Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-18 / 5. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre „ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. —■ ------= K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 5. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, január 18. Olim humani artus. . . — Krónika-részlet. — . . . Lön pedig, hogy a kisebb agráriusok mozgolódni kezdtek Magyar- országon, mely hajdan Pannóniának és Dáciának neveztetett vala. Mozgalmuk gyorsan terjedt és nemsokára már minden provinciából összesereglettek a megbízottak az ország fővárosába, melyet a régi Aquincum mellett, gyönyörű helyen építettek vala a magyarok, odahordván kincseiket és ott gyújtván össze mindazt, ami nekik drága és becses vala. A kisebb agráriusok szervezkedését eleinte a plebsnek minden barátja jó szemmel nézte. Az a tervük, hogy a lex agrariát és a telekadó-törvényt reájuk nézve kedvezőbben változtassák meg: nem talált visszatetszésre. Az út azonban, amelyen megindultak s amelyen haladva célt akartak érni, épen úgy aggodalomba ejté a haza jobbjait, mint aggasztotta az a mód is, amely- lyel a maguk valódi, vagy képzelt igazaiért harcolni kezdtenek. A nemes célokért megindult küzdelem mindjárt kezdetben rossz, vagy legalább helytelen útra tért, mert a kisebb agráriusok és földművelők gyűlölni kezdettek mindenkit és kihirdették az államra oly nagyon veszélyes osztályharcot A comitatusok választásainál valóságos irtó hadjáratot indítottak vala azok ellen, aki nem közülük származott, nem volt velük egy véleményen és nem olyan volt a ruházata, mint az övék. A demagógok fölbujtották a népet, mely elfordult jótevőitől: a papoktól, az iskolamesterektől és a pagus nótáriusaitól. Mindenkiről azt hitte a félrevezetett nép, hogy csak neki akar ártani. Azt gondolta, hogy mindenki az ő halálos ellensége, az ő kárára és pusztulására törekszik. Elfordult tehát attól, akit eddig szeretett; nem hallgatott azokra, akiknek szava után eddig | indult; meggyülölte — és pedig minden igaz ok nélkül — azokat, akik pedig őt most is szerették, eltévelyedéséért pedig legfeljebb szánták. . . Kiadatván a nép között a jelszó, teljes erővel (és nem kis eredménnyel) arra törekedtek vala, hogy előbb a, községek tanácsába, azután a comitatusok gyűléseibe, majd később az állam- senatusba is csupán csak a maguk embereit küldjék, hogy igy lassankint J az egész államban magukhoz ragadják a hatalmat s legelső sorban uj lex agráriát hozzanak: megtartván ki-ki a maga földjét s hozzá elosztván a mások domíniumát. A vagyonszerzésnek ez a módja ugyanis nagyon kényelmesnek és kellemesnek tetszett vala őelőttük. A vagyonnak ilyen felosztása tetszetős szinben tüntette föl a demagógok törekvéseit a plebejusok előtt, akik csak nyerhettek az uj alakulás folytán, sőt a hatalmat is kezökbe kaparíthatni remélhették — szerintük — a henye, mitsem dolgozó patríciusoktól. . . .Lalának pedig, akik észrevették e jogtalan és esztelen törekvéseket és legjobb akarattal iparkodtak vala meggátolni ezt az uj alakulást. Nem csupán az ősöktől szerzett vagyon forgott ugyanis veszedelemben, de még nagyobb veszély fenyegette az ősök vérével szerzett hazát. Hiszen a fej szerepét a kezek akarták átvenni és — Menenius Agrippa szerint — a szerintük tétlen gyomor ellen esküdtek össze a test tagjai. És történt vala, hogy akik — a jövőbe látva — nem tartottak a kisebb agráriusokkal, hanem ellenök szavazá^Az „EGER* tárcája. Az egri kispapok irodalmi társulata. — Visszapillantás az egyesület 75 éves fennállása alkalmából. — Irta: Egyedi László. II. A társulatnak 1835-től 48-ig tartó rövid működése látszólag csekély eredménnyel zárult. Szervezete alig hogy megerősödött: az igazi munka csak néhány év óta (ártott s a könyvkiadás eszméje pium desideriumként valóban messze állott a megvalósúlástól. Vájjon ki gondolta volna akkor, hogy épen e 13 év alatt nevelte fól kebelében a magyar kát. irodalomnak említett nagy képviselőit, akiknek a nemzeti irodalomra való nagy hatását csak a rossz- akarat kicsínyelheti le. Megajándékozta a nemzetet: ha nem is egy Révayval, de egy Szvorényi- val; nem is egy Arannyal, Petőfivel, Vörös- martyval, de egy Tarkanyival, Mindszentyvel, Pájer Antallal, Zatár Józseffel. Súlyt ad szavainknak az a tény, hogy az említett nagy férfiak irodalmi pályájuk magaslatán se feledkeztek meg első nevelőjükről, az irodalmi társulatról. Alig vett hirt Mindszenty a társulatnak 1861-ben történt feléledéséről, többekkel együtt kedves levélben jelentette be a társulat pártoló tagjai közé való belépését „hogy ezen iskola üdvös céljait részünkről legalább közvetve előmozdítsuk“ írja a többiek nevében is. Zalár József időről-időre megjelenő műveivel tisztelte meg a társulatot. Mindszenty után nemsokára Tárkáuyi Béla is pártoló tagjává lesz a társulatnak, amelyről — a több hasonló társulatról is szólva — a Kisfaludi-Társaságban tartott székfoglalójában is elismeri, hogy működése „a szerény Llak között a növendékség lelkében elvetett m^g eredményét, utóbb sokszor fényesen igazolja irodalmunkban.“ Ez elismerés mellett a társulat tagjai is mindeukor nemes büszkeséggel gondoltak „a társulat kebeléből kikerült nagyokra, akik irodalmi téren kiváltak.“ A tagok buzgalmának élénkítésére s a társulat életrevalóságának bebizonyítására hivatkozunk arra, hogy a társulat „épen e szerény falak között, e csöndes elvonultság magányában képez a szent ügynek egy-egy győzhetetlen hőst, egy-egy cser- koszorúzott bajnokot.“ Az 1861-ben Luga László elnökségével újjáalakult társulatban, eme tudattól áthatva, bár módosított céllal indűl meg a működés. A magyarnyelvű világi irodalomnak — miután a kisebb körök a kezdeményezésből bőven kivették ré- szöket — hivatottabb művelői akadtak, míg az egyházi irodalom még akkor csak a kezdetnél állott. Ennek a világi irodalommal való párhuzamos fejlesztésére kellett gondolnia első sorban az egri növ. papság egyházirodalmi társulatának is. Megmaradt továbbra is annak, ami addig volt: az egyházmegye papságának nevelője az irodalomban való szereplésre és célja csak annyiban változott meg, amennyiben változott a kor, változtak a követelmények a magyar kát. papságot illetve. Egyházmegyénknek az elmúlt évtizedekben szerepet játszott, vagy manapság is működő kiváló emberei hosszabb-rövidebb ideig tagjai voltak társulatunknak. Rapaics Rajmuud csak rövid ideig volt tag, vele egyidős társai: Vincze Alajos, Csekó Gábor, Krassy Félix, Blazse- jovazky Ferenc, Koncz Menyhért azonban éveken át nemcsak mint buzgó tagok, hanem mint tisztviselők is munkálkodtak. 1864-ben Szmreosányi Pált is a tagok között látjuk s bár a következő évben a pesti papnevelőbe kerül, munkás tagja lesz annak a nyilvános irodalmi téren is működő társulatnak. A következő években Kandra Jakab tűnik ki szorgalmával és tehetségével. Eleinte főleg a költészettel foglalkozik, 1868-ban az állandó költői bírálóbizottság tagja; a következő évben „Tárkányi mint író“ c. értekezésével szerez elismerést. 1868- tól Szmreosányi Lajos válik ki figyelemreméltó'