Eger - hetente kétszer, 1911

1911-02-08 / 11. szám

2

EGE-I. (11. 82.)

1911. február 8.

Minden 40 m2 nél nagyobb lakószoba után 6 kor. (Tervben 8 kor.)

Minden konyha után 4 kor. (6 kor. helyett).

Minden vízöblítéses árnyékszék után 15 kor. (20 kor. volt a tervben).

Minden fürdőszoba után 20 kor. (30 kor. volt tervben).

Az állatok után: hintóslovaktól 6, egyéb ló és szarvasmarha után 2 kor.

Ez évi átalányösszeg ellenében egy év leforgása alatt a következő vízmennyiség használható :

Üzlethelyiségenként 20 m8, raktáronkint 15 m3, előszobáukint 10 m3, 402 m méternél kisebb lakószobánkint 15 m3, nagyobb lakó- szobánkint 20 m8, konyhánkint 20 m3 minden vízöblítéses árnyékszék után 30 m3, für- dőszobánkint 50 m3, minden állat után 203, illetve 12 m3.

Amennyiben ezen mennyiségeknél több víz használtatnék el, az a vízmérő órán megállapíttatván, eme többletmennyiség után m3-en- kint 40 fillér vízdíj fizetendő.

A II. építési körben a közkutakról történő vízhasználat után minden lakószoba, konyha és üzlet után évi 2 kor. 50 fillér az átalány- összeg. (3 kor. volt tervben.)

Ha a II. építési körben valamely háztulajdonos bevezetést létesít, akkor az I. építési kör díjait köteles fizetni.

Közhivatalok, iskolák, laktanyák, nevelő- intézetek, zárdák, kórházak, szállodák, kávéházak, korcsmák, cukrászdák, gyógyszertárak, mosóintézetek és egyéb enemű intézeteknél átalányösszeg nincs; itt a vízmérővel megmért elfogyasztott vízmennyiség után m3-en- kint 32 fillér fizetendő.

Ugyanez az eset áll a gyár- és ipartelepeknél, ha azoknak a vízvezetékkel való ösz- szekapcsolását engedélyezték.

A tervezet igy már inkább számíthat elfogadásra, ámbár még igy is súlyos terheket ró a lakosságra és még igy is több méltánytalan pont maradt benne, amelyekről — legköze- lébb szólunk.

Az egri polgári iskolák ügyében Egerváros képviselőtestülete holnap (szerdán) d. e. 11 órakor rendkívüli ülést tart, melyen a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 16497/911. sz. leiratát tárgyalja a polgári leányiskola áthelyezésére és a polgári fiúiskola felállítására vonatkozóan.

Utcáink és utaink.

Nem jó mindig és mindenben a közvéleménnyel huzakodni elő, ha komoly ügyről van szó. A közvélemény sokszor téves utakon jár, de azoknak sincs mindig igazuk, akik a közvéleménybe kapaszkodnak. Hiszen csak nemrégiben jegyezte mag Hieronymi kereskedelemügyi miniszter egy nála járt küldöttség előtt, hogy volt neki egy barátja, aki még a tífuszt is közvéleménnyel akarta gyógyítani.

Hanem most az egyszer helyes csapáson halad az egri közvélemény, amidőn az egyre- másra épülő ntcáinkról akként vélekedik, hogy azok nemcsak hogy nem felelnek meg a hozzájuk fűzött váraaozásnak, hanem minden drágaságuk mellett rosszak, sőt egyenesen veszélyeztetői és kártévői a közvagyonnak, a forgalomnak és bizony nem egy esetben az ember egészségének és testiépségének is.

Vagy nem?

Vegyük példának az egri korzót: a Szé- chenyi-utcát. Ez a legforgalmasabb útvonala Egernek. Úgyszólván egész kereskedelmünk, vasúti közlekedésünk és a vidéki teherszállítás itt bonyolódik le. Ezenkívül a legmegszokottabb sétahely is. És mégis, dacára annak, hogy elejétől végéig aszfalttal burkoltattuk be: ez az utca a leglucskosabb és a legveszedelmesebb utcája Egernek. Az aszfalt a nagy forgalom miatt erősen kopik, tehát minduntalan javítani kell; a nem egyenletes felszínen esőzések idején tavakat képez az összefu'ó szennyvíz, tehát nagy a csatak, ami a járó-kelőkre nézve nem éppen a legkellemesebb; de mindez még hagy- ján: a legnagyobb baj az, hogy a nedves, síkos aszfalton (az eleső emberekről nem is szólva), egyre-másra hull, potyog a jószág s a vidéki gazdaember, főleg télviz idején, kétszer is meggondolja, hogy bejöjön-e Egerbe az állataival, amelyekről nem tudja, épbőrrel kerülnek-e vissza, avagy eltörik a lábuk a csúszós aszfalton. Hiszen nap-nap mellett látjuk — mert ki nem kerülhetjük — azt a brutális kegyetlenséget, amellyel a koc-isok és falusi fuvarosok cifrább- nál-eifrább káromkodások kíséretében szegény, elesett állataikat a nedves aszfalton felkelésre ösztönzik. A jóizlésű ember vére fölháborodik erre a modern viszonyok közé nem illő barbárságra, de hát az állapoton segíteni nem tud és még az az elégtétele sincs meg, hogy ázsiai kulturátlanságnak minősítse ezeket a mindennap ismétlődő jeleneteket, egyszerűen azért, mert az ázsiai sivatagokon nagyobb megbecsülésben és jobb bánásmódban részesült az emberi izomerő megkimélésére szolgáló igavonó barom.

De hát csaugyan nem lehet elkerülni ezeket a hozzáuk és viszonyainkhoz nem illő állapotokat, ha utcáinkat és közlekedési útvonalainkat a sártengertől megszabadítva, kiépíteni akarjuk? Muszáj eltűrnünk a legvadabb barbarizmust utcáinkon, ha azokat a civilizált igényekhez mérten rendezni óhajtjuk?

Nem. A modern technika ezt nem kívánja tőlünk. Igaz, hogy azt mondja, hogy: a csinos, kényelmes, egyenletes, tartós és közegészségügyi szempontból teljesen megfelelő útburkolat elengedhetetlen kelléke egy modern városnak; de hozzáteszi azt is, hogy tiszta és csinos azonban csak az az út lehet, amelynek burkolati anyaga kemény, nem kopik, melynek hézagai port, sarat nem képező anyaggal vannak kitöltve, és melynek alapépítménye oly szilárd, hogy a burkolaton egyenetlenségek, süppedések, gödrök nem keletkezhetnek.

Nem kevesebb mint harmincöt utca vár kiépítésre nálunk. A tavaszon hozzáfognak a munkához; így tehát nem lehet közönyös előttünk, hogy milyen burkolattal lesznek ellátva ezek és a jövőben kiépítendő utcák, útvonalak és terek.

A meglévő utcaburkolatokról meg van már a tapasztalatunk és meg van róla a közvélemény is, az t. i., hogy az aszfalt nem közlekedési útvonalra való.

De hát akkor milyen burkolatot használjunk ?

Erre a kérdésre azzal felelünk, hogy röviden sorravesszük a leginkább elterjedt burkolat-nemeket. .íme :

A makadam teljesen megfelelő burkolat faluhelyen, országutakon, hol a nagy port és

végén c. elégiáját. Legszenvedélyesebben pedig az Apostolban tör ki pesszimista kedélyvilága.

Irodalmunk legvalódibb pesszimistái azonban Vajda Péter, Kemény Zsigmond és Vajda János.

Vajda Pétert a társadalmi balitélet, a jobbágyságért folytatott küzdelmek sikertelensége tette pesszimistává, mert ő még nem láthatta a demokratizmus diadalát (megh. 1846).

Egész életében mindig a társadalmi választófalak lebontásáért, a balitéletek kiküszöböléséért, az emberi jogok egyenlőségéért küzdött, de mikor azt látta, hogy az nem történik meg oly gyorsan, mint azt az ő szenvedélyes lelke szerette volna, sötét pesszimizmusba merült és ezt vitte bele keleties tárgyú regényeibe és elbeszéléseibe, (Othman ünnepe, Mana- hor, A két brahmin) és egész életébe.

Kemény Zsigmond pesszimizmusa minden regényének alapeszméjében, tragikumában kifejezésre jut. Regényeiben az élet komor, sötét oldalait rajzolja. S nem a nagy bűnök sodorják hőseit a végromlásba, hanem az ő pesszimista felfogásának megfelelően csekélyebb hibáik, vagy éppen erényeiknek, buzgóságuknak túlzásai. Azt akarja ugyanis példázni az ő pesszimizmusával, hogy a kis hibából (vallásos

rajongás, hiszékenység, engedékenység) vagy a túlzott erényből (jegyesi, szülői szeretet) fejlődő tragikai bukás iszonyabb következményekkel jár, mint a bűn tragikuma, mert nemcsak magát a bűnöst, hanem egész környezetét is magával sodorja. így Pécsi Simon vallásos rajongása nemcsak őt emészti meg, hanem az egész szombatos felekezetre vészt hoz (Rajongók); Verbőczy hiszékenysége, s hiszékenységéből Izabellának adott tanácsa juttatja Budát török kézre, s Magyarországot török iga alá (Zord idők); Tarnóczyné (Özvegy és leánya), hogy lánya boldogságát s anyagi jólétét biztosítsa, a Mikes-család ellen tör, de egyúttal leányát is halálba kergeti.

Vajda János költészetén is a legsötétebb pesszimizmus ömlik el. Szerelmi költeményeiben (Szerelem átka, Gina emléke) olyan szív után vágyódik, amely szerelmét úgy viszonozná, mint ő akarja, de ilyet nem talál. Hazafias énekeiben (Luritán dal, Virrasztók) azt a gondolatot fejezi ki, hogy a hazát már becsületes ember nem is szeretheti, annyira elbukott. Bölcselkedő műveiben (Üstökös, Jelenések) izgatott töprengéssel keresi, kutatja, minek élünk, minek születtünk, s pesszimizmusa azt súgja neki, hogy csak eszközök vagyunk a sors kezében, s hogy e rövid élet után hosszú enyészet vár reánk. Mind hazafiui bánata, mind szerelmi és világfájdalma teljesen vigasztalan. Gyógyulást nem remél, ha néha eped is utána. Csak a gyermekkorról tud derültebb hangon énekelni.

Sok pesszimizmust találunk Madách művében is. De pesszimizmusa az ókor jeleneteiben még nem nyilvánul teljes erővel, mert a történelem nagy alakjaiban, ha mindjárt zsarnokok is, tud találni nemes vonást. De már az újkor jeleneteiben teljes erővel előtör pesszimizmusa. Keppler neje, a francia forradalom, a londoni vásár a legsötétebb pesszimizmust mutatják azért, hogy Ádámmal együtt ő is kétségbeessék az ember jövendőjén. Azonban a mű egész pesszimista felfogása megenyhül az Isten szavában, mit Ádámhoz intéz: küzdj és bizva bízzáll Ez az alapgondolat. Ezért írta az egész müvet: nem kell csüggednünk, nem kell pesz- szimizmusba merülnünk az emberiség küzdelmeinek sikertelensége miatt, Istenben kell bíznunk, aki megjutalmaz küzdelmeinkért. Alapjában véve tehát Madách nem pesszimista, csak pesszimizmust tüntet fel, hogy hitet, bizalmat hirdessen.