Eger - hetente kétszer, 1911

1911-11-29 / 95. szám

Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. Fé l évre __ 5 » Negy ed évre - 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ intézendők. ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 95. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, november 29. Beatus ille... Eger, 1911. november 28. Úgy látszik, ezt tartja Bakovszky István is, Nagy Emil is, mint akik az utóbbi napokban félrevonultak a poli­tikától. És úgy látszik, hogy ezt tart­ják nagyon sokan, akik az utóbbi évek­ben visszavonultak a közéleti szerep­léstől. Erezzük, hogy a mai időkben is érvényesek Horatius 2. ódájának kezdő sorai és valamint a római csá­szárság augusztusi korában, úgy most is boldognak lehet mondani azt, aki a közélet ügyes-bajos dolgaitól távol, csöndes munkában töltheti napjait. Bakovszky Istvánnak, Nagy Emil­nek és sok másnak félreállása egyál­talán nem hízelgő a magyar közéletre. Annál kevésbbé lehet hízelgőnek mon­dani, mert hiszen őnáluk nem holmi sértett egyéni ambíció, és nem az el­fáradás diktálta a lemondást. Azt sem lehet mondani, hogy talán feladták volna a harcot, vagy a lelkesedés aludt volna ki szívükből. Sem az egyikről, sem a másikról nem lehet ezt föltételezni. Leiköknek bizonyára van annyi fölösleges ener­giája, amely tényezőként tudott és ma is tudna hatni a politikai életben. Múltjuk tisztes és sikerekben gazdag. És ha reményök nem is olyan rózsás, mint volt a koalíciós uralom alatt, — erkölcsi értékűk bizonyára csak maga­sabbra szökött az által, hogy most már és egyelőre a hatalomra-jutás re­ménye nélkül kell küzdeniök elveikért. Nem is ezeket az elveket változ­tatták meg, pedig az se bűn, (mert a politika elvégre is az egzigenciák tu­dománya); nem is a küzdelembe untak belé; nem is kifáradt lelkök vágyik nyugalomra, — hanem bizonyára azért állanak félre, mert nem kedves nekik az a sereg, amellyel harcolnak. Jórészt az se, amelyik körülöttük és mögöttük van, és az se, amellyel szemben álla­nak. Nem kedves, nem tetsző nekik a közélet. r Es itt van a hiba: a magyar köz­életben. Az országos ügyekben intéző osz­tály közélete éppen olyan, mint a szű- kebb körben ható közélet. A társadalmi osztályok tükrének hullámverése az is, meg ez is. A különbség csak az, hogy amott erősebbek, tehát nagyobbak a hullámgyűrűk, emitt pedig gyöngébbek és kisebbek. Az előidéző okok azonban ugyanazok. A betegség jelenségei nem­csak az országban, hanem a vármegyei városi és községi közéletben is azono­sak. A munka nélkül való előretörtetés, a kapaszkodó stréberség mindenütt, az egész vonalon ismeretes (legnagyobb­részt pedig eredménnyel jár); a lelki­ismeret hiánya általános; az idealizmus nagyon ritka madár, mert ahonnét csak lehet, mihamarébb elhessegeti a stré­berség, meg a lelkiismeretlenség. Eze­ken felül pedig a legtisztább jellemek nyomán is rendszerint ott jár a gya­núsítás. Dolgozzék bár valaki a leg- önzetlenebbül, a legtisztább szándékkal, az emberek lelkében rögtön ott ágas­kodik a kérdés: vájjon mi oka lehet rá. És e kérdések nyomán (mely per­sze a priori lehetetlennek tartja az ön­zetlen, csupán a köz érdekére irányuló munkát) a legképtelenebb találgatások keletkeznek. És sajátságos, minél kép­telenebb a föltevés, annál inkább elhiszik, így van ez a magas politikában, Az „EGEK“ tárcája. Szántottam Vetettem. Beszédek és tanulmányok. Maczki Valér könyve. Nem bírálni, csupán ismertetni kívánom ezt a munkát. Bírálni —: nem elégséges elolvasni; vagy el sem olvasni a munkát, hanem a tartalom- jegyzék kapósabb fejezeteihez fűzni néhány selejtes alanyi megjegyzést a kijavító, eszrnél- tető, kiegészitő, egyeztető konkretizmus min­den híjával. Ha ilyen módszer nyomán kél az elismerés és dicséret, értéke nem egyéb: „A boldog újévet kívánókénál. Rosszul esnék tán, ha különben figyelmes helyről elmaradna, de a kitüntetett érzi legjobban, hogy becsre alul esik a tiszavirágnál. Ha pedig a jellemzett módon csipkelődik a kritika: a szidalmazott érzi legjobban, hogy a görögök és rómaiak ama táborába sorozódik, kik a helyes úton játhatni gondolták, érezték, tudták mindannyi­szor erejüket,, valahányszor alkalmi ellenfelük átlagos ócsárlással követte nyomdokaikat. Kri­tikailag egyesegyedűl az adatolás, a leirt tények megdöntése lehetetlenig nem értve ide az alanyi elméletezés, bölcselet, sem a költészet és mű­vészet világát. A kritikátlan kritika, lényeget nem érintő szóhüvelyezése: csak harag, vagy szándékosság a tételben való erősség nélkül, olykor teljes járatlansággal. Tudomásom van a magyar kritika törté­nelmének készülődő munkájáról. Arról a ma­gyar kritikáéról, melyet a magyar irodalom lelkiismeretének, a szellemi esküdtszék igaz­mondásának szeretnék elneveztetni és mely a Bajza, Toldy, Vörösmarty teremtette magaslat­ról oly mélyen leszállt — legalább is időnkint leszállt. Föltétlenül: koronként, hisz az élet, a történet nagy mozgásának időszakokat át­fogó, összekovácsoló vastörvénye: a körforgás, a megismétlődés, a felhajitott kő emelkedésé­nek, esésének szabályai az irodalomban is ér­vényesülnek; csak a lendítő erőforrások ma­radjanak épen, munkakedvben: a tévedéseket, túlzásokat, az egyoldalú felfogásokat törli az idő a kiegyenlítő inga lengésének törvényével. Mivel két könyv kiadásával kapcsolatban magam is szolgáltattam súlyos, már iktatott adatokat a magyar kritika történelméhez arra nézve, hogy az átlagos, odavetett megjegyzé­sek szégyenletes tárgyi hibákba ejtik a felüle­tes irodalmi rágcsálókat, mely hibák el nem évülhetvén: mindenkor tanulságai bemutatha- tók a cim szerint legmagasabb magyar szel­lemi fórumon, mert onnan eredtek ; világos, hogy kétszeresen Óvakodom: a „Medice cura te ip- sum“ elv visszafordíthaiásától. Maczki könyvét bár elolvastam, átgondoltam; bár beszédeit, tanulmányait részben eleven előadásban is hal­lottam; bár tárgyi adatainak — amennyire a források rendelkezésemre állottak és szükségét láttam: utána néztem; bár ismerem a szerző érdekes egyéniségét egy negyedszázada; bár a tanítvány kegyelete, a barátság tisztelete s a kartársi viszony, mely az pgri jogi főiskola keretében hozzáfűz, nem befolyásolják tárgyi­lagosságomat: legyenek mégis e sorok csak könyvismertetés; világosan csak könyvbemu­tatás és nem bírálat. Ez más és főbenjáró dolog. * Ismerjük a szerzőnek régibb és újabb, na­gyobb lélekzetű munkáit. Költészettanában az irodalmi műfajok elméletét adja. Meghatáro­zásai e tankönyvben: valóságos összevont ér­tekezések (tragikum, komikum). A gyalogszerrel tipegő észjárás nem bírván széttagolni e sűrí­tett fogalmakat: elnevezte mondatkuriozumok- nak. A bölcselés elötanát 1887-ben bocsá'ja sajtó alá, a munkát, „melyen 16 évi oktatói pályáján foly­vást dolgozott“, valójában iskolai kézi könyvnek szánta, de tulajdonképpen a legszorosabb ér­telemben vett tudományos munka és ha valódi tudás a fogalmi tudás csak, úgy Maczki mind a két iskolai müvében mestere a fogalomalko­tásnak, ítéletnek, következtetésnek. Most utó­lag olvasva a bölcselés elötanát: alig találhat­juk értékesebben Kifejtve a lélektan körében a pszikofizikai mozzanatokat (érzet, képzet, tudat, hangulat, mozgás) másutt, mint Maczki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom