Eger - hetente kétszer, 1911

1911-12-20 / 101. szám

1911. december 20. EGER. (101. sz.'i 3. 97 ellenéhen, tehát 14 szótöbbséggel Miklóssy Aladárt választotta meg. A közigazgatási bizottságból 1911. év végével kilépő Beniczky György, Csutorás László dr., Károlyi Mihály gróf, Malatinszky György és Török Kálmán helyeire ugyancsak névszerinti szavazással (szavazó-lapokkal) tör­tént a választás. Össszesen 229 szavazó-lapot adtak be, melyből Beniczky György 202, Mala­tinszky György 170, Török Kálmán 170, id. Do- bóczky Dezső 118, Szentivány Farkas 114, Borhy György 113, Csutorás László dr. 112 és Maczky Emil 38 szavazatot kapott. Az öt elsőt tehát az elnöklő főispán megválasztottnak jelen­tette ki. Az igazoló választmányba az 1912. évre ugyancsak szavazó-lapokkal választották meg az öt tagot. Beadtak 202 szavazólapot; ebből Babocsay Sándor 196, Csutorás László dr. 107, Alföldi Dávid dr. 102, Rátvay Géza dr. 102 és Alpáry Lajos 102 szavazatot kapott; Hámán András, Ficzere József, Hellebronth Géza és Volf Károly kisebbségben maradtak. A többi választás közfelkiáltássaltörtént. Az esküdtszéki tagok névjegyzékének kiigazí­tásához ugyanazt a 12 bizottsági tagot válasz­tották meg, akik már tavaly is végezték ezt a tisztet; a megyei tiszti nyugdíjválasztmányba Kassuba Domokost és a gyöngyösi járásban megüresedett mezőgazdasági tagsági helyre ifj. Szohner Lajost választották meg. Hanem azért még egy névszerinti szava­zás volt. A vármegyei közpénzek elhelyezésé­ről volt szó. Az állandó választmány azt java­solta, hogy a Hitelszövetkezetek Országos köz­pontja helyett Egerben, a három legnagyobb pénzintézetnél (Hevesmegyei Takarékpénztár, Egri Takarékpénztár és Agrár Takarékpénztár) helyezzék el a vármegye pénzét. Minthogy el­lenvélemény is volt, szavazásra került a dolog, de 53 szóval 31 ellenében az állandó választ­mány javaslatát fogadták el. Ekkor már dél elmúlt és így röviden vé­geztek még néhány üggyel. A községi jegyzők orsz. egyesületének, sérelmeik orvoslása végett beadott feliratát a közgyűlés támogatja. Kál és Erdőtelek községek a kál-erdőtelek-puszta- tenki vicinális utat a törvényhatósági utak padt, művész-féle úr épen akkor fejezi be be­szédét és a jobban öltözött urakat és hölgye­ket csaknem karonfogva vezeti be a cifra üzlethelyiségbe. Utcai látványosságra, kisebb képtárlatra gondoltam. De még mielőtt körül­nézhettem volna, engem is megkap és bevezet. Nyilván a beszédére célozhatott, midőn moso­lyogva kérdi tőlem, hogy „hogyan tetszett?“ Isten bocsássa meg, egy szót sem hallot­tam belőle, de sokkal udvariasabb vagyok, semhogy ezt megmondtam volna, hanem „nagy elismerésemnek“ adtam kifejezést. — Hát akkor ezt az ivet lesz kegyes aláírni 1 — Mit Írjak én alá? — Azt, hogy ön is belép 1 — Bocsásson meg kérem, én nem lépek bele semmibe! — Miért? — Legelőször is azért, mert fogalmam sincs arról, hol vagyok és azt se tudom, mibe kellene belelépnem. — A Good-templair rendbe, — szól ő erre és egy nagy táblára mutat, melyen ez áll: a Good-templair rend. Egyesület az alkohol elleni küzdelemre. A falakon megrögzött alko­holisták undorító képei, statisztikai kimutatá­sok és ábrák tarka tömkelegé. A konglomerá­tum szinhatása egy-két helyen bántó. hálózatába kérik fölvenni. A közgyűlés a kérel­met elutasította, azonban Maczky Emil indít­ványát elfogadva, nem zárkózik el attól, hogy idővel, ha majd a péuzviszonyok megengedik, a jelzett utat is fölveszi a megyei utak közé. Eger városának a hegyőrök fizetésének javí­tása ügyében hozott határozatát jóváhagyták, a hosszucsövű fegyverek használatát azonban nem nem engedték meg. Végül több fölszóla- lás után, szótöbbséggel a hatvani rendőrbiztos- választást jóváhagyták. Második nap. A félóra alatt elintézett ügy-tömegből ki­emeljük a következőket: Az egri jogüceum Mensa Akademikájának magasabb segélyt adnak újabb 5 évre. ' Eger város ügyei közül a Ill-ik orvosi állásra vonatkozó határozatot fölterjesztették a belügyminiszterhez, a kortesborok adójának elengedését megsemmisítették, a többi ügyet, és pedig a parcellázási szabályrendeletet, a rendőrség fizetés-rendezését, a Gazdasági Egye­sületnek átengedett területre vonatkozó hatá­rozatot, a 70,000 koronás villamos-kölcsönt, a 42,000 koronás iskola-kölcsönt a trágyagyári szerződést, a Füzesabonyba vezető villamos vezeték ügyét, a törvényszékhez vivő aszfalt­gyalogjáró kiépítését, az utak kiépítésére kö­tött szerződést, a bemutatott alapítóleveleket és adásvételi szerződéseket, az összes száma­dásokat, a 180,000 koronás útépítési kölcsönt, a Würth féle dűlő ut bekebelezését, az állam­segély felosztására vonatkozó határozatot, — jóváhagyták. A vármegyén a hivatalos órákat továbbra is csupán délelőtt tartják meg. A kápolnai választókerületben megürese­dett megyebizottsági tagsági helyre a válasz­tást december hó 30-ra tűzték ki. A vármegye kórházügyeinek fejlesztésére is fontos határozatot hoztak. Kimondották, hogy Egerben, Hatvanban, Tiszafüreden, Hevesen és Gyöngyösön uj kórházakat fognak fölállítani, ha az erre célra szükséges pénz együtt lesz és a kormány is támogatja a vállalkozást. A közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság kedden délelőtt 11 órakor tartotta ülését Kállay Zoltán dr. Érthető okokból megszeppenve, bátorko­dom kijelenteni, hogy én idegen vagyok. — Oh, az semmit sem tesz! Ön egyszerűen aláírja ezt és megfogadja, hogy soha sem iszik alkoholt stb. stb. És csaknem erőszakkal dugja a tollat a kezembe. — De, édes uram, én ezt nem fogom és nem is akarom aláírni. A haj-ember még most is fogott és türel­metlenül kérdi, hogy miért. Nem akarván maga­mat kitenni kidobatásnak, az ajtó kilincsén tar­tottam már kezemet, midőn diszkréten meg­mondtam. — Uram, e pillanatban jöttem ki a Hofbráuhausból 1 Megborzadt tekintettel és csaknem vacogó foggal csapta be utánam az ajtót. * Az esti hangverseny után, mely — melles­leg — egyike volt München legfényesebb és leghatalmasabb koncertjeinek, lévén a Zene- akadémia 100 éves fennállásának ünnepsége, — a végtelen erejű szimfóniáktól szinte elká­bulva siettem hazafelé egy barátommal. Saját gondolataink és érzés-világunk annyira lefog­lalt mindkettőnket, hogy szótlanul haladtunk egymás mellett. A sötét éjjel csöndes harmóniáját bántóan zavarja meg egy utunkba eső palota fényes vi­főispán elnökletével és a jövő havi ülésnek január 8-ára való kitűzése után tudomásul vet­ték, hogy a kivándorlásra 52-en kértek és 35-en kaptak útlevelet; az ipartanácsba Gróber Ferencet és Horánszky Istvánt rendes, Strausz Sándort és Müller Ferencet pedig póttagnak választották; Turkovics József útfelügyelő megyebizottsági tag helyébe Boross Endre ura­dalmi intézőt választották meg és elhtározták, hogy fólírnak a kereskedelemügyi miniszterhez aziránt, hogy az Eger-Füzesabony között köz­lekedő vonatjáratok menetsebességét fokozza, mert az nem 40 kilométeres sebesség, amilyen­nek a hivatalos Írások állítják, továbbá, hogy a makiári állomáson a kitérő sínpárt építtesse ki, mert Eger város forgalma az építésre szük­séges 25,000 koronát bőven födözi. HÍREK. Eger, 1911. december 19-én. Tájékoztató. Dec. 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 25. Karácson. „ 26. Szent István, els5 vértanú ünnepe. „ 31. Szilveszter; hálaadás a székesegyházban. „ 31. Szilveszter-estély az Egri Clubban. Gyászhír. Deme József nyugalmazott plébá­nos, gyémáutmisés áldozópap, papságának 63. évében, 86 éves korában, f. hó 16-án elhunyt a hevesmegyei Gyöngyöshalász községben, mely­nek 45 éven át volt lelkipásztora. A régi jó öregek közül való volt; hosszú élete éppen olyan korba esett, mely alatt valósággal meg­fordult a világ sora. Élete minden munkáját, lelkének minden energiáját hívei javára áldozta. Övék volt törhetetlen munkaszeretete, szaka­datlan imádsága és majdnem egész vagyona. Áldás emlékére! „Eger ostroma 1552-ben“ címmel vasárnap délután tartotta meg előadása első részét Nagy Béni dr. tanár. Kiindult abból, hogy alig hang­zottak el Eger alatt a török ágyulövések, már megörökítették versben-prózában az egriek di­csőségét. Tinódi „Eger viadaljáról“ szóló éneke és „Egri Históriájának summája“ volt Eger ostromára a történetírók forrása is. Azért az egykorú Tinódit bátran követhetjük, mint hite­les történeti kútfőt. Hogy az ostrom mozzana­tait kellően mérlegelhessük, először az ostrom előtti egri várat kell rekonstruálnunk, annak hadi fölszerelését, berendezését megvizsgál­nunk. Az előadás első része az egri várról lágításu ablaksora. Autók és hintók raja vára­kozik előtte . . . A kapuhoz érvén, nagybetűs plakátról ol­vassuk, hogy a vegetáriánus és antialkoholista világszövetségnek valamelyik bizottsága tart előadást és utánna bankettet. Szinte hallani véltem a Bioc’iai illával szemben a Cereália ünnepi ódáit: — Evoe, Ceres, evoe! S bizonyosan mentek a táviratok Prof. Fóréinak, a nagynak, — limonádé mellől . . . * Mintha valami pajkos kobold kergetett volna aznap, ágyamban olvasva, még majdnem végakkordokat is találtam a napi élményekhez. A fiú atyjával sétál az utcán. És egyszer csak azt kérdi az atyjától: — Papa, mondd, mit érez tulajdonkép az ember, ha be van rúgva ? A papa kis ideig gondolkozik, hogy helyes választ adhasson és így szól: — Hm, fiam! Azt kérded, mit érez a be­rúgott ember ? — Az például azt a két urat, aki velünk szemben jön, duplán látja, azaz kettő helyett négyet lát! — De papa!? — szól a fiú, — hiszen ott csak egy úr jön! Poiánkay László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom