Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-22 / 93. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre ____ 5 » Negyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ..... intézendők..................: K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. 93. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Újabb drágaság jön! Eger, 1911. nov. 21. Tizenöt évvel ezelőtt 80—90 fillér volt egy kilo zsírnak való, amely ma 2—2 20 korona; akkor 2 koronáért vágtak fel egy öl fát, amelyért ma 6—8 koronát kérnek; a kilencvenes évek derekán előkelő ember is eljárhatott a 40—45 koronás ruhában; és ennek ma 76—80 korona az ára. Azóta igy vagyunk mindennel. Az elsőrendű életszükségleti cikkek (élelem, ruházat, lakás, fűtés) folyton drágulnak és — sajnos — semmi kilátásunk nincs arra, hogy ez a drágaság megállapodnék, vagy éppen csökkenne. Sőt az a véleményünk, hogy a drágaság már az idei télen is tetemesen fokozódik. Ne gondoljon arra senki, hogy talán a termésviszonyok voltak kedvezőtlenek; azt se higyjük, hogy a piac hiénái fokozzák majd a drágaságot és mesterségesen hajtják fel az árakat. Dehogy! Az idei télen nem csupán ^zek a tényezők nehezítik majd az életet, hanem az állami tisztviselők drágasági pótléka. Ez a drágasági pótlék már bizonyosra vehető, csak azt nem tudják a tisztviselők, hogy fizetésüknek hány százaléka lesz. Azt azonban minden mélyebben gondolkodó ember tudja és előre látja, hogy ennek eredménye ismét csak az élet drágulása lesz. A magyarázat igen egyszerű: milAz „EGER“ tárcája. A magyar nő hivatása. Bátvay Géza dr. előadása az „Egri Keresztény Iparo8kör“-ben. Tisztelt hölgyeim és uraim! Ha széttekintünk közéletünk színterén, alig lehet tagadnunk, hogy az anyagi nyomor, az erkölcsi romlás napjainkban mindenütt oly nagy, hogy milliók és milliók szenvednek abban. A kultúra szédítő magaslatán állunk és mégis — társadalmunk testileg is, lelkileg is beteg. Hosszúra nyúlna előadásom, ha modern társadalmunk testi és lelki sebeit apróra megvilágítanám ; azért csak rámutatok a betegségre és ennek alap okára, hogy aztán bővebben, már t. i. amennyiben a rendelkezésemre álló rövid idő megengedi, — foglalkozhassam e társadalmi betegség gyógyszerével. Társadalmi életünk uralkodó planétája az önzés. Társadalmunkban nincs meg az igazi boldogság alapja: a szeretet. Az isteni parancsot, mely Golgota szent hegyén a Megváltó lió és millió koronát kap tíz meg tízezer család egyszerre. A könnyen jött pénz (amely csak közepes hivatalu családfőnél is jó pár száz korona lesz) helyet keres. Piacra kerül újév táján millió meg millió korona, még pedig a rendes forgalmon kívül. így minden téren fokozódik a kereslet, holott a kínálat a szokásos keretek között mozog majd. Mivel pedig a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyából alakulnak a természetes árak: az állami tisztviselők drágasági pótléka révén újabb és rohamos piaci áremelkedés várható. Ha azután ehhez vesszük a mesterséges árfölhajtást, (amelynek az a rugója: van miből, fizesse meg,) — a legrosszabbra lehetünk elkészülve a tél folyamán. Tapasztalat bizonyítja, hogy az egy- egy nagyobb társadalmi osztály helyzetében beálló kedvező fordulat általánosan káros hatású, sőt magára arra a társadalmi osztályra is csak ideiglenes jelentőségű. A forgalomba került váratlan pénzfölösleg fölhajtja az árakat, amelyek azután rendszerint nem csökkennek. Az egyes társadalmi osztály kedvezőre fordult helyzetét kiaknázza a nyerstermelő, az ipar, a kereskedelem, amely a részlegesen javult viszonyokhoz szabja áruinak árát. Minden drágább lesz, de senkinek se lesz jobb dolga, kényelmesebb megélhetése. Sőt ezekben az esetekben azok adják vérében dicsőült meg, nem követjük. A leg- ujabbkor minden találmánya, a technika minden vívmánya csak a szívtelen bankárok és nábobok érdekének szolgál. Tagadhatatlan, hogy a törvényhozás, kormány és hatóság, sőt maga a társadalom is mindent elkövet, hogy a testi és lelki nyomort enyhítse; tagadhatatlan, hogy van sok emberbaráti intézményünk, melyeknek célja a szegénység támogatása és az erkölcsi bomlás megakadályozása: de mindezeket igaz szeretet át nem hatja. Hát akkor mit használnak a szegényházak, népkonyhák, árvaházak, gyermekmenhelyek, szanatóriumok, patronázs- és egyéb humantárius intézmények, — ha nem honol bennök a szeretet? Legfeljebb, hogy azok a milliók, akik irigy szemmel nézik azt, miként verődik össze bizonyos középpontokban a javak tömege, — nyilt forradalomban nem törnek ki. Kétségtelen, hogy nemzeti életünkben az erkölcsi bomlás megdöbbentő, és ez annál fájóbb, mert fajunkat egy ezredév küzdelmein és viharain át az erkölcsi erő tisztasága vezette. Más közéleti, társadalmi, politikai és más egyéb küzdelmeinSzerda, november 22. meg a drágasági pótlék árát, akik nem maguk szabják meg munkájuk diját, hasznuk mértékét (mint a földművelők, iparosok, vagy kereskedők) és illetve akiknek jövedelme nem emelkedik (mint az állami tisztviselőké). Az ilyen fíx- fizetésű, nem-állami alkalmazottak munkájának ellenszolgáltatása marad a régi, holott szükségleteik ára felszökkent. Es vájjon mit nyertek az állami tisztviselők a két évtized óta folyó fizetésrendezési műveletekkel és a drágasági pótlékokkal? Semmit; sőt ma talán rosszabb a helyzetük. És mit nyert a munkás-osztály a megjavult napibérek révén? Semmit; még ott sincs, ahol húsz évvel ezelőtt volt. Kényelmesebben lakik-e az állami tisztviselő például Egerben; amióta kétszer javult a lakbér-viszonya? Nem, mert a háziurak rögtön ehhez szabták a lakásbéreket, az építőiparosok a munkadíjakat, az állam az adót stb. stb. Circulus vitiosus ez, amelyből nem lehet kimenekülni, mert minden okozat újabb okká lesz a gondolkodás folyamatában s a végső okozatba kapcsolódik a kiinduló ok. Az állami tisztviselők tehát hiába örülnek a drágasági pótléknak, mert csak pillanatnyi helyzetjavulást eredményez számukra, holott a nyomában keletkező drágulás föltétlenül állandó természetű lesz. két pedig nem telíti az etikai felfogás épsége úgy, hogy ezekben ma már mindenki csak eszközt lát arra, hogy egyéni érdekeit kielégitse, egyéni ambícióit érvényesítse — a közélet kárára. Pedig a művelt nemzeteknek nagy versenyében az a nemzet fog győzni, amelyik nagyobb erkölcsi erőt visz a harcba A szeretet világának megteremtése, az erkölcsi megújhodás tehát a nemzetre nézve életkérdés. Ezt a megújhodást pedig kizáróan asszonyainktól és leányainktól várjuk. * Nemzetünk súlyos megpróbáltatásának napjaiban Vörösmarty, a Szózat költője, a magyar asszonyhoz intézi esdő szavait: „Amit szűz hevében égő szív teremt, költőt, művészt, hőst és nagy férfiút, és mindent, ami szép, jó, tiszta, szent, — tőled, nemedtől várjuk, hogy megadd.“ Széchenyi a „Hitel“ c. munkáját „honunk szebblelkű asszonyainak“ ajánlja, mert „anynyi nemes és szép, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve. Ti viszitek karjaitokon a kisded növendéket s jó polgárrá nevelitek; a ti nemes tekintetekből szí a férfi
