Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-19 / 31. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 >• N egyed évre - 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 31. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, április 19. A képviselőtestület bizottságai. Eger, 1911. ápr lis 18. X ur derék ember; jeles ember; nevezetes ember. Választásoknál az első sorokban küzd a — saját érdekében. Neve azután mindenütt ott szerepel; csak éppen ő maga nem dolgozik semmit. Nagyon zokon venné, ha több bizottságba be nem választanák, de ő maga nem megy tovább a megválasztatásánál. A bizottságok tárgyalásaira nem jár el, mert az már munka és nem vonja maga után a nyilvános em- legettetést, tehát nem szaporítja a népszerűség olcsó tőkéjét. De nem folytatjuk tovább, mert valaki még majd magára vonatkoztatja. Sőt talán több „valaki“ is magára vehetné, nemcsak X. ur. ügy járunk majd vele, mint Wieland az „ Abderiták“-kal, hogy t. i. nagyon sok város magára ismert Abderának mesteri rajzában. A jellemzés helyett ennélfogva a városi képviselőtestület bizottságainak megalakulásához szólunk, amely tudvalévőén küszöbön van. A bizottságok alakítását legtöbben nagyon csekély jelentőségű dolognak tartják. Szavaznak olyan lisztával, aminőt a markukba nyomnak, mert hiszen (ha egyáltalán gondolkoznak az ilyesmin) azt tartják, hogy úgyis a képviselőtestület dönt végérvényesen. A bizottság csak előkészíti az ügyeket, oda tehát már akárki jó. Elvégre is, ha a bizottság helytelen javaslattal jön, majd megváltoztatja a közgyűlés. Innét van azután még az is, hogy a politikai pártok vezérei a maguk hű embereinek adják a bizottsági tagságok szerény címeit jutalomképen. Nem is foglalkozva a kérdés politikai vonatkozásával, mint amely szerintünk szerencsétlen fölfogás — csak arra térünk ki. hogy az ilyen nemtörődömséggel megalkotott bizottság nem sokat használ a közügynek s igy a lisz- táknak eddig szokásos összeállítás-módja se helyes gyakorlat. A képviselőtestület közgyűlése éppen úgy nem lehet szinhelye a politikai szenvedélyeknek, mint nem lehet elméleti fejtegetések küzdőtere. Oda már, mint a gyakorlati alkalmazás helyére, kitisztázott elveket, határozott nézeteket, megállapodott véleményeket kell bevinni. És ezeket az elveket, nézeteket, véleményeket a bizottságoknak kell tisz- tázniok, megállapítaniok. A közgyűlésen már inkább csak az igen vagy nem kérdése jön szóba, mint a spártaiak népgyűlésein, hol a habozás káros lehetett. A bizottságokban az előző viták tisztítótüzén mennek át a kérdések, tehát a habozás lelkiismeretesség, amelynek eredménye a tisztán kialakult vélemény. Itt persze nem lehet népszerűséget gyarapítani a felszólalásokkal, de a közügynek lehet használni. És tekintettel arra, hogy a bizottságok súlyát, értékét a legtöbb ember érzi (még ha nem érti is): igen sok bizottsági javaslat megy át a plénum rostáján vita nélkül. Ezért fontos a bizottságoknak helyes, körültekintő megalkotása. És ezt csak úgy lehet megcsinálni okosan, ha a tanács és a képviselőtestület kebeléből kiküldött bizottság közösen csinál tervezetet. A tanács tudja legjobban, hogy kik a bizottságoknak legszorgalmasabb, leghasznosabb tagjai s azok mellett már csak a maga jól felfogott érdekében is kardoskodik. Viszont a kiküldött bizottság őrködhetik azon, hogy sérelem ne essék az érdemeseken és semmi körülmények között ki ne maradjanak a hasznavehető elemek. Az „EGER“ tárcája. A kamalduli kolostorban. Rákóczi pihenésre vágyott. . . A francia udvar örökös szórakozásai s az otthonról jövő rossz hírek lesújtották. Bár mindenkitől megkapta a fejedelemnek járó tiszteletet, sőt (mint Saint Simon írásaiból tudjuk) szép lelki vonásaiért valósággal szerették: a magyar-ügy érdekében semmit se tettek. . . Rákóczit végtelenül lesújtotta ez, hiszen Franciaországban XIV. Lajos támogatását kérni ment és cserébe a szórakozások özönét nyerte. Eleinte szívből, később már politikából szórakozott. Várta, remélte, hogy a francia beavatkozás nem marad el. . . Az elveszted hazából ezalatt szomorú híreket kapott. A szatmári békében biztosított amnesztia ügye nagy hullámokat vert. Sokan nem fogadták el, hanem újabb engedményekért küzdöttek, még többen, hogy III. Károly kegyeibe férkőzhessenek, a már fenálló engedmények megszorításán fáradoztak. A szomorú híreket betetőzte az, hogy a rendek által hosszas vita után elfogadott szatmári békén-k szószerinti becikkelyezése elmaradt. A hazából jövő rossz hírek s a politikai csalódások, rendkívül hatottak Rákóczi kedélyére. Nem csoda tehát, ha a magányban keresett gyógyulást. „Visszatért emlékezetembe — írja Önvallomásaiban — az ifjú koromban belém csepegtetett vágy a magányosság után. . .“ Conti hercegnőnek egy alkalommal az az ötlete támadt, hogy a szomszédos karmelitakolostort meglátogatja. . . Hozzátartozói, sőt Rákóczi is, örömmel fogadták a gondolatot. A hercegi társaság az esteli könyörgés után érkezett a templomba. . . Az Oltáriszent- ség nyilvános imádásra volt kitéve. . . Rákóczi leborult és úgy imádta a sokat szenvedett Üdvözítőt. . . „Megvetettem a gúnyt, térdre borultam és mélyebben elmerültem imámba.“ Barátainak távozását észre se vette. . . Imádkozott. S midőn a szent falak közül kilépett, hogy az eltávozottakhoz csatlakozzék, érezte a boldog egyedüllét hatását. . . Lelke megkönnyebbült. . . A hercegi társaság előtt a karmelita atyák életét magasztalta. . . Nemes fölhevűlé- sében még azt is kijelenté, hogy tudna élni a karmelita atyákhoz hasonlóan. . . A főúri társaság kinevette, vallásos érzületének nyilvánításáért pedig finom gúnnyal ostorozta. Rákóczi szelíden felelt: — Ha illik az, hogy alattvaló ilyen legyen királya jelenlétében, miért ne illenék a teremtmények teremtőjével szemben? A célzást rejtő válasz — halott. . . Rákóczi, visszatérve a fényűző királyi udvarba, lassankint változtatott régi életmódján. . . Az adventi szent időben már szorgalmasan megjelent a prédikációkon, melyek hatása alatt, amint Önvallomásában gyónja Istenének: „. . . gyakrabban kezdtem Rólad és az egykedvű életemről gondolkodni. . .“ Gyakrabban imádkozott. Erezte, hogy a karme ita-ko- lostori jelenet, az Úr irgalmát hozta meg sokat szenvedett lelkének. Az isteni kegyelem ajándéka, hogy annyi szórakozás és élvezet között is „ . . . te. . . , óh örök bölcsesség, vágyat gerjesztettél bennem, hogy a nagyhetet valamely magányos helyen, komoly ájtatossággal töltsem el titkon. . .“ A tervvé lett vágy uehezen való-ulhatott meg. A „Nap-király“ ugyanis majdnem mindig a környezetében kivánta őt látni. Rákóczi pedig azt óhajtá, hogy még csak „ne is sejtse senki félre- vonulásának a helyét. . .“ A Grosboisban levő kamalduli kolostor jutott eszébe, a Szajna balpartján, Páristól délkeletnek. Fákkal szegélyezett ut visz oda. . . Csöndes, elhagyott, magányos hely, ahová Rákóczi vágyódott s ahol fejleszthette lelkében a „keresztény fejedelem ájtatosságát. . .“
