Eger - hetente kétszer, 1911
1911-08-30 / 69. szám
1911. augusztus 30. EGER. (69. sz.) 3 bősége vagy hiánya között az egyensúly fönn- tartassék és hogy ebből a célból a számfölötti cselédek az ország más részén, — ahol szükség van reájok — helyeződjenek el, cselédhiány esetén pedig — és ez nálunk a legfőbb baj! — az ország más vidékeiről behozott cselédekkel megszüntesse a szükséget. Az embernek elszorul a szíve, mikor olvassa, hogy a magyar leányok az erdélyi részekből csapatostul vándorolnak, ki Romániába, mert idehaza nem jutnak kenyérhez, és lesz belőlük a messze idegenben — hungara. Mi pedig idehaza cselédhiányban küzdünk. Ezért csodálkozunk, hogy a hatósági cselédszerző-intézet felállításának ügye oly sokáig késik. Mélyen járó szociális és morális okok követelik a reája vonatkozó szabályrendeletnek jogerőre emelkedését. A kofák elövásárolását korlátozó, vagy nevezzük a hivatalos nevén: az élelmi cikkek vásárolásával iparszerüen foglalkozó egyének vásárlásának korlátozása tárgyában alkotott szabályrendelet is szunnyad. Piaci dolog, tehát pénzügy és így mindnyájunknak elsőrendű közgazdasági érdeke, hogy ez a kérdés szerencsés megoldást nyerjen. Hogy a mai állapot tarthatatlan, azt mindenki tudja és vallja, aki az egri piacon megfigyeli a kofák túlkapásait. A drágaság mesterséges növelésére kötött kartellek, a bevásároló úri hölgyközönséggel űzött durva, kíméletlen, sőt brutális bánásmód, és a piacon már- már csaknem korlátlan egyedárusítási jog bitorlása tették szükségessé a kofák elővásáro- lási jogának szabályrendeleti utón való korlátozását. Ezt meg is tette a város képviselőtestülete. Egyrészről a szabad kereskedelem jogán biztosította a termelőknek, hogy eladásra szánt portékájukat a kora reggeli órákban közvetet- lenül a közönségnek bocsáthassák rendelkezésére a piacon; másrészről a közönségnek lehetővé tette, hogy közvetítés nélkül, egyenesen a termelőktől szerezhesse be szükségleteit. A kofák, illetve hivatalos nevükön „az élelmi cikkek vásárolásával és eladásával iparszerüen foglalkozó egyének“ csak később vásárolhatnak a piacon. Ez a szabályrendelet, felsőbb jóváhagyás végett a vármegyéhez került, és az alispán, — a döntés előtt, — a miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara szakvéleményét kérte ki ebben a dologban. A kamara véleménye, — mint tudjuk, — elutasító. Állás-foglalásának elvi alapja az, hogy a szabályrendelet célttévesz- tett intézkedés. És ezt az „elvi alapot“ — idézzük szószerint, mert érdekes, — a következőkkel indokolja: „Az ellenzett rendelkezés intenciója az egri élelmi piac megjavítása, a termelő és fogyasztó közelebb hozása. Ez intenciók a korlátozó tilalommal el nem érhetők. Erről meggyőződhetünk, ha a kontemplált rendelkezés hatását keressük. A tapasztalat beigazolta, hogy ott, ahol ilyen vásári korlátozó szabályrendelettel tettek kísérletet, az élelmiszerpiac mogromlott, mert az élelmiszer-behozatal csökkent, a cikkek megdrágultak. Ez érthető jelenség. Az élelmiszeráruk is a kereslet és kínálat törvénye szerint alakulnak. Amely helységben a vásári forgalom nem korlátoztatik, annak piacát szívesen keresi fel a kínálat, a termelő annál is inkább, mert a termelő a maga nagy készletével nem is támaszkodhatik a magánfogyasztó csekély szükségletére. A készletek jó s állandó értékesítése csak a kereskedő bevonásával lehetséges. A kereskedő kereslete irányítja, ösztönzi és jelesül növeli a tömegtermelést. Amiből folyik, hogy termelő és kereskedő érdeke teljesen fedi egymást. Világos, hogy ha már most valamely piacon az élelmiszerkereskedő bevásárlását korlátozzuk, ettől a piactól a termelő is idegenkedni fog s csakhamar csökkenő kínálat áll be, ami maga után vonja az árak emelkedését. Vagyis Eger r.-t. város azon intézkedése, mellyel az élelmezési piacot megjavítani törekszik, éppen az ellenkező hatást fogná elérni: az élelmiszerforgalom lanyhulna, a drágaság növekednék s ezzel a fogyasztó helyzete is súlyosbodnék. Egy ily szabályrendelet életbeléptetése másfelől azt eredményezné, hogy az élelmicikkek forgalma eltolódnék a környék javára, miként az hasonló rendszabályokhoz folyamodó más helységben történt. A bevásárló árusok ugyanis, hogy a forgalmat lebonyolíthassák, kimennek a helyszinére és szükségletüket ott szerzik be. Ezt a termelő is szívesen veszi, mert ily módon kényelmesen értékesítheti cikkeit. Ezzel a forgalom szét- forgácsoltatnék. Végezetül figyelembe vehetőnek tartjuk, hogy Eger város piacán, miként más városokban is, tudomásunk szerint, a termelők közt sok falusi kofa is van, akik nehezen különböztethetők meg a termelőktől s igy a tilalom hatályba lépte esetén ezek az idegen kofák a helybeli élelmiszerárusokkal szemben jogtalan előnyökhöz juthatnak. Ami bizonyára nem lehet városjóléti cél és érdek. Arról nem is szólunk, hogy az elővásárlási tilalmak sokféle módon könnyen kijátszhatók — aminthogy kijátszattak — s éppen ezért célhoz nem vezetnek.“ Vagyis más szóval, a miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara azt tartja jónak a mi piacunkra nézve, amit mi, egriek nem tartunk jónak; t. i. a mai állapot fentartását. De hát mi éppen a mai állapottól akarunk szabadulni! Azért alkottuk a szabályrendeletet, hogy megvédjük közönségünk kis háztartását a parazitáktól; hogy igazán piaccá tegyük a piacunkat, ahol a termelő a közönségtől köz- vetetlenül kapja meg árujának becsületes árát, a vásároló közönség pedig közvetítő nélkül juthasson a termelőhöz, akinek talán mégsem érdeke, hogy a közfogyasztásra szánt portékáján, mielőtt az a közönség kezébe kerül, előbb a közvetítők gazdagodjanak meg. Miért fáj a Kamaráuak a — kofák feje? Miért olyan „világos,“ hogy ha „valamely piacon az élelmiszer-kereskedő bevásárlását korlátozzuk, ettől a piactól a termelő is idegenkedni fog“ ? Ugyan miért ? Hát a termelőnek éppen csak a kofának muszáj eladni a termékét és éppen a vásár megkezdésének első pillanatában? Vagy ha csakugyan egytömegben akar túladni holmiján, hát nem ér rá erre akkor is, amikor már a kofáknak is szabad vásárolniok? Ezzel a logikával a péknek — mert hiszen részben ő is termelő — az lenne az érdeke, hogy csak „en gros“, közvetítőknek süsse a zsemlyét; a mészáros a húst, a hentes a zsírt ne a közönségnek mérje, hanem a viszont-eladónak és a kofa, az ezer turpissággal dolgozó kofa is jobban jár, ha a zöldséget egy másik kofának és nem a közönségnek adja el! Nem t. Kamara! A tisztességes kereskedelem és a kofa-mesterség nem egy és ugyanaz. A kereskedelemnek igenis vannak érdekei, amelyeket védeni kell, ámde a kofák érdekeivel szemben — a közönséget kell védelmezni. Ez a helyes piac-politika. És ezért hisszük, hogy Hevesvármegye közönsége nem hagyja sokáig szunnyadó ügynek Eger város piaci szabályrendeletét. HÍREK. Eger, 1911. augusztus 29-én. Tájékoztató. Aug. 30., 31. Javító-, pótló- és felvételi vizsgálatok a főgimnáziumban. Aug. 30., 31., Javító-, pótló- és felvételi vizsgálatok a főreáliskolában. Szept. 1. A színi szezon kezdete. „ 1. Javítóvizsgák az állami polgári leányiskolában. „ 1., 2. Magán- és javító vizsgálatok a tanítóképzőintézetben. „ 1., 2., 4. Beíratás a főgimnáziumban. „ 1., 2., 4. Beíratás a főreáliskolában. „ 1-, 2., 4. Beíratás az angolkisasszonyok összes iskoláiban. „ 1., 2., 4., Beíratás az áll. polgári leányiskoláiban. „ 1., 2., 4. Beíratás a rk. elemi iskolákban. „ 1 és 4. Beíratás a tanítóképzőintézetben. „ 1., 2., 4 és 5. Beíratás a női kereskedelmi tanfolyamra. „ 1., 2., 3., 4. Beíratás az állami elemi iskolákban. „ 1—12. Beiratás a jogakadómián. „ 2. PótvizsgAlatok az állami polgári leányiskolában. „ 2. Eger város közgyűlése. „ 2 és 4. Tantervkülönbözeti vizsgálatok az állami polgári leányiskolában. „ 3., 8., 9., 10. Beíratás az iparostanonoiskolában. „ 4. Hónapos állatvásár Egerben. Zenekonzervatórium. Egy évvel ezelőtt nyílott meg az egri Zenekonzervatórium s az iskolai év végén első ízben mutatkozott be az egri műértő közönségnek egy nyilvános vizsgálat keretében, szép sikerrel. Tekintettel arra az érdeklődésre, mely ennek nyomán keletkezett, nemkülönben arra, hogy már eddig is nagy számban jelentkeznek uj növendékek : szükségessé vált nemcsak az intézet kibővítése, hanem uj erők szerződtetése és az akadémiai tanfolyam felállítása. Az újonnan szervezett akadémiai tanfolyam felállítása által azok a növendékek, kik az egri Zenekonzervatóriumot elvégzik, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium engedélye alapján az Orsz. M. Kir. Zeneakadémián magán- vizsgálatot tehetnek és külön felvételi vizsgálat nélkül mehetnek a tanárképző tanfolyamra, melynek elvégzése után államérvényes zenetanári oklevelet nyerhetnek. A zenekonzervatóriumban Meiszner Imre igazgató-tulajdonos mellett a zongora-tanszakon még mint társigazgató Gáspárdy Katinka oki. zongoratanárnő fog tanítani, kinek eddigi sikeres működése köztudomású. Uj tanerő még Chochola Ferenc és König Károly. Az e'őbbi a gordonka és gordon, az utóbbi pedig, ki a pécsi honvéd hadapródiskola cimbalom tanára volt, a cimbalmot tanítja. Zoltán Alajos főszékesegyházi első hegedűs a hegedű-tanszakot látja el. A beiratások az intézet helyiségében (Király-utca 1. sz.) szeptember hó 1-től kezdve naponként d. u. 3 — 5 óráig eszközölhetők. Be- iratási díj 4 kor; fűtésért- és világításért 4 K fizetendő. Tandíjak: a zongora-tanszakon (heti 3 órával) havi 10, 12, 14 és 18 K., a hegedűtanszakon (3 órával) havi 10, 12, 14 K. A gordonka és gordon-tanszakon havi 12 K; a cimbalom-tanszakon havi 12 K. Magánének (heti 2 óra) 20 kor. A melléktanszakokon a mélyhegedűért (viola), (heti 2 óra) havi 10 kor; a többi 2 korona. Az egri Zenekonzervatórium tanítási anyaga azonos az Orsz. M, Kir. Zeneakademia tanítási anyagával. Az évzáró vizsgálatok a megalakítandó vizsgálóbizottság előtt fognak megtartatni; a növendékek haladásukról az iskolai év folyamán tartandó nyilvános hangversenyek adnak majd számot. Nyugdíjazás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fejér Béla egri álami elemi iskolai igazgatót saját kérelmére nyugdíjazta. Fejér Béla 1850-ben született Hajdúdorogon, tehát most 61 éves. A tanítóképzőt Egerben végezte 1869-ben és még abban az esztendőben megválasztották az egri községi iskolához tanítónak, amely iskolának, Derszib Rudolf halála után, ő lett az igazgatója és az maradt akkor is midőn a községi iskolákat 1897-ben államosították.
