Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-10 / 29. szám
2 1912. április 10. A szinügyi bizottság szombaton délelőtt 11 órakor ülésezett Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklésével. Örömmel vette tudomásul a szinikerület választmányának dec. 20-án hozott határozatait,, mely szerint: a) a kerület színigazgatója teljes társulattal lesz köteles játszani Egerben, b) a választmányba az egri bizottság nem egy, hanem két tagot küld. Ez utóbbi okból Jankovics Dezső elnök mellé másiknak Setét Sándor dr. bizottsági tagot delegálta. Tudomásul vette a bizottság Palágyi Lajos igazgató értesítését, hogy a tavaszi szezont május elsején kezdi-, ötven bérletes előadást tervez, melyre 25 szelvényes bérletet hirdetne. A bizottság sokallotta a 25-ös szelvénybérletet és egyelőre csak 20 előadásra engedélyezi a bérlethirdetést, egyben pedig felhívja Palágyi Lajos igazgatót, hogy a föltétlenül előadandó darabok jegyzékét és a társulat névsorát haladéktalanul terjessze be a bizottsághoz. Az alkohol ellen. — Nők szava — a nßkhöz. — Legutóbbi számunknak „A hét“ rovatában pár szót közöltünk egy lelkes, közvetetlen felhívásból, melyet az alkoholizmus ellen bocsáj- tott ki több előkelő magyar hölgy (Stefánia kir. hercegnő, özv. Majláth Györgyné, Csáky Albinné, Apponyi Albertné, Farkas Edit, Geöcze Sarolta, Ádám Éva stb. stb.) Ez a felhívás a szívből jön és a szírhez ■ szól; női szivekből — a női sziveknek. Sorompóba szólítja a nőket, hogy hatalmukat használják föl az alkoholizmus elleni küzdelemben. Szól nemcsak az édes anyákhoz, hanem a testvérekhez, feleségekhez, menyasszonyokhoz egyaránt... És van-e nő, aki ne tudna hatni legalább egy férfiúra, vagy ifjúra? Vau-e nő, aki fiát, testvérét, férjét, vagy vőlegényét ne tudná korlátozni az alkohol élvezetében, vagy éppen le ne tudná szoktatni róla? A nő roppant hatalom; a nő kormányozza a világot. És ha megérti az alábbi felhívást és követi azt: áldás fakad a munkája nyomán, melynek gyümölcse a nyugodt, a megelégedett, a boldog családi élet lesz. Hallgassák meg tehát és kövessék az anyák, a testvérek, a feleségek és a menyasszonyok, amit honunk legszebb lelkű hölgyei esedezve kérnek tőlük a következőkben: Szívében van a fájdalom tőre; és ahogy rároskad a virággal ékes ravatalra és fölveti megtört szemét az égre; ahogy felnyög rettenetes kínjával: van-e nagyobb fájdalom, mint az én fájdalmam?! Hiszen a legszebb, a legjobb, a legkedvesebb, a — legkisebb volt! Kicsi gyermekségétől fogva csak örömet, gyönyörűséget, büszkeséget szerzett ennek a meggyötrött, szegény anyai szívnek, mely szörnyű fájdalmában hangtalanul kiált Istenhez erőért, vigasztalásért. Mert e fájdalom oly nagy, oly vigasztalan, mint volt egykoron Rachelé két gyönyörű kisdedéért! Más anya is eltemeti gyermekét: de a mély sebet a szerető, együtt érző hitvestárs gyöngéd részvéttel segít enyhíteni, viselni; és a megosztott bánat lassan-lassan elcsittul, a szomorú felhők elsimulnak a szívről, enyhe derű, szelíd csillogás öleli át a megbékélt lelket. De neki, ... oh neki nincsen vigasztalása! A férj nem osztozik az ő keservében, őt nem hatja meg a sűrűn hulló könnyeknek vigasztalan omlása; őt teljesen rabul ejtette az italnak rút, utálatos szenvedélye; ő a szegény asz- szonyt csak bántalmazni tudja aljas, megbélyegző káromlással és durva, erős nyomokat hagyó EGER. (29. sz.) „Szeretnők, hogy lélek legyen e szavainkban és meleg élet. Szeretnők, hogy lelke legyen az olvasónak, mellyel megérti ezt a nagy célt. Szeretnők ide, a szivünk közelébe gyűjteni a szent édesanyákat, a pártás menyasz- szonyokat, az érzékeny lelkű gyermekeket, hogy megérezzék és elhigyjék nekünk, — kik a társadalom különböző osztályaiból egy szívvel, egy akarattal jövünk, — hogy onnan a mélyből önzetlenül tör elő a kérés: magyar nők ébredjetek, tudatára a felelősségnek, mely reátok vár az alkohol ellen való harcban, a családi és társadalmi életben! Emlékezzetek a titokban hullatott köny- nyekre, mely a szemetekből, a lelketekből tört elő egy iszákos apáért, férjért, gyermekért, vőlegényért. Mindenik közel áll a ti szivetekhez; sorsuk összefügg a tietekkel. A férfi szeméből sohase hull a köny az alkohol miatt, de a nő leikéből, életerejéből szövődik a bánat. Érzitek-e hát, hogy nemcsak a; hazát, nemcsak a nemzetet temeti el az alkohol, hanem a ti virágos asszonyi álmaitokat, egyéni boldogságotokat is?! Segítségül kérünk titeket, magyar nők, szerte e szép hazában szegényt és gazdagot, előkelőt és polgárt, kicsinyt és nagyot, boldogot és szerencsétlent, aki sirt valaha az alkohol miatt, aki tudja az eszével, érzi a leikével, hogy kötelességei vannak a vallás, az Istenszeretet, a haza és a jövendő emberiség iránt, melyért harcolni akarunk. Mindenkit segítségül kérünk ehhez és ne akadjon egyetlen nemesszivű magyar nő, aki minket meg nem hallgat. Senkise elég kicsiny ahhoz, hogy hálásak ne lennénk a csatlakozásért és senkise elég nagy arra, hogy joga lehetne küzdelmünket kicsinyelni. Szeretettel kérünk: terjesszétek az alkoholellenes eszmét fent és alant; mert beteg a társadalom, pusztul az erő, az erkölcs, a vagyon, ahol az alkohol szaga terjeng szalonokban és viskókban! Ne adjatok hát gyermekeiteknek alkoholt soha. És nemes lélekkel vigyázzatok más asz- szony urára, más anya gyermekére és más menyasszony vőlegényére is! Vigyázzatok, anyák, arra is, mily nagy veszedelem rejlik abban az orvosi rendelésben, mely bort adat a gyermekeknek. Rég meghaladott álláspont már az, hogy az alkohol ütlegekkel, melyek jobban fájnak a megalázott léleknek, amint a szegény, meggyötört testnek. Ezért fáj kétszeresen a nagy, a nehéz csapás! A szép, a drága, a jó elköltözött! Óh miért, hogy neki kellett elmennie ?!... És helyette itt maradt az a goromba, durva lélek; terhére a földnek és nyomorúságául, nehéz átkául az ő szivének. Istenem, hatalmas, igaz, jó Biránk, de nehéz a Te rendeléseidbe belenyugodni! A kiért élt; a kiért küzdött ez a szegény anya; aki vigasztalta férje minden durva bántalmazásában ; aki — mint ama kegyes szivü fiú Noénál — elfordult arccal vetett palástot atyjának dísztelen állapotára: meghalt, nincs többé! Aki gyöngéd szeretetével feledtetni tudta életének nehéz keresztjét; aki komoly és jóságos volt ifjú napjainak minden percében s aki már otthon megismerve a lelki keservek égető fájdalmát, melyek a testet is gyötrik nehéz sajgásukkal szép, magasztos pályát választott, hogy vigasztalója legyen a szenvedő emberiségnek: meghalt, nincs többé. Orvos akart lenni, hogy enyhítse a testi kínokat és a belőlük fakadó lelkieket. Rajongott gyönyörű pályájáért; egész leikével csügvért ad. Lebegjen mindig szemetek előtt Fejér Dávid dr. orvosnak ama mondása: „Egy falat kenyérből több vér lesz, mint egy hordó borból.“ És kérünk titeket igaz, meleg szívvel, hogy a közeledő húsvéti ünnepek alkalmával ne kínáljátok az öntözőket és főleg az ifjúságot alkohollal: hanem virággal. Hiszen ők az emberiség virágai s az alkohol megöli a virágot. Megöli a test egészségét, a lélek tisztaságát és minden bűn útját megmutatja. Kérünk, legyetek támogatásunkra a „Vasárnapért“ folytatott szent harcban. Hassatok oda, hogy minden magyar nő, mint egy szív, egy lélek követeljük, de ne csak követeljük, hanem valósítsuk is meg a korcsmáknak szombat estétől hétfő reggelig való zárvatartását. Szeretettel kérünk titeket, tiszta lelkű asz- szonyok, leányok: álljatok őrt a családi élet ajtójánál is és ne engedjétek oda behurcolni az alkohol filozófiát, mely minden hitványságot menteni tud és elfogad! Sohase alázzátok meg házatok méltóságát azzal, hogy abban részeg férfit szívesen lássatok, vagy éppen a vendégszeretetnek rettenetesen eltorzított értelmében, ti magatok nyújtsatok ahhoz alkalmat! Lépjetek be az „Alkoholellenes Szövetségbe“ (Gyergyószentmiklós)! És akkor jogotok, lesz arra, hogy asztalaitokra alkoholt sohase adjatok 1 Lehet, hogy gúny ér titeket, hiszen vannak emberek, kiknek lelke sohasem emelkedett a tiszta erkölcsi látásokig. Talán az is bántani fog, aki legközelebb áll hozzátok. De vegyétek elő asszonyi lelketek minden költészetét, külső formátok gazdag vonzó szépségét, könnyed, csengő, bájos kedélyetek egész poétikus világát, hogy elvonjátok vele az alkoholtól az édesapátokat, az uratokat, a vőlegényeteket, a gyermekeiteket .... Szeretnők, nemes magyar asszonyok, kedves magyar leányok, ha megértettétek volna a lelkünk szavát, hogy a mikor a ti segítségeteket kérjük, akkor az élet költészetét szolgáljuk, ahol szent és tiszta összhangban fejlődhetik majd a társadalom. Kérünk, hívunk és várunk titeket szent édesanyák, megkinozott lelkű hitvesek, pártás menyasszonyok.“ Anyák, feleségek, menyasszonyok, szívleljétek meg ezt a lelkes szózatot és kövessétek! gött rajta. Szive, élete, mindene volt az neki... És éppen az ölte meg, az lett a gyilkosa szép, ifjú életének. A tüdővész romboló kórját akarta tanulmányozni és boncolás, kutatás közben megfertőzte a szörnyű betegség. És hasztalan volt fiatal, erős, egészséges szervezete, melyet alá nem ásott semmi kicsapongás; hasztalan volt a kétségbeesett anyának éjt-napot föláldozó ápolása: az Isten nagyon szerette és magához vette az ifjút. De vájjon ki tudna vigasztalást adni a szegény anyának ?! Ki tudja feledtetni a gyönyörű tervezgetéseket, melyeket ők ketten szót- tek a boldog jövőről: midőn majd együtt lesznek ; midőn a szerető fiú minden terhet levesz a szegény, a fáradt, anyai vállakról; midőn visszafizeti gyöngédségével, szeretetével azt a sok nélkülözést, melyet a drága szív szenvedett érte, csak hogy fiát tovább segíthesse azon a pályán, mely ennek a szeretett gyermeknek minden boldogsága volt. És most mindennek vége 1 A szép, a jó gyermek ott fekszik megmerevülve virággal borított koporsójában.. . Két ifjú arca most is rózsás; jóságos szelíd ajka most is mosolygó;
