Eger - hetente kétszer, 1911

1911-02-01 / 9. szám

2 EGER. (9. sz.) 1911. február 1. Eger város közgyűlése. Egerváros képviselő­testülete szombaton, január hó 28-án, délután 3 órakor Jankovics Dezső polgármester elnöklete mellett rendkivüli közgyűlést tartott a város közháza nagytermében. A közgyűlés nagyon csöndesnek indult, és bár a városatyák szokatlanul nagy számban jelentek meg, a napirend első tárgyai úgyszól­ván észrevétel nélkül „mentek keresztül.“ A nyolcadik tárgynál azonban egy csapásra viha­rossá élénkült az ülésterem levegője és ez a hangulat meg is maradt mindaddig, míg az elnöklő polgármester az ülést, a kedélyek le­csillapítása végett, úgy 4 óra tájban öt percre felfüggesztette. A dolog úgy esett, hogy az egri iparos- és kereskedőtanonc iskola felügyelőbizottságának, Grónay Andor iparostanonc iskolai igazgató korpótlékai ügyében tett átiratát tárgyalva, a közgyűlés hozzájárult az állandó választmány ama javaslatához, hogy az ügy maradjon füg­gőben mindaddig, míg a közoktatásügyi mi­niszter az iparostanonc iskola államsegélyét megállapítja, mert a már felterjesztett állam­segély-kérvényben a korpótlékok is bennfog­laltatnak. A határozat kimondása után Szőke Sándor képviselő szólásra jelentkezett és mi­dőn a polgármester értésére adta, hogy a határozat kimondása után további vitának helye nincs: Szőke Sándor, és vele többen kijelentették, hogy a határozat kimondását nem hallották. Minthogy mások meg hal­lották, olyan takaros vihar keletkezett, hogy a nagy zajban alig lehetett a közgyűlést foly­tatni. De azért folytatták. Hanem a tejcsarnok ügye, a szervita templom elé kért átjáró tár­gyalása, a putnoki vasút telekvásárlása és a dohánygyári csatorna költségei egyre izgatot- tabbá tették a hangulatot és fokozták a kép­viselők kedély-háborgását, amely az ingyen-pa­dok körül kifejlett vitánál, már tarthatatlanná vált s a polgármester kénytelen volt a tár­gyalás megszakításával a közgyűlést felfüggesz­teni. Ez az ötperces szünet kitűnő csillapító­szernek bizonyult. A képviselők annyira vissza­nyerték nyugalmukat, hogy ezentúl ismét ka­rikacsapásra morzsolódott le minden, úgy, hogy a 30 tárgyas napirenddel,^— beleszámítva a vihart is, a szünetet is, meg a három Ízben tartott névszerinti szavazást is, — alig más­fél óra alatt végezett a közgyűlés. A közgyűlés lefolyásáról egyébként tudó­sítónk a következőket jelenti: A városi tanácsnak avval az előterjesztésével kezdődött a közgyűlés, hogy a már uéhány évvel ezelőtt megállapított útépítési program- mut, mely szerint 10 év leforgása alatt a vá­ros még kiépítetlen utcái, nevezetesen a Ko­szorú-, Takács-, Bocskay-, Szalapart-, Peréuyi-, Korona-, Vöröskút-, Király-, Honvéd-, Darvas-, Nyár-, Újsor-, Menház-, Bárány-, Bérc-, Dónát-, Farkasvölgy-, Könyök-, Tót-, Homok-, Sándor-, Sertekapu-, Vitkovics-, Tetemvár-, Pázsit-, Kis- völgy-, Kilián-, Keskeny-, Hadnagy-, Gerinc-, Karéj-, Gyöngy-, Nyíl- és Görög-utcák fokoza­tos sorrendben kiépítendők, a közgyűlés hajtsa végre és pedig úgy, hogy a nem vámos utak építésére felvett összeg terhére már az idei tavaszon fogjanak hozzá a munkához. A köz­gyűlés az előterjesztést elfogadta és utasította a városi mérnököt, hogy a kiépítésre váró összes utcáaról haladéktalanul készítse el a terveket és a költségvetést, hogy a legszük­ségesebb építkezések azonnal megkezdődhes­senek. Kánitz Gyula dr.-nak azt az indítványát, hogy az egri középiskolák mellé állami internátus felállítását kérje a város, a tanács előterjesz­tésére elfogadta a közgyűlés és feliratot intéz a közoktatásügyi miniszterhez, melyben ki­fejti, hogy az egri középiskolákba járó mint­egy 400 vidéki tanuló létérdeke, erkölcsi és szellemi előrehaladásának biztosítása teszi szük­ségessé az állami internátus felállítását, ahol ezek a vidéki tanulók elhelyezést nyernének. Ezután az állandó napszámosok részére, a törzsvagyon alapból az 1910. évben kiutalt 6000 koronára nézve akként intézkedett a köz­gyűlés, hogy ez az összeg csak akkor térítendő vissza, ha arra a törzsvagyon alapnak szük­sége lesz. Majd névszerinti szavazással elren­delte, hogy a város kezelése alatt álló alapít­ványok, gyámpénztári tartalék-alap és bírság­pénzek ugyanabban az arányban, miként eddig, az idén is az Egri Takarékpénztárnál, az Egri Ipartestületnél, a Hevesmegyei Takarék­pénztárnál, az Agrár Takarékpénztár-részvény­társaságnál és a Hevesmegyei Hitelbanknál helyeztessenek el. A városi villamos-telep igazgatósága a közönség kényelme szempontjából azt kérte, hogy az igazgatósági hivatalt a város köz­házában helyezzék el. A közgyűlés a kérelmet teljesítette és így a villamos-irodát a felsze­relési raktárral együtt f. é. augusztus 1-től a városi mérnök hivatala mellé helyezik, ami­korra a most ott lakó bérlőknek felmondanak. Tóth (bírja) Mihály és társai kérelmét is tel­jesítette a közgyűlés, akik a Kisasszony-utcá­nak a vámházig való folytatólagos kiépítését kérték. A legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzékének kiigazítására Ury József dr. elnöklete alatt Csutorás László dr., Okolicsányi Lajos, Setét Sándor dr., Hanák Gyula, Derszib Ödön és Szokolay Lajos tagokból álló bizott­ságot küldötték ki. Majd elfogadták az állandó választmány ama javaslatát, hogy Grónay An­dor iparos'anonc-iskolai igazgató korpótlék- ügyét csak akkor veszik érdemleges tárgyalás alá, amikor az iparostanonc-iskola államsegé­lyét a kultuszminiszter a korpótlékok fedez- hetése céljából felemeli. A tejcsarnok felállításának kérdése az ekkorra már puskapotossá vált levegőben is élénk derűt váltott ki. Tóth Ernő rimaszom­bati állami vajmester ugyanis azt az ajánlatot tette, ha neki a város díj nélkül üzlethelyiség­nek alkalmas, egymásba nyíló három szobát, továbbá megfelelő mellékhelyiségeket, istállót, tágas udvart és magánlakásul szolgáló két szo­bát bocsát rendelkezésére, azután ingyenes vil­lamos világítást, 10 évi adó- és vámmentessé­get biztosít, akkor ő tejcsarnokot rendez be és a közönségnek kicsinyben vásárolva 5 fil­lérrel, nagyban vásárolva 4 fillérrel adná drá­gábban a tejet, mint ahogy ő veszi a terme­lőktől. Persze, hogy elutasították szerénytelen ajánlatával. A szervita-rend igen látogatott templomá­hoz aszfalt átjáró építését kérelmezte a rend perjele, Kazáry József dr. A templomjáró kö­zönség érdekeit szolgáló kérelmet, bár sokan támogatták, a többség elutasította. a láncot; hát mért nem fejezzük ki? Miért mondjuk úgy, hogy épen az ellenkezőjét is érthessük? — Azért, mert nem gondolunk sem a beszédünkre, sem az írásunkra. 2. „B. Izrael nagykanizsai kereskedő panaszt tett a rendőrségnél, hogy H. Mari nevű cselédje szekrényé­ből 50 koronát ellopott.“ — Kicsoda lopott? Hát B. Izrael! Honnan ? Hát a cselédje szekrényé­ből ; a Mari szekrényéből! Először is igazán nagy erkölcsi érzéketlenség egy szegény szolgálót megkárosítani, másodszor pedig érthetetlen, hogy saját maga ellen emel panaszt. Már pe­dig ezt így mondja az írás; mindamellett, hogy másképpen értette az író. 3. Poe Edgárról van szó, a költőről: „Poe János Dávid fiával költözött ki Ame­rikába a XVIII. század derekán.“ Azt tudjuk, hogy mit csináltak: kiköltözködtek. Azt is tud­juk, hová: Amerikába. És mikor ? 1750. körül. De hogy ki költözött ki? és kivel? azt nem tudjuk. Mondja meg nekem a becsületes, jámbor olvasó, aki nem ismeri a költőnek a genealógiáját, valamennyi atyafiának a nevét, Poe családjának az egész históriáját, mondja meg nekem őszintén, hogy ki költözött ki és kivel: megengedem, hogy kilakoltassanak — Ameri­kába. Mert ne „nagyképüsködjünk.“ Énnekem az irodalom-történettel kell foglalatoskodnom és lehet, hogy kellene tudnom Poe Edgár minden atyafiának nevét, de bizony-bizony nem tudom. Ennélfogva igen valószínű, hogy nem tudják ezt sem a novaji emberek, sem a bessenyeiek, sem a szepetkeiek, talán még a nagykanizsaiak sem. De ha én esetleg tudnám is, még mindig nem tudnák százan és ezeren. Szóval: Amerikába költöztek. Kik? 1. Talán egy Poe nevezetű ember költö­zött ki az ő János Dávid nevű fiával, mert egy gyereknek két, három, négy, öt, sőt hat neve is van; vagy pedig: 2. Egy Poe János nevezetű ember költöz­hetett ki az ő Dávid nevű fiával, vagy pedig: 3. Egy Poe János Dávid nevű ember költö­zött ki egy előttüek ismeretlen nevű fiával, (talán épen ez lesz az az Edgár) vagy: 4. Poe a hires pátriárka, szomszédjának, János Dávidnak a fiával ment ki, vagy: 5. Poe János az a híres családfő, aki el­utazott Dávid nevezetű szomszédjának a fiával, vagy pedig: 6. Poe János Dávid nevezetű ember egy előbb említett embernek a fiával vitorlázott el, vagy talán: 7. Poe János Dávid maga még tengert sem látott életében, hanem egy előbb említett, de előttünk ismeretlen atyafi szállott hajóra Poe Já­nos Dávid nevezetű embernek a fiával, aki talán épen Edgár, a mi poétánk. Azonban lehet ez a Poe János Dávid a mi Edgár poétánknak a dédunokája is, és lehet üknagyapja is. Isten a megmondhatója. Mert ezt a zagyvalék-nyelvet igazán csak a jó Isten tudja megérteni. Én nem. Legfeljebb sejtem, hogy Poe János az ő Dávid nevű fiá­val költözött ki Amerikába. (?) S talán ettől a Dávidtól származott Edgár, a poéta. Súlyt fektet. Némely ember arra „fektet súlyt“, hogy jól éljen, a másik, hogy vagyont gyűjtsön, a harmadik, hogy kifogástalan legyen a nyak­kendője, stb. Mindenki rosszul teszi, aki ezekre súlyt fektet. A magyar ember nem fektet súlyt arra, amit már magában véve is nehéznek, fontosnak, komolynak, érdemesnek tart. Ezekre legföljebb figyelmet, gondot fordít a magyar. A helyzet különfélesége szerint még: ügyet vet, vagy nem vet reá, számba veszi, vagy nem veszi számba, ügyel reá, vagy nem ügyel reá, fontosnak, vagy nem fontosnak, lényegesnek, vagy lényegtelennek tartja stb. Nagyon sok kifejezés van tehát, mely a fogalomra jól il­lik, azért kár és a nyelv eredetisége ellen való vétek az, ha a magyar ily értelemben súlyt fektet (Gewicht legen). Itt különben a fektet az, mely súlyosabb idegenszerűség, mint a súly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom