Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-04 / 18. szám
2 EGER. (18. sz.) 1911. március 4. verőfényét álmodja vissza: pusztul, gyöngül, közeledik a megsemmisülés felé, akárcsak a múzeumokba tett Szűz- Máriás lobogó. . . Meddig tart ez még igy? Nines a katolikus lelkekben, a magyar szivekben annyi erő se, hogy megmozduljanak? Hogy megcsörgessék önalkotta bilincseiket? Hiszen ez a mozgás, az öntudatlan, ösztönszerű védekezésnek ez a kezdeties ténye is elég lenne ahhoz, hogy a hit és haza ellenségei rémülten fussanak el! Hátha még rendszeres, öntudatos védekezésre sorakoznának a vallás és a hon hívei ?! Ha azt az óriási helyzeti energiát, mely évezredes küzdelmek alatt felhalmozódott bennünk, azt a sok értékes tapasztalatot, melyet súlyos megpróbáltatások közt szereztünk: mozgási energiává módosítanák, hasznosan értékesítenék! Ha elosztanék az a mély, delejes álom, mely a szíveket megbénítja, agyunkat zsib- basztja, karjainkat béklyókba szorítja, izmainkat lenyűgözve tartja!. . . Megint fölragyogna a kereszt, mely nem megkülönböztető jelvény, hanem szeretetre intő memento; amely nem tesz különbséget ember és ember közt, sőt a meglevő válaszfalakat is lerontja. . . A vallástalanság kőmíves-jedényeinek folytonos előnyomulását látva, a haza sorsán aggódók leikéből önkénytelenül sóhaj fakad: Szűz-Máriás lobogó, jöjjön el a te országod! A közterhek. Eger városában az utóbbi időben hihetetlen magasra emelkedtek a közterhek. Az adóról, drágaságról ne is szóljunk; ezek a fundamentumai az általános panasznak. Hanem ami ezeken felül van, arról é demus egy-két szót váltani. A kövezetvám megdrágított mindent. Azért az egy-két fillérért, amit egy- egy kocsirakományért fizet a szállító, koronákat vesz be a fogyasztóktól és amit cserébe kaptunk érte, mindössze annyi, hogy jobb utaink vannak, amiket egyébként lassan-lassan a pótadóból is meg lehetett volna építeni. De hogy a kövezetvámból építjük, a pótadó mégsem csökkent egy fillérrel sem. A lakásbérek is ijesztő magasra szöktek. Hogy a ház előtt aszfaltgyalogjáró épült, csatorna létesült, fölemelték a házbéit: fizessen a lakó. Életbelépett a szemétkihordási szabályrendelet; megint uj kiadások, amit ismét csak a lakosságnak kell megfizetni. Most jön a vízvezeték, tessék újból kinyitni az erszényt és fizetni a vízdíjat, mert muszáj és fizetni a felsrófolt lakásbért, mert a lakásba a vízvezetéket bevezetik. Szóval fizetni és ismét csak fizetni. De miből ? Nem akarunk igazságtalanok lenni és így készséggel elismerjük, hogy a vái'os vezető emberei, kik az ügyek élén állanak, nagyon is számot vetnek azzal a körülménynyel, hogy minden újítás és minden uj intézmény a város lakosságának teherviselőképességébe ütközik, és éppen ezért arra törekszenek, hogy ezt a telierviselőképességet is fokozzák. Minden újabb intézménye és vállalata a városnak, tehát a villamgyár, a kövezetvám, a jéggyár, a szemét-kihordás, a piaci boltok, a borfogyasztási hivatal és a még létesítendő vízvezeték, műtrágya gyár s>b. stb. — azzal a józan belterjes gazdasági politikával létesültek, hogy a város lakosságának modern igényeit kielégítve, egy- szersmint a város jövedelmeit is fokozzák és igy a közterheken könnyítsenek. Tehát hasznot- hajtó vállalatoknak készültek. Hogy mégsem azok: ez a hiba. Egernek semmi sem sikerűi. Minden intézményünkhöz, vállalatunkhoz egész sereg hivatalnokot, alkalmazottat kell szerződtetnünk: ezeknek a fizetése azután felemészti azt a kis hasznot, amit az intézmény vagy vállalat produkál, és a köznek nem marad belőle egyéb a — teherviselésnél. Hogy pedig ezt a körülményt szóvátesszük, annak az az oka, hogy a tanács — egyik laptársunk híradása szerint — arra készül, hogy a szemétkihordási szabályrendelet módosíiását hozza javaslatba a képviselőtestületnek és pedig két irányban. Az egyik az, hogy a szemétkihordási díjat ne a lakók, hanem a háztulajdonosok fizessék, akik azután a saját hatáskörükben hajtsák be azt lakóktól; a másik módosítás pedig az lenne, hogy szervezzen a város pénzbeszedői állást a szemétkihordó vállalathoz. Tehát ismét uj állás kell, persze olyan fizetéssel, ami a mai viszonyoknak megfelel. De hát akkor, kérdjük, miért bocsátkozik a város hasznot hajtó vállalatokba, ha minden kínálkozó hasznot uj alkalmazottaknak ad és miért tart annyi alkalmazottat, mindegyik vállalatánál és intézményénél külön-külön, ha a sok közül nem tud megbízni egyet a szemétkihordási pénz beszedésé- sével. Vagy a sok városi végrehajtó, borfogyasztási alkalmazott és mi más egyéb közül egyik sem volna megbízható a pénzbeszedéssel? Vagy nem lehetne a szemétfuvarozási dijakat — ha már úgyis a házigazdáktól óhajtják behajtani — közadók módjára a közpénztárnál fizetni? Ha a város teherviselőképességét fokozni akarjuk, — pedig fokozni kell, hiszen a víz- vizeték is egymillió és néhány százezer koronába fog kerülni — akkor takarékoskodjunk az uj állások szervezésével. Inkább adjunk tisztességesebb fizetést meglévő alkalmazottainknak és osszuk be őket célszerű munkafelosz- sal a város vállalataihoz tartozó ügyek intézésére is. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A fizetett ellenség. Szabályrendelet-tervezet készült az Egerben felállítandó hatósági cselédszerzö intézet-vö\. A lapok már foglalkoztak vele és elfogadhatónak találták. A közvélemény is mellette foglalt állást. A döntő szó azonban még nincs kimondva: a város képviselőtestülete még nem foglalkozott a dologgal. Hát hiszen nem is jó mindig a sietség ; sok okos és jobb sorsra érdemes ügyet ütöttek már agyon azáltal, hogy elhamarkodták. Hanem a hatósági cselédszerző intézet felállításánál még is kezd egy kissé hosszúra nyúlni a meg- fontolási idő. Égető hiányt, sajnosán nélkülözött közszükséget van hivatva pótolni ez az intézmény: ezért talán nem ártana, ha egy kissé gyorsabb tempóban közelednénk az ügy Czédulákkal való fel cserélések is a jövő 1812-ik Eszteudőbéli Januárius holnapnak utolsó napjával egészen meg szűnik.“ A fedezetnélküli papírpénz beváltásának biztosítására „kegyelmessen kinyilat koztaty- tyuk“ — mondja tovább a pátens, — hogy a beváltó pénz a csökkent értéknek csak egyötöde lesz, tehát: 212,159,750 forint. Gondoskodást igér ezután, hogy idővel ez az összeg, amennyire lehet, kisebbedjék, továbbá e cél elérésére a magyar országgyűléssel értekezik majd. A régi papírpénz teljes bevonását és igazságos beváltását esküt tett küldöttségre bízza. „Hogy pediglen ezen hirtelen való változásból eredhető Rendetlenségek elltávoz'assa- nak, kegyelmessen rendellyük és parantsoll- juk, hogy a kenyérnek, hú-nak, s más egyébb szereknek, mellyeknek Limitatiója a Törvény Rendelése szerint a Vármegyéket, illetik, arra addig is, méglen tudniillik a Bankó Czédulák folyamatban mpg maradnak, kétféle képpen meg hátát ozta>son, úgy mint a Bmkó Czédu- láknak előbbeni egész, s mostanában közre botsájtott váltó Czédulák be'sek, és érdemek szerint, következendőképpen p. o. a Marha húsnak ára, melly a Bankó czédulaknak egész rajtok jegyzett becsek szerint 30 fr. meg ha- tároztatott, az bé válió Czédulákhoz képpest 6 fr. állapodna meg, s úgy a többiekre való is a folyó 1811-ik Esztendőbéli Mártius holnapnak 15-tűl fogva minden királyi, és egyébb Közönséges Cassákban mindenféle adózások, Vámok, egy szóval akár minémű fizetések az be váltó Czédulákban be fizetendők lesznek, ha mindazonáltal p. o. egy valaki 100 fr. tartozna le fizetni, Szabadságában marad ugyan 1812-ik utolsó Januáriusig ezen tartozását ezen bankó czédu ákban le fizettni, de az bankó Czéduláknak mostanában leszállított betse szerint, azaz öttszázat tartozik le tenni, mivel e folyó Esztendőbeli Martius holnapnak 15-ik napjátúl az Bankó Czéduláknak előbbeni ára egy ötödrészben le szállíttatott, még is mindazonáltal ezen tartozásokra nézve, mellyeknek Terminussá 1811-ik Martius 14-ikig le folyt, s a melyek ezen határ napig beszedettni, vagy fizettni kellettek volna, Kegyelmessen meg engedjük, hogy eféle tartozások, s adósságok az Bankó Czéduláknak előbbeni egész becsek szerint le fizetődtessenek, mivel ezen jelenlevő alább szállítássá a Bankó Czéduláknak tsak folyő Martius holnapnak 15-tül vészi kezdetét. Valamint pedig folyó 1811-ik Esztendőbeli Martius 15-től fogva a Bankó Czédulák csak ötöd részében a reájok jegyzett becsnek vétett- nek be minden közönséges Cassákban, úgy szinte mi is ezen napságtúl fogva minden Honoráriumokat, Tisztbéli Fizetéseket, Katonai Zsoldokat, Províziókat, s akár mely névvel nevezendő annyi Fizetéseket ez bé váltó Czédulákkal, vagy pediglen ött annyi Summával az bankó Czédulákkal Ki fizettettni rendeltük, ki- vévén azokat a fizetéseket, mellyeknek vég napja 14-ik Martiusra esik, mellyek tudnillik a Bankó Czéduláknak egész' valóságos reájok jegyzett válóra szerint fognak ellintéztettni, az Fizetésekre, Pensiókra, Mindennémű leadások, valamint a drágaságbéli Segedelmek 1811-iki Martius 15-tűl fogva meg szűnnek, minthogy ezen Terminustúl fogva minden Királyi Fizetéssek ama beváltó Czédulákkal avagy ötöd annyi számban a Bankó Czédulákkal fognak meg té- tettni; továbbá a réz pénz iránt annak idejében Kiadandó közönséges Rendszabályt magunknak Fentartván, mostanában rendellyük ezeket. 1-ször. Az Bankó Czédulák és 30, 15, 3 és 1 krajcárosok rézpénz között eddig lévő Proportiót, vagy is az egy arányuságot az jövő 1812-iki Januarius Holnapok utolsó napjáig, miglen tudniilik az Bankó Czédulák folyamatban meg maradnak, továbbá is azon karban, s állapotban, melyben volt, meg hagyuk, következendőképpen ezen most meg nevezett határ napig az 30, 15, 3 és 1 krajczárosok az előbbeni betseket, mellyet a rajtok lévő jelek
