Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-24 / 33. szám
2 1912. április 24. EGER. (33 sz.) Ti benne, mint jóakarattal teljes atyátokban, örvendhessetek. Akarjuk pedig és meghagyjuk, hogy a mostani egri érsek gondoskodása és intézkedése értelmében jelen levelünk úgy az annak vétele után legközelebb tartandó káptalani tanácskozmány- ban, mint az érseki székesegyház szószékéről a hívek által is megtartandó legközelebbi ünnepnapon ki- hirdettessék. Kelt Rómában, szent Péternél, az Úrnak ezerkilencszáztizenkettedik esztendejében, márciushó huszonha- todikán, pápaságunk kilencedik évében. — P. P. — Agliardi Antal, a római szentegyház bíbornoka, can- cellarius. — Campori Gyula, apostoli főjegyző. — Virili Ráfael, apostoli főjegyző. — (Pápai pecsét.) Városi ügyek. — Eger város közgyűlése. — Egerváros képviselőtestülete szombaton, április hó 20-án, délelőtt 10 órakor közgyűlést tartott tlankovics Dezső kir. tanácsos, polgár- mester elnöklete alatt. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: Napirend előtt, tlankovics Dezső polgármester, a közgyűlés megnyitása után, melegen emlékezett meg a minap elhunyt Tancsa Lajosról, aki városunk iparos-társadalmának egyik vezető-egyénisége és a képviselőtestületnek hosz- szű idő óta igen agilis tagja volt. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg és az özvegyhez részvétiratot intézett a képviselő- testület. — Plank Gyula a Homok- és Mély-utcák rendbehozatalát sürgette. Bárány Géza városi mérnök azzal nyugtatta meg, hogyazépítési tervek most készülnek. — Kánltz Gyula dr. azt kifogásolta, hogy vásárok alkalmával a passzusok írását reggel 8 órakor kezdik, holott a vásár jóval előbb kezdődik. Azt tartaná kívánatosnak, ha a nyári hónapokban reggel 6, télen pedig 7 órakor kezdődnék a passzus-irás. A polgármester ezt megígérte és ezzel megkezdődött a napirend. párbeszéde; majd V. László udvarának léhaságát látjuk. A királynak minden áron való szórakoztatására előbb a kobzosok üde éneke, valóságos olasz muzsika, szólal meg: Tarka réten szép virág Édesen mosolyg miránk ; Csillogtatva harmatát, Szerte szórja illatát. E pajkos, vérpezsdítő éneknek ugyanaz a célja, mint a következő bordalnak: eloszlatni a király kétségeit, aggodalmait és felvidítani a kora-vén ifjút. Ezért szólal meg a hatalmas, polifonikus ének: ... az élet úgy se hosszú, Rajta! Bort igyál! A léha udvari élet és az udvaroncok csel- szövénye mellett megkapóan rajzolódik, mint ellentét, a haza szomorú sorsa, amidőn feljaj- dul Mátyás és Galeotto éneke. Itt egész operai lendületet vesz a zene és azt hisszük, már nem fokozódhat a hatás. Pedig ezután jön a darab legmegrázóbb jelenete: Hunyadi László búcsúja. Itt Petőfi Sándornak „A király esküje“ cimü erővel teljes balladáját szőtte be a szövegíró gyönyörű invencióval. Mig H. László ennek a költeménynek sorait mondja: a hangszerek sírva, keseregve beszélnek, átkozódva jajdulnak fel A város közállapota. Az évnegyedes jelentésekből tudomásul vette a közgyűlés, hogy a közegészségügy állapota kedvező; ragadós betegség mindössze 58 esetben fordult elő. A füzesabonyi villamosvilágítás teljesen elkészült; a községben már világítanak is, a vasúti állomás villamos berendezésén pedig most dolgoznak. Az útépítési munkálatok serényen folynak. A közvágóhíd terveinek és költségvetésének elkészítésével, 1500 korona tiszteletdíjért a Nicholson budapesti gépgyár-részvénytársaságot bízták meg. A vízvezeték terveit és költségvetését a belügyminisztérium műszaki osztályához küldötték föl felülvizsgálás végett. Szmrecsányi Lajos levele. Szmrecsányi Lajos cyr- rusi c. érsek, az egri érsek koadjutora, levélben köszönte meg a város üdvözlő iratát. A meleg hangon tartott levelet, melyet egész terjedelmében itt közlünk, lelkes éljenzéssel vette tudomásul a közgyűlés. Nagyságos királyi Tanácsos, Polgármester ur! Nagy hálára kötelez nagyságos polgármester ur hozzám intézett nagybecsű irata, melyben értesíteni szives, hogy a mélyen tisztelt városi képviselőtestület folyó hó 14-én tartott díszközgyűlésében örömmel és megnyugvással fogadta ama legfelsőbb elhatározást, melynél fogva, bíbornok érsek ur őeminenciája előterjesztésére, érseki koadjutorrá és az érseki szék várományosává kiueveztettem. Mert ha a századok nagy emlékeivel tündöklő s előttem feltárt főpásztori szék szédítő magaslatát mérem s elfogulatlan lelkem előtt csak azok a nagy árnyak vonulnak el, melyek a vele kapcsolatos feladatok és kötelességek, más felől pedig az én elégtelenségem egymásra- hatásából szükségképen ráborulnak: aggályok által megszállt lelkemre semmi sem lehet föl- emelőbb és biztatóbb hatással, mint a mélyen tisztelt képviselőtestület, nagyrabecsült polgártársaim közhangulatának nagyságos polgármester ur által tolmácsolt megtisztelő és kitüntető nyilvánulása. Előtérben ma csak az a sok vigaszt Ígérő feladatom áll, hogy támasza legyek főpásztoromnak, ha ő feláldozó munkája közben támaszt kívánna s ez utón parányi mértékben járulhassak ahhoz, hogy a nagy főpásztor, ki az érseki székre és városunkra annyi fényt áraszt, gondterhes munkájában könnyebbülést nyerve, j és remekül festik a helyzetet. Ez a melodráma, amely egymagában is pompásan értékesíthető, programm-zenéhez hajló színvonalával egyik leggyönyörűbb részlete az egész darabnak. A III. kép Podjebrád udvarában játszik. Ez a romantikus kép az első két felvonást enyhíti, amennyiben a drámai jelenetektől keltett érzelmeket mintegy feloldja. A fogoly Mátyás hazája után vágyakozik és Galeottoval együtt dal kél ajakán: Szép hazámtól távol estem, Hirt sem hallok már felőle ... Kínozza a visszaemlékezés boldog gyermekkorára : Emlékszel-e a szép, csodás világra? A szép leventék fényes táborára Emlékszel-e? Majd anyja jut eszébe és ajakán gyermeki szeretete tör ki egy bánatos dalban. Ebbe a szép felvonásba szőtte belé a szerző a Mátyás és Podjebrád leányának házasságára vonatkozó diplomiciai megegyezést; itt ismerjük meg a cseh király koncleső udvarát. Mivel pedig a történelem Hunyadi Mátyása nem olyan dib-dáb ifjú, akinek házasságáról az ő tudta nélkül lehetne határozni: Mátyás és Katalin között dalok utján szövődik az ismetovább lehessen a miénk, a mi közös örömünk és dicsőségünk. Ha azonban a Gondviselés végzése volna, hogy az utat, mely a legfelsőbb elhatározás szerint, részemre kijelöltetett, végigjárjam s hivatottabb és rátermettebb erőket is próbára tevő feladatok súlyát viseljem: nem volna szabad, de nem is lehetne megfeledkeznem arról, hogy az érseki széknek legragyogóbb bogiára a székesváros közönségének szeretetteljes ragaszkodása, melyért küzdeni, fáradni, édes feladat; nem volna szabad, de én nem is tudnék megfeledkezni arról, hogy az a dicső kormányzás, melynek én 30 év óta közvetlen tanúja vagyok, messzire kiható fényével bevilágítja az utat, melyen az egri érseknek, mint főpásztornak s hazafinak haladnia kell és melyről letérnie, ha egyházát, ha hazáját igazán szereti, nem lehet; meg kellene tanulnom, ha három évtizedes tapasztalásból nem tudnám, hogy nagy gondok között édes enyhülés, nagy sikerek és dicsőség után is mélyreható vigasztalás erkölcsi és anyagi előhaladás utján látni a várost, melyhez a főpásztort százados hagyományok, az édes együttélés benső mozzanatai, a szív közös lüktetése elválaszthatatlanul odafüzik. E meggyőződések és benső érzelmek között kérem nagyságos polgármester urat, szíveskedjék a városi képviselőtestület előtt a nekem nagylelkűen előlegezett kitüntetésért hálás köszönetemet kifejezni és legyen meggyőződve, hogy életem legszebb sikerének tekinteném, ha e kitüntetésre méltónak találnának. Budapest, 1912. márc. hó 25. Szmrecsányi Lajos s. k. érseki koadjutor, magydói püspök. A városok kongresszusa. A magyar városoknak május hó 17 én és 18-án Budapesten tartandó országos kongresszusán Eger város közönségének képviseletére Jankovics Dezső kir. tanácsos polgármestert és Bárány Géza városi mérnököt küldötték ki. Számadások. Az iparkamarai illetékről, az orsz. mezőgazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról, a csatorna alapról, a vidéki adókról, a hadmentességi díjról, az iskolamulasztási bírságpénzekről, a különféle városi kölcsönök- ről, az állami adókról, a hegyőr-bérről és az Agrár-kölcsönről szerkesztett 1911. évi számadásokat a közgyűlés jóváhagyta. retség, végre a közös gyermeki érzés, az édes anya után való sóvárgás, összehozza őket. A két, egymást megértő szív vonzalma magánénekekben és kettősökben nyilvánul. Katalin énekében Őszre hajlik már a határ, Búcsúzik a fecskemadár. Messze szálló kis madárka, Szállj le anyám, édes anyám Ablakára! nemcsak a szöveg, hanem a dallam is beszél; föleleveníti Mátyásban a vágyakozást nemcsak édes anyja, hanem hazája iránt is. Podjebrád tervezgetéseit, udvarának találó rajzát hirtelen fölcseréli az az ünnepi jelenet, midőn Mátyás mint kérő jelenik meg Katalinnal. Ekkor fölcsendül a nép ajakán a lelkes dal: Szálljon az égre szivünk hű imája: Boldogan éljen az uj mátka-pár! Végre teljessé lesz ez a bájos kép akkor, midőn Vitéz megjelenik a királykérő magyar küldöttséggel. Ekkor tetőpontra hág a lelkese- gés, mely hűen jut. kifejezésre a hatalmas fináléban: Dicsőség néked, vitéz levente, Hűs Hunyadi-háznak virága! Vitéz, hűB apának nevét ki hordod, Néped, ime, visszahív.. .
