Eger - hetente kétszer, 1911

1911-03-04 / 18. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre .. .. .. 5 » Negyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények == intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceum i nyom da, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 18. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, március 4. A Szűz-Máriás lobogó. Eger, 1911. márc. 3. Az a maroknyi nemzet, mely ezer évvel ezelőtt vérrel szerezte ezt a ha­zát; mely tíz évszázadon át vívott ne­héz harcokat ellenségei, jóbarátai, sőt testvérei ellen; mely testével védel­mezte a nyugati kultúrát s a kereszt- séget: végre a béke védőszárnyai alá került. Nem kell immár hadat vezetnie a pogánysághoz szító lázadók ellen; a tatárjárás már csak az emlékezet­ben él; az ozmán félhold ragyogása elhalványult; nem hangzik már a tá­rogató panaszos, síró hangja a kuruc őrtüzek mellett; Napóleonon is régen úrrá lett az enyészet. És a nagy idők tanúi, kiknek jóformán csak egy ve­zényszavuk volt: az „Előre!“ — ma már teljesen elaggott emberek. A hősök sírba szállnak, a dicső harcok emlékeit pedig múzeumokba gyűjti a kegyelet. S az ereklyékre rá­rakódik az idő fövényrétege, mely megőrli őket. Fájón esik a tudat, hogy dicső­ségünk emlékei igy elpusztulnak. De még fájdalmasabb, hogy ez ereklyékkel pusztul ezer éves múltúnk vakító ra­gyogásának, kétségbeejtő gyászának leg­I szentebb tanúja: a Szűz-Máriás lo- j bogó is. Valamikor, nem is olyan régen, szent jelvény, melyre nemcsak katoli- ! kusok esküdtek, hanem más vallásuak is. Felírása „Pro Deo et pro Liber­tate“ — megmagyarázza, hogy miért küzdöttek alatta százezrek nem lan­kadó lelkesedéssel. De a letűnt kor emlékeivel együtt múzeumba került ez is, amely a val­lásosság és honszerelem szálaiból szö­vődött, melyhez a hit és haza el nem választható eszméi kapcsolódnak. Lel­kesedést gyújtott a harcosok szívében, ha a vallás megvédésére fegyvert fog­tak és áhítatra gerjeszté a győzők lel­két, ha leverték a hon ellenségeit. Min­denki örömmel halt meg érette, amely megmenté a nemzetet az élet számára. A Szűz-Máriás lobogó harcra buz­dított és — szeretetne intett; irányt mutatott a harcmezőn és utat jelölt a halál pillanatában. És ez a dicső jelvény ott foszlik a múltak emlékei között. Pedig mi­lyen szükség volna rá a jelenben! Mennyire kellene a jövőben! A vallásos élet lanyha, külsőségek­ben kimerülő nyilvánulása annak, amit j — nem éreznek a „jó katolikusok.“ j A hazafiság puffogó frázisok hangoz­tatásából áll, melyet senki se vesz ko­molyan, de mindenki szaval. Nagy, ál­talános szempontok, magasztos ideák nem tömörítik, nem irányítják az ol­tár híveit, se a haza fiait Az a hatal­mas számbeli, szellemi és erkölcsi erő, melyet a katolicizmus és a magyarság sajátjának vallhat — az egységes ve­zetés hiányában, a serkentő szózat sem­mibevevése következtében, a gyönyörű példák nem követése miatt — nemcsak szétforgácsolódik, hanem, fájdalom, leg­többször a testvérharc pártos küzdel­meiben merül ki Nemcsak nem tar­tunk össze, hanem a közös ellenség he­lyett egymást bántjuk! Mennyire más élet folyik az ellen­kező oldalon! A vallástalanság, szabad­kőművesség és kozmopolitizmus hívei fanatikus dühvei támadnak bennünket. És, meg kell vallanunk, támadásuk nem olyan ötletszerű, mint a mi védekezé­sünk — lesz a jövőben. Mert a jelen­ben szó sincs „védekezésről.“ Még csak egyesek állnak ki az istentelen- ség és hazafiatlanság tömör falanxa ellen, de a tömeg, a hatalmas kato­likus-tábor még mindig a múlt dicső­ségét tartja a támadások ellen a leg­biztosabb óvószernek. Es mig a múlt Az „EGER“ tárcája. A nagy devalváció pátense. — A városi levéltárból. — Az a rendelet, mely 1811. február 20-án, a négyötödös devalválást a kettős monarchia népével tudatta, a szokásos megszólítással kez­dődik: „Mi elsőFerencz, Isten Kegyelméből...“ Az első sorok igy hangzanak: „A mi egyébb Királyi gondgyaink között... éppen különösen az Bankó Czédulák iránt való figyelmességünk...“ Kifejti azután, hogy a ma­gyar országgyűlés többszörös előterjesztésére lemondott a bankópénzek szaporításáról, noha az hatalmában áll. Elhatározta tehát „az Bankó Czéduláknak az igaz, és jó mértékű pengő pénzzel“ való helyreá líiását, amint ezt pá­tenssel német tartományaiban már tudatta is. Azt mondja továbbá, hogy a fedezetlen bankópénz szaporítására a szerencsétlen kö­rülmények kényszerűé* ték; beváltani nem áll módjukban, értéke, a feltüntetett értéknél ter­mészetesen alábbszállt. Oly annyira, hogy né­hány nap óta 100 forint ércértéket csak 1200 papirfoiint tesz ki. „Ezen veszedelmes habo­zása és bizontalansága a Bankó Czédulák hi­telének,“ továbbá a polgárok vagyonát bizto­sító szándéka miattt, az élelmicikkek emelke­dését és minden más pénzügyi bajt orvosolni elhatározta. A gyenge eszközök elégtelenek­nek bizonyultak, erősebbekhez kellett tehát fordulnia. „Óhajtottuk. . . külömbféle kötelezéseknek megháborítássa. . . nélkül a Bankó Czédulák­nak betsét lassanként leszállítani...“ A német tartományokban tervének végrehajtását már 1810-ben el is rendelte Ferenc, de — mint panasz­kodik — „ezen attyai szándékunk tellyesítés- sének ellentállottak. . .“ így találta fel .. a nemzeti boldogság s’ szorgalmatosság további meg maradássát. . . eszközleni,“ ...hogya kézenforgó 1,000,198,753 forintot belső értékében leszállítja. Ezért ren­deli tehát a következőket: „A mostanában kézen forgó Bankó czé­dulák csak a következendő 1812-ik Esztendő­beli Januarius holnapnak utolsó napjáig ha- gyattnak folyamatban, s ezen most nevezett végső határ napig csak egy ötöd résziben azon becsnek, mellyet a magokon viseltt jelek ma- tattnak, vétettnek ell, s akképpen is fognak fel váltattni. Továbbá e folyó 1811-ik Esztendőbeli Martius holnapnak 15-ik napjátúl kezdvén a most folyamatban lévő Bankó Czéduláknak magokra jedgyzett becse, s kellete az be váltó Czédulákhoz úgy az igaz értékű, s mértékű pénzhez képpest egy ötöd részre, azaz 1 fros bankó czédulák — 12 kr. n* » 24 „ 5 „ „ „ — 1 forintos s úgy a többi is ezen proportio szerint egy ötöd részben leszállíttatik, és éppen ekképen le szállított ötöd rész becsében fognak minden közönséges Cassákban, úgy a Privatusok kö­zött a jövő 1812-ik Esztendő Januárius utolsó napjáig minden ellentmondás nélkül ell véte- tődni, következendőképpen ezen idő Szakasz alatt minden fizetések, melyeket egyébb aránt a be váltó Czédulákban kellene meg tenni, Bankó Czédulákban is meg tétethetnek, de ezek csak egy ötöd részében azon becsnek, melly reájok van jegyezve, fognak be vétettni. A jövő 1812-ik Esztendőbéli Februárius Hol­napnak első napjától fogva az eddig lévő Bankó czédulák helyében fel váltó czédulák állítattnak, melyek mind csak ez egyedül min­den Örökös Tartományainkban folyamatban lévő papiros pénz lesznek kelendők, az többi Bankó czédulák már a fent említett 1812-ik első Februáriustól fogva minden becseket, és keleteket ellvesztik, s azoknak a fel váltó

Next

/
Oldalképek
Tartalom