Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-31 / 43. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 >• N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -■ ■■ = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 43. szám. ----- XXXIV. ÉVFOLYAM. n=ss=,_ Szerda, május 31. „ Kuckó-emberek.“ Eger, 1911. májú-; 30. (3ih) Amióta a magyar törvényhozás a felekezetnelküliséget törvénybe iktatta: azóta hangosabbak lettek a szabadkőművesek, beszédesebbek a szabadgondolkozók; divatba jött a vallás- talanság és fel búr j ónozott a pornográfia hazánkban is. Az akkori liberális irányzat csak „friss áramlatot“ akart a nemzet „petyhüdt“ vérébe ojtani; ámde a „friss áramlat“-ból romboló áradat lett. A fékevesztett vallástalan eszmék ádáz hullámveréssel támadtak a megszentelt tradíciókra, a vallásos érzelmekre, az erkölcsi világnézetre és mindarra, ami az ember lelkiismerete előtt szent. És valljuk meg őszintén, nem minden eredmény nélkül. Azt a történelmi igazságot, hogy a „kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn számunkra ezt a hazát,“ — nem tudták ugyan beborítani a feledés iszapjával azok a bizonyos „tajtékzó“ hullámok, hanem arra, sajnos, eléggé erősek voltak, hogy jól korpol- tált hamis jelszavakat lopjanak be a társadalom köztudatába, és elhitessék a gyöngébbekkel, hogy a szabadkőmí- vesség és a szabadgondolkozók táborában vannak azok a radikális eszközök, amelyekkel „megszüntethetők a nyomor és a tudatlanság társadalmi okai, amelyek az ország elavult gazdasági és politikai szerkezetében gyökereznek.“ Persze, mint minden akció, úgy ez is, reakciót szült. A társadalmi béke felbomlott és a puskaporos levegőben egyre sűrűbben hangzik a. harci riadó, mely a megvívandó kultúrharcra csatasorba hívja az ellentétes táborok híveit és vitézeit. És ebben a vérnélkül, eszmékkel és érvekkel mérkőző küzdelemre való előkészületben, van valami megnyugtató. Egyrészt az, hogy éles körvonalakban bontakoznak ki a küzdő felek intenciói és fegyverei; ez arra jó, hogy az ellenfél arzenálját ne mi szereljük fel — mint eddig tettük — a legértékesebb fegyverekkel. Másrészt, — és reánk nézve ez a fontosabb, — önmagától megszűnik a mai modern társadalmi viszonyok sajátságosán alakult ember-tipusa, a — „kuckó-ember.“ Ami a fegyvereket illeti, már tudniillik azokat a „radikális“ eszközöket, amelyekkel a szabadkőmívesek megszüntetni akarják a „nyomor és a tudatlanság társadalmi okait“ ; ezeket a fegyvereket javarészt a mi pénzünkön szerzi be, gyarapítja és teszi hareraké- pessé az élelmes ellentábor. Mert mik ezek a fegyverek? Csupa jóhangzásu, nemes, szép és jótékony intézmények, amelyek mind a nyomor megszüntetésére irányulnak. Ilyenek: az Ingyen- tej, az Ingyen-kenyér, Ingyen-betegren- delés, Szünidei-gyermektelep, Gyermekvédő Liga stb., stb. Ámde kérdjük: kinek a pénze növeli és teszi életképessé ezeket az intézményeket? A sza- badkőmíveseké? Nem. Ä közönségé. Azé a közönségé, akitől könyörgő szóval gyűjtik és azután kihívóan hivalkodnak vele, mint „radikális szabadkőműves fegyverrel!“ Éppen igy vagyunk a „tudatlanság“ ellen küzdő fegyvereikkel is. A sok tudományos-, társadalmi-, szépirodalmi- és szak-folyóirat, újság, füzet, könyv, pamflet és röpirat, amely a szabadkőmívesség szócsöve, mind a „profán“ s a „valláserkölcs útvesztőjén tévelygő“ közönség filléreiből tartja fönn magát. Ettől szedi a sápot, az előfizetési díjat, hogy hálából megölje a — lelkét. . . Ami pedig a „ kuckó-embereku -et illeti, erre az ember-tipusra igazán nincsen szükség. A magyar katolikus sajtó Kapisztrán Jánosa, Buttykay Antal páter, fedezte fel őket azokban a különben igen derék, becsületes, erkölcsös, vallásos és hithű katolikusokban, akik „szentegyháznak“ vélik „kebelük belsejét,“ de hogy a társaság előtt „bigottoknak, “ „ultramontánoknak“ nelátszód- janak, a szabadgondolkozók műhelyében készült lapokat olvassák, a hitvédelmi folyóiratokra nem fizetnek elő, a katolikus szellemű újságokat mellőzik; ámde, ha valamelyik dédelgetett szabadkőműves orgánum a reggeli kávéja mellé a szokásos apáca, pap, vagy szerzetes fölfrüstökölésén kívül még azzal is kedveskedik, hogy valami burkolt vagy kevésbbé burkolt ízetlenséggel megsérti a vallásos érzületét, akkor fájdalmasan fölszísszen, ökölbeszorítja a kezét és elmegy keseregni (ahol senki nem látja) a — kuckóba. Hát ez a kuckó-ember. Ilyen típusra igazán nincs szüksége a magyar keresztény társadalomnak. Hanem igenis szüksége van erős falanxra, mely együttérző, áttörhetetlen tömegével akkor is elsöpri ellenfeleit, ha a falanxban gyöngéd, törékeny alakok, galambszivű, ellentállni, ártani, küzdeni nem tudó egyének is vannak. A támadás ellen nem elég meg- botránkozni és keseregni; ez ellen szervezkedni és védekezni kell. Bérmálás a Jászságban. Megható volt és emlékezetes marad a tiszteletnek, szerető ragaszkodásnak az a nyilvá- nulása, amely Szmrecsányi Lajos püspököt a jászok földjén legközelebb három napos bérma- utjában is fogadta és lépten-nyomon kisérte. Május 24-én délután 5 óra 10 perckor érkezett meg a bérmáló főpap, Ridärcsik Imre kanonokkal a jászfényszarui állomásra, hol nagyszámú közönség várta s Varga. István főszolgabíró lendületes szavakkal üdvözölte az érkező magas vendéget. A szives és lelkesedést keltő válasz után Vinkler Béla pompás négyesfogatán hajtatott be a püspök; kocsija mellett két Nádor-huszár és 25 banderista lovagolt; a kisérő kocsik és örvendő nép valóságos diadalmenetté tették a bevonulást. Jászfényszaru népe igazán mindent elkövetett, hogy vallásos érzését az egyház főpapjának impozáns fogadása által kifejezze. A főtér torkolatánál díszes diadalív állott és körötte ezernyi jásznép sorfala diszlett. Mikor az egyházvédnökség nevében szólott Örményi József dr. községi főjegyző szavaira a püspök, közismert lebilencselő modorában válaszolt, le nem írható öröm, lelkesedés hullámzott a jó jásznép lelkében. Harangzúgás közt haladt tovább a menet a zászlókkal és lombdísszel ékes templomba, melynek bejáratánál a papság élén Török Kálmán főesperes üdvözölte az érkező főpapot. Rövid ájtatosság után mennyezet alatt a plébániára ment a püspök. Utján kétoldalt fe- hér-kékszinű régi jász népviseletbe öltözött száz leány és fiatal asszony fogadta áldását. A plébániai kert bejáratánál, ékes diadalív alatt Velsinszky Aranka szép verssel és virágcsokorral kedveskedett a püspöknek, ki aztán a papság, egyházvéduökség, községi elöljáróság, izraelita hitközség és az iskolaszék tisztelgését fogadta. Másnap, a reggel elvonult zivatar után,
