Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-20 / 101. szám
2 EGER. (101. sz.) 1911. december 20. gyűlés is igy gondolkozott, mert névszerinti szavazással elfogadta az állandó választmány javaslatát, a városi mérnök indítványával együtt. A napirend többi része gyors tempóban pergett le. Majoros István, Polácsik Jenő, Szik- szay Gyula, Várkonyi Mátyás és Balázs István közterület átengedésére, vásárlására, illetve eladására vonatkozó ügyeit január 20-ra tűzték ki újabb tárgyalásra. Bauer H. céggel az irodaszerek szállítására kötött szerződést elfogadták. A Hevesvármegyei Siketnéma intézet karácsonyfájára 50, a besenyőtelki tüzkárosultak segélyezésére 50 és a „Napközi Otthon“ segélyezésére 200 koronát szavaztak meg. Majd elhatározták, hogy több külvárosi utcában, a Kos- suth-téren és olyan helyeken, ahol lépcsők vannak, újabb villamlámpákat állítanak föl. Devera János csatornaépítési ügyében a közigazgatási bíróság akként Ítélt, hogy a reá kivetett költséget nem neki, hanem a ház élőbbem tulajdonosának kell megfizetnie. A közgyűlés ennek az ügynek megvizsgálására Alföldi Dávid dr. elnöklete alatt hozzáértő jogászokból álló bizottságot küldött ki, mert nem lehetetlen, hogy itt olyan mulasztás történt, ami a városnak anyagi kárt okoz. A kórházi bizottság jelentése kapcsán az uj kórház építési tervét elejtették; a Krausz Zsigmonddal kötött köztérvételi szerződést elfogadták; a városi tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet fizetését, az államsegély igénybevételével, a jövő évben is a mostani megállapítás szerint utalványozták ; a hatósági eseléd- közvetítő-intézet szabályrendeletének módosítására nézve pedig a vármegye utasítására több apróbb módosítást fogadtak el, csupán a 15 napos kölcsönös fölmondási idő mellett foglaltak állást újból. Horváth Béla városi képviselő jelentését a szőlőterületek osztályozásáról, tudomásul vették, ámde a tulajdonosok fölebbezhetnek ellene ; a város utcáinak elnevezésére kiküldött bizottság javaslatát kiadták az építési szakosztálynak, mert az utcavonalak kiterjedése nincsen szabatosan meghatározva; a köztereken állandóan árusítók helypénzének megállapítására kiküldött bizottság javaslatához képest a főbb közlekedési vonalakon 50, a kisebb helyeken 25 koronában állapították meg az évi helypénzt, a piacokon pedig a kofák, hely szerint 100 — 150 korona évi bért fiznetnek. A március havi hónapos állatvásár idejét nem helyezik át más napra, marad úgy, ahogyan eddig volt; a Soós Julianna-féle alapítvány alapítólevelét elfogadták; a városi díjnokoknak összesen 1650 koronát szavaztak meg drágasági pótlékul, ami egy havi fizetésüknek felel meg; Nyireő István és Kakuk Jenő napidíját 3 koronára emelték föl, és tudomásul vették, hogy Kálnoky Viktor dr. panasza folytán a rendőrkapitány rendet csinált a vasúti állomásnál visszaélő bérkocsisok között. A faiskolatelepről az idén is eladnak gyümölcsfákat; tudomásul vették. A legeltetési szabályrendelet módosítására vonatkozó belügyminiszteri és alispátii rendeleteket is tudomásul vették. A szemétszállítási szabályrendelet módosítására újabb bizottságot küldtek ki. Az Árpád-utcában még egy közkút építését kérték az érdekelt lakosok; de mert nem járulnak hozzá a költségekhez, a város sem teljesíti a kérésüket. Az egri ifjúsági lövésztanfolyam segélyezését szintén megtagadta a közgyűlés, valamint Portkó József iparostanonc- iskolai szolgának a fizetését sem emelte s Pál Kálmán szemétszállító kocsis és Kohalcsik Etel segély-kérvényeit is elutasította. Ellenben az anyakönyvi kivonatokért befolyó díjakat átengedte az anyakönyvi tisztviselőknek. Néhány illetőségi ügy került még sorra, végül pedig bejelentette a polgármester, hogy a fogyasztási adópénztárnál, addig is, mig a városi pénztárak egyesítve lesznek, Braun Viktor napidíjast alkalmazta pénzbeszedőnek. Megyegyűlés, Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn és kedden (dec. 18. és 19.) tartotta rendes évnegyedes közgyűlését Kállay Zoltán dr. valóságos belső titkos tanácsos, főispán elnöklete alatt. Ennek a kétnapos közgyűlésnek az első napja volt az érdekesebb; de a második napja a munkásabb. A tárgysorozat 487 ügyéből mindössze 22-t tárgyaltak le az első napon, a többi másnapra maradt és ekkor el is intézték. Persze az első napon sokan voltak együtt a megyebizottság tagjai; választás is volt, szavazni is kellett (még pedig névszerint, és négyszer is egymásután!); azután beszéd nélkül sem múlhat el az első nap; erre válasz is dukál és igy bizony hamar múlik az idő. Ellenben a második napon csak a közügy volt a sok és a megyebizottsági tag a kevés ; igy tehát könnyű volt a napirend ötödfélszázat meghaladó restanciáját legyűrni. A közgyűlés lefolyásáról egyébként a következőket jelenti tudósítónk: Az első nap, A közgyűlést hétfőn délelőtt pontban 10 órakor nyitotta meg az elnöklő főispán és a szokásos évnegyedes jelentések, valamint a számonkérőszék jegyzőkönyvének fölolvasása után a legközelebbi rendes évnegyedes közgyűlés határidejét március hó 26-ára, a Gyümölcs- oltó Boldogasszony ünnepét követő keddi napra tűzték ki. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter levelét, melyben állásának elfoglalásáról értesíti a törvényhatóságot, tudomásul vették. Ugyancsak tudomásul vették Abauj-Torna- vármegyének a kát. autonómia életbeléptetése, Kolozs- és Abauj-Torna vármegyéknek a vármegyei számvevőszékek visszaállítása, Moson vármegyének a drágaság enyhítése ügyében küldött átiratait. Temesvármegyének a korcsmák és vendéglők vasár- és ünnepnapokon való zárva tartása ügyében küldött átiratát együtt tárgyalták Halászy Caezár teológiai tanár hasonló tárgyú (lapunkban már méltatott) indítványával és elhatározták, hogy ebben az értelemben szintén föliratot készítenek. Ezután az ifj. Dobóczky Dezső pétervá- sárai szolgabiró lemondásával megüresedett II. oszt. szolgabirói állás betöltése következett. Mindössze ketten pályáztak: Miklóssy Aladár és Martinovich László dr. t. b. szolga- birák, közigazgatási gyakornokok. A kijelölő választmány mindkettőjüket jelölte, a közgyűlés pedig névszerinti szavazással 111 szavazattal Hát, Istenem Uram, — először is miről beszéltek volna, ha nem a toalettről. Már unni kezdtem a crepp de chinese-t, a tüll anglaist, a plissirozott moireét, a directoire-princesse-t stb. és ugyancsak sűrűn szippantgattam egy-egy kortyot a Masskrugból. Mintha abszolúte semmit nem értenék szavaikból, egész nyugodtan böngésztem egy lapot, mikor pár pillanat múlva új titok birtokába jutottam. Szerencsére azonban Münchenben is van hideg, köd és van — nátha! Denique az „irodalom gyöngyei“ kendőt kívántak és a velem szemben ülő hölgy kibontván retiküljét, sorba pakkol ki belőle kis tárcát, kézi-tükröt, guk- kert, keztyűt, egy már felbontott levelet stb. Csak végül kerül ki a zsebkendő. A levelet véletlenül oly hanyagul dobta, hogy ha azt előbb észre veszem, nevét is meg tudtamvolna, de így csak a „méltóságos“-t bírtam elolvasni. Ez a körülmény még inkább fokozta érdeklődésem, melyet csak növelt a következő kedélyes párbeszéd. — Na hallod, fiam, nekem ez a sör ma megint jobban ízlik! — Én ma is kettővel fogok inni! — Hanem szerencse, hogy itt senki sem ismer bennünket. — De ugyan nem magyar-e ez a student? (Iszonyúan, gőzerővel olvastam.) — Oh, ugyan már mórt volna az! Ettől ugyan beszélgethetünk nyugodtan. Bár igazán nem volna kellemes, ha Magyarországon megtudnák, hogy én — az antialkoholizmus egyik legnagyobb harcosa — már ötödször vagyok a Hoffbräuhausban. Oh, ugyan az a Pista miért is hozott ide bennünket! Még neki sem mondom meg, hogy el-eljárogatunk. (Miután roppant érdekes kezdett lenni a dolog, valósággal izzadva olvastam. A két hölgy pedig folytatta a beszélgetést — közbe- közbe azzal a nevetéssel, kacagással fűszerezve, mely az elkövetett huncutságot félig lelkiisme- retfurdalással, félig pedig fölényes kicsinyléssel neveti meg.); — Na, én is szeretném már visszaszívni az idei felolvasásomat — szólt a másik. — Oh, én semmi esetre sem fogok több előadást tartani. Le nem mondok, mert mégis furcsa volna, hogy eljövünk Németországba kongresszusra és mintha ez fordítana rajtunk, rögtön feladjuk elveinket. Megvallom, bánt is, hogy mialatt „legerősebb csatlakozásunkat“ fejezzük ki, már csaknem kötelességünknek tartjuk, hogy minden estefelé eljöjjünk ide. A mai előadáson és vacsorán biztosan nem fognak ilyesmivel traktálni! — De mondd csak, kérdi kedves, csengő kacajjal a másik, mit csinálunk a sörrel odahaza? —• Ah, azt hiszem, otthon meg tudom ál- lani, hogy ne igyam; hiszen otthon nincs jó sör! Erre aztán már én is annyira fel voltam izgatva, hogy oda akartam mondani: De van ám jó bor! — S a „d“ haDgot már nagy bátran ki is mondtam, de hirtelen megbánva, erőszakolt köhögésbe fojtottam. Bármennyire sajnáltam is, az érdekes diskurzus további hallgatásáról le kellett mondanom, mert az idő előrehaladott, — nekem még jómesszire, haza kellett mennem és átöltöznöm, lévén arra az estére már jegyem az Odeonnak nagyon korán kezdődő hangversenyére. Fölkeltem és kabátomat felvéve, igazán nem tudtam megállani, hogy a legudvariasabban oda ne köszönjek, természetesen magyarúl: — Volt szerencsém, Méltóságos Asszonyaim! tr Ok ugyan a meglepetéstől először rám, majd egymásra néztek, nekem azonban távoznom kellett s így csak sejtem, hogy biztosan nem azt a témát fejtegették: hogyan és milyen eszközökkel harcoljanak legjobban az alkoholizmus ellen. * ♦ * Végzetemnek egész operett-szerű rendelkezése szerint, mintha kapóra jött volna, hazafelé egy kivilágított üzlethelyiség előtt iszonyú nagy embertömeget látok tolongani. A kíváncsiság engem is odahúzott. Egy nagyhajú, sá-
