Eger - hetente kétszer, 1912
1912-05-15 / 39. szám
2 EGER. (39. sz.) 1912. május 15. azzal a hátsó gondolattal veszik kézbe ezt a szabályrendelet-tervezetet, hogy most, amikor évenkint még mindig százezernél többen vándorolnak ki az országból, és a nyomasztó drágaság mind elviselhetetlenebbé teszi a megélhetést, — valamit mégis csak tenni kell az elszegényedés forrása, az ijesztő mérvben növekedő alkohol-fogyasztás ellen, és lehetetlen ölretett kezekkel nézni azokat a rettentő pusztításokat, amiket ez az édes méreg a társadalom erkölcsi életében és vagyoni helyzetében okoz. Sajnos, a szabályrendelet-tervezetben erre nézve igen kevés olyan újítást találunk, ami lényegesen módosítaná az eddigi intézkedéseket. Sőt, úgy találjuk, hogy a korcsmái záróórákat szabályozó 9-dik paragrafus azt is lerontja, amit a szabályrendelet többi szakasza fölépít. Mert miről van szó? Kimondja az uj szabályrendelet, hogy: 37. §. A fogadók éttermei és kávéházai éjfél után 3 óráig nyitva tarthatók és azokban a zenélés ezen ideig szabad. Kinyithatási időül télen reggeli 6, nyáron reggeli 5 óra állapít- tatik meg. 39. §. Vendéglők éjfél utáni egy óráig nyitva tarthatók, a zenélés éjjeli 12 óráig szabad. Kinyitási időül télen reggeli 6, nyáron reggeli 5 óra állapíttatok meg. 42. §. Kávéházak éjfél után 2 óráig tarthatók nyitva, a zenélés 1 óráig szabad; kinyithatási időül télen reggeli 6, nyáron reggeli 5 óra állapíttatik meg. 46. §. A város területén levő összes kávémérési üzletek esti 9 órakor bezárandók, mely időponttól kezdve reggeli 4 óráig ezen helyiségeket nyitva tartani, vagy azokban ezen idő alatt, — ha mindjárt zárt ajtók mellett is, — tartózkodni tilos. A veszendő koronák megmentésére és a veszélyeztetett erkölcsi és testi erők megóvására alkotott szakaszokat azonban illuzóriussá teszi ez az egyetlen intézkedés: 9. §. A 37., 39., 42. és 46. §-ban meghatározott zárórákon túl az üzlet nyitva tartására külön hatósági engedély szükséges. Hatósági engedély hivatalos órák alatt a rendőrkapitánynál, hivatalos órákon túl esti 9 óráig a város közházában lakó rendőrtisztviselőnél, esti 9 órán túl a zenélési idő, illetőleg a záróra idejéig, azon rendőrőrszoba parancsnokánál, amelynek területén az üzlet van, vagy pedig bármely ugyanabban a kerületben szolgálatot teljesítő rendőrnél nyerhető ki. Minden közszolgálatban álló rendőr tartozik az engedélyt megadó és díj lefizetését nyugtázó szelvényt a kérelmezőnek átadni, ha azonban abban a korcsmahelyiségben, amelyre nézve a záróra meghosszabbítása kéretik, a kérelem idejétől számított 12 órán belül súlyosabb kihágás, vagy bűntett követtetett el, az engedély nem adható ki. Minden egyes engedély után az engedélyt kérelmező a város házi pénztára javára 10 korona engedélyezési díjat tartozik fizetni. Úgy a város közházában lakó rendőrtisztviselő, valamint minden egyes, esti 9 órától éjjeli 3 óráig szolgálatban álló rendőr s minden őrszoba parancsnok az engedélyezést feltüntető és a díj lefizetését tanúsító szelvénykönyvvel látandó el, melynek egyik példánya a füzetben marad, másik példánya pedig, a dij lefizetése ellenében, a kiadó által aláírva a kérelmezőnek átadandó. Az engedélyt kiadó, az engedély kiadását követő nap, a lefizetett díj átadása mellett, a rendőrkapitánynak Írásbeli jelentést tenni tartozik. Rendőrkapitány a kiadott engedélyekről nyilvántartást vezet, a befolyó díjakat havonként a városi tanácsnak beterjeszti. Mi szükség van erre a paragrafusra? Erkölcsi szempontból semmi. A társadalmi rend érdekében még kevesebb. Csupán pénzügyi tekintetek jöhetnek számításba a — város javára. Ámde az a néhány száz korona, amit évenkint bevételezni remél a könnyelmű mulatozók zsebéből, és amely koronákhoz az éhező családtagoknak még a tűznél is égetőbb könnyei tapadnak, talán boldogítani fogja Eger város közönségét? Enélkül már csakugyan nem tudnánk meglenni? Tudjuk jól, hogy a gyilkos alkoholnak — bár erkölcsi eszközökkel küzd ellene, — az államhatalom a dédelgetője. Egyik kezével menteni igyekezik a pusztuló vidékeket, ahol a nép jólétben élhetne, ha a mértéktelen alkohol-fogyasztástól elszoknék; másik kezével azonban lázasan számlálja azokat a milliókat, amelyek a szeszadó révén, az állam pénztárába befolynak. Hiszen csak az idei, tehát az 1912. évi költségvetésben: 129,700,000 K a szeszadó, 10.010.000 K a söradó, 23.390.000 K a boritaladó, 22.230.000 K a söradó-pótlék, tehát összesen 185,330,000 K-val szerepel az alkoholból befolyó jövedelem, amelynek például a kereseti-adóból befolyó 51,560,000 K jövedelem, a harmadrészét sem teszi. Ámde tekinthető-e ez jogcímnek arra, hogy mi meg a korcsmái záróórák kitolásával üzérkedjünk annak a közönségnek a rovására, amely anélkül is könnyelmű (és igy a tékozlásra hajlandó), és amelyet tulajdonképen megmenteni kellene a végromlástól? ! . . . Mert vérző szívvel látja minden komolyan gondolkodó, hogy ez a végromlás előbb-utóbb bekövetkezik. A számok mutatják. És a számok kérlelhetetlen kétszerkettője nem hazudik. Bizonyságul nyolc esztendő szeszfogyasztásának mérlegét iktatjuk ide: Év 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 Most, 1912-ben már 185,330,000 K-ra növekedett a szeszadó, tehát 12 év alatt csaknem megháromszorozódott. Miért ? Mert megháromszorozódott a szeszfogyasztás is, ami viszont a fogyasztók számának növekedését és a fejen- kint fogyasztott ital fokozódását feltételezi. És ezekben a számokban, mint nagy egészben, benne van Eger városa is, és pedig lakosságának számaránya szerint.. Ezt a matematikai arányt akarjuk elrontani a 9. §-sal; hasznot huzni a romlásból és megrövidíteni a pusztulás országutját ?! . .. (M HÍREK. Eger, 1912. május 14-én. Tájékoztató. Május 15. Országos vásár Pétervásárán. n 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 16. Áldozócsütörtök. „ 16. Ünnepség Zichy Nándor gróf emlékezetére. „ 17., 18., 20. írásbeli érettségi a főgimnáziumban. „ 17. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Kiskörén. „ 19. Az Egri Dalkör matinéja.! v 19—20. Országos vásár Gyöngyösön. „ 20. Katonai utóállitás Hatvanban. „ 21. A háziezred ünnepe. (Asperni csata 1809.) „ 22. Hevesm. és Egervid. Nőegylet közgyűlése. „ 24—25. Osztályképesítő vizsgálatok a rk. tanítónőképzőben. „ 26. Pünkösd vasárnapja. „ 27. Pünkösd hétfője. „ 27. A Jogakadémiai Kör majálisa. „ 27. Országos vásár Poroszlón. „ 28—31. Osztályképesítő vizsgálatok az érs. tanítóképzőben. Szeszjövedék (szesz-, sör-, boradó együtt) Koronákban 63,533.723 64,689.895 72,976.819 71,200.301 82,763.514 76,271.647 87,006.938 89,102.129 A szeszjövedék osztva 1*40 K-val, vagyis hány hektoliterfok volt az egész ország fogyasztása 45,381.238 46,207.068 52,126.300 50,857.358 59,116.796 54,479.748 62,147.813 63,644.378 Az összes fogyasztás milyen népesség között oszlott meg (a gyermekeket is számítva) 16,838.255 17,034.509 17,216 994 17,380.795 17,576.378 17,695.766 17,876.189 18,048.106 Fejenként és évenként hány centiliter abszolút alkohol jutott minden egyes emberre 269 271 303 293 336 308 348 353 TARICZKY ANDRÁS 1818—1912. ... Nincs már közöttünk „Andris bátyánk.“ Névjegyén a hosszú sorban nem szerepelt ugyan ez a bizalmas cim, de azért igy ismerte őt mindenki a nagy egri egyházmegyében. Eltávozott lelke oda, ahol már a földön is élt, — az eszmények világába; halandó testét pedig letették a tiszafüredi anyaföldbe, amelynek őstemetőit oly szent kegyelettel tárta föl. Ott porladozik, ahol a honfoglalók jártak egykor, ahol az ő buzgó utánjárása után emlékoszlop hirdeti Tass és Szabolcs dicsőségét. Majdnem kilencvennégy esztendő terhével nyugovóra tért a „tiszafüredi Melcbizedek“; reszkető kezével nem rójja többé kuszáit betűit, mert megszűnt dobogni az a szív, amely tele volt hittel, a régiségnek ábrándos szeretetével, anyagias korunkban szinte érthetetlennek látszó eszményi rajongással. Hányszor hangoztatta bizonyos elbizakodottsággal a mai cse- nevész ifjabb nemzedék előtt: „Megérem a századik évet!“ Ember tervez, Isten végez. Magához szólította jámbor szolgáját, hogy a földi homály helyett örök világosságban legyen része. Hosszúra nyúlt élete nem szűkölködik tanulságokban. A ma gyenge akaratú embereinek megmutatta, hogy a legkedvezőtlenebb viszonyok között is lehet szép eredményeket elérni a közjavára. Bármily kisszerűeknek is tűnjenek föl törekvéseink, amennyiben szigorúan kitűzött célra irányulnak, nem hiábavalók. Tariczky Endre 1862-ben került Tiszafüredre. Minden leszólás nélkül beszélve, az akkori Tiszafüred szellemi arculata a többi alföldi községtől nem igen ütött el. Az elöljáróság, a birtokosok, a lelkészek és a tanítók teljesítették a maguk kötelességét, azonban a népesség nagy része nem igen törődött a szellemi mozgalmakkal. A vegyes vallásu helyen működő Tariczky tizenöt év múlva régiségi múzeumot alapít, amely muzenm köré csoportosulnak a helység többi művelődési tényezői, a helyi régészeti egyesület és közkönyvtár ; és Tiszafüred ma, legalább e részben, vezet az alföldi rónaság jókora területén. Mennyi önfeláldozásba kerülhetett a közön- bös lelkeket felébreszteni, a gyarló emberi természetből fakadó féltékenységet meggyőzni, az értelmiség jóindulatát megnyerni és értékes közreműködését a nemes ügy javára a jövendőben is biztosítani. Tariczky Endrének ez reményen fölül sikerült. Erős hite és hazaszeretete lelkesítette a mostoha anyagi körülményekkel küzködő egyszerű papot, hogy hasson és alkosson abban a kis körben, ahová az isteni Gondviselés vezérelte. Szent helynek tartotta működése terét; mehetett volna talán, annak idején, gazdagabb javadalmakra is, — nem tette. Ragaszkodott Tiszafüredhez. Egy félszázadig élt ott, ahol mindenki tisztelte és becsülte benne a lelkipásztort, a tettekkel tündöklő hazafit, a közművelődés apostolát. Izgatott szóval és tollal eszméi mellett és boldognak érezte magát, ha szívós kitartás után sikerült egy-egy tervét megvalósítani. „A hazai nagyság egyik épületének emelésénél napszámosként hordom ahhoz a köveket. Minél többen tesszük azt, annál nagyobb és ékesebb lesz.“ így buzdított felhívásában mindenkit arra, hogy Tass és Szabolcs honfoglaló vezéreknek emlékoszlopot emeljenek a milleneum alkalmával! És áll az emlékoszlop; áll a múltaknak jele 1... Más emlékek is kisérik, amelyekért a földön sokan megítélték és kinevették, ott az örök bíró előtt azonban bizonyosan sokat nyomnak
