Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-23 / 102. szám
1911. december 23. EGER. (102. sz.) 3 Takács-utca — Gárdonyi Géza-utca, Tündér- part = Klapka-tér, Tüzoltó-tér — Szent Fló- rián-tér, Újvilág-utca — Pöltenberg-utca, Újsor-utca = Tompa Mihály-utca, Vásár-tér — Telekessy-tér, Vereskut-utca = Damjanics-utca, Vécsey-utca = gróf Vécsey Károly-utca, Vadász-utca = Láhner György-utca, Válós-űt = Zoltay-utca, Zseb-köz — Szent Vince-köz. Szerencsére a közgyűlés még nem döntött az általános utca-keresztelés dolgában. Mert hát azt tartja a közmondás is: a kását se eszik olyan forrón, ahogyan főzik. A tervezetben néhány utcát összevont a névosztó-bizottság, ami az utcák határvonalainak a megbolygatá- sával jár. Ez pedig már az építészeti szakosztály dolga és igy a tervezetet átadták az építészeti szakosztálynak, javaslattétel végett. Copf biz’ ez; a magyar közigazgatásnak sokat gúnyolt, hagyományos akadékoskodása. Hanem hát ebben az esetben mégis csak jónak bizonyult ez a copf. Legalább nyilvánosságra került a város utcáinak uj keresztlevele az utolsó szó kimondása előtt, és így hozzászólhatunk a névválasztáshoz, mielőtt még ráütnék a végleges pecsétet. Tapasztalásból tudjuk, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet kiemelni a megszokott miliőből. Csak egyetlen példára hivatkozunk : milyen más a disznótor a mátraalji palóc falvakban, mint tegyük föl a berlini penziókban. Mert hát megszokták itt így, ott úgy; és hiába, a megszokás, — megszokás. Nehéz azon változtatni, főként ha nem muszáj. Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy utcáink neveit egyáltalán ne változtassuk meg és hagyjunk mindent a régiben; hanem csak azt, hogy ezt a névváltoztatást kellő körültekintéssel, óvatosan és céltudatosan vigyük keresztül. Vagyis úgy válasszuk ki az uj utcaneveket, hogy azok odaülök legyenek és át is menjenek a köztudatba. Azokat az útvonalakat, amelyek irányt jelölnek (pl. Baktai-ut, Deméndi-ut, Maklári-ut) kár megváltoztatni. Jóhangzású magyar nevük van és az egrieken kívül a vidékiek is megszokták. Azután a történelmi helyneveket sem szívesen ejtenők el. Az Almagyar-utca és Cegléd- utca Eger szomszédságában volt népes, virágzó, de sajnos, ma már eltemetett köz-égek emlátszó, ismeretlen energia, mint a többi volt, mielőtt megismerte; hátha magától lett a természetnek kémiai erőkkel, elektromossággal, ultra viola sugarakkal dolgozó laboratóriumában, s magától fejlődött olyan változatossá, amíg a legtökéletesebb fokot elérte az emberben? Hátha az emberi társadalmakat, a vallást, a művészeteti irodalmat csak a vak erők véletlen fejlődése hozta létre? Minél tágasabb lett az ember tudása, annál ellentétesebbnek látta azt hitével. Eleinte görcsösen ragaszkodott a régihez, majd kétségbeesve állott meg hitének összetört romjai fölött. Mint a gyermek, akinek valaki egy kegyetlen napon megmondotta, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza, hanem emberi kezek csinálják. A modern ember inkább feláldozta a hitet, hogy hiú tudását megmenthesse. A tudománynak rohamosan megszaporodott ismereteiből alakított világnézetet, amelybe nem tudja beleilleszteni a maga antropomorf tulajdonságokkal felruházott Istenét. Még mindig gyermek módjára gondolkodik, nem látja meg a tények mögött a mozgató erőt; a természet életének nagyszerű tényeiben nem tudja fölfedezni az Alkotó keze- nyomát. Energiákkal akar magyarázni mindent. lékét jelölik. Miért irtsuk ki ezt az emléket is, mikor úgyis olyan hamar feledünk! Az uj utcanevek a magyar história és kultúra hőseinek neveiből vaunak összeválogatva. Néhány helyi nagyság neve is került közéjük, ami igen helyes. Csakhogy az utcák nincsenek mindig szerencsésen megválasztva a nevekhez. A híres, nevezetes Rottenstein városbíró nevét pl. a Piac-utcának szánták. Hát ez nem lesz soha Rottenstein-utca, hanem megmarad örök időkig Piac-utcának, mint ahogy a Jókai-utca még ma is Cukor-utca (a regi cukrász-műhelyek emlékét őrzi a kegyelet), és a régi Káptalan utca még most is csak Káptalanutca, bár már egy időben Mecset-utcának is hívták és újabban Knézich Károly-utca a neve. Rottenstein nevéről (mert az a parányi Zsebköz, ahol a háza volt es ahol lakott, nem méltó az emlékéhez) legjobb lenne az Érsek-, vagy a Szent János-utcát elnevezni. Ezek egyrészről az ő működési helyéhez, a városházához vezetnek; másrészt nem olyan forgalmasak mint a Piac-utca és így a közönség jobban ráérne hozzászokni az új utca-névhez. És itt helyén valónak véljük azt is megkérdezni, hogy ha utcáink közül néhányat helyi nagyságaink nevéről akarunk elnevezni, akkor miért cseréljük fel azt, ami már megvan, pl. a Kilián-utca nevét? Hát ez nem tősgyökeres egri név? (A helyébe ajáulott Kisfaludy-nev egyébként problematikus is, mert ezen a néven három poétát is ismer az irodalom-történet: Sándort, Károlyt és A tálát!) Visszatérve a kevésbbé szerencsésen megválasztott utcákra, tisztelettel kérdjük: mit vétett a hős Klapka, hogy a nevet a Tündér- parttal hozzák nexusba? Avagy Lenkey János miért kerül éppen a Csákány-utcába, mikor a mai Arany Jáuos-utcában, a Kobza-féle házban született? (íme, az Arany János-utca elnevezése is bizonyság reá, hogy nagyon is körültekintőnek kell lenni az utcák elnevezésénél.) A Szeminárium-utcára is jobban ráillett volna a Petőfi neve, mint a régi Bika-utcára, (egyszerűen azért, mert ebben az utcában legalább járt a legnagyobb magyar lírikus,) és a Gimnázium-utcát az egykori Jezsuita-gimnáziumunk hírneves tanulójáról, Gvadányiról illenék inkább elnevezni. Az emberiség nagy része ma a hitnek kialudt fáklyájával járja a világot, pedig a lelke vágyik Isten után és vallásos érzése a karácsonyi hittől ragyogó gyermekszemek láttára megszólal szivében. De ime, „az idealizmus ébred,“ a nagy lelkek már látják, már érzik, hogy el fog jönni az idő, amikor a Tudás a tékozló fiú módjára — tépett ruhában, kielégíttetlenül, — bűnbánóan fog odatérdelni a Hit lábaihoz s így szól: „Taníts meg a te igazságaidra!“ Eljön az idő, amikor a modern ember is áhítozik a karácsonyi hit békéje után, amikor átlátja, hogy előbbi hittagadása csak a szűk látókörű, fejletlen, gyermekes felfogásból eredő tévedés volt. És akkor majd reménykedve siet szerető anyja keblére, hogy szájából hallhassa a tanítást: „Van mindenható, teremtő, gondviselő Isten. Nem olyan gyermeki ésszel elképzelt Isten, aki kénytelen szüntelenül javítani művén, hogy a világfejlődés meg ne akadjon, aki maga görgeti pályáján a Marsot, Jupitert... hanem az az Isten, akinek „legyen“ szavára megszületett az egész világ a maga bámulatos rendjével, csodálatos erőivel. Az az Isten, aki a teremtett anyagot energiákkal ruházta fel, A Király-utca uj elnevezése is indokolatlan. Miért legyen ez éppen: IV. Béla királyutca, mikor az egri püspökséget alapító és a várbeli első székesegyházat fölépítő Szent István királynak csak a Szarvas-tér, meg a csak papiroson létező Szarvas-utca jutott? Azután még egyet. A mi színmagyar városunkban eddig az utcák neve is magyar volt. Most egyszerre tizennégy ilyen név kerülne az utcaszögletekre: Aulich, Behm, Damjanich. Frangepán, Klapka, Leiningen, Lahner, Pájer, Pöltenberg, Rottenstein, Sch veidel, Szaitz, Türr, Vavrik. Nagy név ez mind, de a tisztát azért nem volna nehéz a felére redukálni. Kísérel jék meg ! . . . Az akták még nincsenek lezárva; félben max-adt az utcák keresztlevele, — tehát még lehet javítani a reparálni valókon. Tudjuk jól, hogy mindenféle ízlést nem lehet kielégíteni. Ámde a közdolgoknál lehetőleg mégis erre kell törekedni. És az utcanevek megállapításánál talán mégsem okvetetlenül szükséges, hogy az uj utcanevek — a névosztó bizottságon kívül — másnak ne tessenek. A választói jogosultság korlátái. — A Kát. Népszövetség emlékiratából. — A pár évvel ezelőtt politikai közéletünkbe dobott „általános, egyenlő és titkos" folyton napirenden van. Most már nem csupán a demokratikus irány hívei tartják napirenden, hanem ott tartja a politikai fejlődés szükségének érzete. Világos, hogy a választójogot ki keli terjeszteni, mert mai alakjában már nem felel meg a követelményeknek. A keretek, a korlátok megalkotása azonban roppant fontos. Majdnem azt mondhatjuk, hogy ettől függ jövő fejlődésünk. Éppen azért tartjuk fontosnak a Katolikus Népszövetségnek erre vonatkozó véleményét, melyet a belügyminiszterhez most fölterjesztett emlékiratában a következőképen fejt ki: „A dolog természetében van, hogy a kor tekintetében határt kell szabni a választói jog kiterjesztésének. Majdnem teljesen ugyanez áll a nemre való tekintettel is. Legalább is bizonyos, hogy a mai parlament összes pártjai ily felfogást követnek. Az adóra és értelmi cenzusra melyeknek működése az Ő öröktől fogva elgondolt világtervét alakítja ki. Az az Isten, aki az egész mindenséget beleállította a fejlődés nagy folyamába, és előre látta a fejlődő | világ útjait; aki előre tudta a legkisebb eljövendő eseményt, akinek gondoskodó atyai figyelmét nem kerülte el a legszegényebb koldusnak panaszos sóhaja — s a ragyogó szemű kis gyermek karácsonyváró imája. Az az Isten, akinek világtervében benne van, hogy egy hajunkszála se görbüljön meg tudta nélkül, hogy egy könny ne hulljon meghallgatás nélkül'.“ Eljön az idő, az igazi karácsonyi hit, karácsonyi béke ideje, amikor a tudomány hangos jelszavaitól elvakult, modern ember egy nagyszerűbb, fenségesebb világnézet fényénél megérti majd, hogy a tudomány nem ellensége a hitnek. A csalódás utjain fog eljutni az Istennek tökéletesebb, eszes emberhez méltóbb felfogásához. Hiszen a gyermeknek is csalódnia kellett első ábrándjaiban, hogy a szerető Jézus karácsonyi gondoskodását helyesen felfoghassa. S ez lesz a modern ember igazi karácsonya, amikor megtalálja hitét s vele együtt a lélek békéjét. Egyedi László.
