Eger - hetente kétszer, 1911

1911-11-25 / 94. szám

4 EGER. (94. sz.) 1911. november 25. Hja! Jó időket élünk! Megdőlt már a köz­mondás : az idő pénz! Boldog vagy, magyarom! Csak úgy hull az öledbe a sok fényes arany, így hát ne sajnálj évenkint néhány órát eltöl­teni a városházán, míg lefizeted a havonkinti 30 dénárt a szemetednek néha napján való ki­hordásáért. ügy halljuk, hogy ebben a dologban a vá­rosatyáknak kedvezményes fizetési időt enge­délyezett az intézőség; a városatyák ugyanis szemétfuvarozási díjukat a képviselőtestületi ülések napján fizethetik. Jelszó: „Időpazarlás kizárva!“ * Koldulásra való nevelés. Hétfőn és kedden 10—12 éves fiúk és leányok özönlötték el a város utcáit, tereit sőt a házakba és laká­sokba is bementek — kéregetni. E zannál meg­lepőbb volt, mert mindegyiknek ott volt a hóna alatt egy csomó iskolai könyv. A Gyermekszanatorium javára gyűjtöttek az állami elemi iskola tanulói. Szép dolognak tartjuk, erénynek minősít­jük a jótékonyságot, de a — kéregetést nem lehet holmi szerencsés nevelési tényezőnek tar­tanunk. Aki egyszer sikeresen koldult és haj­lama van a könnyebb életre, — hamarosan rá­adja a fejét, akárcsak a Conan Doyle újság­írója. Ennek úgy beütött egy fogadása és pár nap alatt olyan szép összeget összekoldult London egyik utcáján, hogy egész életére — koldus maradt, de vagyont gyűjtött. A Gyermekszanatoriumra való iskolai gyűj­tést pedig bizonyára nem ilyen módén akarta megvalósítani a közokt. miniszter. HÍREK. Eger, 1911. november 24-én. Tájékoztató. Nov. 25. A jogászifjúság Katalin-estólye. „ 26. A Kát. Legényegylet Katalin-bálja. „ 26. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. Dec. 3. Advent elBŐ vasárnapja. „ 3. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 4. Országos vásár Tiszaörsön. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. Hatvani főszölgabiró tárgyalási napja Eoséden. , 8. Boldogasszony Szeplőtelen Fogantatása. „ 8. A Szent Imre-Kör matinéja. Dec. 8. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 9. Az Egri Dalkör hangversenye. „ 10. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 10. Országos vasár Füzesabonyban. „ 13. Katonai fölülvizsgálat Egerben. „ 13. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sa­rudon. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpelóten. Személyi hír. Bíboraok-érsekünk Szmreosányl Lajos püspök társaságában tegnap délelőtt a fővárosba utazott. Nyugtázás. A Kér. Iparoskor ismeretter­jesztő előadásainak megnyitása alkalmával ren­dezett táncmulatságon felülfizettek: ífj. Hám Lajos, Károly János, Kiss József, Ratvay Géza dr., Strausz Sándor 5—5, Balaay Béla 4, Brez- nay Imre, Endrész Károlyué, Gallasy József, Hibay György dr., Kalmár Gáspár, Lájer De­zső 2—2, Bekefíy József, ifj. Oláh János, Ré­pás Béla, Simon István 1—1 koronát. Az ado­mányokért ez úton is hálás köszönetét mond az elnökség. Ibis-redibis. A világ forog, az idő múlik; az események egymást érik s ennyi változa­tosság közben nem csoda, ha az eger-füzes- abonyi vasúti vonal forgalmi nehézségeiről senki se beszél már. Pedig ehhez fogható tengeri kígyót nem látott a világ. Akármilyen hihe­tetlen is, ez az „ügy“ még mindig folyik. Eger város közönsége és Hevesvármegye köz- igazgatási bizottsága évek során át sürgeti már az Eger és Füzesabony között közlekedő vo­natok szerencsésebb menetrend-beosztását, hogy összeköttetésünk a fővonallal és postajáratunk alkalmasabb és gyorsabb legyen a mostaninál. Össze is különbözött ez a két faktor egymás­sal ebben a kérdésben, és azután — nem tör­tént semmi. Ismét fölirtak: Makiár állomáson kitérő-sinpár lefektetését kérték, hogy igy az egymást keresztező vonatok kikerülhessék egy­mást. A kérdést ezzel sem oldották meg. Leg­utóbb a miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara is érdeklődött a dolog iránt és átírt ebben az ügyben a Máv. üzletvezetőségéhez. A válasz igen érdekes. Ide iktatjuk: „F. évi 1661. sz. b. átiratára értesítjük t. Címet, hogy a füzesabony—egri vonalon az engedélyezett legnagyobb sebesség 40 kim. a jelenleg közlekedő összes személyszállító vo­natok 35—40 kim. sebességgel közlekednek, igy tehát a vonatok gyorsítása nem igen re­mélhető. Makiár megállóhelynek „forgalmi ki­térővé“ való kiépítéséről tárgyalások már foly­tak, hogy milyen stádiumban van a dolo?, arról nem tudunk. — A füzesabony-egri vonal forgalmára való tekintettel Makiár állomássá való kiépítése nem volna szükséges, az csak a kedvezőbb személyvonatu közlekedést moz­dítaná elő. Makiárnak forgalmi kitérővé való átépítése az esetben, ha a szükséges földterü­letet ingyen kapnánk, mintegy 25,000 koronába kerülne.“ Semmit sem tagad meg és semmit sem igér ugyan ez a válasz, azt azonban mégis ki­olvashatjuk belőle, hogy a tengeri kígyó még él és — tovább nyúlik. Uj utmester. A füzesabony—eger—szarvas­kői törvényhatósági útnak államosításával uj utmesteri állás vált szükségessé és erre a ke­reskedelmi miniszter Közel Antal liptószent- miklósi Utmester helyezte át. Kamara-ülés. A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara folyó évi november hó 30-án (csü­törtökön) délután 3 órakor, saját helyiségében teljes ülést tart, melynek napirendjéből ki­emeljük: a kereskedelemügyi miniszternek az uj nemzetközi postai egyezmény, az iparüze­mekben alkalmazott nők éjjeli munkájának el­tiltásáról szóló törvény végrehajtása és a vegyi tisztító ipar képesítéshez kötése ügyében kelt leiratait; továbbá a kerület részére engedé­lyezett ipari tanfolyamok, a vasúti szállítási póthatáridők korlátozása és a karácsony és újév előtti vasárnapi munkaszünet felfüggesztése ügyében hozandó határozatokat. Napirenden vannak még Eger város kövezetvámjának ki- terjesztése; Gyöngyös város szabályrendelete a gabona- és gyümölcse közvetítő bevásárlá­sokról ; Eger város és Sarud község piaci helypénz-díjszabása, végül a Kamara 1912. évi költségelőirányzata. Újszülöttek. Eger városában a lefolyt hé­ten (nov. 17—23-ig) a következő születési ese­tek történtek: Mérten Imre v. rendőr Aranka, Juhász Ferenc földműves Anna, Rázsi János földműves Szidónia, Mirkoviszki János napszá­mos Mária, Szeredi János földműves Gábor, Lakatos Ferenc földműves Ferenc, Póka György érsek uradalmi pénztárnok Márta, Bolya Imre földműves Imre, Kréti Sándor napszámos Sán­dor, Bóta Ágoston földműves Erzsébet, Kajdá- csi János napszámos Margit, Bárdos Árpád szobafestő Kálmán, Kovács János vincellér Ju­lianna, Miticzki István földműves nejének és Pentrak István kalapos-mester nejének halva született leánya, Négyessy Márton m. kir. posta- és távirda s. tiszt Árpád, Pók Bernát földműves Mária nevű gyermeke. Eljegyzési tábla. Bencsik András napszá­ragaszkodás nem kell. Minden áron modern akar lenni és a modernséget fennhéjázásban, mások lenézésében, másokat túllicitálni akarásban, üres külsőségekben és léhaságban keresi. Te­kintsünk be a színházba; oda is csak divatból járunk. És ez a divat ugyancsak rányomta a bé­lyegét a színpadra. A színpad ma többet ront rajtunk, mint száz iskola javíthat. Értékesebb nekünk az „isteni Zsazsa“ táncművészete mint Márkus Emilia Oféliája, vagy Melindája. Ma már mosolyt kelt a színházba járó leánykák ajkán pl. Petur bán izzó fajszeretete, vagy dón Carlosnak magasan szárnyaló idealizmusa. íz­lésünk a színpadtól nem költészetet vár, hanem olyas valamit, ami izgatja az idegeket és má­morba ringatja az érzékeket. E színpadnak pedig az a hatása, hogy a fiatal leányok is csak pajtáskodnak a fiatal emberekkel és így aztán fennkölt gondolkozásé és érzésű lovagok helyett hetyke ficsúrokat nevelnek maguknak. Ez a külföldieskedő divat már-már idegenné teszi a magyart saját honában. Divattá lett nálunk az idegen nyelvek tanulása. Ránk nézve teljesen közömbös, beszéli-e valaki és hogyan a mi dallamosan zengő, édes anyanyelvűnket. Mi azonban beszélünk minden más idegen nép nyelvén és nem modern, nem művelt az, aki csak magyarul beszél, ha a tudomány bármely kincsesházával rendelkeznék is. Magyar iparunk és kereskedelmünk alig van, mert utánozzuk az idegent. Idegen a gon­ből él: a nemzeti lét erős oszlopa nem lehet; nem lehet pedig azért, mert a mezőgazdaság, valamint az ipar és kereskedelem terén évti­zedek óta pangás érezhető. És ez a pangás természetszerűen hat vissza a honorácior-osz- tályra is. A nagy latifundiumok versenyét nem állhatja ki a kisbirtok; a nagy-gyárosok és tőkepénzesek pedig teljesen elsorvasztják a kisipart és kereskedést. így ütött be hozzánk a kivándorlás réme, mely félelmetesebben pusztít a tüdővésznél, koleránál, pestisnél. Innen, erről az édes honi földről, melynek röge egykoron még a jobbágyot is idekötötte, ma a szabad nép is ezrével tódul idegenbe, külföldre, Ame­rikába. Aki pedig itthon marad, — mert ide­köti az a hant, mely apáinak sírja fölött dom- borúl — hordozza vállain a nagy adó terhét, elveszi gyermekeinek szájától a mindennapi kenyeret, hogy — adóba fizesse el. És mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy amily mértékben nő a megélhetés nehézsége, abban a mértékben nő a fényűzés, nemcsak a vagyonos osztályban, hanem a középosztályban, sőt magában a munkásnép körében is. Fényűzők vagyunk háztartásunkban. Ez pedig a vagyontalan és csupán keresményéből élő középosztálynál oly pénzmennyiséget kíván, hogy az ember ámulva kérdi: honnan telik az a sok pénz, amibe mindez kerül. Fényűzők vagyunk a lakásaink berendezésében, szórako­zásunkban, a ruházkodásunkban; ami különösen az öltözködést illeti, e tekintetben asszonyaink igényei oly nagyok, hogy szinte érthetetlen: honnan telik az a nagymérvű kiadás annak a hivatalnok-embernek, aki fizetéséből, annak az iparosnak, kereskedőnek, aki keresményéből él! Ha a középosztálybeli asszony annyit akar költeni toalettjére, mint amennyit a mágnás­asszony költhet, ott a középosztály csak elsze­gényedhet, eladósodhat, elpusztúlhat. Ezek a dolgok anyagi téren sorvasztják a nemzeti erőt, és pedig annál inkább, minél szer­telenebb és gyakoribb annak a divatnak a válto­zása, mely a fényűzéssel karonfogva jár. Ámde ez a divat, mely a gazdagabb nemzeteknél ural­kodó divatnak minél szolgaibb utánzása, a nem­zet erkölcsi tőkéjét is megtámadja, mert hiszen nem azt majmoljuk el a külföldtől, ami ott jó és helyes, hanem azt, ami helytelen, üres, léha, sőt olykor erkölcstelen. Ha a mai családok összejöveteleire „zsúp­jaira, estélyeire bepillantunk, azt tapasztaljuk, hogy ezeknek korántsem az a céljuk, hogy nehány jó ismerős család, nehány jó barát kellemesen eltöltse az estét, hanem a fő a „pa­rádé“ és a „flanc“. Az a tiszteletet parancsoló egyszerűség a házi és családi éleiben, mely a legtündöklőbb asszonyi erény, teljesen szám­űzve van onnan. Nem látjuk ott a házias eré- nyű magyar asszonyt, hanem igenis olyan asz- szonyt, akinek az ízléses egyszerűség, nemes szerénység, a magyar családi szokásokhoz való

Next

/
Oldalképek
Tartalom