Eger - hetente kétszer, 1911

1911-02-11 / 12. szám

2

EGELí. (12. sz.l

1911. február 11.

és román, az unitárius és zsidó vallások. Elismert, illetve elismerendő vallások az 1895. XLI!I. te. alapján jövőben alakulandó vallások.

A törvényesen bevett vallás kifejezés Erdélyből származik. Ott ugyanis a katolikus, két protestáns és az unitárius vallás volt a törvényesen bevett. E négy vallás és három nemzet, t. i. a magyar, székely és szász nemzetnek egyenlőségén nyugodott az erdélyi alkotmány. Ez a négy vallás és három nemzet része volt az erdélyi alkotmánynak. Jogaikat, szabadságukat az alkotmány garantálta.

A szoros értelemben vett Magyar- országon 1844-ki törvényeinkben fordul elő a törvényesen bevett vallás kifejezés először. Régebbi törvényeink mindig névszerint megemlítik a katolikus vallást. És ha a protestánsokról is szó van, akkor vagy megemlítik a protestánsokat is névleg, vagy azt mondják: valláskülönbség nélkül. Természetesen ez a kifejezés nem jelent bármely fennálló vallást, hanem csak az alkotmányba foglalt katolikus, luteránus és kálvinista vallásokat.

1791-ben a XXVI. t. cikkel szabad vallásgyakorlatot nyertek a görög- keletiek. Ettől az időtől tehát a törvénynek az a kifejezése: valláskülönbség nélkül, reájuk is vonatkozik.

1844-ben e helyett a kifejezés helyett: valláskülönbség nélkül, az erdélyi törvényhozásból átvett és határozottabb törvényesen bevett vallás-t használják.

Az 1648. XX. te. nálunk az unitáriusokat, Erdélyben pedig a görög keletieket jelenti ki törvényesen bevetteknek.

A zsidó vallás tűrt volt. Az 1867. XVII. te. elismertté, az 1895. XLII. te. pedig bevett-é nyilvánította.

A felsorolt vallásoknak, mint bevetteknek, jogi állapotát speciális törvények szabályozzák. Mig az 1895. 3LIII. te. alapján alakult, illetve alakulandó minden más vallás csak elismert lehet.

Halászy Caesar dr.

Eger város rendkívüli közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szerdán, február hó 8-án, délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya az állami polgári leányiskola elhelyezésére és a polgári fiúiskola felállítására vonatkozó miniszteri rendelet volt.

A város mindkét iskolát a régi törvény- széki épületben óhajtaná elhelyezni, amelyet megfelelő módon átalakítana, ha azt a közoktatásügyi kormány évi 6000 korona-bérösszegért bérbevenné. A miniszter a város kívánságát nem teljesítette, mert a bérösszeget magasnak találta és a polgári fiúiskola felállítására nincsen fedezete. Hanák Gyula városi főjegyző és Alpáry Lajos kir. tanfelügyelő ebben az ügyben személyesen is közbenjártak, aminek az lett az eredménye, hogy a polgári leányiskolát már a most folyó tanév végén áthelyezik a régi törvényszéki épületbe és a fiúiskolát is felállítják rövid idő ala't, ha a város ezekért újból folyamodik. A közgyűlés most elhatározta, hogy kérelmét megújítja.

A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, február hó 13-án, délelőtt 10 órakor a vármegye székházának kistermében rendes havi ülést tart.

Az epilepszia gyógyítása.

— Interwiew. —

A tudomány terén a csodák korát éljük. Egymást követik a világraszóló találmányok és fölfedezések, amelyek mind az emberiség kényelmére, munkájának megkönnyítésére, szórakozására, vagy kínos és gyötrő betegségeinek leküzdésére irányulnak.

Már a faggyúgyertya feltalálása is nagy vívmány volt az élettel való küzdelemben. Hol vagyunk ma ettől: a gáz, villám és acetilén

korszakában! Vagy a diplomás felcserek és kirurgusok minden bajra alkalmasnak vélt hány- tató szereitől, micsoda láncolata a csodás szérumoknak választ már el bennünket, akiknek ma már az X-sugarak és a rádium áldásai is rendelkezésünkre állanak.

És a fürkésző emberi elme nem merül ki, nem fárad bele a szunnyadó természeti erők kutatásába. Feltárja és hasznára fordítja az ismeretlen csodákat, melyeket az isteni Gondviselés talán csak azért tartott rejtve eddig az ideig, mert az izomerejében egyre degenerálódó és szellemi erőiben, vágyaiban, igényeiben egyre finomodó emberiségnek most van szüksége a természeti erők gyámolító közrehatására.

Újabban különösen a természettudomány apostolai, az orvosok vetélkednek egymással abban, hogy miként gyógyitsák, vagy legalább is enyhítsék a szenvedő emberiség gyötrelmeit.

Munkájuk szinte emberfeletti; és munká? juknak eredménye: — gondviselésszerű. Azok a betegségek, amelyek hajdan (nem is olyan nagyon régen, és már: hajdan!) népmilliókat söpörlek el a földszinéről, ma már úgyszólván ki vannak irtva a civilizált kultúr-területek- ről. De persze jöttek helyökbe olyan betegségek, amelyek csak a civilizált emberek között találnak otthont és együtt születnek a kultúrával.

. Ezeknek a betegségeknek a gyógyítása és orvosszereinek feltalálása a modern orvosok legfőbb vágya! És nem sikertelenül.

De nem akarunk messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni a modern orvosi tudomány vívmányai fölött. Minek? Ami ezekből a vívmányokból már megvau és a gyakorlati életnek átadatott, annak áldásait úgy is érezzük, és elvégre is — ez a fontos. A tudomány bajnokai is csak ennek elérésére törekszenek. A kísérletezések pedig még nem a nyilvánosság elé valók. Hogy azonban egy lépéssel mégis továbbmegyünk, annak oka van. Különös oka. És ezzel a „ok“-kal kell is és érdemes is foglalkozni.

A hozzáértő orvosi körökből kiszivárgott hírek szerint ugyanis Látrányi Sándor dr. egri orvos, az irgalmasok kórházában az elme-osztály főorvosa, hosszas kísérletezés után feltalálta az epilepsziának, ennek a gyötrelmes és

Mindennapi tapasztalásból tudjuk, hogy a nagy kereslet megdrágítja az árut, míg a csekély kereslet olcsóvá teszi. A nagykeresletű árú értéke, kis mennyiségével fordított arányban nő, kiskeresletfi árúnál viszont, a nagy tömeggel csökken. Az első esetben a parin felüli vétel, a másodikban a parin alúli eladás áll be.

A pénz és árú is nyilvánvalóan ez üzleti elvek alatt áll. Ha a pénzt, mint árút, tekintet nélkül a nemére, nagy mennyiségben kínálják, kereslete pedig kicsiny, értéke a valódi, tehát a névértékénél alábbszáll. így jő létre a devalválása, vagy értékcsökkentése, helyesebben: csökkenése. A pénz-értékcsökkenés, körülményeitől függetlenül, önmagától következ- hetik be, ha a csere- vagy vételérték kisebb, mint a névérték. Az 1811. évi devalváció tehát önmagától következett be: nagy volt a papírpénz mennyisége, az ércfedezet hiánya miatt kicsiny a kereslete, — értéke szükségképen hanyatlott.

1806-ban, midőn monarchiánk már ugyancsak erős harcot vívott Napóleonnal, a kibo- csájtott fedezetlen papírpénz összege 706 millió forint volt. A papírpénzt, mint önmagától csökkent értéket, névériékén jóval alul vették úgy, hogy 100 pengő ezüst forintot csak 223 papir- forintért lehetett kapni. Más szóval: a papírpénz csereértéke ekkor névértékénél ötnegyedszer volt kisebb úgy, hogy a 706 milliónyi papírpénzt körülbelül 316 millió ezüsttel, vagy arannyal lehetett volna megvenni. Az 1809-iki háború, mely 1060 millióra növesztette a papírpénz összegét, még nagyobb devalválást hozott. A papírpénznek ekkor már alig volt értéke. A politikai helyzet alakúlásaival együtt ingadozott a papírpénz értéke is; csereértéke, a névértékének leggyakrabban egynyolcada, sőt néha csak egytizede volt. A papírpénz csereértékének ingadozása egyúttal az ezüstös az aranypénz ázsiójának folytonos változását eredményezte.

Ha a devalvált 1060 millió forintnyi ösz- szeg csereértékét, a névérték egynyolcadának, vagy egytizedének vesszük, mint államadósságot, mindössze 100—130 millió forinttal lehetett volna megváltani.

A napóleoni háborúkból tehát kitűnt, hogy a nemes ércpénzeknek a forgalomból való kivonása a költségek fedezésére, bár megfelelő, a bankóprés, mint a belsőforgalmat ideig-óráig biztosító papírpénz készítője alkalmas eszköz, de végeredményében bukásba vh-z.

Az állam a polgároknak, az állami vagyon pedig a polgátok vagyonának az összege. Az állam adóssága így a polgárok tartozásának minősíthető. A napóleoni háborúkban másképen alakult a helyzet. A monarchia polgárai, midőn a fedezetlen papírpénzt belsőforgalomra (a magyar rendek részéről bár nagy tiltakozással) elfogadták, tulajdonképen az államnak kölcsönöztek. A polgárok az értéktelen papírpénz helyett, arany- és ezüstpénzt, mint bárhol eladható értéket adtak. Az állam, — melynek érdeke mindenben közös a polgárok érdekeivel, — polgárainak adósa lett. Adósságaira fedezet nem lévén, könnyen koldussá tehette volna polgárait, mint akiknek ércpénzét csereeszközül külső, idegen államok forgalmába vitte. Mi a következés? ... Az állam polgárainak anyagi tönkretételével, önmagának ásta volna meg a sírját.

A bécsi béke után, a kettős monarchiában ez a szomorú helyzet alakult ki. A félelmetes gazdasági következmények azonnal mutatkoztak. A közhitei 1810-ben, úgyszólván teljesen, megszűnt. Az államnak egyáltalán nem volt hitele, mert a fedezetnélküli papírpénzt értékűi senki se fogadta el. A többi ezután magától jött. Az államnak, a szomorú pénzügyi viszonyokon segíteni létérdeke volt.

1810-ben, 0’ Donell, a pénzügyminiszter, a papírpénz beváltására célzó tervezetet dolgozott ki. A papírpénz névértékét egyharmad-