Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-08 / 11. szám
Előfizetési árak: Egész évre- ~ 10 korona. Fél évre .. .. .. 5 » Negyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. --------—K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 11. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, február 8. Az egri vízvezeték ügye. Eger, 1911. február 7. Eger haladása pár évtized alatt kétségkívül nagyon szembeötlő. Városunk vezetősége mindent elkövet, hogy ez a haladás minél nagyobb és minél szélesebb körű legyen. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy e szorgos munkában nincs meg mindig a tervszerű egymásután. így esik meg azután, nogy olykor előbb főzzük meg az ebédet, mint a reggelit, vagy vacsorához ülünk, mikor még az ebédet se ettük meg. Ehhez hasonlít a pár év óta szőnyegen lévő vízvezeték-üyy, mellyel mindaddig nem foglalkoztak nálunk konkrét módon, inig meg nem csinálták a csatornázást és részben még előbb az aszfaltot. A leaszfaltozott utakat sok helyen föl kellett bontani a csatornák miatt és most könnyen megeshetik, hogy ismét megbolygatják majd a vízvezetéki csövek lerakása alkalmával. A városházán tegnap tárgyalta egy bizottság azt a szabályrendelet-tervezetet, amelynek főbb részeit, lényegesebb intézkedéseit mi is ismertettük legutóbb. Egyébként úgy értesülünk, hogy már legközelébb a képviselőtestület elé viszi a tanács. Fölhasználjuk az alkalmat, hogy a J kérdéssel kötelességszerűen foglalkoz- j zunk. És midőn ezt általánosságban tesszük, már jó eleve megállapítjuk, hogy a tervezet leglényegesebb pontjai tarthatatlanok voltak; nem méltányosak, nem igazságosak, vagy legalább nem számoltak Eger közönsé- j gének teherviselő képességével. Belátjuk ugyan, hogy a számításokhoz alap kell, de ezt az alapot a lakosság egy részére vetni ki: nem igazság. Értjük mi azt, hogy a vízvezeték létesítése csak bizonyos, meghatározott évi jövedelem biztosítása mellett lehetséges, de itt például a lakószobák számát venni alapul, legalább is helytelen. A helyiségek csak abban az esetben lehetnek igazságos számítás alapjai, ha például föltétlenül mint vízfogyasztó tényezők (konyha, fürdőszoba, árnyékszék stb.) szerepelnek. Hogy azonban mennyiben fogyasztja a vizet az előszoba, a szalon, vagy ebédlő: azt már nem lehet megérteni. Azt még kevésbbé, hogy a 41 m2 alapterületű szobánál miért kell évenkint hétezerötszáz liter víznek az árával — többet fizetni, mint például a 39*5 m2 területűnél. A lakást emberek használják, a számítás alapja tehát csak a lakó lehet; még pedig úgy, hogy annyit fizessen, amennyit fogyaszt. Ez annál jogosabb, mert hiszen egy—két—három szobában lakhat 5—6—8 ember és öt— hat—nyolc szobának lehet csak 1 — 2—3 ember a lakója. A fogyasztás megállapítására való a vízmérő óra, amely nem igazságtalan. Egyedül ez lehet a hozzájárulás fokmérője, de semmi esetre se az, hogy akinek több szobája van, az jobban fizethet. Mellőzve most egyéb fontos kérdést, csak azt konstatáljuk, hogy — bár a kivetési alapot nem hagyhatta el a bizottság, mert akkor a vízvezeték megalkotása lehetetlen — nagyon tetemesen (15—20—25 százalékkal szállította lejebb az egységárakat. A szabályrendelet-tervezet ennélfogva módosult a következőkben: Üzlethelyiségek után, ha több helyiségből áll is, 40 ma összterületű nagyságig 5 korona, ennél nagyobb 8 korona. (Az eredeti tervezetben minden üzlethelyiség után 8 korona lett volna fizetendő). Az üzlethez tartozó raktár-helyiség után összesen 4 korona. 12 m2 nagyságú és ennél nagyobb előszoba után 3 korona (Előbb 4 korona volt tervben) Ennél kisebb szoba után nem kell fizetni. Minden 40 m2 nagyságú és annál kisebb lakószoba után 4 kor. (5 kor. volt tervben). Az „EGER“ tárcája. A pesszimizmus irodalmunkban. Irta Gondán Felicián. A pesszimizmus mint egyéni sajátság a mi irodalmunkban kevés költőnél található, de mint a korok jellemző hangulata nyilvánult és mint ilyen átragadt íróinkra is, kik a kor hangulatának kifejezéseképen müveikben is visszatük- röztették. A mi irodalmunkban a pesszimizmus csak a középkor vége felé üti fel fejét. Apáti Ferenc Cantilénája (Peer-kódex) a Jagellók korának pesszimista hangulatát fejezi ki, mikor a nemzetet a külsőellenség ellen, s az egyesek vagyoni és erkölcsi biztonságát a féktelen oli- garhák ellen semmi sem tudta megvédeni. A népen pesszimizmus vesz erőt és éles szatírával támad papokra, s világiakra egyaránt. Elégedetlen a közállapotokkal, társadalmi és vallási reformot óhajt. Ez jut kifejezésre Apáti Can- tilénájában és Geszty László deák énekében. A kornak eme pesszimizmusa sejteti, hogy nagy idők vannak készülőben. Ez be is következett a reformáció idején. Ez a kor épen olyan komor, rideg mint az az ok, amely létrehozta, t. i. a vallási és társadalmi elégedetlenség. A hivő református iró nincs megelégedve az ország romlott állapotával, Isten büntetésének tartja a török és német-átkot a nyakunkon a sok „bálványozásért, s erőt vesz rajt’ az elégedetlenség a reformáció lassú terjedése miatt: nem tud bizni a nemzet jövőjében. Ez a pesszimizmus jelentkezik a hitvitázók polémiáiban, pamflet-jeíben, „szöges irás^-aiban. Ez jelentkezik Szkárosi és mások feddő énekeiben, kik Mózes átkát s az Antikrisztus országát látják elkövetkezettnek. (Az átokról. Az Antikrisztus országa ellen.). Ez jelentkezik a jeremiádokban, amelyek máiéi is siratják a magyar nemzet önállóságát, függetlenségét. A sokat szenvedett Balassinál mutatkozik a pesszimizmus először — bár gyengén — egyéni sajátságként. A sok csapás, szerelmi csalódás néha egész a kétségbeesésig űzi és sötét pesszimizmusba sülyed. Ez talán legsziv- hez szólóbban szól hozzánk abból az elégiából, melyben mindenkitől elhagyatva, reményt vesztve arra kéri „kedves virágszál“-át, hogy bocsássa el immár őt, kedves sólymocskáját, kit eddig „klárisokkal rakott, szkófiummal varrott lábzsinóron tartott, hadd menjen el idegenbe — lelkének sötét pesszimizmussával (Boldogtalan vagyok.) A pesszimizmus ezután jó ideig nem hangzik fel lantokon — legfeljebb a rabprédikátorok és a kibujdosó kurucok énekeiben —, mig Bessenyey magába vonuló lelke nem kezd tépe- lődni a természet, az ember céljának nagy problémáin. Mikor ezekre megfelelni nem tud, s az emberek irigységét és a sors csapásait érzi, sötét pesszimizmussal vonul el puszta- kovácsii magányába. Mig őbenne e nagy kérdések fakasztják a pesszimizmust, addig Ányosban, Daykába,n az egyéni szenvedések szülik azt. Ányos epistolái, elégiái a vigasztalhatatlan fájdalomnak, a világfájdalomnak kifejezői. Egy hiv szívnek keserve kedvese sírjánál, Egy boldogtalan panasza a halavány holdvilágnál mind mély pesszimizmustól áradnak. Daykát pedig sorvasztó betegsége, szerelemért, valami elérhetetlen vágyért való sóvárgása kergeti pesszimizmusba. (A titkos bú, A rettenetes éj.) Később nagy Petőfink szenvedélyes leikéből árad ki a pesszimizmus. Először Etelkájának halála után, a Felhőkben mutatkozik pesszimistának, de ebben pesszimista reflexiói még nem elég mélyek. A pesszimista sejtelem legmegrázóbb erővel nyilvánul akkor, mikor boldogsága közepett Júliájának énekli a Szeptember
