Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-18 / 14. szám
Előfizetési árak: Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1911. — 14. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, február 18. A vallások közjogi helyzete. Nem egyszer halljuk, még értelmes emberek szájából is, azt a mondást, hogy a vallásról ne beszéljünk, mert a vallás mindenkinek magánügye. Akik ezt a szociáldemokrata jelszót kimondják, azt hiszik, hogy ezzel valami nagyot mondtak. Áttol ott, hogy mi is tulajdonképpen e mondás értelme, nem gondolkoznak. Pedig nem sok fejtörés után rájönnének maguktól is, hogy tévedésen és megtévesztésen alapuló hamisság biz' az és semmi egyéb. A vallás tudniillik magánügy is, meg közügy is. Magánügy a vallás, mert első sorban az egyén értelmére, érzelmeire és akaratára hat. A vallás kifejti azokat a viszonyokat, amelyek Istenhez, embertársainkhoz és önmagunkhoz fűznek és előadja azokat a kötelességeket, amelyek ebből a hármas viszonyból folynak. Igen, a vallás magánügy, mert minden erkölcsi kötelességet legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint kell teljesítenünk. Felelősek vagyunk minden beszámítható tettünkért. A lelkiismeret semmiféle kényszert nem tűr. Halálunk után pedig külön-külön jelenünk meg az Úr előtt, ki érdemeink szerint fog jutalmazni, vagy büntetni. Ily értelemben a vallás mindenkinek magánügye. De közügy is. Éppen azért, mert a vallás értelmünkre, érzelmeinkre alakitólag hat és akaratunkat irányítja, a leghatalmasabb szociális erő. A vallás nem meddő hangulatokban és jámbor érzelgésekben, hanem kötelességek teljesítésében áll. Istent nemcsak bensőleg. hanem nyilvánosan is tisztelnünk kell. Hitünket bizonyos körülmények között külsőleg is meg kell vallanunk, valamint teljesítenünk kell önmagunk és embertársaink iránt is mindazon erkölcsi kötelességeinket, amelyekre a vallás tanít. Az eskü szentsége, a fölebbvalók tekintélye, a törvények tisztelete, valamint a polgárerények mind közüggyé teszik a vallást De közügy azért is, mert a társadalmak is tartoznak Istent elismerni és neki engedelmeskedni. Első sorban a társadalom alapsejtje, a család, a vallás levegőjében él eredeti, tiszta életet. A szülők és gyermekek egymásközti viszonya túlnyomóan etikai tartalmú. A hitves önfeláldozó hűsége, a szülő önmegtagadó szeretete az érdeken, vagy a test alacsony ösztönein egy pillanatig sem állhat fenn. Ennek maradandó fundamentuma egyedül a vallás lehet. Tovább megyünk. A községi és állami élet sem nyerhet másban szilárd alapot, hanem csak a vallásban. Justitia est fundamentum regnorum. Ez a régi mondás ma is igaz. Es amint erkölcs vallás nélkül nem virulhat, úgy az igazság sem. A vallásnak kell megtisztítania, fölemelnie és megszentelnie a közélet minden nyilvánu- latát: az igazságszolgáltatást éppen úgy, mint a közigazgatást, tudományt, művészetet, ipart, közgazdaságot egyaránt. Megdönthetetlen tapasztalati igazság és nem egyszerű teória, hogy amily mérvben visszaszorítjuk a közéletből a vallásnak erőt, emelkedettséget, nemes erényeket fakasztó hatását, épp oly mérvben fognak elhatalmasodni a durva önzés rendszerei. Közügy továbbá a vallás azért is, mert szervezete van. Egy vallás sem lappang a szivek hangulatában. Sőt éppen az a természete, hogy kifelé hatni igyekszik, szervezkedik, helyet, jogokat kér a társadalomban és rendezést kíván legalább is azokban a vonatkozáAz „EGER46 tárcája. Ella naplója. Vasárnap, február 5. Elhatároztam, hogy a mai naptól kezdve naplót írok. ügy se igen tudok mit csinálni, ha a leckémet megtanultam. No hát kezdjük. Ma vasárnap van, szünet az iskolában. Csak a 8 órai misén voltunk, azután pedig sétáltunk egy kicsit Honával. (Ez az én legjobb barátnőm.) Találkoztunk Pistával is. Azt mondja Ilona, nem nézett engem! Pedig pechje van, mert én nem nézek rá (az utcán). Nem is érdemes gimnazistára nézni, mert nagyon elhízottak, pedig mik ők hozzánk képest, kik a m. kir. állami felsőbb leányiskola parkettjét koptatjuk?! Különben Ila mondja, hogy Pista nagy paraszt. Pedig elég jó viseletű volna, csak részint zavarban van, mikor velünk beszél, részint neveletlen. Persze, mert nincs senki, aki otthon tanítsa. Adony-Pusztaszabol- son ugyan nem is tanulhat nagy műveltséget! Igen, majd elfelejtettem! Ma csináltam a bátyámnak 100 darab pipatüllt; parfümöt fog adni érte. Jó lesz! Mert „Szagos lesz az utca, merre, merre, merre járok“. . . Majd holnap Írok megint; igen, mindennap irok a naplómba, hadd legyen már egyszer igazi naplóm. Ezelőtt 2 évvel is Írtam, de az nagyon unalmas, szentimentális, kimért volt, telve „Oh“-val meg „Ah“-val. De most egy jó naplót irok. Adieu! Hétfő, február 6. Semmi nevezetes nem történt. Ma nem tanultam semmit, mert holnap szünetünk lesz (de csak nekünk, a felsőbb hölgyeknek). Azonkívül ma bedaciztam a németből. Nem baj, hisz úgy se bukom meg, mert már van egy kettesem. Inkább talán a számtanból. . . De azt sem hiszem. Máskülönben ma nagyon hideg van. Szabad a pálya, t. i. a jégpálya, meg a szivem is. Igen, mert nincsen senki ideálom. (Sem az egyik, sem a másik, akivel gyanúsítanak.) De azért a jégre szép reményekkel járok. No, de nem jó számítani, mert majd nem jól sikerül a számítás. Adieu! Kedd, február 7. Óh, mily édes a semmittevés. Végre egy délután, amit kényelmesen eltölthetek. Mama, apa nincs itthon, igy hát „Nincs itthon a macska, c'ncognak az egerek.“ Pedig nem is lármázunk. Én most naplót irok; aztán nem tudom, mit fogok csinálni. Az volna a legjobb, ha jönne valaki. . . De ki? Hát csak valaki! Hát mit is csináljak? Tanuljak? Ah, az nagyon unalmas. Olvassak? Igen, de nincs mit. Ábrándozzak? Ha volna miről, vagy kiről! De lesz! Minden reményem a jégben; csak el ne olvadjon. Igen ; nagyszerrrrrá! A jogászok képviselő- választósdit játszanak. Tele van a Fő-utca plakáttal. Éljen az elnök !! Szerda, február 8. Nagyszerű esemény történt az éjjel. Javában aludtunk, s egyszerre zeneszóra ébredtünk fel. Egy-kettő, kiugrunk az ágyból... ügy kiugrottam, hogy majd levertem egy pár nippet. .. Ugyan nekem szól-e vagy a Peres ügyvéd leányának, a Margitnak?... Sajnos, hamarosan megtudtam, hogy neki szól! Nem baj, én nem bánom, de azért nekem is jó volt ez a kis változatosság. Hogy is ne!? Mert olyan unalmasak ezek az éjtszakák. De azért örülök, hogy Margit kapta, mert hát gondolom, hogy milyen érzése lehetett neki. Szóval az a legérdekesebb, hogy a zene után sokáig ugráltam, azután nem tudtam elaludni!... Ábrándoztam.. . De érdekes volna, ha mindennap akadna ilyen nevezetes história. De mégis az volna a legjobb, ha én is kapnék éjjeli zenét az érettségi után — Pistától. Nem is volna rossz. Ja igaz, majdnem elfelejtettem, hogy ma kaptam egy szép kalapot. 6 forint volt; nagyon jól áll.
