Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-07 / 45. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 45. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, junius 7. Á jogi oktatás reformja. Ünnepi beszédnek készült, de valójában hatalmas kultur-programm az a beszéd, amelyet Demhó György dr. prépost-kanonok, jogakadémiai igazgató az egri érs. jogakadémia idei évzáró ünnepségén mondott. Jóakaró, atyai intelem lefelé, a főiskolai ifjúsághoz; megfontolt, erőteljes javaslat a jogioktatás reformjához fölfelé, a közoktatásügyi kormányhoz, mely a jogi oktatás reform-kérdésével foglalkozik. Szóval, súllyal biró kul- tur-kijelentés, amelynek minden szava komoly megfontolásra méltó és követésre érdemes. De minden kommentálásnál többet ér, ha magát a beszédet közöljük egész terjedelmében. Íme, itt van szószerint: Tisztelt Akadémiai Polgárok! Ismét lepergett egy év főiskolai életünkben. Annak a jó Istennek segítségével, kinek nevében kezdettük, lezártuk mai hálaadó istenitiszteletünkkel az 1910/11. tanévet. Szellemi magvetésünk ez idei aratása alkalmából kötelességmulasztást követnék el, ha hallgatnék arról az országos mozgalomról és tevékenységről, mely jogi oktatásunk részAz „EGER“ tárcája. Prológus. Irta Madarász Flóris dr. s a Magyar Országos Tűzoltó- Szövetség XVIII. nagygyűlése alkalmából, Veszprémben, 1911. évi junius 3-án rendezett művész-estélyen szavalta Bibi Zoltán. Ne még a függönyt! — Bár ez est prológja: Az égi tűz, az arcokon ragyog S parázs-szemek sugári rám tapadnak, Hogy — mit tagadjam ? — elfogult vagyok, Mégis beszélek hozzád, szép közönség S kevés szóval (nehogy terhedre essék) Pünkösdi rózsa szirmát szórja szét Köszöntésedre e verses beszéd 1 A tűz jegyében gyűltetek ti egybe S ez eszme most bennünket egybefűz: Mert áldozatra hívtunk im’ e házba S oltárunkon majd fellobog a tűz! Szivekből, melyekben fölélesztótek, Zenében, dalban, szóban tör felétek Ez a hevítő, tündöklő elem, Magasztaljátok hát ti is velem! Kalászt ez érlel, hogy ha napból árad S a föld mélyében ettől forr az érc; leges reformja érdekében a közoktatásügyi kormány kezdeményezésére főiskolánk tanári karát is foglalkoztatta a most lezárt iskolai évben. Ha ez országos mozgalom okai után kutatunk, több megszívlelni valót találunk, különösen Önökre nézve, Uraim. Első és fő oka ennek a mozgalomnak a tanszabadsággal való visszaélés. A budapesti és kolozsvári tudományegyetemek számára országos törvényeinkben biztosi:ott tanszabadságot a jogi főiskolákra özönlő fiatalság féktelen szabadosságával a gyakorlatban oda magyarázza, hogy az előadások hallgatása nem kötelező; hogy azoknak az előadásoknak lelkiismeretes földolgozása, a kötelező colloquiumok az ő tetszésére vannak hagyva. Természetes, hogy ily fölfogás és gondolkodás mellett a nem tanulás szabadossága érvényesül a gyakorlatban. így törpűl el a valóságban a főiskolák ideális célja, mely az volna, hogy a haza reményeit, az ifjúságot, a kényszert nem ismerő tanszabadság mellett a lelkiismeretes kötelességérzet alapján képezzék ki jövő hivatásukra, az életben any- nyira szükséges önállóságba. Nem kevésbbé megszívlelendő másik oka az országos mozgalomnak az, hogy a joghallgató ifjúság a most érvényben levő szabályzatunk értelmében nagyobbrészt csak mechanikus módon és formailag szerzi meg magának a jog- végzettséget anélkül, hogy a jogi tudományokat szerves összefüggésükben és reálisan is elsajátítaná. Ma ugyanis a végbizonyítvány elnyeréCsaladi tűzhelyednél ez melenget, Ha elfáradva megpihenni térsz. Az éjszakában felvilágló fénye Küzdő hajósnép éltető reménye És gépeidben keltve életet A gyárban együtt dolgozik veled. Ha ábrádokban riugatódzó lelked’ Egy szebb világ varázsa ejti meg: S feléd pásztortűz csillog: oh, hogy ébred Sok édes érzés, dal, szavak, rímek ! S hogy oszlik szerte élted búja, gondja, Mikor fényét sok-sok kis gyertya ontja És hajlékodba, gyermekzaj között Karácsonyestén béke költözött! ... De hallga csak!... A félrevert harangnak Rémséges kondulása vészt jelent. „Tűz van I“ sivít a fájdalmas kiáltás! Hogy hallják itt lenn és az égbe fent! Szél szárnyán szerte szikra száll a légben, Mi éghet, nem marad meg semmi épen, A láng bíborba vonja az eget: Végpusztulásnak réme fenyeget! Oh, borzasztó a tűz, ha vesztve fékét Dühös haraggal lázad ellenünk S megsemmisül a lángok tengerében Mit alkotott eszünk s a két kezünk. A pusztulásnak semmi, semmi gátja S a gőgös ember megrendülve látja, séhez elegendő az első és második év végén kötelező kétrendbeli alapvizsga eredményes letétele. Ez alapvizsgák után a harmadik és negyedik évfolyamon a hallgatók teljes tanulási-, illetőleg nem tanulási szabadságnak örvendenek. Ezen tanulási, illetőleg nem tanulási szabadsággal, tömegesen visszaélnek a joghallgatók, amennyiben azt tartják — és pedig nem alap nélkül, bár tévesen — hogy a harmadik és negyedik évfolyamon eleget tesznek joghallgatói kötelességüknek, ha szabályszerűen beiratkoznak. Az előadások lelkiismeretes látogatásával azután mitsem törődnek. A kötelező vizsgák letételében sem eléggé szorgalmasak. Ebből kifolyólag a szabálytalan féléveknek utólagos kegy utján való beszámítá’- sáért benyújtott folyamodványok, úgyszólván, mindennapiak a jogi főiskolák adminisztrációjában. Ezen tapasztalatok után mondhatjuk-e még a régiekkel, hogy: „A tudomány oly kincs, mely pénzért avagy kegyekért meg nem szerezhető?“ A mai fiatalság rácáfol a régiek eme meggyőződésére. Nem csoda azután, ha az illetékes szakférfiak úgy a közigazgatás terén, mint a minisztériumokban, panaszkodnak jogvégzett fiatalságunk hiányos képzettségéről. Jogi oktatásunk hatályosságát nem kevésbbé bénítja a közigazgatásnak az igazságügytől való elkülönítése, melynek, ha a gyakorlati életben meg is van a maga alapja és jogosultsága : az elméleti egyetemes és egységes kiképzésben azonban nem szabad érvényesülnie. Hogy nagy hatalma pára, semmiség! Ha lángostorral sújt le rá az Ég! ... De im, egyszerre csak viharmadárként A vész zajába kürtszó zeng bele: A bátor ember szembeszáll a tűzzel S mint ősidők titánja győzi le! A tűzben edzett hősöknek csapatja Szorongó szívek háláját aratja S a harcot vesztett lázadó elem Csak áldást áraszt már a tűzhelyen! Fogadd el hát a győzők pálmaágát, Tűz ellen tűzzel küzdő hadsereg! Csaták terére gyűltél ünnepelni, Megillet hát, hogy itt dicsérjelek, Hol nemrég vész a vész nyomába lépett És megtanítá ezt az árva népet, Hogy mily nagy úr a tűz, mikor vele Találkozik a vén Bakony szele! Oh, óvjon Ég több ily találkozástól! ...És most jövel, te tiszta, égi tűz! Jövel művészet, melynek nagy hatalma Sok bús emléket, gondot messze űz! Ez est legyen a hódolat adója S mikor Veszprém ezt örvendve lerója, Éleszti véle a szivek füzét, Hogy elvigyétek innét szerteszét!
