Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-01 / 9. szám
2 EGER. (9. sz.) 1911. február 1. Eger város közgyűlése. Egerváros képviselőtestülete szombaton, január hó 28-án, délután 3 órakor Jankovics Dezső polgármester elnöklete mellett rendkivüli közgyűlést tartott a város közháza nagytermében. A közgyűlés nagyon csöndesnek indult, és bár a városatyák szokatlanul nagy számban jelentek meg, a napirend első tárgyai úgyszólván észrevétel nélkül „mentek keresztül.“ A nyolcadik tárgynál azonban egy csapásra viharossá élénkült az ülésterem levegője és ez a hangulat meg is maradt mindaddig, míg az elnöklő polgármester az ülést, a kedélyek lecsillapítása végett, úgy 4 óra tájban öt percre felfüggesztette. A dolog úgy esett, hogy az egri iparos- és kereskedőtanonc iskola felügyelőbizottságának, Grónay Andor iparostanonc iskolai igazgató korpótlékai ügyében tett átiratát tárgyalva, a közgyűlés hozzájárult az állandó választmány ama javaslatához, hogy az ügy maradjon függőben mindaddig, míg a közoktatásügyi miniszter az iparostanonc iskola államsegélyét megállapítja, mert a már felterjesztett államsegély-kérvényben a korpótlékok is bennfoglaltatnak. A határozat kimondása után Szőke Sándor képviselő szólásra jelentkezett és midőn a polgármester értésére adta, hogy a határozat kimondása után további vitának helye nincs: Szőke Sándor, és vele többen kijelentették, hogy a határozat kimondását nem hallották. Minthogy mások meg hallották, olyan takaros vihar keletkezett, hogy a nagy zajban alig lehetett a közgyűlést folytatni. De azért folytatták. Hanem a tejcsarnok ügye, a szervita templom elé kért átjáró tárgyalása, a putnoki vasút telekvásárlása és a dohánygyári csatorna költségei egyre izgatot- tabbá tették a hangulatot és fokozták a képviselők kedély-háborgását, amely az ingyen-padok körül kifejlett vitánál, már tarthatatlanná vált s a polgármester kénytelen volt a tárgyalás megszakításával a közgyűlést felfüggeszteni. Ez az ötperces szünet kitűnő csillapítószernek bizonyult. A képviselők annyira visszanyerték nyugalmukat, hogy ezentúl ismét karikacsapásra morzsolódott le minden, úgy, hogy a 30 tárgyas napirenddel,^— beleszámítva a vihart is, a szünetet is, meg a három Ízben tartott névszerinti szavazást is, — alig másfél óra alatt végezett a közgyűlés. A közgyűlés lefolyásáról egyébként tudósítónk a következőket jelenti: A városi tanácsnak avval az előterjesztésével kezdődött a közgyűlés, hogy a már uéhány évvel ezelőtt megállapított útépítési program- mut, mely szerint 10 év leforgása alatt a város még kiépítetlen utcái, nevezetesen a Koszorú-, Takács-, Bocskay-, Szalapart-, Peréuyi-, Korona-, Vöröskút-, Király-, Honvéd-, Darvas-, Nyár-, Újsor-, Menház-, Bárány-, Bérc-, Dónát-, Farkasvölgy-, Könyök-, Tót-, Homok-, Sándor-, Sertekapu-, Vitkovics-, Tetemvár-, Pázsit-, Kis- völgy-, Kilián-, Keskeny-, Hadnagy-, Gerinc-, Karéj-, Gyöngy-, Nyíl- és Görög-utcák fokozatos sorrendben kiépítendők, a közgyűlés hajtsa végre és pedig úgy, hogy a nem vámos utak építésére felvett összeg terhére már az idei tavaszon fogjanak hozzá a munkához. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta és utasította a városi mérnököt, hogy a kiépítésre váró összes utcáaról haladéktalanul készítse el a terveket és a költségvetést, hogy a legszükségesebb építkezések azonnal megkezdődhessenek. Kánitz Gyula dr.-nak azt az indítványát, hogy az egri középiskolák mellé állami internátus felállítását kérje a város, a tanács előterjesztésére elfogadta a közgyűlés és feliratot intéz a közoktatásügyi miniszterhez, melyben kifejti, hogy az egri középiskolákba járó mintegy 400 vidéki tanuló létérdeke, erkölcsi és szellemi előrehaladásának biztosítása teszi szükségessé az állami internátus felállítását, ahol ezek a vidéki tanulók elhelyezést nyernének. Ezután az állandó napszámosok részére, a törzsvagyon alapból az 1910. évben kiutalt 6000 koronára nézve akként intézkedett a közgyűlés, hogy ez az összeg csak akkor térítendő vissza, ha arra a törzsvagyon alapnak szüksége lesz. Majd névszerinti szavazással elrendelte, hogy a város kezelése alatt álló alapítványok, gyámpénztári tartalék-alap és bírságpénzek ugyanabban az arányban, miként eddig, az idén is az Egri Takarékpénztárnál, az Egri Ipartestületnél, a Hevesmegyei Takarékpénztárnál, az Agrár Takarékpénztár-részvénytársaságnál és a Hevesmegyei Hitelbanknál helyeztessenek el. A városi villamos-telep igazgatósága a közönség kényelme szempontjából azt kérte, hogy az igazgatósági hivatalt a város közházában helyezzék el. A közgyűlés a kérelmet teljesítette és így a villamos-irodát a felszerelési raktárral együtt f. é. augusztus 1-től a városi mérnök hivatala mellé helyezik, amikorra a most ott lakó bérlőknek felmondanak. Tóth (bírja) Mihály és társai kérelmét is teljesítette a közgyűlés, akik a Kisasszony-utcának a vámházig való folytatólagos kiépítését kérték. A legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzékének kiigazítására Ury József dr. elnöklete alatt Csutorás László dr., Okolicsányi Lajos, Setét Sándor dr., Hanák Gyula, Derszib Ödön és Szokolay Lajos tagokból álló bizottságot küldötték ki. Majd elfogadták az állandó választmány ama javaslatát, hogy Grónay Andor iparos'anonc-iskolai igazgató korpótlék- ügyét csak akkor veszik érdemleges tárgyalás alá, amikor az iparostanonc-iskola államsegélyét a kultuszminiszter a korpótlékok fedez- hetése céljából felemeli. A tejcsarnok felállításának kérdése az ekkorra már puskapotossá vált levegőben is élénk derűt váltott ki. Tóth Ernő rimaszombati állami vajmester ugyanis azt az ajánlatot tette, ha neki a város díj nélkül üzlethelyiségnek alkalmas, egymásba nyíló három szobát, továbbá megfelelő mellékhelyiségeket, istállót, tágas udvart és magánlakásul szolgáló két szobát bocsát rendelkezésére, azután ingyenes villamos világítást, 10 évi adó- és vámmentességet biztosít, akkor ő tejcsarnokot rendez be és a közönségnek kicsinyben vásárolva 5 fillérrel, nagyban vásárolva 4 fillérrel adná drágábban a tejet, mint ahogy ő veszi a termelőktől. Persze, hogy elutasították szerénytelen ajánlatával. A szervita-rend igen látogatott templomához aszfalt átjáró építését kérelmezte a rend perjele, Kazáry József dr. A templomjáró közönség érdekeit szolgáló kérelmet, bár sokan támogatták, a többség elutasította. a láncot; hát mért nem fejezzük ki? Miért mondjuk úgy, hogy épen az ellenkezőjét is érthessük? — Azért, mert nem gondolunk sem a beszédünkre, sem az írásunkra. 2. „B. Izrael nagykanizsai kereskedő panaszt tett a rendőrségnél, hogy H. Mari nevű cselédje szekrényéből 50 koronát ellopott.“ — Kicsoda lopott? Hát B. Izrael! Honnan ? Hát a cselédje szekrényéből ; a Mari szekrényéből! Először is igazán nagy erkölcsi érzéketlenség egy szegény szolgálót megkárosítani, másodszor pedig érthetetlen, hogy saját maga ellen emel panaszt. Már pedig ezt így mondja az írás; mindamellett, hogy másképpen értette az író. 3. Poe Edgárról van szó, a költőről: „Poe János Dávid fiával költözött ki Amerikába a XVIII. század derekán.“ Azt tudjuk, hogy mit csináltak: kiköltözködtek. Azt is tudjuk, hová: Amerikába. És mikor ? 1750. körül. De hogy ki költözött ki? és kivel? azt nem tudjuk. Mondja meg nekem a becsületes, jámbor olvasó, aki nem ismeri a költőnek a genealógiáját, valamennyi atyafiának a nevét, Poe családjának az egész históriáját, mondja meg nekem őszintén, hogy ki költözött ki és kivel: megengedem, hogy kilakoltassanak — Amerikába. Mert ne „nagyképüsködjünk.“ Énnekem az irodalom-történettel kell foglalatoskodnom és lehet, hogy kellene tudnom Poe Edgár minden atyafiának nevét, de bizony-bizony nem tudom. Ennélfogva igen valószínű, hogy nem tudják ezt sem a novaji emberek, sem a bessenyeiek, sem a szepetkeiek, talán még a nagykanizsaiak sem. De ha én esetleg tudnám is, még mindig nem tudnák százan és ezeren. Szóval: Amerikába költöztek. Kik? 1. Talán egy Poe nevezetű ember költözött ki az ő János Dávid nevű fiával, mert egy gyereknek két, három, négy, öt, sőt hat neve is van; vagy pedig: 2. Egy Poe János nevezetű ember költözhetett ki az ő Dávid nevű fiával, vagy pedig: 3. Egy Poe János Dávid nevű ember költözött ki egy előttüek ismeretlen nevű fiával, (talán épen ez lesz az az Edgár) vagy: 4. Poe a hires pátriárka, szomszédjának, János Dávidnak a fiával ment ki, vagy: 5. Poe János az a híres családfő, aki elutazott Dávid nevezetű szomszédjának a fiával, vagy pedig: 6. Poe János Dávid nevezetű ember egy előbb említett embernek a fiával vitorlázott el, vagy talán: 7. Poe János Dávid maga még tengert sem látott életében, hanem egy előbb említett, de előttünk ismeretlen atyafi szállott hajóra Poe János Dávid nevezetű embernek a fiával, aki talán épen Edgár, a mi poétánk. Azonban lehet ez a Poe János Dávid a mi Edgár poétánknak a dédunokája is, és lehet üknagyapja is. Isten a megmondhatója. Mert ezt a zagyvalék-nyelvet igazán csak a jó Isten tudja megérteni. Én nem. Legfeljebb sejtem, hogy Poe János az ő Dávid nevű fiával költözött ki Amerikába. (?) S talán ettől a Dávidtól származott Edgár, a poéta. Súlyt fektet. Némely ember arra „fektet súlyt“, hogy jól éljen, a másik, hogy vagyont gyűjtsön, a harmadik, hogy kifogástalan legyen a nyakkendője, stb. Mindenki rosszul teszi, aki ezekre súlyt fektet. A magyar ember nem fektet súlyt arra, amit már magában véve is nehéznek, fontosnak, komolynak, érdemesnek tart. Ezekre legföljebb figyelmet, gondot fordít a magyar. A helyzet különfélesége szerint még: ügyet vet, vagy nem vet reá, számba veszi, vagy nem veszi számba, ügyel reá, vagy nem ügyel reá, fontosnak, vagy nem fontosnak, lényegesnek, vagy lényegtelennek tartja stb. Nagyon sok kifejezés van tehát, mely a fogalomra jól illik, azért kár és a nyelv eredetisége ellen való vétek az, ha a magyar ily értelemben súlyt fektet (Gewicht legen). Itt különben a fektet az, mely súlyosabb idegenszerűség, mint a súly.
