Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-15 / 30. szám
1911 április 15. EGER. '30 sz.) 3 a kórházban, melyből egy-egy beiegre átlag 19 n*p jut. A betegek átlaga naponkint 27 re tehető. A legtöbb biteg (413) belgyógyászati segélyben részesült. Sebészeti eset 54, szemészeti eset 12, szülészeti eset 18 és fülbaj 1 esetben fordu t elő. Műtét 96 esetben vált szükségessé. A kórházban elhunyt 38 beteg az ápolt betegek 7'6%-át képezte. Az elmebetegek osztályán a betegek létszáma 214 volt, kik közül 200 az előző 1909. évről maradt gyógykezelés alatt és igy a múlt évben csak 14 uj beteg vétetett fel. Az elmebetegek közül 3 gyógyulva, 1 javulva eltávozott, 17 meghalt és 193 gyógykezelés végett visszamaradt. Az elmebetegek ápolási napjainak száma 72099, melyből egy-egy betegre átlag 336 nap jut, mig átlagosan számítva naponkint 197 elmebeteg volt a kórházban. Az elhunyt 17 elmebeteg az ápolás alatt, levők 7 9%-a. A kórház 498 rendes betege közül 159 és a 214 elmebeteg közül 16 volt egri születésű, a többi mind vidéki volt. Az alapítványi női kórházzal kapcsolatban levő alapítványi menházban 20 férfi és 30 nő számára van ágy berendezve. Az 1910. év folyamán a 20 férfi helyre, az előző évtől maradt 19-hez 7-et vettek fel, az igy 26-ra emelkedett létszámból azonban elbocsátottak 1-et és meghalt 5. A 30 női helyre is felvettek a múlt évben 4-et; a létszám így 34-re emelke dett, de 3-at elbocsátottak és 2 meghalt közülök. Az ápoltak között 90 éven fölül 1 f^rfi van; 80—90 év között 1 férfi, 4 nő; 70 — 80 év között 7 férfi, 6 nő; 60—70 év között 16 férfi, 17 nő. A többi meg nincs egészen — 60 éves. A női kórházban az 1910. év folyamán 1106 bejáró beteg részesült ingyenes orvosi ellátásban. (Egri 964; vidéki 142.) * íme, két olyan intézményünk, melyet az Egyháznak önzetlen, örökös szegénységet fogadott szolgái ta'tanak fenn és fejlesztenek, javítanak faradhata'lan munkával, soha nem lankadó buzgalommal, meg nem fogyitkozó türelemmel. Mennyi fájdalmat enyhítettek, ment yi köny- nyet töröltek már le ezek a' egys' rtt szerzetesek és szerzetesnek : azt csak a ]ó Isten tudja! A hét. Fogy a triumvirátus. Előbb Kandra Kabos ment el, az or-zágos hírű történettudós. Most követte Türk Frigyes, a jeles filológus és a nagy termé z-tbirát. A három együttérző és egvütt- munkálkodó tudós közül már oak Bartalos Gyula dr. van köz'ünk, a jeles régész, kinek törékeny testében még mindig olyan eleven lélek, olyan buzgó hazafi-ág lakozik. , Türk Frigyesnek a hattyúdala is a tudományt és a baráti szeretetet szolgálta. Egyik helyi lapban a múlt hét derekán ismertette az agg tudósnak legújabb munkáját, a „Magyar- ország önállásának és függetlenségének kivívása 1074. és 1075-ben a Csörszárkok, mint haditényezők felhasználása által“ c. vaskos könyvet. Mennyi szeretet van e cikkben a nagy tudás mellett ?! * A szeretet jutalma csak szeretet és tisztelet lehet. Láttuk ezt a Turk Frigyes temetésén. A visszavonultan élő, nagylelkű tudósnak temetésére Eger váro-ának legsúlyosabb szellemi és ei kölest tényezői sereg'ett-k össze. A szabadságharc ősz poétája, Zalár Józ-ef, fölkelt ágyából, hogy búcsúztassa kebelbarátját. 0 t volt azután Jankovics Dezső polgármester, Babocsay Sándor, Kassuba Domokos, Vigh Béla, Alpáry Lajos stb. stb. Sok tanár, tanító, Egernek valamennyi toUfoigatója, írója. És ott voltak a jó szervita-atyák is, akik legerősebb istápolójukat, magyar nyelvtanítójukat veszítették el a galamblelkű halottban. * A népszerűség azonban nemcsak ilyen ko moly tisztelet alakjában nyilvánulhat, hanem más, kedveskedő, bizalmas hangon is. E-zünkbe jut ez arról, hogy Nagy László ezredes nvuga- lomba vonult és a III. oszt. vaskoronareidet kapta őfelségétől. Őt is úgy szereti Eger népe, akár csak Türk Fiigyest, a „ió bácsit“ szerették a gyermekek. Népünk csak „Nagy Lsei“ néven ismeri és emlegeti. Mikor azután ezredes lett, önkénytelenül érezte a nép, hogy ez a név túlságos bizalmaskodó s ösztönszerüen akart segíteni rajta. És úgy segített, hogy azóta mint „Nagylaci László ezredes urat“ emlegetett. Meghagyta nevében a bizalomkeltő szót is, meg hozzátette a tisztelet-követelte Lászlő nevet is. Hja, a nép nagy filozófus. * A Nagy Laci név egyébként olyan fogalom lett, hogy előző számunkban, a róla szóló cikk fölé csak hosszas gondolkodás után írtuk oda címül ezt: Nagy László. Tudtuk, hogy (amint meg is történt) sokan kérdik majd: ki ez az ember? Mindamellett nem akartunk úgy tenni, mint az érdemes féifiúnak egyik ismerőse, aki igy címezte neki a levelet: „Nagylaci N. . . . urnák, Helyben.“ * Egy művészi kezű fiatal ember két napig rajzolga ta a jó öreg Líceum kapuját, ablakait, a homlo zat díszítéseit. Bámulatos aprósággal mért ki é< rajzolt meg mindent. Amint mondotta, a Műemlékeket Gondozó Orsz. Bizottság rendeletére dolgozik. íme, a Liceum még ma is oly tökéletes alkotás, hogy érdemesnek tartják a legrészletesebb lerajzolásra. Hát még 10—12 évtizeddel ezelőtt, mikor építették — milyen csodaszámba menő alkotás lehetett ?! * Mennyit emlegettük mi a nyáron a borközraktárat, a pinceszövetkezetet! És senki se hallgatóit reánk, pedig országos nevű szakíró tollából is hoztunk cikket erre vonatkozóan. Proxi- mus aidet Mjalegon, mert állítólag Miskolcznak Ígérték a borközraktárat. Nosza, rögt >n nekiindultak az érd-keltek, hogy mi is k<pjunk egy borközraktárat, mert nekünk jobban dukál, mint Borsod székhelyének. Persze, most saját eszme, saját gondolat (ha mindjárt a kétségbeesés szülte is), tehát érdemes, sőt kell támogatni. Ha a másé lenne, senkinek se kell. Csak egytől félünk: nem késtek el a dologgal egy kissé?! HÍREK. Eger, 1911. április 14-ón. Tájékoztató. Apr. 15. Nagyszombat. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Füzesabonyban. „ 16. Husvét-vasárnap. „ 17. Husvét-hétfő. „ 17. Müvészestély a színházban. „ 17., 18. Országos vásár Pásztón. „ 17., 18. Országos vásár Hevesen. „ lb. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Aba- sáron. „ 20. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Tarnamérán. „ 23. A Kát. Legényegylet szinielőadása. „ 24 , 25., 26. Sorozás Gyöngyösön. „ 24. Országos vásár Verpeléten. „ 24., 25. Országos vásár Hatvanban. „ 25. Szent Márk napja. Buzaszeutelés. „ 27., 28., 29. Sorozás a gyöngyösi járásban. „ 29. Egerváros közgyűlésé. „ 29. A főgimn. zenekar hangversenye. „ 30. Országos vásár Tiszanánán. A húsvéti szent ünnepeken a feltámadás szertartását és husvét első napján az ünnepi szt. misét Szmrecsányi L jós segédpüspök végzi s vasárnap délelőtt Halászy Caesar dr. teológiai tanár mondja a szentbeszedet. Szentségimádás. Husvét kétt is ünnepén és kedden, mint más években is, 36 órás szentségimádás lesz a Ferencrendiek templomában. Rjggelenkint 6 órakor lesz a szentségkitétel nagy misében. A szentségimádás kedden este 6 órakor végződik, mikor szent beszéd és körmenet lesz. meztetést. Elhallgatott. Éné out. Jóformán el is feledte a fenyegető veszedelmet. Hirtelen meglapult kis fé-zkében és betakarta a fiait szárnyával. — Nem, nem akatom, hogy ezt a rette- netessé^ret lá-sánk! — mondta. Három gonosztevő van itt, hogy keresztre feszítsék. És féltében úgy betakarta szárnyaival a kicsinyeit, hogy mit se látnattak. Csakis a kalapácsolást, a jajveszékelést és a tömeg vad üvöltését hallották. A vörösbegy rémülettől tágra nyit szemekkel bámulta az egész jelenetet. Nem vehette le tekintetét a három szerencséi Énről. — Milyen kegyetlenek is az emberek! — mondta kis vártatva. Nem eleg, hogyeze-et a szegényeket keresztre fe-zí ik. Nem, az egyiknek a fejére még töviskoszoru' is tesznek. — Látom, amint megsebzik homlokát a tüskék és csorog a vére. Pedig ez az ember oly szép és oly szelíden tekint körül, hogy minden embernek szeretnie ke leue. Szenvedéseinek láttára mintha csak dárda járná át a szivemet. A kis madár szivében egyre mélyebb ré-z- vét ébredt a töviskoszorus iránt. Ha bábámnak, a sasnak volnék, gondolta, kihúznám a szögeket kezeiből és erős karmaimmal elriasztanám valamennyi bántalmaz* jár. Látta, mint serked ki a vér a keresztre fe-zít.eti nek homlokán és nem volt tovább mai adása a fészekben. — Ha kicsiny, meg gyenge vagyok is, mégis csak tehetek va’arait e szegények gyötrődő jobbvoltáért. — S azzal kiröpült a fészkéből és a megfeszített körül csapongva, nagy köri két írt. a levegőbe. Többször is körülrepdeste, de nem volt bátor-ága közel szállni hozzá, mert félénk kis madár létére sohasem mert emberhez közeledni. De lassacskán mégis csak neki bá orodott, egész közel röpült hozzá s pici csőrével kihúzott egy tüskét a homlokából. S mig ezzel foglalatoskodott, a keresztre feszített embernek egy csöpp vére rácsöppent a begyére. Szétömlött rajta s vörösre festette apró, csinos tolláit. Mikor aztán visszaszállt a fészkébe, vígan, üdvözölték a kicsinyei: — A begyed megvörösödött! Pirosabbak a tolláid, mint a rózsa! — Csak egy csepp vér hullott reá; a szegény ember homlokáról. Elrün'k mihelyt meg- fürdöm a patakban, vagy a kristálytiszta forrás v zében. De bizony, bármennyit fürdört is a kis madárka, csak nem tűnt el a pir a begyéről. És mikor fiai felnőttek, az ő b-gyükön is ott lángolt a vérpiros folt, amint hogy ott lángol valamennyi vörösbegyén mind e mai napig.
