Eger - hetente kétszer, 1911
1911-08-05 / 62. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre__„5 » Neg yed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 62. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, augusztus 5. A vegyvizsgáló-állomás. Eger, 1911. aug. 4. (3fO Eger város tiszti főorvosa vegyvizsgáló-állomás felállítása iránt tett előterjesztést. Jól tette. A város képviselőtestülete — az állandó választmány javaslatára — fölírt a földmivelésügyi miniszterhez és Egerben vegyvizsgáló-állomás felállítását kérelmezte. Okosan cselekedett. Ezekután nem marad más hátra, mint érdeklődve várnunk: vájjon lesz-e csakugyan vegyvizsgáló-állomás Egerben; avagy marad minden a régiben, úgy, ahogyan eddig volt? ... Ámde ez a kérdés nem közönyös. Eger városának nagy piaca van, és nagy közönsége, mely erről a piacról él. A helybeli eladók és vevők számát a vidék is szaporítja. És pedig nem kis mértékben, mert az ide gra- vitáló vidék talán még nagyobb szállító és fogyasztó, mint maga a város közönsége. Azután élelmiszer-hamisító is akad elég. Talán több is, mint gondolnánk; de annál bizonyosan több, mint amennyit a hatóság leleplez és megbüntet. Hát ennek a mi nagy piacunknak ellenőrizésére kell a vegyvizsgáló-állomás. A hamisítók fékezésére, és a közönség egészségének megvédésére. Mert az élelmiszer-hamisítók a köz- egészségügy ellen követnek el merényletet. A betegségek csiráit hintik el tudatosan, előre föltett és megfontolt szándékkal. Tehát a testi épség ellen sokkal súlyosabban vétkeznek, mint az, aki valakit husánggal fejbe vág, vagy bicskájával szúr léket felebarátja bőrén. Ez csak egy ember ellen követ el bűnös cselekményt; a hamisító azonban, aki pl. a kenyérhez a krumplin kívül (bár ez is hamisítás; csakhogy a könnyebb fajtából való!) fűrészport kever és hogy jobban megkeljen, tim- sóval, kékkővel fuvatja föl; vagy az, aki a kolbász, virsli, szafaládé, szalámi stb. készítésénél a vagdalt hús közé korpát, sőt fűrészport kever; a borba ólomcukrot, fuxint és egyéb ártalmas kotyvalékot vegyít; a pálinkát faszesszel, pálinka-olajjal hamisítja; a paprikába téglaport, a vajba margarint és mindenféle poshadt zsiradékot tesz: — hány ember egészsége ellen tör, hány ember életét teszi tönkre ?. . . Legtöbb visszaélés a tejjel történik. Lefölözik, vizet öntenek hozzája, és ezt a tejnek csúfolt löttyöt eladják tiszta, tápláló tehén-tej gyanánt. A legszomo- rubb a dologban, hogy ehhez a lelki- ismeretlen munkához — önkéntelenül ugyan — a törvény is segédkezet nyújt. Az 1895. évi XLVI. t. c. ugyanis a tiszta, tehéntől nyert tejet a 8. § 1. pontjában igy minősíti: „bírjon legalább P029, legfeljebb P033 fajsuly- sullyal, továbbá legalább 2,8% zsírtartalommal.“ Ha már most figyelembevesszük, hogy a leghitványabb, szalmával táplált tehénnek is 3*2% zsírtartalmú a teje, a jóltartotté pedig a 4%-ot is eléri, elképzelhetjük, hogy mennyi hasznot hajt a tejhamisítóknak már csak az, ha a természetes tejnek zsírtartalmát a törvényes minimumig lefölözik. Pedig ez még nem bűn. Ez még nem ütközik a törvénybe. Elvégre vajra, tejfölre és tejszínre is szükség van. A bűn ott kezdődik, hogy a lelki- ismeretlen hamisítók a törvényes minimumon alul mennek a tej zsírtartalmának lefölözésében, és hogy a zsírtartalomtól ilyen túlságos mértékben megfosztott tej faj súlya a törvényes maximumot elérje, vizet töltenek hozzája; tehát másodszor is meghamisítják. (A zsir ugyanis könnyebb, mint a tej többi alkotórésze, tehát amilyen mértékben elAz „EGER“ tárcája. Petőfi emléke. — Halálának 62-dik évfordulója alkalmából. — Az „arany kalásszal ékes rónaság“-on susogva iramodnak tova a szőke Tisza habjai. Azt susogják a vízfodrok: volt egyszer egy aranyszavú poéta, mi láttuk őt, hallottuk hangját, lantjának tiszta zenéjét; . . . elment bucsu- zatlanul és vissza sem jön többé. Édes gyermeke volt Petőfi e hazának s édes mindene volt neki e vérrel áztatott haza. Minden izében magyar volt. Magában egyesítette a nemzet törekvéseit, önérzetét és nemcsak egyénisége, hanem költészete is összeforrott az ő imádott magyar nemzetével. Lantján hangot nyertek a hazaszeretet, a szabadság, a szerelem, a természet iránti lelkesedés, a gyermeki szeretet tiszta, nemes eszméi, egyszerűen, szívhez szólóan. Mikor fülébe kiáltotta nemzetének: „Talpra magyar!“, mindenki megértette szózatát s vele együtt esküdött: „A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ Mig Kossuth az országgyűlésen sürgette a nemzet követelményeit, addig Petőfi megteremtette a „vérnélkűli forradalmat.“ 1848. márc. 15-ike örökre a nemzet szívébe vésődik. E napot Klio lángoló betűkkel írta fel történetünk lapjaira. E naphoz Petőfi neve is hozzáforrott. E kettőt egymás nélkül el sem lehet képzelni, mint a honalapítást Árpád nélkül. Büszkén is írta Petőfi : „Egy ilyen nap vezórsége S díjazva van az élet! Napokon dicsősége, Te veled sem cserélek!“ Szerette hazáját kimondhatatlanul, rettegett sorsáért. Nem kívánt ő dicsőséget, csak a haza javát, mert tud;a és érezte, hogy „Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon.“ Mikor érzi, hogy nemzete elfajult, hogy a honszeretet, ez a gyönyörűségesen ragyogó csillag, a haza sötétbe borult egén ritkán ragyog, szemét könnybe lábbasztja a fájdalom: „Már rég nem sírtam, s íme most Pillámon egy könny rengedez. Magyar nép, vájjon hajnalodnak Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?“ Mikor reménytelenséggel töltötte el szivét a helyzet, szomorúan pengeti lantját s aggódva tekint, a jövőbe: „És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle? S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felőlünk: Élt egy nép a Tisza táján, Századokig lomhán, gyáván!“ Mikor látja nemzete tétlenségét, tunyaságát, szeretné megtagadni azt is, hogy magyarnak született: „Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!“ Szive azonban lángoló hazaszeretete mellett, a szerelem eszméjének is Pantheonja maradt. Hányszor sírta vissza első múzsáját, a fiatalon elhunyt Csapó Etelkét, a „Cyprus- lombok“-ban: „Mint szeretett ő! Az ebédnél Tálalni ő szokott. S mindenkor ón elembe tette A legjobb falatot." Elvesztvén első szerelmesét, később szenvedélyes lángra lobbant Szendrei Julia iránt, kit szebbnél-szebb költeményekkel igyekezett
