Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-23 / 102. szám
2 EGER (102. sz.l 1911. december 23. / Oh, pedig ha megismernék, hogy beleforrana szívükbe szelíd arcának mása! Mennyire átivódnék egész lényük szeretettel! Milyen könnyen föllelnék azt a boldogságot, melyet így hiába keresnek! Mily biztosan megtalálnák azt az üdvöt, melyet így föltétlenül elveszítenek. Mennyi sok mindenre tanít ez a mosolygó kisded! Te komor tudós, kinek fürteire havat hintett az elmélkedések és tanulás végtelen láncolata, ha belefáradsz a súlyos kérdések boncolásába; ha azt látod, hogy sok-sok munkáddal egy hajszálnyit sem jutottál előre: fordulj e kisdedhez és tanulj tőle — bölcsességet. Te, kétségek özönében vergődő hitetlen, ki — mert tisztábban akartál látni, — egyre sűrűbb homály felé irányzód lépteidet: fordulj ez isteni gyermekhez és tanulj tőle — hitet. Te fennhéjázó, gőgös halandó: tekints a kis Jézus jászol-bölcsőjére és tanulj — alázatosságot. És főleg tanuljatok tőle végtelen és általános szeretetet. Mert a bölcsesség, a hit, az alázatosság is szeretet ugyan: az igazság, az Isten, a szegénység szeretete, de szükséges mindazt szeretni, aki és ami Istentől van... Ez a szent ünnep, melyen a kegyelemnek egész bősége elárasztja a világot, bár kezdete lenne egy áldásos, .egy jobb, egy boldogabb kornak, midőn a szeretet uralkodik majd az egész világon! Ma azonban még távol vagyunk ettől az epedve várt kortól. Itt a sötétség vívja ádáz harcát a világossággal; amott hitvány önérdek intéz rohamot a magasztos eszmények szentsége ellen. Emitt a halál akarja összezúzni az életet, amott a gyűlölet akarja megtörni a szeretet hatalmát. Nagyon, nagyon sokan vannak, a- kik nem akarják megismerni az örök Szeretet hatalmát. A régvárt estén, mely bűbájosabb, mint a rózsás hajnal színpompás pir- kadása; a legragyogóbb éjtszakán, mely tündöklőbb, mint a legverőfényesebb nappal: megszületett Judának királya. És mikor születik meg az örökös béke, az örök szeretet? Az igazoló választmány. Hevesvármegye igazoló választmánya az idén Ridárcsik Imre elnöklete alatt: Babocsay Sándor, Dómé József, Ficzere József, Hamán András, Hellebronth Géza választott, továbbá G^sztes Lajos, Lip csey Péter dr. és Setét Sándor dr. kinevezett tagokból állott. A vármegye közgyűlése a jövő, 1912-dik évre, a maga részéről, a hétfői közgyűlésen választotta meg az igazoló választmány tagjait, és pedig — mint irtuk is — Babocsay Sándor, Csutorás László dr., Alföldi Dávid dr., Rátvay Géza dr. és végül Alpáry Lajos személyében. A vármegye főispánja, Kállay Zoltán dr. valóságos belső titkos tanácsos, most a maga részéről, Ridárcsib Imrét elnökké, Gesztes Lajost, Lipcsey Péter drt. és Setét Sándor drt. pedig rendes tagokká nevezte ki. A vármegye jövő évi igazoló választmánya tehát most már teljes számmal megalakult. Uj szabályrendelet. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága az őszi közgyűlésén (szept. 26.) szabályrendeletet alkotott a községi-, kör- és segédjegyzők szabadságideje s ezzel kapcsolatos helyettesítésről. Ezt a szabályrendeletet a belügyminiszter most jóváhagyta. Félbenmaradt keresztlevél. — Az uj utcanevek. — ('■SS) Eger város legutóbbi közgyűlésén bemutatták az uj utca-él nevezések re vonatkozó tervezetet, amelyet egy ebből a célból kiküldött bizottság dolgozott ki. Készséggel elismerjük, hogy lekiismeretes és figyelemre-méltó munka ez a tervezet; hanem egy szépséghibája mégis van: úgy fest, mint egy — báli névsor. Csupa név. Tessék csak elolvasni így, egymásmellé helyezve: Almagyar-utca = Báthory István-utca, Baktai-ut, Füzér-utca, Virág-utca = Türr Ist- ván-utca, Bárány-utca = Horánszky Nándor- utca, Perényi és Sertekapu-utca = báró Pe- rényi Zsigmond-utca, Cegléd-utca = Lehel vezér-utca, Cifrakapu-utca = Kiss Ernő-utca, Csákány-utca — Lenkey János-utca, Deméndi-út = gróf Bercsényi-utca, Darvas-utca = Irányi Dániel-utca, Ék-utca = András biró-utca, Far- kasvölgy-utca = gróf Tliököly-utca, Gimnáziumutca = Vavrik Béla-utca, Gerinc-utca = báró Eötvös József-utca, Hold-utca = Szaitz Leó- utca, Hadnagy-utca = Behm József-utca, Hal- és Piac-tér = Batthyány Lajos-tér, Irgalmas- utca — gróf Erdődy Gábor-utca, Kapás-utca = Mindszenti Gedeon-utca, Kisvölgy-utca = Berzsenyi Dániel-utca, Kertész-uca = Almássy Pál-utca, Kilián-utca = Kisfaludy-utca, Kisasz- szony-utca — Kazinczy-utca, Könyök-utca — Tinódy Sebestyén-utca, Korona-utca = gróf Teleky László-utca, Király-utca = IV. Béla király-utca, Lejtő-utca = Dassewffy Arisztidül ca, Maklári-ut = Barkóczy-ut, Malom-utca = Lázár Vilmos-utca, Menbáz-utca = Pájer Antal-utca, Mély-utca = Csáuyi László-utca, Nyár-utca = Irinyi-utca, Nap-utca = Frange- pán-utca, Nyil-utca = Kinizsy-utca, Ovoda-utca = Györgyényi-utca, Orom-utca = Nagy Sán- dor-utca, Pacsirta-utca és Tévesztő-köz = Bar- takovics Albert-utca, Piac-utca = Rottenstein- utca, Pázsit-utca = Bolyki Tamás-utca, Ráchegy-utca = Verbőczy István-utca, Ráckapu- utca, Ráckapu-tér = Szent László-tér, Szőlőutca = Bornemissza Gergely-utca, Sip-utca — Schweidel József-utca, Szépasszonyvölgy-utca = Aulich Lajos-utca, Szarvas-tér — Szent István-tér, Szarvas-utca == Szent István-utca, Szüz-utca == Kölcsey-utca, Sándor-ufca =» Wesselényi-utca, Telekessy-utca — Párvy Sán- dor-utca, Tél-utca = gróf Nádasdy-utca, Tavasz-utca — Krassy Félix-utca, Torok-utca = Török Ignác-utca, Tótb-utca = Tárkányi Béla- utca, Tisztviselőtelep == gróf Leiningen-utca, Jézuska száll le az elzárt szobába a mennyből, angyalseregektől kisérve, hogy 0 a saját picinyke gyermek-kaesóival aggassa tele az ékes karácsonyfát, rakja tele az alját szebb- nél-szebb ajándékkal. Aztán egy kegyetlen napon valaki tapintatlan kézzel hozzányúlt a képzeletnek ragyogó színeivel kifestett álomvilágunkhoz. És egyszerre összeomlott bennünk minden, minden.. . Az első csalódás keserűsége mély sebet ütött a gyermeki hiten. „Nem a Jézu-ka hozza a karácsonyfát? Hát semmi sem igaz? Jé/.uska talán nem is él, talán nincs is?“ — igy sikoltott fel benuünk a halálra sebzett naiv gyermeki hit, a fejletlen, nem kritizáló gyermeki hit, amely a tudásnak első ellentmondására ijedten vonta be gyenge szárnyait. Valami nagy üresség támadt kis szivünkben, mig csak édesanyánk vigasztaló szavaiból meg nem értettük igazán az isteni Gondviselés felséges tanát : ha n°m is okvetetlenül, láthatóan, de végeredményben mégis mindent a mi mennyei Atyánktól kapunk. A csalódás utján keresztül kellett eljutnunk a hit iga- zabb, mélyebb, az eszes emberhez méltóbb felfogásához. Mintha csak a mai modern hitetlen emberiséget látnám megszemélyesítve a hitétől megfosztott gyermek képében. A kihűlt szivü modern embert, amint gyermekkori hitének romjai fölött állva azt gondolja, hogy csak egy naiv ábrándot temetett el, melyre a férfinak már nincs szüksége. Volt idő, mikor az embernek a világról való fogalmai a mai tudományhoz képest naivak, kezdeuesek voltak; amikor azt hitték, hogy a föld a világmind-n-ég mozdulatlan középpontja, s a hét szférából álló égboltozaton angyalkezek mozgatják a ragyogó csillagok milliárdjait. A természet erőinek ismeretlensége arra kényszerítette az embert, hogy a maga kicsinyes, emberi viszonyaihoz szabja az Istenről való gondolatait, hogy antropomorf vonásokkal ruházza fel, mindenben közvetet- lenül cselekvő, rendelkező Lénynek tartsa . . . akárcsak a gyermek a karácsonyfa körül sürgölődő Jézuskát. A naiv nagy gyermeket, az Emberiséget, egyszer kézenfogta a Tudás és igy szólt hozzá: „Jöjj, tekintsünk bele abba a titokzatos szobába, a természet nagy műhelyébe. Igaz-e, amit nekünk mondanak?“ És vitte magával az Embert a csillagvilágok régióin át, rohanva, repülve túl a naprendszer parányi méretein, a kihalt, a születő, a fejlődő világok labirintjaiba, a tejúton túli, véget nem érő birodalmakba és nem találta sehol a hét-mennyboltos birodalmat, nem hallotta sehol a szférák zenéjét. Ekkor igy szólt a Tudás az Emberhez: „Nézd, amit Istennek hittél, az csak a természet fenséges erőinek játéka. Amit angyalkezeknek hittél, az csak az egész mindeuségen uralkodó nehézkedési erő, amely egymáshoz láncolja a világtérben keringő égitesteket. A színes ragyogó csillagok a fejlődés különböző állapotában levő napok, forgó ősgőzök, melyekből bolygók, holdak születnek minden idegen erő behatása nélkül. Nézd, mind törpül el szemed előtt a Föld ezekben a hatalmas perspektívákban ; ez csak kicsiny paránya a mindenség- nek, leláncolt kísérője a napok közt oly kicsi Napnak.“ Mikor az Ember, tudásának diadalaitól mámoros fejjel, visszatért e légi útról a Földre, úgy találta, hogy itt is csak a természeti erők munkája folyik kiszámított rendben. Amit eddig Isten keze gyanánt emlegetett: a villám — csak az energiának egy különös faja; a földrengés — csak a fokozatos kihűlésből eredő rázkódás; a kolera — apró élőlények munkája. És hátha az élet is csak olyan titokzatosnak
