Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-03 / 35. szám
1911. május 3. EGER. (35. sz.) 3 utcákat és tereket ingyenesen padokkal látja el, ka megengedi a város, hogy 4® évig üzleti reklámokat festethessen a padokra. Negyven év múlva a padokat dijnélüül engedné át a városnak. Minthogy idősebb Tancsa Lajos és fia, ifj. Tancsa Lajos hasonló ajánlatot tettek, akik az egri Lakatos és Lemezárugyárral szövetkezve állítanának 100 drb. ülőpadot a kijelölendő közhelyekre, a közgyűlés az engedélyt Tancsáéknak adta meg és igy julius hó 1-től már ülőhelyek is lesznek elhelyezve a forgalmasabb útvonalakon. Strausz Sándor ipartestületi elnök a márciusi hónapos állatvásárnak, a többi hónapokéhoz hasonlóan, a hó első hétfőjére való áthelyezését indítványozta, mert ez az egy kivétel sok kárt okoz úgy az eladó, mint a vevőközönségnek. Tekintettel arra, hogy ez a kivétel azért történt, mert március első hétfőjén Erdőtelek és Kál községekben országos vásár van és igy erre a napra nem engedélyezné a miniszter a hónapos állatvásárt, az állandó választmány azt javasolta, hogy március második hétfőjére helyezzék át az e havi állat- vásárt. Persze ez ismét csak kivétel lenne és nem szüntetné meg a tévedéseket. Ezért a közgyűlés az ügyet újabb tanulmányozás és javaslattétel végett visszaadta a tanácsnak. Ezután elhatározta a közgyűlés, hogy az alapítványi női kórház udvarán átvonuló közcsatorna helyreállítási költségeinek felét viseli; majd utasította a tanácsot, hogy a katonaságtól a gyakorlóterek használatáért szedendő díjak ügyében kezdje meg a tárgyalásokat az ezred parancsnokságával. Fodor László dr. ügyvéd a csirke-piacot a háza előtt emelt patakmeder-boltozatra kérte áthelyezni. A rendőrkapitány nem teljesítette ezt a kérelmet. Fodor dr. felebbezést adott be az alispánhoz, aki a rendőrkapitány határozatát megváltoztatva, a csirke-piac áthelyezését elrendelte. Az ügy most a képviselőtestület elé került és a közgyűlés utasította a polgár- mestert, hogy az alispán véghatározata ellen fölebbezzen. Az uj vasúti állomás ügye került ezután napirendre. A város ugyanis bizottság utján tárgyalt a főkáptalannal, hogy az uj állomás elhelyezéséhez szükséges 35,000 Qöl földterületet mennyiért engedné át? A megállapodás 37,500 koronában történt. A közgyűlés azonban az állandó választmány javaslatára kimondotta, hogy az uj vasúti állomás építése elsősorban az állam érdeke és igy azonfelül, hogy a város tulajdonában levő területeket ingyen engedi át, egyéb áldozatot hozni nem hajlandó, mert arra nem is képes. Ezután gyorsan végeztek a napirend hátralevő részével. Ury József dr. és társai kérelmére utasította a közgyűlés a városi mérnököt, hogy készítsen tervet és költségvetést a székesegyháztól a törvényház főbejárójáig építendő gyalogjáróra. Vavrik Gábor bécsi lakosnak köszönetét szavazott az egri kórház és szegényház javára tett újabb 200 koronás alapítványért. A babtistáknak azt a kérelmét, hogy a város engedjen át valamely üres helyiséget imaház céljaira, elutasították, mert nincsen alkalmas üres helyisége. Az ipari és kereskedelmi szakosztály előterjesztésére elrendelték a gabonavásári szabályrendelet életbeléptetését, mely főként a métermértékek kötelező használatára vonatkozik. A szabályrendelet ellenőrzését három tagú bizottságra bízták. Minthogy a tanonc-iuternátus a Kát. Legény- egylet helyiségeiben megnyílt és abban 25 iparostanuló van ehelyezve, a segélyezésére megszavazott első részletet, 500 koronát, folyósították. A Cigány várban leomlott partfal kijavításához 150 koronával járult hozzá a közgyűlés; ellenben a városi mérnök által, állati hullák elégetésére szolgáló kemence építésére kért 1100 koronát, megtagadta. A bérkocsiszabályrendeletet módosították és pedig akként, hogy a bérkocsi fuvardíját egy napra 10 koronáról 12-re emelték. A hatósági cselédközvetítő- intézetre vonatkozó szabályrendelet-tervezetet ezúttal levették a napirendről, mert azt tanulmányozás végett előbb az uj képviselőknek is kiosztják. Tóth Csepregi András a volt ménistálló hasznosítására nézve tett javaslatot; nem fogadták el. Rózenfeld Józsefet, aki az aszfalt gyalogjáró költségeihez való hozzájárulás elengedését kérte, elutasították. Ellenben özv. Csoór Dezsönének egy évre meghosszabbították az Irén nevű leánya részére folyósított neveltetési pótlékot. Egy csomó fizetés-javítás és segélyezés iránt való kérvény volt még napirenden, amelyek egy részét függőben tartotta, más részét elutasította a közgyűlés. Majd néhány szabadságolási kérelmet és illetőségi ügyet intézett el a képviselőtestület és ezzel a közgyűlés véget ért. Vörös május. Az orgona-nyilas, gyöngyvirág-fakadás és akác-virágzás hónapjának első napját ünneppé avatták a munka emberei. Vörös május lett a virágos május első napjából: a munkás-eszmék forrongó, tisztítótűzön még át nem ment, szimbolikus ünnepe. Határozott körvonalai, tételes megállapodásai, kristállyá szilárdult elvei vagy jelentőségei nincsenek ennek az ünnepnek; de azért ünnep. Ezen a napon csend borul a műhelyekre ; elhallgat a pörölyök zaja és a gépek zakatolása; érintetlen marad a fűrész, az olló, a lyukasztó ár, a vakolókanál és a szedőszekrény; elpihennek a máskor szorgalmasan dolgozó munkáskezek, hogy a munkásvilág árnyalataiban bár különböző, de végcéljában közös törekvéseit: a boldogulásnak és a munka megbecsülésének eszméit megünnepeljék. Tiszteletreméltó törekvések, mélyreható szociális elvek ezek. Nem csupán a munkásság, meghajlik előttük az egész müveit társadalom is. Mert hiszen aki elfogulatlanul nézi az élet fórumán lezajló eseményeket és nyugodtan, higgadtan mérlegeli a belőlük levonható tanulságokat, az nem zárkózik el mereven és ridegen az igazi, becsületes, nyílt és őszinte szociális eszmék elől, amelyek az ember számbavételét, a munka megbecsülését, a közjóiét emelését, közhasznú intézmények létesítését és az emberi jogok elismerését tűzték feladatul maguk elé. Tudja és látja a társadalom nagyon jól, hogy a szociálista tábor zászlói alá nemcsak a mai társadalmi rend megváltoztatásának előharco- sai sorakoztak, hanem ott vannak azok is — és ez a többség! — akik csupán a társadalmi bajok, hiányok és torzalkotások megszüntetéséért harcolnak. És ez megnyugtató. A rombolás híveit, akik csak a mai társadalom romjain vélik fölépíthetőnek a jövő társadalom alapjait, ellensúlyozzák azok a józan szocialisták, akik a mai társadalmi alakulásnak csupán a fogyatkozásait és hézagait akarják kiépíteni, hogy errőssé, szilárddá, tömörré tegyék az uj eszmék s az uj korszellem terheinek viselésére. A vörös május tehát a közjóiét megteremtése és a munka megbecsülése körül forrongó eszmék ünnepe. Méltó tárgy egy ünnepnap kereteinek betöltésére! Csak azt nem értjük, miért kell ezeknek a szép, magasztos, mindenki által méltányolt, és senki részéről meg nem támadott eszméknek megünneplésére okvetetlenül forradalmi hangot és színezetet használni? Ezt persze a munkásság maga sem érti. Ezért a munkásvilág igen tekintélyes része nem is ünnepli a vörös májust; azok pedig, akik megünneplik, a szakszervezetektől kölcsönkért (vagy felkínált) szónokokkal magyaráztatják maguknak újra, meg újra, hogy mit és miért ünnepelnek tulajdonképen a munkásünnepre szelídített vörös május elnevezés alatt? És a szónokok megmagyarázzák. A „dogmákat leromboló tudományosság szellemében" és nevében szólnak a „proletárokéhoz, hirdetvén az „uj evangélium“-ot, amelynek alapja a „törvényszerűség és az emberi szolidaritás gondolata.“ Azután az alkalomhoz, helyi viszonyokhoz és egyéb körülményekhez mérten, szólanak még az „általános, titkos választói jog“-ról, a szekularizációról, a progresszív adózási rendszerről, a védőerő reformjáról, a drágaságról, a merkantil és agrár-háborúságról, a vámkérdésről, a gyülekezési jogról és „a szabad gondolkozók“ „apostoli“ munkájáról, mellyel a történelmi tradíciók és a vallási ideálok „letörésén“ fáradoznak. Végül pedig — hogy teljes legyen a hatás, — rendszerint Nietzschei idézik: „Az ember éljen úgy, ahogy neki jólesik s ösztönét ne nyomja el“. . . Ez a méla akkord. És talán a demagógok álmának perspektívája. De mi köze ennek a tömegboldogulás és a munkamegbecsülés kérdéséhez? Mert erről van szó! Semmi. Sőt annyira semmi, hogy Nietzsche elmélete éppen az ellenkezője az igazi szociális törekvéseknek. Mert Nietzsche ezzel a világnézetével, hogy: „az ember éljen úgy, ahogy neki jól esik,“ logikai következtetések révén eljut az „Übermensch“ fogalmához, akinek már csak az a jó, amit ő akar; aki erős az akaratában, és mindenkit legázol, aki elleneszegül. Hát ilyen egyénekből akarják a szocialisták megalakítani a jövő társadalmát? így lesz boldog az emberiség? így lesz megbecsülve a munka és vele és általa a munkás ? De menjünk tovább. Az ilyen „Übermensch“ nem tud, mert nem akar tudni semmit odaadásról, szánalomról, amely csak a gyöngék erénye. Minthogy pedig gyöngék is vannak, tehát az emberek nem egyformák, ezért nincs is, és nem is lehet mindenki számára egyenlő jog. A jog az erősé, a hatalmasé; a gyöngék csak arra valók, hogy az erőset az utjai elérésében segítsék. íme, ezek is Nietzsche elméletéhez tartoznak. Csakhogy ezekkel már nem szeretnek előhozakodni a — hogy is mondjuk csak — a világboldogító szabadgondolat apostolai. Pedig jó lenne ezekről is beszélni. A vörös május ünneplői bizonnyára más gondolatokkal térnének vissza az egy napra elcsendesült műhelyekbe, mint aminőkkel onnan kiindultak, — ha ezt is hallanák. És talán jobban megértenék a helyzetet és — egymást. Egyébként az egri munkások az idén a szarvaskői erdőben, részint pedig a Tulipánkertben ülték meg a munkás-ünnepet. jij HÍREK. A Keresztény Iparoskor ünnepe. Vasárnap, április 30-án, szép házi ünnepséget rendezett a Kér. Iparoskor és a Polgári Dalkör, mely ünnepség azonban nagyon is kiemelkedett ezeknek az egyesületeknek szerény kereteiből. Két érdemes volt elnöküket, id. Tancsa Lajost és Balkay Bélát tisztelték meg avval, hogy arcképüket megfesttették a Kör helyisége számára.
