Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-15 / 30. szám
2 EGER. (30. sz.) 1911. április 15. Az egri kórházak. (sh) Egyik hírneves budapesti orvos-tanár azt szokta mondani rendelő-szobájának küszöbéről, hogy az alatt milliók vannak eltüntetve. A kommentárja ennek a mondásnak az, hogy a hírneves professzor a szegény-betegeknek ingyen rendel és igy akik az ő előszobájából a rendelőszobájába lépnek, rendesen az előszobában még gazdagok, de a küszöbön át szegényekké vedlenek, hogy ingyenes rendelésben részesüljenek. Nos hát, Egerben két ilyen vagyonokattüntető küszöb van. Egyik az egri alapítványi női kórház-é hol csak a múlt évben is 1,106, a másik az Irgalmasrend magánjellegű kórházának küszöbe, ahol 5,316 bejáró beteg vette igénybe a szegénységnek nem megalázó, de sok kiadástól megmentő titulusát, hogy az orvosi tisztelet- dijaktól megszabaduljon, vagy azokat legalább is a minimumra szállítsa le. Ezúttal a két kórházról, Egernek a szenvedő emberiség számára rendelt szeretetházai- nak működéséről kívánunk egyet-mást elmondani. Az élet küzdelmeiben fölvetődő sok-sok kérdéssel és nyomorúsággal úgyis sokat foglalkozunk ; legyen az irgalmasság nyugvó pont, mely vigasztal, megnyugtat és erősít, hogy mégis történik jócselekedet is a világon, ebben az önző, érdek- és élvezet-hajhászó korszakban. Elsőnek az Irga/mas-rend egri magánjellegű kórházának és elmegyógyintézetének múlt évi kimutatását méltatjuk, melyet Stészel Sándor irgal- mas-rendi perjel, kórházi igazgató állított össze. Ez a modern berendezésű, impozáns gyógyintézet két részből áll: a kórházból, mely öt osztályra oszlik (belgyógyászat, sebészet, szemészet, bőrgyógyászat és fogászat), azután az elmegyógyintézetből. A kórház igazgatója Stészel Sándor, a rendház perjele; a kórházban működő orvosok: Glósz Kálmán dr., Horváth Géza dr. és Turtsányi Gyula dr. főorvosok. A kórházban a gróf Erdödy Gábor volt egri püspök alapítványán elhelyezett betegeket, továbbá az egyéb alapítványi helyeken levő és alapítványnélküli betegeket, a külön szobákban ápolt fizető betegeket és az egyes osztályok ingyenes ambulatóriumán je— Nos, mi az? — kérdé az Ur. — Miért adtad nekem a „vörösbegy“ nevet, ha egyszer tetőtől-talpig fakó vagyok ? — kérdezé félénk tudnivágyással. Miért hívnak vörösbegynek, ha egy szál vörös toliam sincs ? Az Ur elmosolyodott és igy szólt: — Vörösbegynek neveztelek el, az is maradsz ! A te gondod, hogy a begyed megvörö- södjék. Azzal fölemelte a kezét és újra felröpítette a kis madarat. A vörösbegy nagy gondolkozva szállt le a paradicsomba: mit is tehetne ilyen csepp madár, hogy a begye megvörösödjék ?! S nem jutott az eszébe egyéb, mint hogy a csipkebokorba rak fészket. És meg is rakta a bozótban, a sűrű tüskék között. Mintha csak azt várta volna, hogy majd a begyére ragad egy rózsaszirom és megszinesíti. * A világnak e legboldogabb napja óta töméntelen esztendő szállt tova. Állatok is, emberek is kiköltöztek a Paradicsomból s elszé- ledtek a föld kerekségén. És az emberek any- nyira vitték, hogy megtanulták a földművelést, a tengeren járást, szép ruhák varrását, sőt réges-régen tudtak már nagy templomokat, lentkező szegény betegeket ápolják. A felszerelt ágyak száma 100. Az elmegyógyintézeti igazgatója szintén Stészel Sándor perjel, az orvosok pedig: Látrányi Sándor dr. főorvos és Módos Máté dr. irgalmas rendi orvos. Az elmegyógyintézetben a) az állam költségén közös termekben elhelyezett férfi betegek, b) magán felek által közös szobákban elhelyezett férfi betegek és c) magán felek által külön szobákban elhelyezett férfi betegek vannak. A felszerelt ágyak száma 250. Az irgalmas-rend a lefolyt 1910. évben 1162 beteget ápolt és pedig a kórházban 844-et, az elmegyógyintézetben 318-at. Bejáró beteg a bel- és bőrgyógyászati osztályon 318, a sebészeti és szemészeti osztályon 823, a fogászati osztályon 4175 volt. Az érdemes rend tehát a múlt év folyamán nem kevesebb mint 6478 szenvedő embertársunk gyötrelmeit enyhítette. Nem szándékozunk a kórház működéséről kiadott jelentés részleteibe mélyen belébocsát- kozni, mert hiszen az a végtelen nagy emberi nyomorúság és szenvedés, ami a jelentés statisztikai adataiból elénk tárul, talán nem is érdekli a nagy nyilvánosságot. Hogy mi mindenféle bajban sínylődtek a szegény betegek és közülök hányán és milyen eredménnyel gyógykezeltettek: ez inkább a szakembereknek való. Ami azonban a jelentésből közérdekű és tájékozást nyújt a kórház belső életéről és áldásos működéséről, a következőkben ismertetjük : A kórházban a múlt évről visszamaradt 41 betegen kívül 803 uj és igy összesen 844 beteget ápoltak, kik közül az év folyamán 599 gyógyulva, 132 javulva és 28 gyógvulat- lanul távozott el, 36 pedig meghalt. A év végén a kórházban ápolás alatt visszamaradt 49 beteg. Az ápolási napok száma összesen 13,013, amelyből egy-egy betegre átlagosan 15 41 nap jut, mig a kórházban ápoltak átlagos létszáma naponkint 35*6. Az ápolt 844 beteg közül a belgyógyászati osztályon 480-at, a sebészeti osztályon 339-et, a szemészeti osztályon 18-at, a fülészeti osztályon 3-at és betegség nélkül 4-et kezeltek. Műtétet 389 esetben végeztek a kórházban. hatalmas városokat is építeni, amilyen The- bae, Róma és Jeruzsálem. S ekkor uj nap virradt fel, melynek az emberiség történetében szintén nem volna szabad sokáig feledésbe merülnie. E nap reggelén ott ült a vörösbegy Jeruzsálem falain kívül egy kopár sziklán. Dalra tanítgatta a fiait a csipkebokorban rakott kicsike fészkében. Arról a csodaszép napról mesélt nekik, mikor Isten a világot teremtette, meg arról, miképen adott nevet a teremtményeinek. Valamennyi vörösbegy elmondta ezt a fiókáinak, kezdve az elsőn, aki hallotta az Ur szavát és kezéből került ki. — Lássátok, fejezte be szomorúan á mon- dókáját, a teremtés hajnala óta annyi esztendő lefolyt, annyi rózsa elhervadt, annyi madárfiók kikelt a tojásból, hogy se szeri, se száma: és a vörösbegy ma is kicsiny, fakó madár, még mindig nem tehetett szert vörös begyre. Az apróságok szomorúan csipogtak és már- már azon kezdtek keseregni, hogy sohase ve- resedik meg pelyhes begyük tollazata. — Majd a bátorságunkban, a hős voltunkban vetettük a reménységünket — folytatta az anyamadár. Már a legelső vörösbegy is bátran szembeszállt a többi madárral; égett a begye a harcvágytól. Ah, gondolta, majd csak megszinesedik a begyem tollazata a szivemben A kórházban elhalt 36 egyén az összes betegek 4'26%-át adja. A halál oka legtöbb esetben (5) tüdovész és (5) aggaszály volt. Az elmebetegek osztályán az előző évről visszamaradt 165 beteghez 135-öt vettek fel s így a létszám 1910-ban 318 volt, kik közül az év folyamán 19 gyógyulva, 11 javulva és 6 gyógyulatlanul távozott el, 50 pedig meghalt. Az év végén ápolás alatt maradt tehát 232. Az ápolási napok összes száma 78,913, amelyből átlag számítva egy-egy elmebetegre 248 15 nap jut, mig az elmebetegek átlagos száma naponkint 216* *1. Az elhunyt 50 elmebeteg az ápolás alatt levő elmebetegeknek 15'72%-a. A halál oka a legtöbb esetben (17) terjedő hüdés és (14) tüdővész. A betegek közül 263 egri és 581 vidéki volt a kórházban, mig az elmegyógyintézetben csak 18 volt az egri és 300 a vidéki beteg. * Az egri alapítványi női kórház, valamint a vele kapcsolatos alapítványi menház 1910. évi működéséről szóló jelentést ezúttal is Glósz Kálmán dr., Eger város főorvosa, mint a női kórház igazgató-főorvosa állította össze. A kórház alapját 1858-ban részben az egyházmegye, részben az Eger város által tett alapítványok vetették meg. A kórház védnöke Samassa József dr. bíbornok-érsek; az igazgatóság Dutkay Pál apát-kanonok elnökkel élén, Jankovics Dezső polgármester, Párvy Antal prépost-kanonok plébános, Glósz Kálmán városi tiszti főorvos, Hanák Gyula városi főjegyző és Káinoky István dr. városi jegyző tagokból áll. A kórház orvosi teendőit Glósz Kálmán dr. igazgatófőorvos, továbbá Kösztler József dr., Szabó Ödön dr. és Báthory Aladár dr. osztályvezető- orvosok végzik; mig a betegápolást Hersich Rafaela főnöknő vezetése alatt 35 irgalmas nővér, 7 segédnővér és 6 világi ápolónő teljesíti. A kórház két osztályból áll: a rendes betegek osztályából 50 ággyal és az elmebetegek osztályából 250 ággyal. A rendes betegosztályon az 1910. év folyamán 498-an részesültek gyógykezelésben, kik közül 357 gyógyulva, 44 javulva, 32 gyógyulatlanul távozott el, 38 meghalt és 27 gyógy- gyógykezelés végett az 1911. évre visszamaradt. A 498 beteg összesen 9916 napot töltött lobogó harci tűztől! De szégyent vallott s utána a többi is valamennyi és majd egyszer ti is. A piciny fiókák nekibátorodva csipogtak, hogy ők mégis csak megpróbálják: Hátha majd sikerül nekik? De az anyjok szomorúan mondta: lehetetlen. Hogy is reménykedhetnének, holott annyi kiváló ősük vallott kudarcot? Mit tehetnének többet, mint hogy szeretnek, dalolnak és küzdenek? Mit tehetnének? . . . A madárka megállt a mondókája derekán, mert Jeruzsálem kapuja felől nagy néptömeg törtetett a vörösbegy fészkét rejtő kis halom felé. Voltak a tömegben lovasok kényes paripákon és hosszulándzsás harcosok, poroszlók, kezükben szög, meg pöröly. Voltak méltóságo- san lépdelő papok és bírák, siránkozó asszonyok, elül vad, nyüzsgő tömeg s egy sereg irtóztatón üvöltő csavargó. A fakó madárka remegve ült a fészke szélén. Rémülettel töltötte el minden pillanat, hogy majd elgázolják a csipkebokrot és kioltják magzatainak az életét. Vigyázzatok, kiáltott a kis védtelenekre, bújjatok össze s maradjatok veszteg! Egy paripa jön erre s éppen nekünk tart, hogy eltiporjon. Közéig egy harcos is, vasszögesek a sarui. Az egész bősz tömeg ránk tör. A madárka egyszerre abbahagyta a figyel-
