Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-11 / 12. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _ „ „ 5 » Negyed évre - 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések ős hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 12. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, február II. Bevett és elismert vallások. Ismeretes Eger város t. képviselő- testületének az a határozata, melynek értelmében a város tulajdonában levő régi törvényszéki épület egyik lakrészét az egri baptistáknak kultusz-célokra ingyen átengedte. E határozat felebbezésképpen a törvényhatóság elé került és a törvény- hatóság azt megsemmisítette abból az indokból, mert a 77092/905. sz. vall.- és közokt. min. rendelet szerint a baptista felekezet törvényesen elismert ugyan, de ily minőségben csak akkor szerepelhet, ha törvényszerűen szervezve van. Azonban az Egerben lakó baptisták az 1895. XLIII. te. 11. §-ban foglalt egyházközséget meg nem alakították s e szerint a törvényben megszabott egyházközségük nem létezvén, mint nem létező nem is kérelmezhet és részére a város által adományozás nem teljesíthető. Nagyobb jelentőséget egyáltalán nem akarok ennek a dolognak tulajdonítani. Hiszen ma-holnap elveszíti minden aktualitását. A felebbezés benyújtására is csupán azok a tanulságok indítottak, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatban felmerülnek s amelyeket föleleveníteni nem lesz fölösleges. Mindenekelőtt nem titkolhatom afölötti meglepetésemet, hogy kiváló közjogi és közigazgatási kapacitások nem voltak tisztában a baptisták közjogi helyzetével és e felekezetiből, mint bevett vallásról szólották. Ebben a tájékozatlanságban nagy része van az általán panaszolt történelmi érzék hanyatlása mellett, a polgári jogegyenlőségről táplált túlzó fogalmaknak. Ismeretes dolog, hogy a vallásnak a közéletre kiható nagy jelentőségét minden állam elismeri. Éppen azért, mig egyrészről a honpolgári jogegyenlőséget a törvény előtti és politikai jog- egyenlőség mellett a vallásra is kiterjeszteni igyekeznek, megbecsülik a történelmi egyház, illetve felekezetek államfenntartó és nemzeti kultúrát fejlesztő tevékenységét. Hazánkban a lelkiismereti szabadságot külön törvény biztosítja. Szabadon követhet és vallhat mindenki bármely hitet, vagy vallást. A külső gyakorlat tekintetében azonban az ország törvényei, valamint a közerkölcsiség kívánalmai korlátokat szabnak. TörvéAz „EGER46 tárcája. A nagy devalváció. — 1811. febr. 20. — A napóleoni háborúk rendkívül felforgatták a résztvevő államok pénzügyét. Az állam- háztartás mindenütt csődöt mondott: Poroszországot már 1807-ben elérte a pénzügyi bukás; a különben rendezett anyagi viszonyok között élő Anglia financiális helyzete is kétségbeejtő lehetett, mert a bank-akta felfüggesztésével egyre-másra bocsájtotta ki a fedezetlen papírpénz millióit; Franciaországban meg csak Napoleon uralma hozott egészségesebb pénzügyi gazdálkodást. Magyarország, mint Ausztria szövetségese, tevékeny részt vett a napóleoni háborúkban. A közös ellenség legyőzésére nagy erkölcsi és még nagyobb anyagi áldozatokat hozott. A pénzügyi visszahatás az 1811. évi, úgynevezett „nagy devalváció“-ban mutatkozott. Monarchiánk, az óriási pénz- és véráldozatot kívánó napóleoni háborúkban, évről-évre szomorúbb anyagi helyzetbe jutott. A háború költségei oly arányban nőttek, mint amily mértékben közeledett a bözdelem súlypontja a monarchia felé. Ez a súlypont-áthelyeződés pedig, Napoleon olaszországi győzelmeivel, ijesztően gyors volt. 1809-ben, az aspern-wagrami csaták és az utolsó nemesi fölkelés költségei, úgy Ausztriát, mint hazánkat a végső kimerülésig feszítették. A sikertelen háború a bécsi békében végződött és az amúgy is nehezen orvosolható erkölcsi vereséget növelte a monarchiát ért területi kisebbedés, valamint a 85 millió forint j hadisarc lefizetése. A szomorú pénzügyi helyzethez mért horribilis hadisarcból hazánk 10 millió forint lefizetésével vett részt. Magyarország a napóleoni háborúkban csak közvetve volt érdekelt, a telkekben, nem tekintve az óriási véráldozatot, mégis 100 millió forinttal osztozott. A háború Ausztriára sokkal terhesebb volt, mely, mint közvetetlenűl érdekelt, mindent megtett a nagy ellenfél legyőzésére. Monarchiánkban 1796-ig az ezüst- és a papírpénz teljesen egyenlő értékű volt. Napoleon diadalaival azonban az ezüstpénz ázsiója, vagyis felpénze, állandóan emelkedett. Az állam bevételei nem fedezték a kiadásokat. Újabb kölcsönök felvételére, egyrészt a mindenütt érezhető pénzhiány, másrészt pedig Ausztria folytonos vereségei miatt — gondolni sem lehetett. Más pénzszerzési módhoz kellett tehát folyamodni. nyekbe, vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlatában senki nálunk nem akadályozható, sem nem kényszeríthető hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére. Másrészről azonban éppen a vallás nagy kulturális és közéleti jelentőségénél fogva fontos államérdek, hogy a történeti egyház és felekezetek, valamint az állam között a harmonikus együttműködés és üdvös kölcsönhatás fönn- tartassék és ápoltassák. Azért alkotmányos életünk fejlődésében nyilván látjuk, hogy sem a vallás szabad gyakorlatának, sem a vallási szervezetek önkormányzatának, sem pedig a kölcsönösség és viszonosságnak elve föltétlenül, a szürke teória szerint meg nem valósíttatott. Nálunk a vallások közjogi helyzete tekintetében az újabb alkotmányjogi fejlődés is fenntartotta a törvényesen bevett és elismert vallások rendszerét. Amely vallás nem bevett, vagy elismert, annak szabad gyakorlata törvényesen biztosítva nincs. Törvényesen bevett vallások: a la- latin, görög és örmény szertartású katolikus, az evangélikus református, az ágostai evangélikus, görög-keleti szerb A háború költségeinek fedezésére, a nemes ércpénzeknek a belsőforgalomból való kivonását eszközölték. A kormány, hogy a belsőforgalom meg ne szűnjék, derüre-borura készíttette a papirbankók millióit. Alapjában véve nem ez, hanem az volt a kétségbeejtő, hogy a kibocsájtott papírpénznek semmi ércfedezete nem volt. A belsőforgalom'ól, a háború költségeinek fedezésére, évről-évre több arany- és ezüstpénzt vontak el, mig a fedezetlen papírpénz milliókkal növekedett. A kibocsájtott papírpénz összege 1808-ban már 706 millió forint volt. Az 1809. évi sikertelen háború és a súlyos bécsi béke, a majdnem háromnegyed-milliárdnyi fedezetlen papírpénzt felével, összesen 1060 millióra emelte. 1796-ban, az ezüstpénzzel még egyenlőér- tékü papírpénz, a napóleoni háborúk megindú- lása után állandó hanyatlást mutatott. A két pénznem érték-különbsége folyton növekedett. A nemes ércpénzeknek a belsőforgalomból való kivonása, illetve a papírpénzek rohamos szaporodása, az előbbinek nagy keresettségét, az utóbbinak keresetlenségét eredményezte. A nemes ércpénzek keresettségét az a körülmény is növelte, hogy az idegen kereskedők, a rossz gazdálkodásból bekövetkező pénzügyi csődöt gyanítva, a mindenütt értékesíthető arany- és ezüstpénzt kivonták a monarchiából.
