Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-17 / 5. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre ......... 5 » N egyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. / Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények , = intézendők. - ----- ■■■= K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 5. szám. XXXY. ÉVFOLYAM. Szerda, január 17. Csak ötvenen. Eger, 1912. jan. 16. Foetet a eapite piscis. A magyar parlament gépezete, pár heti szünet után, ismét zakatolni kezdett a múlt héten. Közönségesen úgy mondják, hogy munkába állott a karácsonyi pihenő után, éppen úgy, mint az ipar, vagy a kereskedelem, az iskola stb. stb. így mondják; igy kellene értelmezni, de — sajnos — mikor a parlament munkájáról van szó, nem igy értelmezik. Szomorú, de tény, hogy nem lehet így értelmezni. Mit jelent az, hogy valaki munkához fog a pihenő után? Ugy-e azt, hogy folytatja ott, ahol elhagyta és dolgozik lelkiismeretesen; dolgozik úgy és annyit, ahogyan és amennyit bir. Az országgyűlés is ott folytatja a munkát, ahol három héttel ezelőtt elr hagyta. Es ez természetes, mert bizony még az állami költségvetés sem tár- gyalódik le magától, annak is végig kell zakatolnia a parlament gépezetén. Ámde a magyar képviselőház nem úgy folytatja a munkát élvezett pihenője után, mint ahogyan kellene. Az „EGER“ tárcája. Rá akart gyújtani. (A vádlottak padján bizonytalan életkorú ember ül, fekete Ferenc József-kabátban van és ünnepies, fehér a nyakkendője. Kék szemüvegét feltolta a homlokára és buzgón lapozgat egy iratcsomóban.) Az elnök: Vádlott, álljon föl! A vádlott: (feláll) Igenis, elnök nr! Az elnök: Feleljen a kérdéseimre! A vádlott: Igenis, elnök ur! Az elnök: És mindenekelőtt ne szakítson félbe! A vádlott: Nem én, elnök ur! Az elnök: Már megint! Önt Cuque-nek hívják ? A vádlott: Igenis, elnök ur. Izidor Timoleon Barnabás Cuque (a kezét a szivéhez szorítja és egy papírlapról patétikusan olvas) Ha az állampolgár megjelenik hazájának bírósága előtt, nem kötelessége-e mindazt. .. Az elnök: (közbeszól) Ezt nem kérdeztem magától. Ön gyógyszerész? Cuque: Igenis, elnök ur, Rue Montmartre 355., gyógyszertár az „Ezüst lándzsához“ francia és angol különlegességek; (folytatja felolNapról-napra csak 40—50 nép- képviselő van a tárgyalóteremben, illetve a Házban. Ezek is csak féltizenegyre szállingóznak be és unottan hallgatják a költségvetés tárgyalását, amely — a kormánynak nem csekély örömére — gyors tempóban halad a szentesítés felé. Meg kell döbbennünk arra a gondolatra, hogy 453 népképviselő között csak 40—50 olyan akad, akit érdekel a magyar igazságszolgáltatás, meg a magyar honvédelem. E két tárca tárgyalása csak ennyi embert tud a Házba vonni, ahol pedig- minden képviselőnek és minden ülésen ott kellene lennie a házszabályok értelmében. Szomorú képet ad a magyar törvényhozásról ez a csekély érdeklődés, ez a picike munkakedv. A magyar állam háztartása iránt érdeklődik a képviselőknek 11, mondd tizenegy százaléka, más szóval minden kilenc képviselő közül — egy. Mit jelentene ez más téren? Körülbelül azt, mintha az iskolába csak minden kilencedik gyermek járna el tanulni; minden kilenc hivatalnok közül csak egy menne be a hivatalába; vasását) . . . hazájának bírósága elé járul, nem köteles-e előtte mindazt. . . Az elnök: Elég, elég! Azzal vádolják, hogy negyedikéről-ötödikére virradó éjjelen Sargel vádlót, annak egészségét és életét veszélyeztető módon bántalmazta. Mit hozhat föl védelmére? Cuque: (olvas) Ha az állampolgár hazájának bírósága elé járul, nem köteles-e akkor a legtitkoltabb gondolatait elmondani és a törvényszék előtt lelkének mélyét feltárni? Az elnök: Mit akar tulajdonképen ? Szándékozik-e végre felelni a kérdéseimre, vagy nem? Cuque: Hiszen azokra felelek, elnök Ur! (folytatja) ... a törvényszék előtt lelkének mélyét feltárni ? Az igazságszeretet. . . Az elnök: No, most már megelégeltem! Tegye félre azt a papírlapot és feleljen! Cuque: De . . . kérném elnök ur! Hisz felelek! Hiszen ez a védekezésem! Szónokló tehetségem nem nagy és ezért . . . (folytatja) Ha az állampolgár . . . Az elnök: Elég, elég! Leülhet . .. Hallgassuk meg a tisztviselőt, aki följegyezte a látleletet. (A tanúvallomás céljából előálló rendőrhöz fordulva) Neve? A rendőr: Arsine Napoleon Hufflard, elnök urnák szolgálatára. egy dolgos, munkás emberre éppen nvolc munkakerülő esnék. Ugy-e, nagyon furcsa képe lenne a fejlődésnek az, ha a kötelességteljesítésnek egysége 0-11-re redukálódnék, vagyis csak kilenc évszázad alatt tudna az emberiség annyira haladni, ameny- nyire pedig száz év is elegendő. Ne csodálkozzék senki, ha auto- nomikus testületeink gyűlései (kivéve a választásokat, vagy botrányokat) nép- telenek; ne csodálkozzék senki, ha a községek, városok, vármegyék gyűléstermeiben is csak akkor látunk népesebb összejövetelt, ha személyi ügyekről, vagy pártharcokról van szó. A közönyösségre, a munkakerülésre a parlament adja a rossz példát. Hiszen még azok sem dolgoznak, akik pedig annyira tülekednek a mandátumért! Miért dolgozzék hát a kisebb ember, akinek munkája, illetve neve a szűkebb keretek között is elvész, letűnik ? Foetet a eapite piscis .. . A szemétszállítási szabályrendetet legközelebb revízió alá veszi a képviselőtestület. Furcsa története van ennek a szabályrendeletnek, amelynél több galibát nem csinált és Az elnök: Beszélje el, amit ez ügyről tud. A rendőr: Julius 4-éről 5-ére virradó éjjel a Rue Montmartreban posztoltam, amikor hir- telenűl hangos kiabálást hallottam, amely a vádlott üzletéből hangzott. Odafutottam, berohantam az üzletébe és a következőket konstatáltam: Egy összetört üvegedény darabjai között — melyben, úgy látszott, hogy piócák voltak — a földön feküdt a vádló. Az üveg-darabok közt nagyszámú pióca mászkált; a vádlott a vádló hátán térdepelt és irgalmatlanul ütötte-verte. Elválasztottam őket egymástól és jegyzőkönyvet vettem föl az esetről. Elnök: Ennél többet nem tud? Rendőr: Nem. Cuque: (feláll és olvas) Ha az állampolgár hazájának birósága előtt .. . Az elnök: Maga, Cuque, nagyon unalmas. Üljön le! Cuque: De elnök ur, kérem . . . Az elnök: Elég! (a szolgához) Engedje be a vádlót. Sargel: (berohan) Jelen, elnök ur, jelen. De vádló már nem vagyok. Már igazán elfelejtettem ezt a históriát és nem haragszom már erre a méregkeverőre. O véresre pofozott, én ellenben összenyomtam a piócáit; kvittek vagyunk tehát.
