Eger - hetente kétszer, 1911

1911-02-25 / 16. szám

2 EGE Li. (16. sz.) 1911. február 25. Egerváros közgyűlése. Eger város képvi­selőtestülete ma, szombaton, február hó 25-én d. e. 11 órakor a város közháza nagytermé­ben rendkívüli közgyűlést tart, a következő napirenddel: A városi virilis képviselők névjegyzéké­nek kihirdetése. A képviselőtestület választott tagjai sorá­ból kilépő 50 tag névjegyzékének bejelentése és a választókerületek megállapítása. Az 1911. évi kövezetvám költségvetés. Az uj vasúti állomás építési ügyében az egri főkáptalan megbizottaival megejtendő tár­gyalásokhoz két városi képviselő kiküldése. jóváhagyott szabályrendelet. Hevesvárme­gye törvényhatósági bizottsága az őszi rendes közgyűlésen, tudvalévőén, a vármegyei tiszti nyugdíjintézetről szóló szabályrendelet 6. és 8. §-ait akként módosította, hogy a tiszti nyug­díj-választmány évenként legalább kétszer, az őszi és tavaszi megyegyűléseket megelőzőleg, ülést tart, melyen az alap költségvetését, il­letve számadását felülvizsgálja és javaslata kapcsán a törvényhatósági bizottság elé ter­jeszti. A belügyminiszter ezt a szabályrende­letmódosítást most jóváhagyta. A sorozás elhalasztása. Minthogy közismert politikai okok miatt az idei fősorozások már­cius hó folyamán nem kezdhetők meg, az alis­pán a hadkiegészítő parancsnokságokkal egyet­értőén akként intézkedett, hogy az eddig mű­ködött katonai utóállítási bizottságok március hónapban is megtartják az utóállításokat és pedig Egerben március hó 6-án, Hatvanban március 20-án. Ezekre az utóállításokra azonban csakis a testi törődöttségük miatt megvizsgá­landó családtagok lesznek előállít hatók, kivé- vén, ha időközben az ujoncjutalék törvényerőre emelkeduék, mely esetben az állítás-kötelezet­tek is elővezethetők lesznek. A községi választások és az alispán. Vár­megyénk községeiben a képviselőtestü etek vá­lasztás alá eső tagjainak fele a folyó év végé­vel kilép és helyeik választás utján lesznek betöltendők. Ugyancsak a folyó év végén jár le a községek elöljáróinak megbízatási is, te­hát ezeket is választani kell. Mindkét válasz­tás végrehajtása és helyes irányban való ve­zetése ügyében az alispán már most intéz­kedik és a járási fószolgabirákhoz intézett körrendeletében hangsúlyozza, hogy a fószol- gabirák hassanak oda, hogy a községi vá­lasztók névjegyzékei kellő időben legyenek összeállítva és hogy a községi igazoló választ­mány is idejekorán megalakuljon. Legcélsze­rűbbnek tartja az alispán, ha a községi kép­viselőtestületi tagok választása az egész vo­nalon november hó folyamán történnék. így elegendő idő maradna a képviselőtestület meg­alakítására és a tisztujítások előkészítésére. A tisztujításoknál azt óhajtja az alispán, hogy azokat a főszolgabíró személyesen vezesse, de ha ezt nem tehetné,okvetetlenül hatósági egyén­nel helyette-ítse magát. Elrendeli végül az alispán, hogy a választásoknál a rend és köz- biztonság érdekében a főszolgabirák a meg­felelő intézkedéseket kellő időben tegyék meg. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A fékezhetetlen indulatok. Illatos szalonokban ép’ úgy, mint a bor- gőzös korcsmaszobákban, szinte ritka egyér­telműséggel állapítják meg minden kínálkozó alkalommal az akár véletlenül, akár céltuda­tosan összeverődő társaságok, hogy: „a XX. század a szocializmus százada,“ és hogy az egyén most már semmi, a társadalom a — minden. Hazugság ez kérem. Sőt több ennél: min­den hazugság között a legnagyobb — nem igazat mondás. Szocializmus talán nincs is manapság. A múltban volt, és lehet, hogy a jövőben is lesz; annyi azonban bizonyos, hogy az, amit ma szocializmusnak neveznek, nem egyéb üres jelszavaknál, divatos csevegés­tárgynál, hangulatkeltésre szánt újságcikkek­nél, hivalkodó fontoskodásnál összes társada­lommentő elméleteivel és az egyéniséget le­kicsinylő nézeteivel együtt. Mert valójában úgy áll a dolog, hogy a társadalom, a tömeg a semmi és az egyén a minden. Már tudniillik mindenkinek a saját nagyrabecsült és legtöbbretartott egyénisége. Ezt magyarul úgy hívjuk, hogy önzés. És valljuk meg őszintén : nem az önzés-e az a mag­érlelő melegágy, amelyből a század mai em­berének minden erénye, és minden bűne is sarjadzik ? Önzésből tesszük a jót, hogy mások jónak tartsanak. Önzésből tesszük a gonoszát, hogy a bennünk lappangó indulatoknak szabadfolyást engedjünk és velüü magunknak örömet sze­rezzünk, másoknak pedig kellemetlenkedjünk. A szocializmus és a benne és általa élő demokratizmus szép elv. De csakis elv! Mások boldogulásáért nem áldozza fel magát a ma embere. Vagy igen ? Lám, a szocializmusnak legszebb törekvése az egyének által támasztott ellentétek kiegyen­lítése és így a társadalmi egyensúly helyreál­lítása. És mi történik? A társadalom ahelyett hogy erőssé izmosodnék, osztályokra bomlik és az osztályok között való ellentétek egyre tágulnak, egyre nagyobbodnak. Az a híd, amely az osztályokat egybekapcsolni volna hivatva, a szocializmus lenne. De hát a szocializmus maga is szerteszakadt elveiben és vezetőiben. Az a rész, amely szociál-demokratának vallja magát, örül a társadalom szétforgácsolódásá- nak, sőt a maga részéről még segíti is azt, mert az osztályharc elvén állva, az ellentétek ki­élesedésétől véli elérni célját: a romokon föl- épülő uj társadalmat. Ilyen viszonyok kö­zött nem csoda, ha szépen fejlődik, növekedik és virul az önzés mocsárvirága. Mert mocsár­virág az önzés, akkor is, ha a társadalom szo­ciális átalakulását előbb a szocializmus átala­kulásának kell is megelőznie. Mocsárvirág ? Igen, az. Mert az a szív, az a lélek, amelyben gyökeret ver az önzés, csak önmagának él és az én, te, ö, jogai közül csak az én jogait tartja tiszteletben, de ezt is a saját Ízlése és hajiami szerint. Mi más az ilyen vegetáció, a mocsár életénél ? Mindenki­nek árt, már azzal is, hogy maga él. De azért a mocsárnak is vannak virágai. Amiként az önzésnek is vannak. Ezek a fékezhetetlen embei’i indulatok. Itt van például a most folyó esküdtszéki tárgyalási ciklus. Mindössze hat terhelt bűnügye volt és van tárgyalásra kitűzve. Idősebb Agócs Józsefet szándékos emberölés kísérletével, özv. Haj Károlynét gyújtogatással, Kovács Jánost és két társát halált okozott súlyos testisértés­sel, Pintye Sándort és két társát rablással, ifj. Szalontai Pált halált okozott súlyos testisér­korcsmába, az egykori paitások közé. Öröm- rivalgással fogadják. Bár eleinte húzódozik az ivástól, később annál erősebben lát hozzá és ismét lerészegszik. Ittas fővel hajt haza. Útközben a kapzsi szatócs ellopja tőle a kölcsönvett 4000 koronát. Teréz ismét megbocsájt férjének. Hasz­talan ! Jani visszasülyed régi bűnébe. Az el­lopott pénzt váltóval fedezi, amit mámoros fő­vel ír alá úgy, hogy az uzsorás háiom havi lejáratra, 1000 koronával többet számít. Jani elhanyagolja üzletét. Meglopják, vevői elhagy­ják, áldottlelkű feleségét pedig féltékenységé­vel üldözi. A régi cimborák és az Adler kotcs- máros leányának körében tékozolja vagyonát. Közben lejár az uzsora-váltó. Kendezni nem tudja s az árverés előtt anyósához fordul se­gítségért, de az ridegen utasítja vissza. Dobra kerül tehát a Stein-malom és minden, amit Jani még eddig el nem tékozolt. A malom idegen kézre jut s a Stein-csa- lád hajlék nélkül marad. A bőségben jó ba­rátok, mind elfordulnak a szükségben Janitól s Adler, a korcsmáros, is csak utolsó pénzük árán ai nékik szállást egy-két éjszakára. Jani nemsokára munkát kap a szomszéd városban, de minden keresetét a pálinkára költi. Nem törődik családja nyomorával, egye­dül az italért dolgozik. Házsártos, veszekedő természete tetőpontra jut, mert mindig ittasan tér haza s mindennap házibotrányt csinál. Felesége megadással tűri sorsát és minél dur­vább férje gyermekeihez és őhozzá, annál buz­góbban imádkozik megtéréséért. Jani szenvedélye nem ismer határt. Fiát elűzi hazulról; feleségét beteggé teszi s gyer­mekeit állandó rettegésben tartja. A nyomor tetőpontján otthagyja nélkülöző családját s leá­nyával, a tizenötéves Borbálával, váudorútra kél. Züllött, csavargó lesz, kinek kenyerét, italravalóját Lánya, Borbála keresi koldulás­sal. A züllött apa, csakhogy könnyebben elő­teremthesse az ital árát, nem retten vissza ártatlan leányának a bűn útjára való kénysze­rítésétől se. Az ártatlan lélek az olvasó-imád­ságban keres és talál védelmet. S az apa, hogy bűneinek lajstromát betetőzze, útonálló mód­jára megtámadja egykori barátját, a szatócsot, akit ki akar rabolni. A kölcsönös önvédelem hevében egymásra ismernek és felújítják régi barátságukat. A szatócs szénégetői állást ajánl barát­jának, mit Jani különös véletlen folytán el is nyer. A sorsváltozással uj fogadást tesz a ja­vulásra. Néhány koronát keresve, boldogan tér családjához, melyet magával visz a határszéli szénégető-telepre. Jani a javulás utján szi­lárdan kitart és a Stein-családba ismét lányát üt a régi boldogság. A bűnre csábító azonban ismét megjő a szatócs személyében. Jani újból lerészegszik és hogy könnyebbítsen nehéz anyagi helyzetén, ittas fővel beáll szatócs-barátjának csempészei közé, azonban rajtaveszt, megsebesül az első kísérletnél. Halálos betegségében Istenhez for- dúl. Meggyón. A lelkiatya vigasztalásának ha­tása alatt napról-napra erősödik a hite s amint felgyógyúl,szorgalmasan látogatja az Úr házát.. Jani, az iszákos, züllött, hitetlen Jani megjavul. . . A boldogság napjai virradnak újból a meg­szaporodott Stein-családra. Visszatér az elű­zött gyermek is, mint a régi Stein-malom első legénye s az apa boldogan öleli őt keblére. Néhány hét múlva Jani visszakapja egy­kor könnyelműm eltékozolt malmát. Anyósa, Rozina asszony, ugyanis az árverésen titok­ban megvette a Stein-malmot és záros határ­időre bélbeadta. A bérlet ideje lejárt s mivel az anyós látta Jani teljes javulását, vissza­adta a családi birtokot. Nemsokára uj öröm éri a Stein-családot. A szatócs halálos ágyán megvallja, hogy ő lopta el a Stein Jani 4000 koronáját, amiből

Next

/
Oldalképek
Tartalom