Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-01 / 9. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. - 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 9. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, február 1. Az idők jele. Eger, 1911. jan. 31. Városunk képviselőtestülete szombati ülésében ismét elutasította a szervitáknak azt a kérelmét, amely a templomukhoz vivő aszfalt-gyalogjáró kiépítésére vonatkozott. Tulajdonképen kiesi dologról van szó; arról, hogy áldozzon-e Eger városa 160—180 koronát, vagy pedig nem. A templommal szemben levő (úgynevezett Vass-féle) ház aszfalt-gvalog- járója-és a templom előtt elhúzódó aszfalt-gvalogut körülbelül 13 méterre van egymástól és így, ha másfél méter szélességű gyalogutat csinálnak, mintegy 20 m2 aszfaltozásáról van szó. És ezt nem adta meg Egerváros képviselőtestülete, mely másodszor mondotta ki a rideg „wem“-et. Érve pedig az, hogy egyszer már elutasította ezt a kérelmet, tehát most se teljesíti. Nem akarjuk most azt vitatni, hogy nem vádolható következetlenséggel az, aki beismerve előbbi Ítéletének helytelenségét, másképen Ítél és másképen vélekedik. A megismert igazság követése bármely percben kötelező, nem tekintve azt, hogy milyen utón jártunk a megismerés pillanatáig. A képviselőtestületnek is az lett volna most a kötelessége, hogy hely rehozza előbbi tévedését. Szándékosan használjuk a tévedés szót, mert városunk parlamentje nem határozott helyesen, midőn megtagadta a szerviták kérését. Ezt a 160—180 koronányi csekély áldozatot ugyanis joggal várhatta volna ez a derék szerzet Eger városának közönségétől. Hiszen a szerviták 210 év óta, tehát amióta a török kitakarodott Egerből, valósággal lelkészei a város észak-keleti részén lakó katolikusoknak! 160—180 korona áldozatot mégis csak megérdemelt volna Eger városától az a szerzet, amely soha nem lankadó buzgalommal, soha nem csökkenő lelkesedéssel volt szószólója a hitnek és hazaszeretetnek! Másfélszáz koronát csak áldozhattak volna a köz érdekében annak a szerzetháznak, amelyben Szaicz Leo éveken át írta a maga országos hírűvé lett „Igaz magyar“-ját; azt az „Igaz magyar-t“, amelynek izzó hazafi- sága lelkeket hevített, lángot gyújtott és embereket mentett a — magyar hazafiságnak a legválságosabb időkben! És végre: másfélszáz korona ellenszolgáltatást csak adhatott volna Eger városának közönsége a ma itt működő szervita-atyáknak is. Idegenből ideszakadt, szivvel-lélekkel, szóval- tettel magyarrá lett emberek becsületes törekvéseinek istápolásáról volt szó. Ezek az emberek műveltek, tudományosak s addig törték a magyar nyelvet nyilvánosan is, (nem félve a ki- nevettetéstől), mig meg nem tanulták; ezek az emberek dolgoznak korán reggeltől késő estig, mert ha lelkűk elfárad, testi munkában pihentetik meg és ha a szolgai munka meríti ki testüket, tanulmányaikban keresnek pihenést. . . És mindezt miért? Eszmékért és eszményekért. Hitbeli meggyőződésből és — őszinte lélekkel merjük állítani, — hazafias lelkesedésből. Nem akarjuk hinni, hogy Egerben ne lenne már értéke az ideáloknak; nem akarjuk azt gondolni, hogy a fentiek megfontolása után mondották ki az elutasító végzést; nem akaijuk föltételezni a szándékosságot: de azt meg kell állapítanunk, hogy ez a határozat az idők jele. . . Olyan időké, amelyek garassal mérik az erkölcsieket és szellemieket; olyan időké, melyek csak romlást, csak pusztulást hozhatnak! Az „EGER“ tárcája. Magyartalanságok. — Mutatvány Borbély György és Borbély Sándor „Nyelvünk védelme“ e. munkájából. — Benyomás és befolyás. # A tanulni vágyó ifjú útra kél s az utján szerzett tapasztalatairól beszámol itthon, pl. igy: Nyári benyomásaim a külföldön. — Kell-e mondanom azt, hogy ez a beszéd külföldi beszéd ?! Külföldi, idegen ez azért, mert az ez úton szerzett tapasztalatok, ismeretek, képek stb. az utazónak lelkére, kedélyére nem nyomással, hanem hatással vannak. A kölni dóm látása lehet pl. fenséges, lélekemelő, magasztos, stb. stb. hatású. A Tátra hegység hófedte óriás oldala s égbe meredő fekete csúcsai elbűvölő hatásúak, Pelespataka (a román király sinajai kastélya mellett) örökké csacsogó hangjával, bozótos partjával, a természetesség középpontjában, az előkelő civilizáció tőszomszédságában szintén elbűvölő, helyesebben: elbájoló hatású. Ezek s az ily emlékek azonban csak nyomot hagynak az ember lelkében — átvitt értelemben. Ezek a jelenségek benyomulhatnak a lélekbe s ott nyomot is hagyhatnak, de ezek nem benyomások, legfeljebb ha benyomulásoknak mondhatnók. Avagy talán nekünk vannak benyomásaink! ? Ha a németnek jó az Eindruck, nekünk nem jó; — idegen. Ezt magyarul, a körülményekhez képest hatásnak, képnek, emléknek, stb.-nek kell mondanunk. Ugyanígy kell megítélnünk a befolyást is. (Einfluss). Ezt is németből fordította — az, aki először használta. Befolyásos ember, nagy befolyása van, befoly abba a dologba, arról mondják, aki tekintélyes ember, akinek hallgatnak a szavára, aki beleszól a dolog elintézésébe, akinek nyom a szava a latban, stb. stb. íme, van tehát elég jó magyar kifejezés. Miért használjuk hát mégis oly érthetetlen szeretettel ezt az irodalmi csempészetet? Jól néz ki. Az egyszeri juhász-számadótól, mikor ez egy téli napon beállított a tanyáról a gazdájához, azt kérdezte a földesúr: „No! Mihály, hogy néznek ki a juhok?“ „Hát kérem alá-an — szólt a juhász — ledörzsölik a sövénykerí- tésről a sárvakolatot és úgy néznek ki az akolból.“ Nem merek reá bizony hitet tenui, hogy ez épen Mihály juhásszal történt-e meg, vagy kivel, de megtörténhetett akármelyik romlatlan nyelvérzékü alapos magyarral és mindenik romlott nyelvérzékü úri emberrel. Mert ez a beszéd: jól néz ki, —- idegen észjárás eredménye. A testi állapotra|vonatkozó e fajta észrevételt igy kell mondani: Jól van, jó színben van, szép színe van, jó húsban van, jó bőrben van, jól fest, jól mutat, illik neki stb. Tagadólag pedig: rosszul van, rossz színben van, rossz bőrben van, oda van, elpusztult, azaz a végelpusztuláshoz nagyon közel van, nem talál, nem illik, rosszul áll (t. i. neki a ruha). íme! csak egy lélekzetre is mennyi jó szóval lehet helyettesíteni azt az elterjedt kinéz-i! (Sieht aus.) Kínai magyarnyelv. A következő három díszpéldányt napi hírlapokból szedtem ki és zagyvalék-nyelvnek nevezném, ha nem neheztelnének az olvasók, hogy olyan ízléstelen vagyok. Tehát csak kínai nyelvnek mondom. Akinai nyelvben ugyanis egy- egy hangcsoport többféle szófajtára és fogalomra magyarázható; s egy szóból többféle gondolatot fejthetnek ki, olyanformán, mint a régi-régi képírásból, ékirásból. A vér pl. jelenthet életet is, halált is. íme: 1. „Bevallotta tettét a gyilkos és a csendőr ke zére tette a láncot.“ Láncos lobogós! Megváltja gyilkosságát a gyilkos és ráadásul még vasra- veri a csendőrt is. Mert tudjuk ugyan, hogy nem így történt, de az írás ezt is mondja. A magyarnyelv nincs rászorúlva, hogy ilyen talányosán beszéljünk. Azt csak ki tudjuk fejezni, hogy a csendőr a gyilkos kezére teszi
