Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-12 / 55. szám
2 EGER. (55 sz.) 1911. julius 12. népiskola s az előszállási elemi leányiskola újonnan építése; Soólyban a tanítólakás és az iskola átalakítása; Zircen az önálló kántori állás szervezése; a badafalvi, bakonykoppá- nyi, gyanafalvi, istvánfalvi, kethelyi, nagy- teveli, olaszfalusi, rábagyarmati és szentgotthárdi templomok, a kethelyi plébániaház és a szentgotthárdi s zirci monostor megújítása; Hercegfalván a kisedóvónak, Zircen meg a bírósági épületnek és a kisdedóvóval kapcsolatos leányiskolának telekkel megajándékozása s anyagi támogatása; a rendi birtoktesteknek okszerű gazdasági fejlesztése, a hal- és sertéstenyésztés; az előszállási uradalom részére gőzekének a beszerzése; a fillokszera által elpusztított szőlők felújítása s a homokos szőlőtelepek és erdők alakítása, mind a Vajda Ödön apát nevéhez fűződnek. E roppant anyagi áldozatokat úgy volt képes meghozni, hogy a a rend birtokainak jövedelmét (mintaszerűen intenzív gazdálkodással: földműveléssel, állat- tenyésztéssel stb.) megkétszerezte. A magyar ciszterciek háláját rótta le ugyanő a rend magyarországi alapítója, III. Béla király iránt, midőn e nagy uralkodó földi maradványainak országos temetésekor (1908. okt. 21.) a rend tagok negyedrészét elvezette a budavári Mátyás-templomba, hogy imádságukkal emeljék a nemzeti kegyelet bensőségét. Ugyanekkor III. Béla király emlékére a rend négy főgimnáziumában — Baja, Eger, Pécs és Székesfehérvár — két-kétezer koronás ösztöndíjalapítványt tett a magyar ifjúság részére. Vörösmarty Mihály születésének százados évfordulóján (1900. dec. 1.), a nemzet nagy költője és a székesfehérvári gimnázium egykori tanulója iránti kegyeletből, a székesfehérvári rendház falába emléktáblát állít és ezt országos ünnep keretében, hazafias beszéd kíséretében leplezi le. 1905-ben meg anyagi támogatásával készségesen közremunkál, hogy a költő-király emléktáblája mellett, Ányos Pálnak és Virág Benedeknek, a két székesfehérvári pálos-tanárnak, emlékét is márványtábla hirdesse az utókor előtt. Apáti feladatainak legnemesebbjei közé sorolta a rend történetének ügyét is. Kormányzata alatt jelent meg Békefi Remigtől, „A pilisi apátság történetéinek második, „A pásztói apátság történetéinek három kötete és „A ci- kádori apátság története.“ Magyar hazánk ezeréves fenállásának emlékére készült a ciszterci rend Emlékkönyve (1896.), melyben rendtagok a rend történetét, oktatásügyi, lelkészi és irodalmi működését írták meg. A ciszterci rend alapításának nyolcszázados évfordulójára Pisz- ter Imrének „Szent Bernát élete és müvei“ című kétkötetes munkája jelent meg. Vajda Ödön apát tetteinek fénypontja azonban az e^ri főgimnáziumon tündöklik, melyet 370.000 korona költséggel, rendi vagyonból emelt a magyar ifjúság valláserkölcsi és hazafias nevelésének s tudományos oktatásának gondos otthonául. Vajda Ödön személye és a vezetése alat álló ciszterci rend iránti királyi rokouszenv nyilvánult meg abban, hogy koronás királyunknak 1901. szept. 5 — 7 napjain a zirci monostor nyújtott otthont, hogy innét a népeinek védelmére alapított hajmáskéri tüzérségi telepet fejedelmi gondossággal megszemlélje. Vajda Ödönt, érdemeinek elismeréséül, az apostoli magyar király a Lipót-rend lovag- és a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki; aranymiséje alkalmával meg (1908.) a főrendiház tagjává nevezte bi. S mindezt előkelő fénynyel vonta be az a pápai és királyi üdvözlés, mely az aranymisés főpapot az Ur oltáráig elkísérte. Vajda Ödön meg aranymiséje emlékét a legnemesebb alakban örökítette meg, midőn ez alkalomra a rend budapesti hittudományi és tanárképző-intézetének kétemeletes uj otthont emelt, amely azóta „Bernardinum“ név alatt van hivatva a rend jövő nemzedékének vallásos, erkölcsi, szellemi és hazafias kiművelésére. * 190s-ban, midőn Vajda Ödön arany-miséjét mondotta, a ciszterci rend családi ünnepe valósággal magyar nemzeti kultúr-ünneppó lett, melyből a pápától és a magyar királytól kezdve részt kértek a magyar közélet kiválóságai egyházi és világi részről egyaránt. Most pedig, midőn vasárnap este gyász borult a zirci kolostorra, a Vajda Ödön halálát nemcsak a ciszterci rend gyászolja, hanem e nagyértékű férfiú elhunyta a magyar nemzeti kultúrának is gyásza egyszersmind. Nemcsak a zirciek temetnek szombaton, hanem az ország is temet; temeti tizenegy lusztrumnak nagybecsű, önzetlen munkásságát, melynél csak az az áldozat nagyobb, amit ez az értékes élet hozott a magyar nemzeti kultúra oltárára. De nemcsak a gyászban osztozunk, hanem a reményben is. Bízunk benne, hogy — bíbornok-érsekünkkel szólva — ez a nagyérdemű rend a most elhunytnak méltó utódjában megtalálja majd a vigasztalást. í 111 "■ 1 ^■ Eger város közgyűlése. Egerváros képviselőtestülete szombaton, julius hó 8-án, délelőtt 11 órakor és folytatóan délután 3 órakor, rendes közgyűlést tartott a város közháza tanácskozó-termében Hanák Gyula városi főjegyző elnöklete alatt. (Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester 3 heti szabadságon van). A közgyűlés ezúttal is viharos volt. Úgy látszik, a múlt közgyűlés napirendjéről az akkor le nem tárgyalt ügyekkel együtt, a vihart is átvette a képviselőtestületnek viharokat kedvelő része. Ez a vihar azonban csak olyan átfutó nyári fergeteg volt: nem használt, de nem is ártott senkinek és semminek. Inkább tüdőgyakorlatnak lehetne minősíteni. Csakhogy miért muszáj ezt a tüdőgyakorlatot okvetetlenül a közgyűlés termében végezni? A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: A szokásos évnegyedes jelentések felolvasása után tudomásul vette a képviselőtestület, hogy az érseki uradalom visszavonta az érseki magtár telkének parcellázása ügyében beadott kérelmét. Az Árpád-utcában uj közkút létesítését nak olyan vagyonuk van, hogy kifizethetnék az európai államok összes adósságait. Nem szólhatok hozzá, mert fogalmamat meghaladó ösz- szeg ez, melyet elképzelni szédületes. Csak azt tudom, hogy a világ-kereskedelmi vérkeringésben itt van a szív és hogy a tőkével itt előbb lehet boldogulni, mint nálunk. A szárnyaslábu Merkur itt szaladgál. Drága is a telek ára; a Wall Street-en, a bankárok utcáján, 600 dollárba kerül egy uégyszöglábnyi terület. Ez a magyarázata annak, hogy fölfelé nőnek a házkolosszusok. Amerikában, Fortuna istenasszony kegye folytán, nemcsak milliomosok, hanem milliárdos emberek is vannak. Megszámlálhatlan, fejedelmi vagyonok urai ezek, akik lázas iparkodással dolgoznak, vesződnek, a nyugalomba vonulást nem ismerik; a börzetáblázatot nézve, csak a gyarapodást tartják szem előtt és kíméletlenül ráírnak az adósra, fizessen. Igaz, a szerencse itt is forgandó, s ha a hitel megrendül, sokan csúsznak el a tőzsde síkos padlatán. Yálság- ból-válságba dőlve, vagyon-összeomláskor, a hitelük határához jutott bankárok futása is megesik. Mikor megcsappan a bankár-business, mert nem lehet mindenki a szerencse kegyeltje: sírnak utánuk a szegények, akik hozzájuk hordták pénzüket, vakarhatják a fejüket ilyenkor. Bukás után csapás. Jól teszi, aki életét biztosítja, mikor ezen az életveszélyesen forgalmas helyen jár, ahol üzlet mellett üzlet van és 42 percenként alapítanak egy újat. Minden van itt, csak európai értelemben vett kávéház nincs, habár kávé minden étkező helyen kapható. Ha nem kérünk is, kapunk, mert az étkezéssel jár, sőt az előtt hozzák. Zakatoló gépkocsik vágtatnak, egymást kergetik, jönnek-mennek, egymás mellé kerülnek, mintha csak az övék volna az egész ut. Az emberek mintha induló vonatra sietnének és lekéséstől tartanának. Teherkocsik hosszú sorokban, az egykerekű talyigától, kétkerekű kofa-kocsitól a nagy társzekerekig, melyeken áru, podgy ász, emeletmagasságig púposodik. Fülhasogató lárma uralkodik ; a zaj sohasem szünetel. A kerékpározók száma légió. Nem csilingelnek, meg se hallatszanék a nagy zajban, keréknyikorgásban, hanem mint legkitűnőbb „önló“, mintha versenyen volna, mindenkit megelőzni iparkodnak. Ügyesen mennek, hajtanak, mintha valamely láthatatlan kéz zsinóron igazgatná időben és térben a gyors mozgásokat, egymásra torlódó kocsik között. Hallom, mint különösséget, hogy az 1745. évben egyetlenegy kocsi volt csak New-Yorkban. Számba venni nem lehet, éjiel-nappal hány kerék gu- tul most. Elhihető, hogy a gyilkos tolongásban szerencsétlenség, másfél óránként történik; nyolcjóránként testi sértés.*) A mentők állandóan ambulanciában vannak. Egylovas, nyitott, haladó kocsin is végeznek műtétet az orvosok, ha gyorsan kell segíteni. (NB. A lázmérőt nem a hónalj alá teszik, hanem a szájba. Fahrenheit 180 fokos beosztását használják. Ebben sem szeretik utánozni Európát.) Itt úri nő, ott divathölgy járja nézdegélve a kereskedéseket, melyek a Broadway-n, a 10. és 30. utca között legszebbek, habár lóverseny idején megesik, hogy nyakkendő, szivartálca, pálca mellett, széna van a kirakatban. Ügynökségek szervezik a reklámot: hirdetnek komolyan, tréfásan, versben; rajzolóik vannak, kiknek, az ötletét jól fizetik. Látok hölgyeket meglapulni a gazdagabb- nál-gazdagabb, de Ízléstelenül, csín és művészet nélkül összeállított kirakatokhoz (stores). Oldalpilantásokkal védik magukat az összeütközés, az ár sodra ellen. Az amerikaiak nagy tiszteletet, afféle középkori lovagiasságot tanúsítanak a nők iránt, figyelmes bánásmódban részesítik őket s a köznépnél is megvan ez a tisztelet. De kézcsók nincs. A tehetősek jól pénzelik a feleségüket, akik feltűnést hajhászó módon öltözködnek. *) Londonban az 1904. évben 10,387 súlyos sebesülés történt és 155 halálos elgázolás. (Folytatjuk.)
