetente kétszer, 1912
1912-05-15 / 39. szám
Előfizetési árak: Egész évre- „ 10 korona. Fél évre ____-5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intőzendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912.-39. szám. ——= XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, május 15. Jótékonyság. Nap, nap után olvashatunk azokról a mozgalmakról, amelyeknek a társadalmi nyavalyák gyógyítgatása a célja. Pláne az idei május úgy a fővárosban, mint a vidéken a jótékonyság jegyében folyt le eddig és szinte gyö- rűség volt olvasni, hogy ez, meg amaz a bájos úrhölgy ennyi, meg ennyi száz koronákat gyűjtött az emberszeretet oltárára. Mozgósítottak minden szórakoztató, lelkesítő eszközt, csakhogy minél fényesebb legyen az eredmény és hogy minél több fillér jusson az elhagyott, szerencsétlen gyermekeknek, a különböző szünidei és nem szünidei konvik- tusoknak, ingyen tejre, ingyen kenyérre, a hajléktalanok istápolására, a tudományok népszerűsítésére, az üdülőknek, a csecsemőknek, a munkanélküliek támogatására, a menházlakók vigasztalására, a rabsegélyző egyesületeknek, és mit tudom még, hogy miféle és fajta jótékony intézményeknek. Istenem, be régen is gyűjtik már a nagy emberbarátok a százezer koronákat és mégis megvan még társadalmunk minden baja s nemhogy fogyott volna a nyomorultak száma, hanem inkább folytonosan, esztendőről-esztendőre növekedik. Segítettek ugyan igen sok nyomorulton, de ez a segítség csak pillanatnyi volt és még igen sok maradt olyan, aki a társadalom irgalmasságára számít, hogy elviselje az életnek nehéz terhét. És ilyen körülmények között fel kell tennünk a kérdést, vájjon van-e értelme a társadalmi bajok ilyen móddal való «orvoslásának»; segítünk-e filléreinkkel az éhezőkön, a nyomorgókon, az elzüllötteken ? Nem, nem és ezerszer nem! Mert a mód, ahogyan gyógyítani akarunk, nem helyes, mert az emberbarátok «hamisított orvosságot nyújtanak a beteg társadalomnak, sőt sokszor az irgalmasság mezébe, halálthozó mérget vegyítenek.» Az a temérdek szomorú jelenség, amely napról-napra elénk tárul: az emberi züllés számtalan esete, a kol- dús, nyomorgó-világ utcai élete, az erkölcstelenség pusztító, testet-lelket megölő minden mérge, csupán sebek a társadalom testén, amit kell ugyan gyógyítgatnunk, de mindenekelőtt a baj forrását kell felkutatni és arra megkeresni^ a szükséges orvosságot. És ugyan mi lehet a társadalom betegségének igazi, valódi oka? Nem sokáig kell kutatnunk — megtalálhatjuk az első pillanatra! «A modern irgalmasság jó része . . . kenyeret nyújt az éhezőnek, ruhát a mezítelennek, tanítja a tudatlant modern bölcseségével, gondját viseli a betegeknek, munkát keres a tétlennek, de a bajok csiráját, a belső mételyt, amelyből ama bajok származnak, érintetlenül hagyja: humánus akar lenni Isten és hit nélkül, jólétet akar teremteni, erkölcsös életet Isten törvényei nélkül.» íme, ez az oka a mentő munka meddőségének. A siker egyedüli biztosítása csak úgy lehetséges, ha valláserkölcsi tekintetben is megteszi a társadalom kötelességeit ... ha Isten nélkül és hit nélkül nem csinál semmit, ha igyekszik megtartani mindazokat az örökérvényű szent törvényeket, amelytől a társadalom jóléte, az emberiség boldogsága és boldogulása függ. «Ahol szent a házasság törvénye, ott nincs annyi apátlan-anyátlan szegény gyermek. Ahol Isten hetedik parancsa szent, ott nincs oly sok igazságtalanság. ... Ahol az Isten negyedik parancsa szent, ott nem marad a szegény, öreg apa, anya gyámolatlanul magára. Ahol Isten hatodik parancsa szent, ott nincs szodoma-gomorrai förtelmes elzüllés. És valamennyi törvénynek alapja a hit az öröklétben és a jövő életben. Ezeken a törvényeken és elveken épül föl az egyén és a társadalom jóléte.» Ha ez az állapot valóban bekövetkezik, ha a hálátlan ember újra vissza fog térni Istenéhez és bűnbánó szívvel követi a parancsokat, amelyet a saját érdekében hozott az isteni Üdvözítő — akkor nem lesz szükség síppal-dobbal hirdetett jótékonyságra; lényegesen megváltoznék a helyzet, mindjárt kevesebb lenne a nyomorgó, a szenvedő, a vigasztalásra szoruló ember! Ám, azért járuljunk filléreinkkel a társadalom züllöttjeinek pillanatnyi fölsegítésére; ám gyakoroljunk jótékonyságot, — de jusson eszünkbe mindannyiszor, hogy nem ez az igazi orvosság .... és hogy nekünk, minden kereszténynek, a nyavalyák valódi okának a társadalom fekélyes testéből való kiirtása a kötelességünk. Egy havi közigazgatás. — A közigazgatási bizottság ülése. — Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt 10 órakor tartotta május havi rendes ülését a vármegye székházának kis termében. Az ülésen Majzik Viktor alispán elnökölt, akit abból az alkalomból, hogy őfelsége, a király, a vármegye közéletében kifejtett nagyhorderejű munkásságáért a III-ad oszt. vas- korona-renddel tüntette ki, a napirend előtt Malatinszky György országgyűlési képviselő, a közigazgatási bizottság nevében melegen üdvözölt és indítványozta, hogy a köztiszteletben és szeretetben álló alispán érdemeit a közigazgatási bizottság jegyzőkönyvbe iktassa. A köz- igazgatási bizottság egyhangúan hozzájárult az indítványhoz. A napirend a szokásos havi jelentések felolvasásával kezdődött, melyek során tudomásul vette a bizottság, hogy a kivándorlás április hó folyamán ismét emelkedett, mert 81-en, illetve a hozzájuk tartozó családtagokkal együtt 108-an kértek és közülök 77-en kaptak útlevelet. A legtöbb kivándorló a pétervásári járás községeiből való (29), ezután a tiszafüredi járás következik 23, majd az egri járás 14 kivándorlóval. A jövő havi ülés határidejét, tekintettel a jnnius hó 9-én tartandó megyegyűlésre, június hó 3-ára tűzte ki a bizottság, majd tudomásul vette a m. kir. pénzügyminiszternek az állása elfoglalásáról való értesítését. A törvényhatósági útakra szállítandó pótkavics felosztására vonatkozó bizottsági javaslat elfogadása után a közigazgatási bizottság a napirendre tűzött felebbezéseket, kérvényeket, számadásokat és költségvetéseket tárgyalta le. A 9. §. — Az italmérések záróóráinak szabályozása. — Eger város hatósága fontos lépésre határozta el magát. A fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérésekröl 1894-ben alkotott és a vendégfogadókban, vendéglőkben, sörcsarnokokban, kávéházakban, korcsmákban alkalmazott női segédszemélyzetről 1901- ben alkotott szabályrendeleteket kivánja módosítani. Tiszteletreméltó szándék ; üdvözöljük érte. A szabályrendelet-tervezetet, kinyomatva, most osztják szét a képviselők között, hogy tanulmányozzák és hozzászólhassanak, ha majd a tárgyalás során döntésre kerül a dolog. Nem kételkedünk benne, velünk együtt igen sokan
