Eger - hetente kétszer, 1912

1912-04-10 / 29. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 29. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, április 10. 5000 szabadkőműves. — Huszár Károly könyve. — Mint a tisztességes, a békés munka hívei, nem szeretjük a szenzációkat, amelyeket, ha csak lehet, mellőzünk, elhallgatunk; legfeljebb lényegükben, pár sorral említjük meg, de azt sem a szenzáció kedvéért, hanem inkább a hírszolgálat teljessége miatt. Hogy még­is foglalkozunk (és e helyen foglalko­zunk !) a most megjelent szabadkőműves névsorral, annak sem az az oka, hogy ez a könyv a szenzáció erejével hat, hanem az, hogy ki-ki tisztábban lásson. Ki-ki lássa azt, hogy a szabadkőmű­vesség mily nagy szerepet játszik ná­lunk, az országos, a megyei, a városi politikában, az irodalomban, az isko­lákban, a közigazgatásban, az igazság­szolgáltatásban, a művészetben és a gaz­dasági életben. És mindenütt egy a cél: a nemzetet megfosztani hazájától, az államot az egyháztól, a lelket hitétől, az embert Istenétől. Erre törekszenek a nyomatékos elemekből toborzott pá­holyok összesen és egyenkint; törek­szenek vas következetességgel és újab­ban teljes nyíltsággal. Ismerje meg valahára mindenki ennek a titkos forradalmi szektának ravasz elhelyezkedését minden kultu­rális és társadalmi intézményünk veze­Az „EGER“ tárcája. Tarkanyi emléke. Tárkányitól végső levél!*... Nekem becses ereklye, Mert szelleme még benne él, Nem távozott örökre. Amidőn már nem évei, Csak napjai valának: Mégsem nyugszik és szemébe Bátran néz a halálnak. Oh! Mily kuszáit betűiben! Testében már egész rom, De lelke még most sem pihen A kivívott babéron. A Biblia tolmácsa volt, Dicsfénye ez nevének, * K. Gyuláin ! Kátéink ügyében a püspüki kar meg­bízásáról vettem tudósítást, — Szász Károly is irt Dantéröl; — mind a kettőről referálnom kell K’nek s mivel magam nem mehetek ki, szívesen várom K’det tisztelő barátja; XII/a* 85. Tdrkdnyi. tőségében! Mert ne feledjük el, hogy a szabadkőművesség nem az apró em­berek szövetsége, mint legutóbb Krüger Aladár dr. is mondotta, hanem a föl­felé törtetőknek „viszontbiztosító intéz­ményeA szenzáció erejével ható ne­vek fordulnak elő a Huszár Károly könyvében. Letűnt és ma is aktiv sze­repet játszó politikusok, fontos pozíci­ókat betöltő állami tisztviselők, bírák, miniszteri hivatalnokok, pénzügyi köze­gek, orvosok, ügyvédek százával for­dulnak elő a névsorban. Mivel pedig a páholyok tagjai a kölcsönös támo­gatás, a protekció vasláncával vannak összekapcsolva, a névsor sok érthetetlen kárriérnek adja meg a magyarázatát. A szabadkőművesek között vallás tekintetében a zsidóság van abszolút többségben; de persze az a zsidóság, amely őseinek hitét már elhagyta, de nem tette magáévá a kereszténység szellemét, erkölcsi felfogását és így tu­lajdonképen vallástalan. Foglalkozását tekintve sok a sajtó embere, a tanár, a bankár, a kereskedő, a gyáros. Kis­iparos vagy földműves egyáltalán nincs közöttük. A katolikus klérus tagjai kö­zül ma már egy sincs a páholyokban, de feltűnő, hogy protestáns lelkész nagy számmal, sőt ritkábban zsidó pap is található a lisztában. Csatornaként tollából folyt Az imakönyv, szent ének. Lyrája, bár nem fül’mile, Hanem zengő pacsirta ... A betűket versenyt vele Nincs, ki többször leírta. S még mostan is munkára vágy, Most is merész a terve, Le nem tőré a kínos ágy, Hős lelke nincs leverve. „Tollhoz hív — szólt — a Káté-ügy; Dantét még átjavítom“.... A kapitány viharban így Merül el a törött hajón, S parancsot oszt a hídon! ... Bartalos Gyula dr. Temetés. ___Leszállóit a szomorúság egy anya sz ivébe. Egy fehér ravatal, telve az üvegházaknak oly féltve gondozott virágaival. Pompás rózsák, fűszeres illatú szegfűk, édesen kábító violák, Elhelyezkedés tekintetében kozmo­polita jellegű székvárosunké a szomorú elsőség. Természetszerűen ott van a leg­több szabadkőműves; azután sorra kö­vetkeznek: Pozsony, Szeged, Marosvá­sárhely, Debrecen, Nagyvárad, Temes­vár, Arad, Szolnok, stb. stb. Nálunk, Hevesmegyében, szórványo­san jelentkeznek, ellenben a szomszédos Szolnok megyében már tömegesebben, ügy a hevesmegyeiek, mint az utóbbiak (a szolnokiak kivételével, kik az Alföld nevű páholy tagjai) jobbára a gyön­gyösi Akácz, illetve a budapesti De­mokrácia páholy tagjai. Szerencsére oly kis számban vannak, hogy hatóerejük könnyen ellensúlyozható. Befejezésül csak ennyit a könyv előszavából: „Tagadhatatlanul vannak a szabadkőművesek között is számosán ideális lelkületű, intakt férfiak, a névsor egyszeri átolvasása azonban meggyőz arról, hogy ez a titkos társaság főké­pen a stréberek viszontbiztosító intéz­ménye“. . . És valóban így van; de nem sza­bad felednünk, hogy ez a viszontbiz­tosítás a haza és egyház, a hazasze­retet és a vallás kárára, veszélyére történik; hiába kertel és hiába hirdet mindenféle más eszményi célt félhiva­talos lapjuk, a „ Világ“ ! mint a bűbájos tavasz gyönyörű gyermekei, el­kápráztatják a szemet tarka szinpompájukkal. Tavasz a télben! De a befüggöuyözött ablakok halotti gyer­tyák sápadt világát rejtik és künn, a hópihé- ket kergető légben, temetésre konduló harang szava sir a szürke égre. „Mortuum plango“. . . Halottat siratok !... Halottat; — egy ifjú, szépséges sudár fenyőt; egy szegény anyai szívnek édes büszkeségét, gyö­nyörű reménységét. Négy ifjú hajtás közül a legszebbet, a legjobbat, a legkedvesebbet! Halottat siratok! . . . A fájó zokogás bele­hasít a havas légbe. Táncolnak, keringenek a lágy pihék; vakít a végtelen fehérség, de a kesergő, szegény anyai szív csak gyászt, sötét komorságot lát mindenütt. Oh, jó Jézus, szánakozó szivü Mester, hol vagy szelíd szavaddal, hogy — mint ama bá­natba borult naimi anyának — biztató vigasz­talással, szentséges részvéttel mondanád e sze­gény. összetört léleknek: „Ne sírj ?!“... Ne sírj! . . . Oh, hogy sír, hogy zokog ösz- szeroskadó fájdalommal, az anyai szív minden vigasztalan keservével, szörnyű, elválhatatlan bánatával 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom