Eger - hetente kétszer, 1911

1911-03-18 / 22. szám

Előfizetési árak:

Egész évre

___10 korona.

F

él évre .. ; 5 »

Negyed évre __ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség:

Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ========= intézendők. =====

Kiadóhivatal :

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők.

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1911. - 22. szám. —=e= XXXIV. ÉVFOLYAM. ss=_ Szombat, március 18.

Az Egri Dalkör.

Eger, 1911. márc. 17.

A történelem lapjaira a dicsőség lángbetűivel írta fel Dobó István az egri nevet. S azóta ez a név büszkén ragyog nem csupán itthon, a mi véreink között, hanem szerte az egész világon, amerre művelt népek laknak, és amerre a kultúra elvitte és kegyelettel ápolja a múltak ismeretét.

r

Ámde az a fény, ami a múltból az egri névre sugárzik, nem jogosít föl minket, most élő egrieket arra, hogy csupán a múltra való visszaemlékezésben éljünk és csak a régi dicsőség soha el nem enyésző emlékein merengjünk. A mult a történelemé. Századok ékelődtek az akkori legendás idők és a ma közé. És ezek a századok megváltoztatták a kor szellemét: a harcias daliákat munkás kul- turemberekké szelídítették. Nekünk tehát, — ha méltóan akarjuk viselni az ősöktől örökségül reánk hagyott fényes nevet, — a múlt kultuszának gondos ápolása mellett lépést kell tartanunk a rohanó idővel is: a korral, mely foly- ton-folyvást újabb meg újabb vívmányokkal gazdagítja az egymásra utalt emberiség társadalmát, de egyszersmind újabb meg újabb áldozatokat követel a kulturembertől, hogy a társadalomnak és a benne élő müveit elemeknek egyre növekedő igényeit kielégíthesse.

Ez persze kettős föladatot jelent, mely kettős súllyal nehezedik a vál- lainkra. Olyan a mi helyzetünk, mint a két végén meggyujtott gyertya: az egyik vége is világít, de a másik vége növeli ezt a világosságot. A régi tradíciók fényét, — mely az ősöket illeti ugyan, de mi élvezzük, — illő dolog, ha mi is élesztgetjük. Ez nem ki- egyenlítése a számlának, nem visszaadása a kölcsönnek, csak reális, okos számítás, mert a dicsőség fénye akkor is megmarad, ha nem élesztgetjük; csakhogy akkor mi leszünk a fényes világításban nagyon, de nagyon jelentéktelen — epigonok.

És hát igyekezünk növelni az egri név fényét, varázsát.

Szőlő-kulturánk a híres egri bort termeli; a tudományok iránt való sze- i

retetünk immár valóságos iskolavárost teremtett Dobó ősi fészkéből, és a hajdan szűk falak közé szorított várvárost ma már messzi vidék metropolisává fejlesztettük. Haladunk az egész vonalon ; csak éppen a művészetekkel nem sikerül a kísérletezés.

Tudósaink, íróink, költőink, képíróink, zeneszerzőink voltak és vannak is bőven. Országos hírű is akad közöttük elég. Színházunk is van, művelt közönségünk is van és még sincs — művészi életünk.

Főként az ének és zene nem tud érvényesülni nálunk. Azaz dehogy nem. Hát a koszorús Egri Dalkör!? . . .

A koszorús Egri Dalkör? Erről érdemes, sőt kötelesség is beszélni. Igazi, hamisítatlan, tipikus egri intézmény az Egri Dalkör. Majdnem három évtizede, hogy fennáll; egész babér-erdőt szerzett az egri névnek és az egri dicsőségnek és — ma sincs egyebe ezeknél a babéroknál.

Tudomást vett róla az egész magyar társadalom, koszorúba fonták a nevét nehéz, de eredménj-es küzdelmei jutalmául: csak éppen mi nem honoráljuk az érdemeit. Elismerni ugyan mi is elismerjük, ünnepelni mi is ünnepeljük, mert jól esik a babér, a dicsőség, mely általa az egri névnek jut: de anyagilag támogatni, fennállását biztosítani — az más dolog.

így történhetik azután, hogy a mi szemünkfénye, a magyar dalművészet sokszoros csatáinak diadalmas hőse, a koszorús Egri Dalkör, három évtizedes múltja küszöbén Szózattal kénytelen hozzánk, egriekhez fordulni. És ebből a szózatból kiérződik a keserű panasz, aminél csak az a fájóbb, hogy a panasznak minden szava igaz.

Kultur-képnek is beillik ez a szózat. Idézünk belőle: hátha okulunk a szemünk elé tárt igazságokon.

„. . . A Dalkör, ámbár 28 éve küzd már létéért, mind máig sem volt képes biztos létalapra szert tenni. Csak kínos vergődés e tekintetben egész története. Pedig az a történet, művészi szempontból, a lehető legfényesebbnek mondható. Avagy nem a Dalkör volt-e az, mely a dalversenyeken művészi sikereivel ismertté és tisztelné tette Eger és Hevesvármegye nevét országszerte? Eltekintve azonban I e szemponttól, mint mely közismeretességű,

lássuk, hogyan oldotta meg a Dalkör helybeli feladatait ?

Itt első sorban figyelembe veendő: miként mutatta be a Dalkör a magyar zeneirodalmat? És e tekintetben elmondható, hogy csaknem összes honi kvartettiróinkat bemutatta hosszú 28 év alatt, előadván egyes műveket Huber, Egressy, Erkel, Liszt, Mosonyi, Them, Lányi, Bergmann, Zichy Géza, Aggházy, Szentirmai, Palotási, Zimay, Ábrányi, Gál, Ferenc, Hoifer, Pogatscbnigg, König Péter, Horváth Ákos, Szabados Béla, Poldini, Goll János, Hubai, Wusching, Angyal Armand, Zseni József stb. zeneműveiből. Ezek mellett idegen zeneszerzők közül is bemutatott egy sereget.

Tekintetbe veendő továbbá, hogy a dalkör tagjai megismerkednek a művészi előadás titkaival s Ízlésük és érdeklődésük kifejlődik a zenei szépségek iránt. Ha már most vesz- szük, hány száz meg száz tagja volt már a dalkörnek 28 év alatt, kik különböző okokból kiléptek, — ezek nemcsak az egri közönségbe, de szerte az országban mindenfelé a magyar közönség közé vitték tapasztalataikat, izlésöket, lelki készségeiket, terjesztvén igy a zene és dal iránt a fogékonyságot s a zene ügye iránt az érdeklődést.

Az is fontos szolgálata volt a Dalkörnek, midőn különböző idegen művészi erőknek, a Si- possok, Gál Ferencek, Major Gyuláknak, Will- múthéknak stb. valamint helybeli dilettánsoknak — ez utóbbiaknak kellő előkészítés után való — fölléptetésével alkalmat nyújtott a művelt közönségnek a hangszerzene szépségeinek élvezetére s irodalmának megismerésére is.

De a Dalkör más dalköröket is meghívott Egerbe, hogy közönségünknek annál több alkalma legyen a művészi ének élvezésére s ízlésének fejlesztésére, mi t. i. csak az összehasonlítás utján történhetik. — így mutatkozott be nálunk a Pécsi és Debreceni Dalkör, a XVII. orsz. dalünnep pedig falaink közt folyván le, alkalma volt közönségünknek az ország csaknem minden valamire való dalkörét tudásuk legjavának nyújtásában meghallgatni s megítélni.

És szóljak-e a Dalkör hazafias és minden szép és nemes eszmét s ünnepséget támogató szerepléseiről? Az éveakint megülni szokott március 15-ről, mely ünnepet kiemelt régi szűk keretéből; az október 6-iki gyászistentiszteletekről, s a május 21-iki kápolnai honvédüune- pekről, melyeket megyei jelentőségűvé tett impozáns megjelenésével és részvételével. S ezeken kivül alig van és volt városunkban oly kultur- egyesület és jelentősebb kulturális mozgalom, melyet dalkörünk önzetlen művészi közreműködésével nem támogatott, melynek fényét nem emelte volna. De megyénk és környékünk nem egy vidékét is felkereste már Dalkörünk művészi hangversenyeivel; i»y hangversenyzett Párádon, a tűzoltóság javára Gyöngyösön, valamint Mezőkövesden is két Ízben.

És mindezekért mit kapott a Dalkör cse-