Eger - hetente kétszer, 1911

1911-06-07 / 45. szám

2

EGER. (45. sz.)

1911. junius 7.

Jogi oktatásunk általánosan észlelt betegségének eme diagnózisa után lássuk a célt, melyet az országos mozgalom maga elé tűzött. Ez nem lehet más, mint az általam röviden jelzett visszásságok és beteges állapotok megszüntetése; jogi oktatásunk szintjének emelése, hogy eként jogvégzett ifjúságunk felkészültsége az élet kívánalmainak megfeleljen minden téren.

Az itt jelzett, célravezető eszközök feltárására és megtalálására a közoktatási kormány a szakértők választottjait országos tanácskozásra hívta össze. E tanácskozások köz- ismeretű lefolyása és eredménye kiáltó bizonysága jogi oktatásunk betegségének. Vájjon megtalálták-e egyszersmind e tanácskozások a betegség ellen a mindenki által annyira óhajtott gyógyszereket is? Az a jövő titka.

Részemről rokonszenves figyelemmel kisértem e tanácskozásokról a nyilvánosságra került értesítéseket. Nem kerülték ki figyelmemet a jóakaratú egyeseknek hozzászólásai sem. Sok mély szaktudás és sok jóakarat került nyilvánosságra jogi oktatásunk reformja érdekében, melyeket ha megvalósítanak, hiszem, hogy mélyíteni és emelni fogják jogi oktatásunk nívóját.

Egyet azonban ne feledjenek Uraim, azt t. i. hogy jogi oktatásunk intenzív reformjának megvalósítása az Önök lelkiismeretbeli kötelessége. Hiába való lesz a jogi oktatás reformjának megvalósítására irányuló minden jó szándék ; vagy legalább az eredmény mindaddig nem lesz kielégítő, mig Önök nem teljesítik ambitióval joghallgatói kötelességeiket; mert a tanítás eredménye nem az ezt szabályozó rendeletek szakaszaitól, — nem is a tanárok buz- góságától függ csupán; hanem főleg a tanítványok szorgalmán és becsületes kötelességteljesítésén fordul meg.

Mindaddig, mig Önök kivétel nélkül az előadásokat pontosan nem hallgatják ; míg azokat csak hírből ismerik; sőt még ha azokat pontosan látogatják is, de azokon tanáraikkal együtt nem dolgoznak: az annyira óhajtóit reformnak nem lesz tartalma.

Mindaddig, mig Önök a vizsgákra nem a nyári csendes termékenyítő eső módjára, csendes és termékenyítő munkával szerzett jogi ismeretekkel, — hanem rövid e célból készült kivonatokból még rövidebb idő alatt összekapkodott, mulékony, — talán megsem értett — ismeretekkel jelentkeznek: az annyira óhajtott reformnak nem lesz tartalma.

Mindaddig, míg Önök a fáradságos tanulási munka helyett a különféle élvezetekben, különösen a szükségszerű szórakozás és erkölcsi megengedettség korlátáit túllépő egésznapi testet és lelket tönkretevő szerencse- játékokban keresik és vélik feltalálni életfeladatukat: az annyira óhajtott reformnak nem lesz tartalma. A szerencsejátékok ellen síkra szállt a budapesti tudományegyetem illusztris tanára, a római jog tudós professzora, Vécsey Tamás, midőn a jogtudományi kar dékáni tisztét viselé, a múlt század kilencvenes éveinek elején: a római Corpus Juris Civilis-ben foglalt és a szerencsejátékokat szigorúan tiltó Justinián-féle rendeletekből kiindulva, elmés és megragadó tanévmegnyitó beszédében nagy tudással és az ifjúság iránt sok jóakarattal, kimutatván, hogy a szerencsejátékok mennyi testi és lelki kárt, mennyi anyagi és szellemerkölcsi romlást és pusztulást okoznak a fiatalságban.

Mindaddig tehát, míg Önök az alsóbb- rangú élvezetekbe merülve, a magasabbrangú szellemi élvezetekben nem találják, vagy talán nem is akarják találni örömüket: az annyira óhajtott reformnak nem leszen tartalma.

A jogi oktatás részleges reformjára nézve főiskolánk tanári kara a közoktatásügyi miniszter úr fölhívására a miniszter úr Oexcelen- ciájához intézett felterjesztésében előadta a maga véleményét ez ügyben. Részemről a jogi oktatás intenzívebbé tétele céljából kívánatosnak tartom:

1. A szorgalmi időnek nagyobb mérvű kihasználását. Ma a beiratási napok mindkét félévben 12—12 napot vesznek el a szorgalmi időből, mely 12 nap alatt azonban nem írunk be 100 hallgatót sem. Ez nagy időpazarlás. Egyetemi rektor koromból tudom, hogy a hallgatók ezrei a budapesti tudományegyetemen is az utolsó

2—3 napot használták föl a beiratkozásra. Vidéki jogi főiskolákon, ahol a hallgatók létszáma több helyen alig haladja a százat; de a legnépesebb akadémiákon is alig éri el a háromszázat, csupán az eperjesi jogakadémia dicsekedhetik háromszázon felüli számú joghallgatóval: túlságosnak találom a 12 napi beiratási határidőt, kivált mikor méltánylást érdemlő okokból a beiratási határidő úgy is meghosszabbítható igazgatói engedéllyel az első félévben október hó 14-ig, — a második félévben pedig február 18-ig bezárólag. Ezen kívül túlságos sok a szüntelés az előadásokban. A sok szünetet kevesbíteni kell. Véleményem szerint az ügyrendi szabályokhoz kell jövőben szorosabban ragaszkodnunk országszerte.

2. A kötelező leckelátogatás megvalósítása érdekében az eddigi büntető fenyítések szigorúbb alkalmazása foganatosíttassék. Nevezetesen, a hanyag joghallgatókat e kötelességeik teljesítésére index-aláírás megtagadásával kell jövőben hatékonyabban figyelmeztetni. E hanyag leckelátogatásnak szülőokát, azt a képtelenséget, hogy valaki formális indexet és ennek alapján formális jogvőgzettsé- get szerez anélkül, hogy jogi előadásokat is hallgatott volna: egyenesen lehetetlenné kell tenni a jövőben. Az ilyen jogtudomány-szomjas ifjakon, miként eddig, úgy a jövőben is segíteni lehet jogi képzettségük megszerzésénél a tanfolyam végzése nélkül való vizsgára bo- csájtással.

3. A tanulás eredményesebbé tétele szempontjából elrendelendők lennének a gyakori, legalább is havonkint egyszer, kötelező collo- quiumok, hogy ezáltal a hallgatók könnyebben megismerkedhessenek a hallgatott szaktárgy beosztásával és ennek keretében annak anyagával.

4. Az alsóbb rangú élvezetek kellő akadályozása és a magasabb rangú szellemi élvezetek megkedveltetése szempontjából egyénileg célravezetőnek tartom, hogy a joghallgatókat folytonos munkára, még pedig szellemi munkára szoktassuk: havonkint írásbeli házi szakdolgozatok elkészítésére kötelezzük. A kidolgozandó szakkérdéseket minden évfolyamon a szaktanárok a kar által megállapítandó sorrendben tűznék ki. Az eredményt ki-ki közűlök maga bírálná felül, még pedig összefoglaló előadás keretében, amelyben közölhetné hallgatóival írásbeli dolgozatukra vonatkozó, úgy általános — mint különös észrevételeit.

Azonban foglaljunk bármit is rendeletekbe és szakaszokba a jogi oktatás emelése céljából : mindez csak váz-keret lesz, melynek tartalmat adni mindig a joghallgatók lelkiismeretes kötelessége. És én bízom az ifjúság komolyabb részének hivatásában, hogy a nagy példák és jellemek után buzdúlva, jövő élethivatását átérezve és felfogva, meg fogja tenni a haza és nemzet iránt tartozó kötelességét becsületesen.

Ezen gondolatokkal és érzelmekkel veszek

búcsút azon növendékeinktől, kik intézetünket el fogják hagyni. Isten áldása kisérje őket az élet útjain és siker koronázza úgy a magán, mint a közéletre irányuló minden hasznos működésüket. Gondoljanak hálával anyainté- zetünkra, melyben felsőbb kiképeztetésüket nyerték.

Visszatérő növendékeinknek pedig kellemes szünidei napokat kívánok, hogy testben és lélekben fölüdülve térjenek vissza a reájuk várakozó munkához.

Még csak a hála adóját kell lerónom jogi főiskolánkat fönntartó kegyuraink Bibornok- Érsek Úr 0 fő magassága, és a méltóságos Főkáptalan iránt. Fogadják szívből fakadó mély hálánkat és köszönetünket azon jótéteményekért, melyekkel intézetünket a most lezárt tanévben is Heves vármegye és Eger város kulturális érdekében elhalmozni kegyesek voltak.

Fogadják az én kedves munkatársaim, a Tekintetes Tanárkar is a közművelődés és felsőbb oktatás érdekében teljesített áldozatos munkájukért elismerő köszönetemet.

A viszontlátásig is Isten áldja a Tekintetes tanári kart és az ifjúságot.

Eger város rendkívüli közgyűlése. Eger város képviselőtestülete ma, kedden délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek csak egy tárgya volt. A közgyűlés ugyanis az esküdtek 1912. évi lajstromának összeállításához Okoiicsányi Lajos és Würth Lajos városi képviselőket küldötte ki.

Ennek a közgyűlésnek azonban nem a napirend adta meg a súlyát és a fontosságát, hanem az a lelkes, meleg ováció, amelyben Eger város képviselőtestülete Jankovics Dezső polgármestert részesítette abból az alkalomból, hogy királyi tanácsossá történt kinevezése után ezúttal jelent meg először a város közgyűlési termében. Már amint belépett, zajos éljen és tapsvihar fogadta Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármestert és amint a rendkívüli közgyűlést megnyitotta, Csekó Gábor prépost, kanonok, városi képviselő napirend előtt szót kért és lelkes,, szép szavakban üdvözölte őt a képviselőtestület nevében. Sokkal élénkebben érezzük — ugymoud — e kitüntetés fölött az örömet, semhogy ne sietnénk kifejezést adni annak. A Jankovics Dezső fenkölt gondolkozásának, áldozatkész, e város javáért dolgozó munkásságának, pártatlan igazságszeretetének éppen a képviselőtestület volt legközvetetlenebb tanúja, indokolt tehát, hogy innen és spontán történjék az első üdvözlés. Annál inkább, mert Eger város haladása, újabb fejlődése, középületei, intézményei, terei e tereken nyíló virágok mind hirdetik az ő érdemeit. Jankovics Dezső nagy eszményeket tűzött maga elé és nagy feladatokat valósított meg. Gondoskodásának állandó tárgya volt az is, hogy az egymás iránti figyelem, békés együttműködés, kölcsönös szeretet hassa át e város minden polgárát. — Indítványozza, hogy foglalja jegyzőkönyvbe a képviselőtestület a kitüntetés fölött érzett nagy örömét.

A meleg, lelkes szavakat sokszor szakította meg éljenzés és taps. Jankovics Dezső kir. tanácsos meghatottan köszönte meg a képviselőtestület őszinte üdvözlését. A kitüntetést úgy fogj i fel, mint Eger város nagy kulturális fejlődésének méltányolását. Ebben a nagy munkában tisztviselőtársai, a képviselőtestület, sőt a város egész közönsége támogatták őt és tették lehetővé nagy áldozatokkal azokat a sikereket, melyek polgármestersége idejére esnek. A kitüntetés tehát minden polgárát megilleti e városnak. Minthogy azonban mindenkit nem