Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-03 / 35. szám
2 EGER. (35. sz.) 1911. május 3. A rendes évnegyedes jelentésekből tudomásul vette a közgyűlés, hogy a városi villamos-telep immár teljes fölszereléssel dolgozik. A harmadik motor is megérkezett és ebben az évben a külső építkezési munkálatokat is befejezik. A füzesabonyi vasúti állomás és a község közvilágítása szintén bevégzett dolog. A bekapcsolást még az idén elvégzik és igy uj jövedelemforrásra tesz szert a város. A vízvezeték ügye kissé eltolódott, mert a reá vonatkozó szabályrendelet-tervezetet átdolgozzák. Az építés tervezete és költségvetése azonban kész. A műtrágya-gyár helyének kijelölése folyamatban van. Az utcák elnevezését és a házak számozását ellenőriző bizottság is legközelebb megkezdi működését. A közadók befizetéséről szóló kimutatásokban ugyancsak röpködtek az ezresek, de sajnos, nem a közönség — zsebébe. Annál kevesebb jókat tartalmaztak a közegészségügy állapotáról és a közrendészeti viszonyokról fölolvasott jelentések. Az egyikben a ragadósbetegségek statisztikája, a másikban a büntető-törvénykönyvvel ellentétbe kerülők egyre növekedő száma és a Cifra-külvárosban szinte napirenden levő véres verekedések bejelentése keltettek méltó feltűnést. Ezek persze olyan bajok, amelyeket a közigazgatás szervei egymagukban nem képesek leküzdeni. Szigorítani az ellenőrzést és a felügyeletet lehet, de teljesen megszüntetni a bajokat nem lehet; mert azoknak gyökerei mélyen beléhatoltak a társadalomba és igy csakis a társadalom segítségével lehetne alaposan gyógyítani a közegészségügyi és a közrendészeti fogyatkozásokat. Az első érdemleges tárgy a rendőrség dolga volt. A közgyűlés ugyanis bizottságot küldött ki a rendőrség ügykezelésének megvizsgálására. Fridi Gyula rendőrkapitány ezt a határozatot megfölebbezte, a vármegye közgyűlése pedig föloldotta és uj határozat hozatalára utasította a várost, abból az okból, mert a rendőrkapitányi határozatok ellen az érdekelt felek jogorvoslattal élhetnek, a képviselőtestületnek pedig beavatkozási joga nincs a rendőrség bíráskodásába. A közgyűlés újból fönntartotta előbbeni határozatát, és hangsúlyozta, hogy nem a rendörkapitányi itélkenem maga vallja-e meg, hogy ó tulajdonképen Antóniót szeretné eltenni láb alól.“ „Ha 8 nines Velencében, üzérkedhetem, amint tetszik.“ Az ő gonosz szándéka tehát: Antóniót megölni. De mert ő maga gyáva erre; a jog leplébe öltözik és a bíróságot akarja rávenni, hogy aljas gyilkosságát szentesíttesse. Porcia nagyon helyesen alkalmazta azt a törvényt, mely a latrot halállal bünteti, hogy az emberi társadalom testéből kivágja a fekélyt. Itt a bíróság nem jogtiprást követett el, hanem ellenkezőleg, az igazság örök eszméjét juttatta diadalra — egy látszólagos jog fölött. Ihering eszményi magaslatról tekint Shy- lockra, midőn azt mondja, hogy „szavai“, melyeket a költő adott ajkára, az ő száján époly igazak, mint bárki másén. Az ő beszéde azonos azzal, amint a sértett jogérzet bárhol és bármikor kifejezésre jut; a meggyőződés ereje és szilárdsága, hogy a jognak minden körülmények között érvényesülnie kell, az olyan férfi lendülete és pátosza ez, aki tudatában van, hogy a védett ügyben nemcsak az ő személye, hanem a törvény is érdekelve van. „Én jogot kívánok.“ „A költő e három szóban az objektív és szubjektív jog igaz viszonyát s a jogért való küzdelem jelentőségét oly módon jellemezte, hogy találóbban talán egy jogbölcsész sem jelzéseket akarja felülvizsgálni, hanem a rendőrség ügyvezetését, adminisztrációját és a külső szolgálatban követett eljárását; mert főként ez utóbbira nézve merült fel többrendbeli panasz. Ezeket a panaszokat megvizsgálni és orvosolni pedig a közgyűlésnek — mint a közrendért felelős testületnek — nemcsak joga, hanem kötelessége is. A szarvaskő—egercsehi—pétervásárai törvényhatósági út kiépítési költségeihez az alispán 4000 K. megszavazását kéri. A közgyűlés egyízben már megtagadta a hozzájárulást abból az indokból, bogy a város, nem tekintve azt, hogy a városon keresztül húzódó 10 kilométernyi megyei ut fenntartását magára vállalta, a megyei utak fenntartásához évenkint 37,000 korona útadóval járul. Ezt a határozatot a közgyűlés most is föntartotta, mert a város a vármegyétől alig kap többet ötödfélezer koronánál a közutak fenntartására. A Korona-vendéglő átalakításakor Busák Mihályné munkásasszonyra ráesett az épület kapuja és munkaképtelenné tette. Ezért a várost, mint tulajdonost, jogerős bírói Ítélettel kártérítésre és rendes évi járadék fizetésére kötelezték. A városi tanács az érdekelttel egyességre lépett olyformán, hogy végkielégítést ajánlott fel Busáknénak, amely végkielégítési összeg ^/3-át ifj. Wind István fizetné, mint aki viszont a várossal szemben tartozik szavatossággal a szerencsétlenségért, mert ő volt az építkezési vállalkozó. A közgyűlés a tanács jelentését tudomásul vette. A közgyűlés ezután a Sándor-utcai lakosoknak, utcájuk kibővítésére vonatkozó kérvényét figyelembevétel végett kiadta a kövezet- vám-bizottságnak; az uszoda mellett levő közben 5287 korona 68 fillér költséggel beton- csatorna építését rendelte el; a Korona-vendéglő előtt létesítendő aszfalt-gyalogjáró régóta vajúdó ügyének újra felvételét kéri; ifj. Wind Istvánnal, a régi tövvényszéki épületeknek polgári iskolákká való átalakítására kötött szerződést jóváhagyta és az építkezésnél felmerülő ügyek intézésére egy bizottságot küldött ki. Kimondotta a közgyűlés, hogy a Cifrakapu-utcai árokterületet nem adja el és a lalemezhette volna. Milyen hatalmasat, óriásit nő a férfi alakja, ha igy beszél! Nem a fontnyi húsát követelő zsidó, hanem Velence joga zörgeti meg a bíróság sorompóját — mert az ő joga és Velencéé egy; az ő jogában az utóbbi is megdől. És midőn Shylock maga törik meg a bírói ítélet súlya alatt, mely gálád tréfával semmisíti meg jogát s midőn a keserű gúny záporában lehorgasztott fővel, megtörve, remegő inakkal tántorog el, vájjon kiben nem kél az az érzés, hogy vele Velence joga tört meg“. Ihering szavai épen nem alkalmazhatók a shakespearei Shylockra. Az uzsorás nem Velence jogáért küzd, mely Ihering szerint „a bíróság sorompóját zörgeti.“ Shylock joga csak látszólag jog, helyesebben jogtalanság, mely a jog színében jelentkezik. Shylockban nincs meg „a meggyőződésnekaz az ereje és tisztasága, hogy a jognak minden körülmények között érvényesülnie kell“, mert nagyon is élénk tudatában van annak, hogy tetteinek rugója csak a gyűlölet és bosszú. És Shylock sokkal élesebb eszű, semhogy el tudná hitetni magával, hogy „a védett ügyben nemcsak az ő személye, hanem a a törvény is érdekelve van.“ Az ő fennhéjázó szava, melyet a velencei dozséhoz intéz, aki benne a szánalom és könyörület érzését törekszik fölkelteni, „Ha ellenáll ön, érje a veszély Államszabadság- s alkotmányunkat,“ kosságot az árok tisztántartására kötelezte. A Nyár-utcai lakosok az utca kiszélesítését és csatornázását kérték, de a költségekhez hozzájárulni nem akarnak.' A közgyűlés elutasította a kérelmüket. Ezután az állandó választmány javaslatához képest napirendre tért Jász- nagykunszolnok vármegyének a Duna—Tisza- csatorna ügyében tett átirata felett; majd Nagy Istvánnak köztérvételi ügyét, harmadízben való tárgyalás végett, a május hó 20-án tartandó közgyűlés napirendjére tűzte ki. Az egri érseki uradalom a Deák Ferenc- uton levő gazdasági udvar telkét házhelyekké parcellázva eladni akarja. A közgyűlés a szabályrendelet értelmében a parcellázási tervek megvizsgálására és a város érdekeinek megóvása végett bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Babocsay Sándor, Kánitz Gyula dr., Csutorás László dr. és Alföldi Dávid dr. Jankovics Dezső polgármester javaslatára a közgyűlés felír a földmivelésügyi miniszterhez, hogy Egerben is állítson fel borközraktárt. (A szőlőbirtokosok inkább borértékesítő szövetkezet összehozását óhajtanák!) Ezután a szemétszállítási szabályrendeletet módosította a közgyűlés és pedig úgy, hogy a ház- tulajdonosokat arra kötelezi, hogy minden lakóváltozást pontosan jelentsenek be a hatóságnak. Az Arany János-utca elejének aszfaltozására nézve azt határozta a közgyűlés, hogy a közigazgatási bizottság feloldó határozatának Grósz Józsefre vonatkozó részét, (akinek a háza még nincs felépítve), tudomásul veszi, a katonai kincstárra vonatkozó részét pedig megfölebbezi. A belügyminiszter megsürgette a várost, hogy az elhagyottá nyilvánított, egri illetőségű 7 éven felüli gyermekek gondozásáért a múltra nézve hátralékban levő 36,000, illetve most már 42,000 koronát a rimaszombati gyermek-menhelynek fizesse ki. A közgyűlés a pénzügyi és jogügyi szakosztály javaslatára elhatározta, hogy a tartozás egy évi részletét befizeti, a többit pedig elengedni kéri, annál inkább is, mert a város sem az államtól, sem a vármegyétől nem kapott a gyermektartásra megfelelő segélyt. Özv. Szepessy Sándorné budapesti gyáros ajánlatot tett a városnak, hogy a forgalmasabb semmi egyéb, mint porhintés a biróság szemébe, hogy jobb színt kölcsönözzön ügyének. Aki ily szavakkal akar hatni a biróság tisztességtudására, az nem lehet tudatában annak, hogy Velence jogáért küzd. Ha Shylock valóban annak tudatában volt, hogy Velence jogáért küzd, miért nem dobta oda személyét áldozatul a magasztos eszmének, Velence jogának? Az utókor dicsőítette volna őt, mint a jog megmentőjét. Ámde ő ezt nem teszi, mert jól tudja, hogy Velence joga — csak úgy mint „népének“, „nemzetének“ érdeke — neki Hekuba, mert ő Velence jogát csak eszközül akarná felhasználni arra, hogy nyomorult célját elérje: Antóniót „tisztességes“ módon láb alól eltenni! Shylock nem „a bírói ítélet súlya alatt törik meg, midőn a keserű gúny záporában, lehorgasztott fővel, megtörve, remegő inakkal tántorog el“, hanem a lelkiismeret szavának súlya alatt roskad össze, mert a bíró szava — mint Kohler helyesen mondja — az uzsorás szivét, aki mégis csak ember, a legsebezhetőbb ponton érte, és ekként nagy fáradsággal és hideg logikával kieszelt egész tervét rombadöntötte. Shylock nak van joga, de nincs igazsága.
