Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-25 / 7. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. „ 10 korona. Fél évre ____ 5 » N egyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. == Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 7. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, január 25. A népszámlálás eredménye Egerben. Eger, 1911. jan. 24. Bizonyosra veszik, hogy Egernek, a legutóbbi népszámlálás megállapítása szerint, 27,600 lakosa van, nem számítva a katonaságot, mely átlagban 1200 emberre tehető. Hevesvármegye székhelyén tehát 28,800 ember lakik ezidőszerint. Ez a föltevés; mert a számláló biztosok még nem készültek el munkájukkal. Mindamellett elfogadhatjuk e számot, mert igen nagy valószínűség szól a helyessége mellett. Mivel pedig városunk lélekszámá- nak adatai 1850-től a következők: 1850 — 16,858 1870 — 19,150 szaporodás 2292 1880- 20,699 1519 1890 — 22,427 3273 1900 — 25,893 3466, megállapíthatjuk, hogy Eger fejlődése, ami a lakosság számát illeti, egyáltalán nem mondható kiválónak, de viszont nem is a legrosszabb. . . . Őszintén szólva, mosolyognunk kellett azon a naivitáson, amely Eger lakosságáról azt jósolta a népszámlálás folyama alatt, hogy fölmegy 35 ezerre is. Ha ez valóban így lett volna, akkor Dobó városában tiz év alatt 2V8%-kal szaporodott volna a lakosság. Ez más szóval annyit jelent, hogy harmincöt év alatt meg kellene kétszereződnie Eger lakosságának. Az ilyen létszám-emelkedésre pedig nagyon kevés példa van, vagy ha van is, nagyon sok fontos belső ténvezőnek és külső «j körülménynek kell benne közrejátszania. Mielőtt e tényezőkről, körülményekről röviden beszélnénk, csak úgy találomra említünk meg nehány várost, amelynek népszámlálásai adatai már ismeretesek. 1900. 1910. Szaporodás /o-OS szaporodás Pécs . . . . 42,000 50,700 8,500 20 Győr . . . . 38,175 45,250 7,075 18 Békéscsaba . . 37,500 43,500 6,000 16 Székesfehérvár. 30,400 35,497 5,497 17-8 Cegléd. . . . 30,353 34,003 3,650 12 Zenta .... 25,588 29,154 3,566 14-3 Nagykőrös . . 26,638 27,890 1,252 4-8 Gyula .... 22,446 24,140 1,699 7-5 Kaposvár. . . 19,000 24014 5,014 26 3 íme, e számok világosan beszélnek! A növekedésnek egyik legnagyobb arányszámát a 26-3% mutatja. Égy-kettő a 20% körül jár; a többi 10 és 20% között van, sőt olyan is akad, amely nagyon alul marad a 10 százalékos emelkedésen. r Általános magyarázatképen megemlíthetjük, hogy a Dunántúl lakosságának szaporodása, az utolsó népszámlálások adatai szerint, különben is legkedvezőbb volt az országban. Roppant gyönge volt, sajnos, az Alföldön (mutatja Nagykőrös és Gyula); de itt megmagyarázza a csekély növekedést az, hogy a természetes szaporodás (az alföldi protestánsoknál különösen divatos egyke miatt) igen csekély és még ezt a csekély emelkedést is nagyon lerontja a kivándorlás. A statisztikának számokon nyugvó igazsága azt mutatja, hogy nálunk a legtöbb városban átlag 15%-ot növekszik a lakosság lélekszáma tiz éven- kint. A 20%-on felüli szaporodás már a ritkaságok közé tartozik és páratlan például Budapesté a múlt század végén : 36% ! Hogy Eger nem tartozhatott e ritkaságok közé, bizonyítják a születésekről és halálozásokról kiadott anyakönyvi jelentések. A természetes szaporodás és természetes fogyás közötti különbség (az előbbinek javára) bizony nem valami kiváló minálunk Valamivel jobb a közepesnél, mert köznépünk még nem igen ismerte meg az egykét; nem úgy, mint az értelmiség. Az „EGER“ tárcája. Ki vagy?... Ki vagy, ki minden ajtón lesve-lopva Halk surranással megállva kopogtatsz? Ki vagy, ki élsz-élsz — másnak fáradozva, Kit mindenki hiv — és senki se vár? . . — A halál! . . Ki vagy, ki vészt — ki vakító villámot Dobsz a sötétbe, vak emberözönbe, — — Mint. vad, szilaj csikóra dobva hámot — Ki pányvájával mindent eltalál ? . . . — A halál! . . Ki vagy, ki mikor virágzik az élet S szellő susog csodás arany-hegyekről; — Nap’ mosolyát ki jégre cseréled S megfagy tőle a lomb — a madár? . . . — A halál! . . Ki vagy, ki mikor angyal jön a földre, Boldog, mosolygó, édes, kékszemű, — Ágyánál állsz, — huhogva, zörögv-? . . — S az angyal új honából visszaszáll... A halál! . . . Ki vagy te, ki a mankók tömegének Nyugalmat adsz — örök mosolyu álmot? .. Ki vagy, ki százszor-ezerek nevének Kriptát emelsz — s a feledés a zár ? . . A halál! . . Ki vagy? — Ne szólj !.. Tudom, tudom már: Az Isten jobbja. Áldó szent keze. Örök fényt hintesz (életünk veszed bár); Te vagy az örök-élet útja... S még mi más?!.. — Te vagy a várva-várt feltámadás! , . Lorán József. Havanna. Irta Süssmuth I. J., esperantóhól fordította Szokolay János. — A hölgyek a kertbe akarnak menni, én pedig meghívom az urakat egy jó szivarra. Menjünk a könyvtárba! — így szólt vacsora után A. úr, a mi vendéglátó házigazdánk. A hölgyek kimentek a díszes kertbe, mely gazdánk szép házát körülvette, friss levegőt szívni; mi meg bementünk a könyvtárba, mely helyet gazdánk nagyon szeretett. Meg kell vallanom, hogy az ízlése e tekintetben egye *) zett az enyémmel, mert nekem is mindig a könyvtár volt legkedvesebb tartózkodási helyem. Leültünk s én egyenesen az Egyesült-államok nagy falitérképe alá tettem székemet. — Parancsoljanak szivart! mondotta a házigazda és körülhordozta a jóillatú szivarral telt ládácskát. Ezeket tegnapelőtt kaptam Kubából, egy kereskedő barátomtól; valódi Havanna szivarok 1 — Hm! Havanna! — szóltam, és kivettem egy szép példányt. — Hm, Havanna! Mit akar ön ezzel mondani? Talán nem hiszi, hogy a havanna-szivarok felülmúlnak minden más fajta szivarokat? — Ezt kérdé a gazda, látva elmerült are- kifejezésemet. — Nem, éppenséggel nem ! — feleltem. Nem akarok levonni semmit se ezeknek a szivaroknak dicsőségéből. Hanem a szivar nevéről egy nagyon véres történet jutott eszembe, melyet senki sem tud. Akik szívni szokták e szivarokat, azok sem tudják e dohány-termék nevének eredetét és jelentését. — Beszélje el! — kért a gazda, és a kö- rém csoportosuló urak ismételték kérését. — íme, a térkép, mely a keleti határszél sziget-csoportját mutatja, — szóltam és rámu*) A „La Verd» Staudardo“ budapesti esperantó újságból.
