Eger - hetente kétszer, 1911

1911-04-22 / 32. szám

2

EHE ií I 3 2. sz.

1911. április 22.

Csak még egyet! Szerzőnknek érdekes és hosszasabb fejtegetésére, amellyel azt iparkodik bizonyítani, hogy a függetlenségi pártok programmjáb m négy évtized óta benne van az általános és egyenlő választói jog követelése, — egy a válaszunk : benne lehetett, de — nem hangoztatta. Sokat beszéltek a választójog kiterjesztéséről, a kerületek helyesebb beosztásáról, de az általános és egyenlő választói jog csóváját Kristóffy dobta a magyar politikai életbe. Ezt a politikust pedig nem vezette a magyar nemzet iránt érzett szeretet.

Legjobban megállja helyét a tanulmánynak az a része, amely a titkosságra, vonatkozik, de hát az olyan titkosság, aminő például most van nálunk — vajmi keveset ér.

Végeredményképen az a véleményünk, hogy Szederkényi Nándor az érveket és az okokat valósággal Prokrusztesz-ágyba szorította csak azért, hogy végső következtetése az általánost, egyenlőt és titkost jelölhesse meg az egyedül boldogító politikai arkánumként. És ez a módszer, tehát ez a tanulmány aligha szerez híveket ennek a legújabb és legerősebb politikai jeligének.

Eger város képviselőtestülete április hó 22-én (szombaton) délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyen a bizottsági tagsági helyeket tölti be és Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának, a katonai kártalanítás kérdésében hozott véghatározata megfelebbezésé- hez a polgármester részére a felhatalmazás utólagos megadásáról határoz.

A jogi oktatás reformja.

— Az egri érs. joglieeum tanári karának memoranduma. —

II.

A jogi oktatás reformjára vonatkozó álláspontját igy indokolja meg az egri jogakadémia tanári kara:

„I. Az a sok visszásság, mely az 1848: XIX. és 1872 :XIX. törvénycikkekben proklamált tanulási szabadság nyomában felburjánzott, csakhamar érezhetővé vált. Ezek megszüntetésére célzott az 1874. évi szabályzat: ez az első és második év végére egy-egy alapvizsgát, majd

a harmadik, illetve a negyedik év végére egy államvizsgát statuált. E sz-rint vagy a jogtudományi, vagy az államtudományi államvizsgát kellett letenni a szerint, amint valaki a juri- dikus vagy közigazgatási pályára akart lépni. E szabályzat tehát a tanulási szabadság korlátozásával törekedett a cél felé. (Itt felhasználjuk az alkalmat anúak a kijelentésére, hogy a bifurkáció elvét, mely az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elkülönítő 1869. évi IV. t. c. félreértésén alapszik, a végleges reformnál el- ejtendőnek véleményezzük.) Az 1883. évi szabályzat azonban ismét visszatért a tanulási szabadság elvére: amennyiben a végbizonyítvány elnyerésének előfeltételéül csak az első és második év végén leteendő két alapvizsgát követeli, a tanfolyam 3. és 4. évére pedig teljes tanulási szabadságot biztosít.

Az 1874. évi szabályzat által kötelezőkké tett vizsgák — ha nem is váltották be teljesen a hozzájuk fűzött reményeket — legalább gátat vetettek annak, hogy az előadások látogatásának elhanyagolása tovább terjedjen. Oly tény ez, mely egymagábtn is indokolja azt a nézetet, hogy az előadások szorgalmas hallgatását csupán a vizsga biztosítja, de indokolja líceumunk jog- és államtudományi karának már az 1898/99. tanévi folterjesztéseben kifejtett azt a véleményét, mely szerint „kétségbe nem vonható tapasztalati tény, hogy a joghallgató if- j^ágra az az év, melyben vizsgát nem tesz, teljesen elveszett“, minek folytán „az eddigi alapvizsgálatok nemcsak fenntartandók, hanem még a harmadik év végére is teendő vizsga“. Éppen ez az indok, melynek alapján tovább szeretnénk menni, egészen addig, hogy a tanfolyam minden egyes évének, tehát a negyedik évnek végére is egy vizsga essék, és pedig olyképen, hogy a két államvizsgálat a 3. és- 4. év végére illesztessék be, és csak e két államvizsgának sikeres kiállása után adassák ki az abszolutórium, mely ilyképen minősítő jelleggel bírjon, ami radikálisan orvosolhatná jogi oktatásunk bajait.

Ámde, tekintettel arra, hogy Nagyméltóságod most csak rendeleti utón óhajtja a bajok orvoslását eszközölni, ezen indítványunk megvalósításának útját állja az 1883. évi I. te., melynek értelmében e két államvizsgálat „minősítő jelleggel bir“ (1. az e törvényt végrehajtó 1883. évi 28,291. sz. alatt kelt miniszteri rendelet 17. §-át); kétségtelen tehát, hogy e törvény miniszteri rendelet utján meg nem változtatható, vagyis a két államvizsgáit „mi- nő-ítő jeligéből“ rendeleti utón ki nem vetkeztethető. De útját állja az 1889. évi XXVI. te. is, melynek értelmében az egyévi önkéntesek már hét félév alapján végbizonyítványt nyerhetnek. Már pedig ahhoz, hogy a két államvizsgának sikeres kiállása a végbizonyítvány kiállásának és minősítő jellegének előfeltétele legyen : a dolognak természetéből folyólag nem csonka, hanem teljes kvadriennium föltétlenül szükséges.

Nézetünk szerint tehát helytelen a tanulmányi időnek egy félévvel való megrövidítése-, helytelen még akkor is, ha a kötelező tárgyak óraszámai a minimumra redukál'atnának, mert a jog- és államtudományok tanítása és tanulása múlhatatlanul m-gkivánja a nyolc félévet. Ezért történt, hogy a négy évi tanfolyamnak megcsonkítását még Ausztria sem engedte meg a katonai hatalomnak. Igen helyesen; mert vagy elég a hét felév és akkor teljesen fölösleges a nem egyévi önkéntesek tanulmányi idejének nyolc félévre való kiterjesztése, vagy nem elég, akkor meg indokolatlan az önkénteseknek nyújtott kedvezmény. Jól tudjuk, hogy ez csak a végleges reformnál vehető figyelembe: de felhozzuk ezt már most, csak azért, hogy Nagyméltóságodat kérjük ezen megjegyzésünk kegyes figyelembe vételére a végleges reform nagy munkájánál.

II. Ami a kötelező tantárgyak hallgatását illeti, erről most csak annyiban beszélhetünk, amennyiben ezt az előttünk fekvő részleges reform, illetve az abban körvonalozott másik cél megkívánja, t. i. hogy a közigazgatási tisztviselők alaposabb jogi kiképzésben részesüljenek. ügy az ügyvédi és bírói, valamint a jogtanári karban, tehát a jogászi körökben teljesen kialakult vélemény az, hogy a jogi oktatás reformjának a tételes jogtudományokra kell súlyt helyezni. A Nagyméltóságod által összehívott januári ánkét úgyszólván egyhangúlag magáévá tette azt a vezérelvet, hogy „a magánjognak kell lenni az egész jogi oktatás gerincének.“ Sőt már 22 évvel ezelőtt a magyar jogászegyletben is ez volt a vélemény. Nálunk pedig még máig is a politikai

A kis céh felvidult. Vállvetve támogatták Egymást a céhtagok; Bár, — mint a vélemények Útvesztőin szokás, — Akadt vitájuk néha: Egységük megmaradt.

Sokat, nagyot terveztek, Meg nem gondolva azt: Művészet útja hosszú,

Az életé rövid.

Idő előtt tervükbe Beleszólt a halál.

A bányásznak, ki okmány- Tárnákban dolgozott, Törékeny életmécse Lobbanva kialudt. Megtört szemét a két társ Könyezve fogta le, Mellette végső műve:

Az Ordinarius.

Követte nemsokára A költő-lelkű társ, Kihullt kezéből tolla,

Mely oly sok szépet írt, Amely meleg színekkel Dobónak városát Volt hívatott megírni,

S végső vonása is Az élő társ művének Szólt hattyúdal gyanánt.

A társaság feloszlott.

A három társ közül

A harmadik maradt csak, Kinek éltére már Szintén borong az alkony,

És tépelődik itt:

Hová lesz gyűjteménye,

A jegyzetgarmada,

Avatlan kéz szétszórja,

Avagy örökre t’án Setét börtönbe zárja A vak asztalfiók?

*

Nemes társúlatuk hát Tán céltalan vala?

Igaz, nekik nem termett Gyümölcs, elismerés;

Fakón szegényen jártak, Szerény volt életük.

De épp’ ez biztató jel,

Mert Isten, — aki egy Pohár vízért is bőven Fizet kinek-kinek, — Jutalmukat megadja:

Int a történelem.

— Isten szeretetének Bölcs és mindenható Kormányának szent könyve — A földi nemzetek Mélytitku életének Nyilvánulásiban.

Daru János Budapesten.

Irta Kriston Endre.*)

A János fejében mindig csak az a gondolat motoszkált, hogy de biz’ ő megnézi azt a cuciüsta apostolt a tulajdon fészkében. Nem sajnálja a pénzt az útiköltségre. Megbizonyosodik. Meg ő!

Azt mondja otthon a feleségének:

— Hallod-e anyjuk! Már megint nap-nap után szakad az eső. Mezei dolgot úgy sem végezhet az ember. Azt gondoltam, hogy felmegyek én Pestre, megnézem az ország legszebb templomát, a bazilikát. A tanító űr meg régen biztat, hogy nézzem meg a gazdasági múzeumot. Érdemes lenne, azt mondja.

— Hát nézze meg, gazdám, ha akarja.

— Meg is nézem.

— Abban a gyönyörű szép templomban ne felejtsen el értem meg a gyerekekért egy pár Miatyánkot.

— Eszembe’ lesztek ott is, szólt János.

Gondolkozott egynéhány szempillantásig,

azután megszólalt nagy csendesen:

Bartalos Gyula dr.

*) Bészlet szerzőnek A két Daru testvér című elbeszéléséből. Ára 20 fillér. Kapható Egerben, a Lieeumi nyomdában és a Szolcsányi-féle könyvkereskedésben.