Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-25 / 16. szám
1911. február 25. EGER. (16. sz.) 3 téssel és Meszner Juliannát szándékos emberölés bűntettével vádolja az ügyészség. Tehát mindnyájan vétkeztek a társadalmi rend ellen, összeütközésbe jöttek a büntetötörvékönyvvel és igy lakolniok kell vétkükért. Ez eddig rendben van. Ámde az esküdtszék Ítéletével rendben van-e maga a megsértett társadalmi rend? Ártalmatlanná tették-e a bűnt, és kiirtották-e a társadalomból az emberölés, a rablás, a gyújtogatás rákfenéit, amelyek mindmegannyi virágai az emberi önzésnek? Nem. Csak néhány ember bűnhődik fékezhetetlen indulatáért, a bűn maga tovább él a szívek fenekén. És élni is fog mindaddig, míg az önzés a legigazibb szociális elvvé: az evangeliomi emberszeretetté nem szelídül. Mert amikor megszűnünk önmagunkat kiváltságos lényeknek hinni a mások rovására, megszűnik az önzésből fakadó bosszú, gyűlölködés, irigység, kapzsiság érzete is, amelyek a fékezhetetlen indulatok istápolói. Akkor majd lehet szocializmusról beszélni. Addig azonban nem. Adományok a Szvorényi-alapra. Dec. 15. Czigler Ignác (Kassa) 5 K. Dec. 16. Richter Anfal (Beszterczebánya), Wähl Ignác (Czegléd) 5 — 5 K. Dec. 27. Molnár János (Karczag) 10 K. Dec. 28. Schvartz Jenő dr. (Törökkanizsa) 5 K; Schvartz István (Le Havre) 2 K. Dec. 29. Andreánszky Emil (Nyitrazsámbokrét) 20 K. Dec. 30. Kutsera Ágoston (Budapest) 10 K. Dec. 31, Pallaghy Béla (Miskolcz) 15 K; Mózer Béla (Csernely) 10 K. 1911. jen. 1. Bartha József dr. (Budapest) 5 K. Jan. 4. Szörnyeghy Mihály (Trencsén) 10 K; Mar- kasoly Sándor (Budapest) 2 K. Jan. 9. A hét. Főigazgató-járás volt nálunk a héten. Drukkoló nebulók szorongó szívvel lesték az iskolaterem nyílását, megrezzentek minden zajra, mely a folyosóról jött: — No most, no most! Vájjon beteljesült-e a jóslat? Mert az előző napon, ugyancsak nézték az órarendet, hogy milyen órára is jön be a főigazgató űr ? Talán még fogadások is történtek az apró emberkék között. . . latinra, németre, földrajzra, számtanra. . . No de aztán annál nagyobb volt az öröm, mikor vette a kalapját és más osztály látogatására indult a főigazgató űr. Háuy kis ember sóhajtott föl itt, de hány nem mert sóhajtani amott! De hát mindig nagy öröm a vége a nagy inkvizíciónak — egy nap szünet. Most pénteken volt, ki is pihenhették magukat a gyerekek annál inkább — mert elolvadt a jég is és igy a fáradsághoz nem járult még újabb fáradalom. . . * XII. közlés. Dec. 2. Erdélyi Béla (Eger) 5 K; Godál Sándor (Eger) 2 K. Dec. 4. Kalocsay Kálmán dr. (Miskolcz) 5 K ; Demetrovics Andor (Eger) 1 K. Dec. 5. Berkes János (Budapest) 5 K. Dec. 6. Kiss István Gyula (Szeged) 10 K; Szamkó Kálmán (Mezőkövesd) 4 K; Morvay Alajos (Eger) 3 K. Dec. 7. Szakaly János (Novaj) 2 K. Dec. 9. Krajnyák Ede (Pozsony) 5 K. Dec. 12. Foglár József (Bugojnó, Bosznia), Maczki Gyula (Erdőtelek) 10—10 K; Kiss János (Kőtelek) 5 K. Dec. 14. Göndör Gábor (Kassa), Lemberkovics Alajos (Négyes) 10—10 K; Trásy Lajos (Nagy- iván) 4 K. Belky József (Gyöngyös) 5 K. Jan. 18. Dömötör György (Kisvárda) 10 K. Jan. 19. Pojtek János (Zimony) 2 K. Markasoly Vilmos (Eger) 5 K. Liptay Endre (Tiszafüred) 10 K. Jan. 21. Jan. 30. Febr. 2. Encsy Kálmán dr. (Nagyvárad) 20 K. Febr. 3. Dambrovszky Imre dr. (Eger) 20 K. * Evvel és egyelőre lezárták a Szvorényi- alapra beérkezett adományok közlését, ámbár a bizottság még mindig hálás köszönettel fogad és nyilvánosan nyugtáz minden adományt. Eddig vau 799 tételen 814 adakozó ösz- szesen 10,642 kor. 18 fillérrel, mely időközi kamataival mintegy 11 ezer koronát tesz ki. A bizottság 1805 felhívást küldött szét, melyből 129-et nem tudott kézbesíteni a posta. No megint a világ közepe lettünk! Annak tett meg bennünket az „Est“ ez a „derék* magyar újság. Jó tudósítói lehetnek Egerben, az is bizonyos. Mert „többet“ tud, mint mi. . . Hát mindenesetre gyönyörű, épületes história, méltó a három-pontosok régi hírnevéhez. Mi is lett egy kjs bírósági tárgyalásból! ? És mi is lehet még azután ? Már a „Világ“ is átvette az „Est“ jeles karcolatait majdnem szószerint és hirdeti a „fekete“ rovatban Kare- novics és a kongreganisták „tetteit.“ Pedig a fekete lelkek nem igen szoktak engedni a jussokból, hogy lehet hát az, hogy most ide tesznek a „fekete“ rovatba egy hófehér lelkű embert? De nevetséges következetesség! De hál’ Istennek, az a szerencse, hogy azoknak a tiszteletreméltó állatoknak az ordítása nem hallatszik a mennyországba. . . * Meghalt Csillik Balázs is, a gyilkos lelki- pásztor. A béke és kiengesztelődés szállja meg hideg tetemét; a földi igazságszolgáltatás serpenyője kiegyenlítődött; egyenlőre billent a mérleg; a gyarló testből elszállott a lélek. a mélyvölgyi malmot vette. Hogy bűnét jóvá- tegye, visszaadja a malmot jogos tulajdonosának, a Stein-családnak. Jani, az uj birtokot atyai örökségül fiának adja, míg ő a régi malmot tartja meg. Csakhamar férjhez adja legidősebb leányát, Borbálát, Jani fia pedig megnősül ; sőt lassankiüt Mariska leányának lakodalmáról kell gondoskodnia. . . Néhány év múlva az egykor züllött, iszákos Stein Janit, mint a környék köztiszteletben álló polgárát, mindenki szereti. íme, a regény tartalma. Szereplői az életből vett alakok. Egyrészt a legbuzgóbb türelem és vallásosság, másrészt a féktelen szenvedély és a bűn megszemélyesítői. Jani, a főszereplő, alapjában véve jó lélek, de a rossz társaság áldozata, mint a legtöbb rossz útra tévedt ember. Töprengő, akaratnélküli jellem, kit csak a rettenetes sorscsapások térítenek jó útra és szilárdítanak meg a jóban. Teréz, Jani felesége, a női hűség, az odaadó szeretet és a vallásosság alakja. Életének egyetlen célja van: megjavítani férjét. Borbála, Jani legidősebb leánya, anyjához hasonló szelíd lélek. Minden szavának és tettének rugója a vallásosság. Hasonló jellemek: Rozina asszony, Jani anyósa és az ifjabb Stein Jani. Fülöp, a vadász, Adler, a korcsmáros, Anna, a leánya, a szatócs és a mélyvölgyi molnár, a könnyelműség megtestesítői, mindnyájan reális alakok. Fülöp a legbuzgóbb szo- ciálista s mint ilyen: izgató, szenvedélyes. Adler a pénz embere, mert csak az a barátja, aki pénzt mutat. Anna romlott és ledér s amint Steltzig homályosan sejteti, Janinak házasságtörésre csábítója. A szatócs szintén a Mammon híve, mig az iszákos mélyvölgyi mol- már Jani alakjának másolata. Steltzig alakjainak beszédmódját bizonyos pátosz jellemzi s ezáltal mintegy önmagával jut ellentétbe. Igen, mert regényének alakjai cselekvéseikben állásaikhoz mért egyszerű emberek, beszédmódjukban meg már a felsőbb társadalmi régiók képviselői. A pátosz az egyszerű embernek nem állandó vonása, Steltzig szerint azonban az. A regényben különös szerepe jut a véletlennek. Minden fontosabb cselekmény rugója a véletlen. Ez kissé erőltetetté teszi az eseményszövést. Az iszákos — irányregény. Alapeszméje: a vallásosság és a mérsékletesség győzelme a hitetlenséggel egyesült iszákosságon. A regény alapeszméje tehát a napjainkat jellemző társadalmi mozgalmak szembeállítása s mint ilyen, rendkívül becses, neveid hatású munka. Adjuk olvasni a hitetlenek, az iszákosok kezébe és ha lelkűkből még nem halt ki a jóravaló fogékonyság, bizonyos, hogy javító hatással lesz reájuk. Nem ajánlhatjuk eléggé az ifjúsági egyesületek, az olvasókörök vezetőinek és a népkönyvtárak kezelőinek: szerezzék be és adják népünknek, melyet napjainkban oly sok veszély fenyeget. A munkát Kábik J. Géza, szomódi plébános fordította németből. Szép és nemes munkát végzett! Nyelvezete általában könnyed, magyaros. Szerényen megjegyezzük, hogy különös következetességgel használja a „nő“ nevet a „feleség“ helyett, noha a fordítás a magyar népnek készült, melyben közfelfogás szerint a nő „felesége“ a férjnek s nem „nője“. Az ilyen és ehhez hasonló elenyészően csekély hibák azonban eltörpülnek a munka érdeme mellett. Vajha nagy elterjedésnek örvendene ez a jeles munka! Bizonyos, hogy nem egy-két családnak rossz útra tévedt tagja merítene soraiból okulást és erőt a javulásra. Olvassuk és terjesszük tehát Steltzignek „Az iszákosu című regényét! S—e.
