Eger - hetente kétszer, 1912

1912-01-03 / 1. szám

Előfizetési árak: Egész évre ~ ~ 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 » Negyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 1. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, január 3. Jogakadémiánk a választói jog reformjáról. Eger, 1912. jan. 2. Mint ismeretes, a belügyminiszté­rium vezetésével megbízott miniszter- elnök még a nyár folyamán felhívta a jogakadémiák tanári karát is, hogy a választói jog reformjának alapvető elvi kérdéseit tárgyalják és erre vo­natkozó álláspontjukat terjesszék elő. Az egri érseki jogakadémia tanári kara most küldötte föl a választói jog reformja tárgyában szövegezett véle- ményes jelentését, mely terjedelmes emlékirat, az általános választói jogtól való idegenkedés okául legfőképen a nemzetiségi képviselők számának nö­vekedését tartja. Kijelenti azonban, hogy ez az ok nem lehet akadálya a választási reformnak. Erre vonatkozó érvelése a következő: «Az 1848. és 1874. évi választói jog többé nem felel meg az ország gazdasági haladásának, mai kulturális állásának, de nem felel meg azon társadalmi elemek érdekének sem, melyek ezen 63 év alatt erőre kaptak és így joggal követelhetik, hogy számba vétesse­nek. E mellett szól a közszabadság, a jog- egyenlőség elve, az osztó igazság, ehez fű­ződik modern állami életünknek nem egy szociális és politikai érdeke. Ä nemzetiségek­től való félelem tehát ok nem lehet e reform elodázására. Midőn új államalakulásunk e nagy reformját megvalósítani akarjuk, azt úgy kell megvalósítanunk, hogy abban az intelligens magyar faj szupremáciáját biztosítsuk és így vegyük élét a félelmetes nemzetiségi vesze­delemnek. Nemcsak faji érdekünk, hanem min­den magyar embernek szellemi és anyagi ér­deke, sőt egyenesen az uralkodó dinasztiá­nak és az európai egyensúlynak is érdeke a magyar fajnak hegemóniája itt a hármas bérc ölén. Ehez nem egy elvitathatatlan jogcíme van a magyarságnak. Ezt a földet magyarok sze­rezték. Ezt a földet magyarok tartották fenn. Fenntartották ezer év zivatarai között. Vérrel szerezték, vérrel tartották fenn: ennek a föld­nek minden kis rögéhez honfivér tapad. Ezt a földet tehát, melyhez őseink patakokban omló vér árán szereztek jogot, nekünk hazafiúi kötelességünk megvédeni és fenntartani. Ez egyik jogcímünk. Ősi, törvényes jogcímünk. De van egy másik jogcímünk is. Ez pedig európai helyzetünk jogcíme. Földrajzi fekvésünknél fogva a szláv-germán világ közé ékelve, a szláv és germán nemzetiségek működésének ütköző területébe esünk. Éppen e helyzetnél fogva fölötte fontos tehát, hogy Magyarország kon­szolidált, erős állam legyen: európai nagy misz- I szióját csak úgy teljesítheti a magyarság, ha hegemóniáját hazájában teljes mértékben meg tudja őrizni. Harmadik jogcímünk végül az, hogy etikai, értelmi, kulturális és gazdasági szempontból jóval erősebbek vagyunk, mint minden más nemzetiség, és éppen ez az alapja vezető szerepre hivatottságunknak. Ez a szempont az, mely kell hogy irány­adó legyen a választói jog reformjának a megalkotásánál.» Miután a memorandum kijelenti, hogy a tanári kar véleménye szerint a reform csupán az általános, egyenlő, titkos és községenkinti választói jog elve alapján oldható meg helyesen, a választói jogosultság általános föl­tételeit a következőkben állapítja és indokolja meg: «A választói jog elnyerésének általános feltételei a következőkben volnának megálla- pítandók: 1. magyar állampolgárság; 2. betöltött 24 éves életkor; 3. férfinemhez tartozás; 4. állandó lakás. A három első oly általános föltétel, melyek­nek bővebb indokolását itt mellőzhetjük. Ami különösen az állandó lakás kellékét illeti, azt azért kell megkövetelnünk, hogy ez által a flottans népelem zavaró befolyása kizárassék, ami különben egy konszolidáltabb politika érvé- nyésülését akadályozhatná. Ezen általános feltételeken kívül az intel­ligens magyarság vezetőszerepének biztosítása céljából meg kell kívánnunk még a választótól az írni-olvasni tudás kellékét is, illetve az elemi iskola hat évfolyamának sikeres elvégzését, miről az 1908. évi 46. t. ez. 7. §-a értelmében minden elemi iskola igazgatója ingyenesen kö­teles kiállítani a hiteles végbizonyítványt. E kellék igazolásának tehát semmi teknikai aka­dálya nem lenne. Ezek szerint, jövőre műveltségi és vagyoni viszonyaikra való tekintet nélkül, választók a 24 éven felüli, állandó lakhelylel biró magyar állampolgárok, akik írni-olvasni tndnak, ameny- nyiben a mindenütt szokásos kizárási okok valamelyike fenn nem forog. Ezen kizárási okokat a következőkben vélnők megállapíttatni: Válaa^toi* joggal nem bírnának, akik atyai, gyámi, .vágy gondnoki hatalom alatt állanak, választói jogot nem gyakorolhatnának pedig a tényleges szolgálatban álló katonák, csendőrök, a pénzügyőrség és rendőrség legénysége, to­vábbá azok, akik csőd alatt vannak, közsegé­lyezésben részesülnek, végül azok, akik bűntett, vagy vétség miatt szabadságvesztésre ítéltettek, politikai jogaik gyakorlásától felfüggesztettek, vagy vizsgálati fogságban vannak. Ennyiben a választójog általános. Ha kiter­jesztettnek minősítjük is azt, mégis — az ez évi olasz választójogi reformtervezet indoko­lásának szavaival élve — «eléri az egy oly mértékben kiterjesztett választójog praktikus célját, mely méltán nevezhető általánosnak», mert az írni-olvasni tudás oly minimális képe­sítés, hogy a nemzeti közműveltség normális viszonyai között osztoznia kellene benne minden polgárnak. Ha most a választói jog reformjának vár- ' ható számszerű eredményeit nézzük, a követ­kező képet kapjuk. A most érvényes választó­jog alapján az összes választók száma az 1904. évi összeírás szerint 1.048,976. A reform végrehajtása után pedig lenne 2.618,501, vagyis 1.569,525 fővel több. (Az anyaországnak az 1900. évi népszámláláskor 16.721,574 főre be­csült népességének 15'7%-a szavazó. Francia- országban 27‘9°/o, Németországban 21'4%, Angliában 15'8%.) Ebben a magyar elem 61 '2%. Ha pedig az összes 24 éven felüli férfipolgárok az írni- olvasni tudás kelléke nélkül ruháztatnának fel választói joggal, a magyar elem aránya csak 51 '7°/o lenne, holott a ma érvényben álló vá­lasztási törvényünk szerint a magyar elem 56'2%-kal szerepel a választási urnáknál. A magyar elemnek 61'2%-a tetemesen nö­velhető, ha a választói jogot a magyarúl írni- olvasni tudás kellékéhez kötnők. Tagadhatatlan azonban, hogy a magyarúl írni-olvasni tudás kellékéhez kötött választói jogtól, ha azt most azonnal és egyszerre meg­követelnék, az aggreszszív természetet elvitatni nem lehet. Támadás, és nem védekezés számba menne ez. Mert hiszen ma még — mint a fen­tebbi adatok igazolják — a magyarság túl­súlya biztosítva van. Ma még a nemzetiségi veszély nem oly eminens, nem oly erővel lép föl, mint a szom­széd Ausztriában. Ez azonban — mi tűrés ta­gadás benne — nem a mi öntudatos nemzeti törekvéseinknek, hanem véletlen körülmények-^ nek a következménye. Hogy nálunk a nemze­tiségek még politikai tényezőkké nem válhattak, ennek az oka az, hogy még nincsennek szer­vezkedve, és pedig egyik részök helyrajzi szét­tagoltságuk miatt, mint a németek, akiknek száma alig valamivel kevesebb, mint két millió, másik részök szellemi és gazdasági elmara­dottságuk miatt, mint a tótok és oláhok, akiknek száma kereken ötödfél millió. De más kérdés az, vájjon a magyar hege­mónia biztosítva van-e arra az időre is, amidőn a nemzetiségi szervezkedés megtörténik? Még mielőtt tehát a nemzetiségiek szervezkedhetné­nek, ami aztán éppen nagy számarányuknál nem csekély veszedelmet jelentene a magyar állameszmére, a magyar államnak föl kell vennie a harezot az egész vonalon és addig nem szabad nyugodnia, mig a nemzetiségi tö­rekvések kellő határok közé vissza nem szorít- tatnak. Bátran, önérzetesen kell szembe nézni a nemzetiségi kérdéssel és e kérdésben egy céltudatos, következetes nemzeti politikána

Next

/
Oldalképek
Tartalom