Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-20 / 101. szám
Előfizetési árak: Egész évre __- 10 korona. F él évre _____ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ = intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 101. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. =^e==^_ Szerda, december 20. Város és vármegye. — A téli közgyűlések. — Az utolsó nyolc nap valósággal a közügyek novenája volt városunkban. Ahány szerve csak van a vármegye és a város önkormányzatának és igazgatásának, az mind megelevenedett: értekezletet tartott, ülésezett, tárgyalt, javaslatokat készített, hogy előkészítse a közgyűléseket, amelyek ugyancsak ennek a mozgalmas nyolcadnak a keretében zajlottak le. Eger város és Hevesvármegye közgyűléseiről, valamint a közigazgatási bizottság ma tartott üléséről a következőkben számolunk be olvasóinknak: Eger város közgyűlése. Eléggé népes közgyűlés keretében, félszázat meghaladó közügyet tárgyalt le rövid másfél óra alatt Eger város képviselőtestülete, szombaton délelőtt. Az úgynevezett „sima“ közgyűlések közé sorozható ez a tanácskozás. Nem akadékoskodott senki és az okvetetlenkedő beszédek is elmaradtak. Vita azért volt; csakhogy ez értékes és magvas volt, és éppen ezért nem is pocsékolta az időt. A közgyűlésen Jankovios Dezső kir. tanácsos, polgármester elnökölt, aki délelőtt 11 órakor nyitotta meg az ülést, mely napirend előtt való felszólalással kezdődött. Pók Ignác képviselő ugyanis azt kifogásolta, hogy a Homok-utca csatornájának korlátja olyan magas, hogy csak a felnőtt embereket, meg a teheneket óvja meg a beeséstől; az apróbb gyermekek és a malacok azonban könnyen átférnek alatta. Intézkedést kér, mielőtt még kár esnék valakiben, vagy valamiben. A közgyűlés úgy találta, hogy hasonlóan magas csatorna-korlátok másutt is vannak és igy utasította a kövezetvám-bizottságot, hogy valamennyit alakíttassa át. Első tárgy a tanácsnak az az indítványa volt, hogy a város képviselőtestülete Békefi Rémig dr. uj zirci apátot üdvözölje és beiktatása alkalmával küldöttséggel képviseltesse magát az ünnepségen. A közgyűlés ezt egyhangúan elfogadta. A kereskedelemügyi miniszter leírt, hogy csak úgy hajlandó az Eger-vári vasúti állomásnál nyitott verandát építtetni az utazó közönség számára, ha a város erre a célra 2400 koronát ad. Ezt a közgyűlés tudomásul vette és a leirat felett napirendre tért. A Györgyényi-féle ovoda-épület javításra szorul. Erre a célra 1200 koronát megszavaztak, azonban kimondották, hogy három év múlva, amikor a lakások bérlete lejár, az épületből új, modern bérházat fognak építeni. A villamtelepen eszközölt építkezésekről véglegesen leszámolt Pavlik Ágoston építkezési vállalkozó. A közgyűlés utasította a villám- gyár igazgató-tanácsát, hogy a vállalkozó számláját egyenlítse ki. A munkásházak ügye következett ezután. Az állandó választmány azt javasolta, hogy a tervbevett 79 munkásház helyett csak 61-et építsenek, mert a munkásházakra igényt-tar- tók száma rohamosan száll lefelé. A kezdetben jelentkezett 250 emberből ma már a harmadrésze sincs meg. Az építkezés ne egy, hanem három helyen történjék, és pedig a Vécsey- völgyön 26, a Barom-vásártéren 18 és a Frankféle telken (Szépasszony-völgy) 17 munkásház épüljön. Az építkezéssel Pavlik Ágoston vállalkozót javasolja megbízni, aki a versenytárgyaláson a legolcsóbb ajánlatot tette. (Egy-egy munkásház 2038 korona.) Az építkezést már a tavaszon megkell kezdeni. Az építkezéshez szükséges 250.000 koronás kölcsönre nézve az Agrár-Takarékpénztár tette a legkedvezőbb ajánlatot, (6‘5 %»95 árfolyam mellett, 30 éves törlesztésre,) tehát ezt ajánlja elfogadásra. — A javaslathoz többen szólották hozzá. Bárány Géza városi mérnök azt indítványozta, hogy a Szalaparton is építsenek három munkásházat, inkább a Vécsey-völgyben legyen kevesebb. Vass István bizottságot kért kiküldeni annak elbírálására, hogy valóban vagyontalan munkások jutnak-e a munkásházakhoz? Tóth Csep- regi András kevesli a munkásházak számát; többet kíván építtetni, Militzer Gyula ellenben a 61-et is sokallja és csak annyit óhajt egyelőre, amennyi a város tulajdonát képező telkekre ráfér. így nem kellene telket vásárolni és ezáltal is takarékoskodhatnánk. Halászy Caesar dr. az állandó választmány javaslatát ajánlotta elfogadásra Bárány Géza módosításának a figyelembevételével. Még Mélypataki Ignác szólott a kérdéshez, melynek megoldását elodázhatatlanul szükségesnek tartja, és a közAz „EGER“ tárcája. Az antialkoholizmus és a Kgl. Hofbräuhaus. München, 1911. december. Mindnyájan ismerjük ama klasszikus erejű és méltó felháborodást kifejező szavakat, melyet a latin nyelv egyik hatalmas professzora mondott annak a két pincérleánynak, akik nagyon megvárakoztatták a sörrel: — „Quousque tandem ? Kati, Lina I“ Mert már én is majdnem hasonló frázist kerestem a történelemből, mikor sörömet sietve hozza a kisasszony és mosolyogva kér, hogy talán egy kicsit meg is várakoztatott. Dehát egy lenti asztalnál ülő úr nagyon kedves üzenetet adott át neki Freiburg vidékéről. Én is engedtem erre a nagy haragból és köszöntve Gambrinust, lenyeltem egy-két cseppet a „Masskrugból“ (literes cserpák). * * * Történt pedig ez a diskurzus Münchenben, a Kgl. Hofbräuhausban, az Urnák 1911-ik esztendejében, Luitpold régens-herceg uralkodása alatt. A Hofbräuhaus (azaz a kir. udvari serfőző háza) a világ egyik legnevezetesebb épülete. Rómában lenni és a pápát nem látni éppen annyi, mint „Müuká“-ba jönni és ezt elkerülni. Állandóan 6000 ember issza ezt a királyi címmel, de egyúttal jelleggel is fölruházott nagyszerű sört. Emeletek szerint három részre van osztva. A földszint a munkások ivóhelye. Az első emelet a szerényebb polgári elemé, a másodikon pedig az úri nép iszik, egy valóban úgy térbeli méreteire, mint korszerű díszítéseire is megkapó, kolosszális teremben. Félretéve most a társadalmi különbségeket, én is a második emeleten homlítottam le ez alkalommal némely „Bratwürstlein“-t és az internacionálisan HB- nek jelzett és nevezett (a HB. nem tévesztendő össze a Halotti beszéddel!) sörrel iparkodtam segíteni a nyelést. Ha szétnéz az ember, igazán oly pazarul jó alakokat lát, hogy öt perc múlva már esküvel kész erősíteni azt, hogy a Fliegende- és Meggendorfer Blätter alakjai még csak hajszálnyival sem túlzottak. A kisasszony szépen elsorolja, hogy kik ülnek a mellettem levő asztal körül egy végtelen kedélyes és joviális társaságban. — Az ott a falnál, kérem, titkos főkormánytanácsos; excellencies ur!... Amaz az ál- larakönyvtár igazgatója. Ettől balra az az öreg űr: egy iró. (Oh, azelőtt mindig a feleségével járt, de már meghalt szegény...) A jobbról ülő két urat már én is megismertem, mert láttam őket elnökölni a Bajor Tudományos Akadémia ülésén. A társasághoz tartozott még két egyetemi professzor, egy kanonok, egy szobrászművész, egy építészeti tanácsos és — akiknek nem szabad elmaradniok — egy szép hajú rendőrtiszt és egy újságíró. Javában élvezem a „Blattokat“, mikor egyszer csak két hölgy áll meg asztalom előtt és némán köszöntenek. Természetesen ón is a legnagyobb udvariassággal üdvözlöm őket. Gombolják is ki a boát, sőt le is teszik ezt kabátjukkal együtt és letelepednak az asztalhoz. A kisasszony már mint kedves ismerőseit köszönti őket és egyben siet is a két ya Mass-t meghozni. Alig akarok azonban hinni füleimnek: magyar hangokat hallok. Jobban megnézem erre a két hölgyet, hogy jól hallok-e, ők beszélnek-e csakugyan ? Két igen kedves, igen „jóképű“, bár nem fiatal, de nagyon szinpatikus és elegáns megjelenésű hölgy volt. — Oh, mintha valamelyik aranyos magyar kis lány simogatott volna, oly jól esett rájok néznem. Mohón és hévvel szívtam magamba a magyar szót. De egyidejűleg valami pokoli ötlet ezt súgta, hogy ne áruljam el magamat, hanem egy kicsit hallgatózzam, mit beszél majd a két „naccsága“.
