Eger - hetente kétszer, 1912
1912-03-16 / 22. szám
2 EGER. (22. sz.) 1912. március 16. gyobb anyagi és szellemi hatalom arra való, hogy a gyengébbeken segítsünk. A munkát megszentelte, mert elvette annak büntető izét, és mindenkinek meghagyta: dolgozzék. A gyöngédebb nem, a női nem, iránt a férjeket szeretetre kötelezte. Ezek azok az elemek a keresztény vallásban, melyek, áthatva az emberiség lelkét, létrehozták azt a társadalmi átalakulást, ami után Krisztus előtt hiába sóvárogtak. Keresztény szemüvegen nézve a történelmi fejlődést, föltétlenül ilyen eredményt kellett a kereszténységnek létrehoznia. A kereszténységet figyelmen kívül hagyva, történelmünkre hivatkozva, szinte megfejthetetlen egyik-másik eseménye. Dózsa György idejében a jobbágyok segíteni akartak sorsukon és irgalmatlanul elnyomattak. Háromszáz és nehány évtized után azok veszik le kezükről a békót, kiké a hatalom volt. Más nem okozta e csodálatos változást, mint a kereszténység átható ereje. Hiába hivatkoznak a francia forradalomra! az csak alkalmas időpont volt, hogy a lelkekben táplált és nevelt vágy kipattanjon. E vágyat azonban a kereszténység ültette és nevelte. Annyirá intenzív a keresztény szellem hatása, hogy ez alól magunkat, kik e szellem körében élünk, kivonni nem lehet. Még azok is, Kik a kereszt ellen törnek, akaratuk ellenére és sok tekintetben e szellem hatása alatt élnek: altruisztikus elemeit végrehajtják. Csak ott lehet még az embereket emberi méltóságuktól megfosztani — amint a tények igazolják — hol gondosan őrködnek, hogy a kereszténység szelleme be ne jusson a lelkekbe. E napon, mely édes hazánk történelmében az emberi jogok kiterjesztését jelöli: a keresztény szellem diadalát kell látnunk. Az emberiség tör— Felség! Legalázatosabban köszönöm a kitüntetést, de csak a harctéren fogadhatom el! Eddig a kitüntetett gárdatiszt, ,. — Mit fecseg annyit? Vegye ezt az izét! Csak nem kívánja, hogy egy rongyos érdemjel miatt háborút viseljek ? * Egy anekdotás öreg úrtól hallottam. . . Nagy Frigyesnek, midőn betegségében az érdeklődők névsorát olvasta, feltűnt e név: Kohn izaiás, ó-szeréaz. .. A derék alattvaló mindennap megismételte tudakozódását. . . Nagy Frigyes megúnta már e gyöngédséget és egy ajándéktárgy kíséretében néhány sort írt Kohn úrnak: — Köszönöm érdeklődését.. . Ha csökken, feltétlenül hamarább gyógyulok meg. . . * Van-e, aki nem hallott Kempelen Farkas sakkozó-gépjéről? Aligha! Egyszer bizony a szenvedélyesen sakkozó Nagy Frigyest is megverte a Kempelen törökje... Frigyes resteilte a dolgot és nagy összeget ígért Kempelennek, ha elmondja néki a gép téuelme arról győz meg, hogy azok a haladás ellenségei, azok a reakcionári- usok, kik a kereszténység ellen támadnak, mert hosszas kitartó munkájukkal oda akarják visszasüllyeszteni az emberiséget, honnan a maga erejéből kikelni soha sem tudott volna. A haladásnak, a szabadságnak, egyenlőségnek testvériségnek azok az igazi zászlóvivői, kik azt akarják, hogy a keresztény szeretet diadalmaskodjék az egész vonalon, hogy vonuljon be ez a szellem a közhivatalokba, a törvény- hozásba és a benne rejlő erőnél fogva létrehozza, napról-napra ápolja az igazi szabadságot és a testvéri egyenlőséget, mert csak a kereszténységben vannak meg az igazi haladásnak alapkellékei. Végh Ferenc. Szmrecsányi Lajos ünneplése. — Eger város díszközgyűlése. — Eger város képviselőtestülete csütörtökön, március hó 14-én, délelőtt y212 órakor díszközgyűlést tartott annak örömére, hogy őfelsége, a király, Szmrecsányi Lajos fölszentelt püspököt az egri bíbornok-érsek koadjutorává nevezte ki utódlási joggal. A díszközgyűlést, melyen a város képviselőtestületének színe-java — közöttük a főkáptalan tagjaival — jelen volt, Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester a következő lendületes beszéddel nyitotta meg: Mélyen tiszteit Díszközgyűlés! Azt hiszem, mindenki tudja, hogy őfelsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk, Szmrecsányi Lajos püspök ur Öméltóságát utódlási joggal segéd-püspökké kinevezni méltóztatott. Ez a kinevezés bíbornok-érsekünk atyai gondoskodását jelenti, ki bár előrehaladt magas korban, de testi és szellemi erejének teljében tudni akarta, hogy hazánk egyik legnagyobb és legmagyarabb egyházmegyéje olyan vallásos és hazafias irányban fog kormányoztatni a jövőben is, amilyenben azt majdnem negyven éves érseksége alatt ő kormányozta. Ezen gondoskodásában választása Szmretitkát. . . Kempelen elmondta, mire Frigyes csak ennyit felelt: — Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné! De mert maga sem tudta megfejteni, néhai jó Tóth Bélánk szerint, akinek Mende-mondáiból ez adomát vettem, Frigyes „Kempelennek hallgatást Ígért; . . . különben is restellte, hogy misztifikálták. . .“ * Ugyancsak Tóth Béla beszéli el, de már a Magyar Anekdotakincs egyik kötetében, hogyan főzte te Nagy Frigyest, a magyar teológus, Hegyessi Kálmán. .. Elmondom én is! A teológus valami könyv-ügyben panaszra ment Nagy Frigyehez. — Ám jó, segítem, — felelt a király — ha vasárnap az udvari templomban prédikál... A tételt én adom! Eljött a vasárnap. . . Nincs tétel. . . Már- már a szószékre indul Hegyessi, mikor a kezébe nyomják a lepecsételt textust. . . Felbontja. . . Tiszta lap. . . Hegyessi nem ijedt meg, mert akárcsak később a jó erki pap, rá- kezdte a hívek nyelvén gyönyörű beszédét: csányi Lajos püspök urra esett, ki e megtisztelő választásra és bizalomra minden tekintetben méltó. Férfiú egész valójában; erős jellem és szilárd akaraterő, buzgó vallásosság és mélységes hazaszeretet, jótékonyság és jóakarat mindenkivel szemben a legkiválóbb és legnemesebb tulajdonságai. Képviselőtestületünknek dísze s egyik legkiválóbb tagja, ki közügyeinktől érdeklődését, szépre és jóra való törekvéseinktől erkölcsi és anyagi támogatását soha sem vonta meg. Ki ne emlékeznék arra, (hiszen nem oly régen volt) milyen fejedelmi adománnyal járult hozzá a Dobó-szobor megalkotásához, s mikor a közönség bizalma a végrehajtó bizottság elnöki székébe ültette, mennyit fáradozott és mennyi lelkesedéssel dolgozott azon, hogy a szobor jól sikerüljön s méltó legyen ahhoz a hőshöz, kit jelképez, s midőn a szobor már kész volt, mily elragadóan szép beszéddel járult hozzá a leleplezési ünnepség fényének emeléséhez, s mikor ismét fejedelmi alapítványt tett le a szobor fenntartási költségeinek fedezésére, ami által lehetővé tette, hogy a szobor időtlen időkig álljon és hirdesse a magyar vitézséget a nélkül, hogy fenntartása a város közönségét terhelné. Majd később, mikor a város a villamvilágí- tás megváltása miatt az Első Magyar Villamossági Társulattal perbe keveredett és a közönség osztatlan bizalma a választott bíróság elnöki székébe ültette, mennyit dolgozott és mily nagy része volt abban, hogy a pereskedő társulat jóval kevesebbet kapott megváltási összegül, mint amennyire a per megindítása előtt számított. Tudjuk, hogy mikor a bíbornok érsek ur és a méltóságos főkáptalan bőkezűsége a felsőbb leányiskolát megalkotta, annak összes berendezési költségeit sajátjából fedezte a püspök ur. Emlékezünk, mily szép összeggel járult hozzá a Széchenyi-utcai árvaház felállításához és mily dús még jótékonyságának az a sorozata, amelyet a nyilvánosság mellőzésével gyakorolt: hány szegény diákot neveltetett a sajátjából és hány szegény családot segélyezett úri módon! Tisztelt díszközgyűlés! Ez az érdemekkel teljes férfiú lesz emberi számítás szerint Eger jövendő érseke és az egri egyházmegye főpásztora és kormányzója! (Éljenzés). Örömünnepünk alkalmából bátor voltam a tisztelt képviselőtestületet díszközgyűlésre — Hier nichts, dort nichts; aus Nichts hat der liebe Gott die Welt geschöpft. . . Természetes, hogy a teológus kérése teljesült. . . * Nagy Frigyes udvari szabója, valahányszor mértéket kellett vennie, mindig kiöltözve, illatosán jelent meg a király előtt. .. — Barátom! — szólt egy alkalommal Frigyes a tű művészének — menjen haza és olvassa el Dániel próféta nyolcadik versét! A szabó hazarohant... Előveszi a Bibliát és olvassa: — És a kecskebak nagy vala és mert rettenetesen megnövekedett, megrepedtek szarvai! * Mikor Nagy Frigyes a potsdami Miklós- templomban boltíves folyosókat építtetett, a templom gondnoka kérte őt, bontatná le azokat, mert miattuk a hívők nem látnak. . . Frigyes azt írta a folyamodásra: — Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek! *
