Eger - hetente kétszer, 1911

1911-09-13 / 73. szám

szeptember 13.

EGER. (73 sz.)

3

Az E M K E.

— Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület negyed- százados jubileuma. —

II.

A magyar lelkesedésnek az a hatalmas fellobbanása tehát, mely huszonöt évvel ezelőtt megteremtette az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületet: nem esett hiába. Kisasszonynapján Kolozsvárt, a Szamosparti székvárosban hálatelt szívvel ünnepelte a magyarság az azóta jelszóvá, fogalommá nőtt „EMKE“ negyedszázados jubileumát, és vele együtt annak a nagy munkának az eredményét, melyet a magyar nemzeti kultúra és fajvédelem e legerősebb iutézménye az erdélyrészi magyarság megmentésére kifejtett.

A küzdelmes munka első részét, melyet a kultúra fegyvereivel vívott meg az EMKE, már bemutattuk. Ezúttal a gazdasági téren lefolytatott küzdelemmel foglalkozunk, amelyet szintén diadalra juttatott az idegen árral szemben, a felébresztett nemzeti öntudat csatasorba állításával.

Az egyesület közgazdasági vállalkozásaiból külön elbírálás alá esik az Ernke ipari és hitelügyi kettős akciója, melyek közül az elsőnél az a jelszava, hogy az erdélyi felvidék mind nemzeti, mind pedig közgazdasági tekintetből a mezőgazda Alfölddel szemben iparos országrészé alakíttassák át, a másodiknál pedig, hogy a politikai unió közgazdaságilag is Budapest és az anyaállam pénzügyi köreinek hit-derejé- vel támogattassék, mert a külföldre támaszkodó nemzetiségi pénzintézetekkel s a Romániával közgazdasági uniót kereső memoran- distákkal szemben egyedül csak ez lehet a helyes és sikeres megoldás. Ennek megfelelően az Ernke, — melynek létrejötte egybeesett a romániai vámháború kitörésével és igy az évszázados erdélyi piac elvesztésével, — igyekezett országos felhívásokkal, Kolozsvárt, Budapesten és Sepsiszentgyörgyön nagyszabású erdélyi iparkiállítások rendezésével, megrendelések közvetítésével, s katona', kincstári szállítások elvállalásával pártatlanul az erdélyi magyar, székely, szász és román iparon segíteni, minek eredménye a már jelzettük 1,245.557 K 83 f összegből 952,503 K 28 f-nek az erdélyi részbe alkalmi behozatala a mellett, hogy elvitte az erdélyi ipart a pécsi országos és a brüsszeli nemzetközi kiállításra is, oly medret ásott neki, mely, kivált a szövőipar terén, a gyárvállalatok bővítésére és új üzemek beállítására vezetett. Azután az iparfejlesztés és iparpártolás állandó módjaival igyekezett hatni, 70,656 K 70 f-rel mozdítva elő 52 ipari és keresk. szakiskolánál a szakoktatást s a Kovács Sándor nagyenyedi mérnök alapítványával együtt egy 261.638 K 24 f-es iparpártolási alapot teremtett, mely a mondott célra mint cselekvő vagyon működik örök időkön át, sőt ki van mondva ez alap megfelelő továbbnövelése. Az ipari propaganda állandósítására hozta létre az Ernke 1900-ban az Erdélyi iparpártoló szövetséget, melynek külön működése 1906-ban a Magyar Védö-Egyesüiet—Tulipán szövetség erdélyrészi osztálya és kolozsvári fiókja létrejövetele által fölöslegessé vált, miután ennek elnökségében úgyis részt vett az Ernke elnöksége is. Az iparpártolás egyik konkrét példája az Emke- gyújtó s ennek nyomán a többi Ernke- és más iparcikk felkarolása, melynek célja szigorú ellenőrzés mellett a fogyasztóközönségre nézve a honi ipari védőjegy megnyugtató biztosítékát adni s minek eredménye, hogy csupán az Ernke által felkarolt 12 iparcikk után 4 millió K behozatal szoríttatott ki amellett, hogy az Ernke a maga jutalékát egyes gyárvállalatokra .szubvencióként nagyrészt visszaadta.

A hitelügyet illetőié? tudni kell, hogy az erdélyi szász nagy pénzintézetek, valamint a legnagyobb román pénzintézet, a nagyszebeni Albina már 48, illetve 15 évvel alakultak az Ernke előtt, s ezért az egyesület különösen az Albina s annak politizáló leány-intézményei ellenében, a saját tagjai társadalmi erejével és a maga segítségével önálló alakulatokat hozott létre, de főleg a budapesti nagy jelzálog intézeteket igyekezett megnyerni, melyek alapján ma, az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet munkáját is belevéve, egészen más az erdélyi hitelélet képe, mint negyedszázad előtt, nagyrészt az uzsora karmai közt nyögő állapot volt. Az Ernke megalakulása óta ugyanis a budapusti expoziturákon és képviseleteken kívül 1 önálló magyar jelzálogintézet, 104 magyar takarékpénztár s 136 magyar hitelszövetkezet alakult, szemben az Albina 87 apró román takarékpénztárával és a szászok 22 újabb pénzintézetével, melyek hitelügyi képe jelenleg a következő: Magyarkézen: Részvény - tőke 31,376.306 K, Betét 160.277.592 K, Váltótárca 161,338.703 K, Jelzálogkölcsön 64,219.841 K. Román kézen: Részvénytőke 13,757.167 K, Betét 58,182.471 K, Váltótárca 62,384.462 K, Jeizálogkölcsön 25,701.792 K. Szász kézen: Részvénytőke 9,720.940 K, Betét 91,117.568 K, Váltótárca 23,131.454 K, Jelzálogkölcsön 103,471.461 K.

A magyar részvénytőke, betét és váltótárca tehát messze felülmúlja a szászokét és románokét, a magyar jelzálogos kölcsön is kétszer és félszer múlja felül a románokét, míg igy látszólag csak 62'06%-a a szászokénak. Ámde megszűnik a látszat, ha hozzávesszük, hogy csupán 11 budapesti pénzintézet (Magyar jelzáloghitelbank, Magyar földhitelintézet, Oszt- rák-magyarbank, Kisbirtokosok orsz. földhitel- intézete, Pesti hazai takp. stb.) 82,350.972 K jelzáloghitellel van külön érdekelve ez idő szerint az erdélyi részben, minek alapján az ösz- szes utóbbi hitel 17,397.560 K-val múlja felül a szászokét és románokét együtt véve, a mihez hozzáveendő, hogy a fenti kimutatásban az Albina anyaállambeli üzletei is benne vannak s ennek összes 10,546.769 K jelzálogkölcsönét egyedül a Magyar jelzáloghitelbank erdélyi 20,563 400 K jelzálog és 16,000.000 K kommunális kölcsöne messze túlhaladja. A baj ott van, hogy a gombamódra szaporodó apró román takarékpénztárak, a miket mindig politikai események, (kiegyezés, hármasszövetség, oroszosztrák-magyar háború lehetősége, memorandum-per, komité-feloszlása, stb.) hoznak létre, népükkel valóságos uzsorát űznek, belső szervezetükben és vezetésükben egészségtelenek, ami az erdélyi román takarékpénztárakban elébb-utóbb válságra fog vezetni s nem vigasztaló az, hogy a szegény román népet teszik tönkre, mert ez a politikai izgatásra aztán annál megközelíthetőbb lesz. Itt tennivalója van, — a mire az Ernke már számtalanszor rámutatott, — úgy a törvényhozásnak, mint az 1883: 25. t.-c. alapján a közigazgatásnak.

Az Emkének a testvéri- és rokonegyesületekhez való viszonyából kiemelendő, hogy az Egyesület Irodalmi-szakosztályából jött létre az Erdélyi Irodalmi-Társaság; kezdeményezésére alakult az Erdélyi Kárpát-Egyesületet, a Székely-szövetség; majd tevékeny részt vett a Múzeumok és könyvtárak orsz. tanácsa és felügyelősége létrejöve- telében s egész erejével mozdította elő az Orsz. Közművelődési Szövetség és Tanács megszületését is.

Mind ez akció és agitáció végrehajtására pedig a székely határszélektől az erdélyi részen és az Alföldön át a székesfővárosig szervezte- tett: 1 budapesti, 19 megyei, 8 önálló városi, 73 járási és vidéki férfi és nőválasztmány, együtt 101 fiókválasztmányi alakulat, mely nagy

hálózat egy élő testben tartotta össze a nemzeti építést és ellenállást, míg a központban az igazgató-választmányon salegbensöbb direktóriumon kívül 7 szakosztály s számos ad hoc és más bizottság, küldöttség stb. szolgálta negyedszázadon át kitartással és odaadással az ügyet, melynek mozgatója a főtitkári hivatal és ennek élén Sándor József alelnök-főtitkár.

... Ez az egyesület ünnepli most fennállásának huszonötéves fordulóját. Illő, hogy mi meg az ő negyedszázados, becsületes munkásságát ünnepeljük.

HÍREK.

Eger, 1911. szeptember 12-éa.

Tájékoztató.

Szept. 13—15. Alapvizsgák a jogakadémián.

„ 13. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja

Tiszaörsön.

„ 14. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja

Mátraballán.

„ 15. Veni Sanete a jogakadémián.

„ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten.

„ 16. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Erdőteleken.

„ 17. Szervita-buesú.

Az Ernke Remenyik Zsigmond emlékének.

Alig zajlottak le az „ Astrá“-nak román repülőgépekkel, osztrák „G,)tterhalte“-val ékesített kultur-ünnepségei, mintegy megnyugtató válaszként jött a bír a messze Királyhágón-túl- ról az erdélyrészi magyarság ügyéért immár negyedszázadéve nemesen küzdő Ernke jubiláris ünnepségéről. A Kisasszony-napján tartott dísz- közgyűlés nemcsak a jelenvoltakat, Kolozsvár városának lakóit, vagy a különösképpen érdekelt erdélyi magyarságot lelkesítette: örömdobogásra indított minden igaz magyar szívet széles e hazában.

Nagyon elősegítette az általános lelkesült- ség felkeltését az Emke azáltal, hogy legnagyobb elhunyt jótevőinek sírját éppen a dísz- közgyűlés ideje alatt megkoszorúzta. Az ország kilenc helyén rótta le ilyenformán kegyeletének adóját az Emke, most már halott alapító tagjainak porló teste felett.

A hevesvármegyei Dormánd község tavalyi kolerás halottairól híressé vált, különben egyszerű, csöndes kis temetőjében is nyugszik az Emke egy bőkezű alapító tagja: Remenyik Zsig- moud földbirtokos. A szomszédos Besenyőtelek római katolikus lelkészét, Szepessy Sándort, érte a kitüntetés: az Emke őt kérte föl az ünnepélyes szónoklat megtartására és a díszes babérkoszorú elhelyezésére.

Kisasszonynapján, délelőtt tizenegy óra után megjelentek az igénytelen sírhatom körül az elhunytnak családtagjai, több megyei előkelőség, a környék úri közönsége s a községi képviselőtestület, kikhez a dormándi búcsúra messze vidékről összejött nép csatlakozott.

Szepessy Sándor, a hazai történelemben való jártasságáról ismert pap, tört énét,bölcseleti eszmékkel gazdagon átszőtt, hazafias lel- kesültséggel, megkapó szónoki erővel előadott értékes beszédben szólott az Emke nemes törekvéséről s kegyeletes szavakkal hódolt az egyszerű külsőben nagy lelket rejtő néhai Remenyik Zsigmond emlékének, ki húszezer koronás nagy adományával segítette, hogy az erdélyrészi „elnémult harangok“ újra megszólaljanak. A szép beszéd valóban megérdemelte a kitüntetést: az Emke elkérte és irattárába helyezi.

Az ünnepély után a jelenvolt úri közönség az ünnepelt halott unokaöccsének, Remenyik László dormándi földbirtokosnak házában fényes ebédre gyűlt östze, hol a magyaros vendégszeretet hatása alatt a késő délutáni órákig együtt maradt.

Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szabó Vilmos egri, Úrik Antal gyöngyösi, Draveczky Zoltán hatvani, Józsáné Btternay Fanny gyöngyösi és Vargháné Valáchy Szidónia gyön-