Eger - hetente kétszer, 1910
1910-09-03 / 19. szám
Előfizetési árak: Egész évre- ~ 10 korona. Fél évre __ .. .. 5 » Negyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 19. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. == Szombat, szeptember 3. Tanács a szülőknek. Irta Kürti Menyhért dr. II. Az előző cikkemben elmondottakat (amelyek tudniillik a középiskolába nem való tanulók iskoláztatására, illetve az iskolázás erőszakolására vonatkoznak) az úri és tehetősebb szülőknek is szeretném szemökbe mondani, ha fiók a minimálisnál is gyengébb tehetségű vagy csekélyebb tudású. De mert tudom azt, hogy ebben a mai felszeg társadalmi felfogásban hiába és eredmény nélkül rajzolnám meg az ipari és kereskedői pálya tisztességét és sokszor igen nagy megelégedést és boldogságot biztosító jó oldalait, miknek elérésére nem mindig képtelen az, aki a tudományos életpályára alkalmatlan: az ő számokra is tartogatok egy jó tanácsot. . . Ha a család „tekintélye“ miatt már mindenképen tanulnia kell a gyermeknek, s a mód is megvan hozzá, akkor a szülők a középiskolába adás előtt mérlegeljék gyermekeik tehetségét, és ne arra legyen gondjuk, amire főleg faluhelyen ugyancsak sok a példa, hogy a jó tanító úr a középiskolába való akadálytalan fölvétel biztosítása érdeAz „EGER“ tárcája. Temetnek... Temetnek egy dunamenti csendes kis faluban. Vájjon ki a nagy halott, hogy oly gyászba borult az egész falu ? Meghalt az öreg jó plébános. 0 a nagy halott, akit ma temetnek, akitől mindnyájan elbúcsúznak ölökre: fiatalja- öregje, apraja-nagyja. Szép nyári nap van; meleg napsugár árad szét mindenütt. A gyümölcsfák díszes, termő pompájukban állanak. És belezúgnak a mosolygó világba a szomorú síró hangok ; — hiszen temetnek! . . . Egy munkában megőszült ember életének fája törött le, mely annyi gyümölcsöt termett. A falu atyjának szól ez a szomorú, búsongó harangszó; érte van a nagy gyász a kis faluban. Harminchét évig volt népének atyja, vigasztalója, jóltevője, gondozója, jó és rossz sorsban egyaránt. S a temetésre egészen megtelt a kis templom, mint máskor is annyiszor, mikor ő hirdette lelket megnyugtatóan az Isten igéjét. Mindenki ott volt fekete ünneplőjében, hogy elbúcsúzzon a nagy halottól. 37 év hosz- szú idő! És ez idő alatt mily sok szép taníkében mennél kitünöbb bizonyítványt adjon, hanem hogy a gyerek mennél többet tudjon. S ha a népiskola IV. osztályának elvégzése után azt látnák, hogy bizony a gyerek még nagyon gyenge legényke, főleg ha a 10-ik életévet be sem töltötte, (mely előtt különben egy gyereket sem volna szabad kivenni az elemiből), hát szépen ismételtessék meg fiókkal a IV. osztályt. Nem tartom helyesnek, hogy a szülők, akik érzik, tudják a fiók gyengeségét, azzal az elhatározással íratják be a gyereket a középiskolába, hogy bukás esetén majd megismétli az első osztályt. Ennek helye lehet akkor, ha a gyerek hanyagság miatt mutatta magát érdemetlennek a feljebb haladásra, de a gyenge tehetségű és hiányos elő- készületű tanuló az első osztály megismétlésével rendszerint nem éri el a célt. Hiszen a gyereknek azokat a hiányokat kell pótolnia, melyek elemi iskolai tanulmányaiban mutatkoznak; ezeket pedig csak ott szüntetheti meg, ahol a hiányzó ismereteket megszerezni elmulasztotta. A középiskola bizonyos átlagos tudás-mérték alatt állókkal nem bíbelődhetik. A gimnázium és reál már épít az elemiben lerakott alapokra. S ha ez az alap még a minimálisnál is tűst kaptak tőle hívei, mennyi áldás szállott a naponkint bemutatott áldozatban szeretett népére, mely most zokogva sir!.. Milyen szép is az, ha az ember úgy élt, hogy halálát nemcsak egy kis család siratja meg, hanem megsiratja sok-sok olyan ember, ki tettetést nem ismer, kinek őszinte a lelke! Oly magasztos körülöttem minden ez emlékezetes napon. Lassan-lassan könnyek gyűlnek szemembe: temetnek! . . . Felém hozza a szellő a gyászének hangjait, elindul a gyászmenet. De nem szeretett faluja temetőjébe kisérik az agg pásztort, mint azt ő is óhajtá, hanem elviszik a városba, a „családi sírboltéba. (A haldokló ember utolsó vágya se teljesülhet, hiú rokonok még ezt is megakadályozzák). Halad a menet tovább, lassan, az országút felé. Eddig a falu vénei vitték drága halottjukat, most ráteszik a koporsót a gyászkocsira; lassan-lassan elnémul a harangszó is. Elhagyta, örökre itt hagyta ez a jó ember kedves kis faluját, hol oly boldog volt az élete is, halála is. Ezt a boldog halált kívánta ö utolsó miséje után híveinek, amidőn már reszkető, gyönge teste, hanyatló ereje miatt nem bírt többet mondani, csak ennyit: „Híveim, nem tudok ma nektek tanítást adni. Szeretteim, boldog halált kívánok nektek!“ Ekkor azután elcsuklott hangja. csekélyebb és silányabb, a második esztendőben se lesz szilárdabb és biztosabb a rárakott épület. Fentebb — úgy közbevetően — érintettem az életkort. Ezt úgy az elemire, mint a középiskolára nézve törvény szabályozza. A két törvényben az életkorokra nézve nagy következetlenség van. Én e részben csak azt az egyet nem tudom megérteni, miként lehetséges az, hogy, bár a törvény az elemi iskolába a fölvételt a betöltött 6-ik életévhez köti, a középiskolába lépőtől pedig négy elemi osztály sikeres elvégzését követeli, tanulóink nagyobb része az I. osztályba beíráskor még sem tölti be a 10-ik évet. Azokról, akiknek a felvételhez külön korengedélyre van szükségük, mert a törvény kiszabta kilenc éven is innen vannak, nem is beszélek. Érthetetlen és sok esetben helyrehozhatatlan kö- vetkezésű az a nagy sietés. Gyereknél egy-két hónap is sokat tesz úgy testi, mint szellemi fejlődésére nézve, s ha idő előtt elrabolja az iskola az édesanya mindennél többet érő iskolájából vagy a gyerekszoba játékai közül, s ennek folytán a középiskolába is időnek előtte kerül, a testileg fejletlen, szellemileg gyenge és satnya gyermek Óh, bár hallhatták volna e szívet megindító, vesékig ható szavakat a búcsúzó agg pásztor ajkairól azok, akik soha nem gondolnak Istenre és a halálra, akiknek életcélja csupán az öröm, a szórakozások hajhászása, a hírnévért, a gazdagságért való tülekedés! Bár hallhatták volna azok, akik a templomról, az imádságról, a papról csak gúnyolódva tudnak beszélni. Eszembe jut az, amit nemrég olvastam egy felkapott modern írótól, ki a „hazugságról“ filozofálva, azt mondja, hogy voltakép a másvilági élet létezése a legnagyobb hazugság, mert avval csak a jámbor, hiszékeny lelkeket ámítják. Óh, bár hallotta volna ez az író azokat az átszellemült arccal mondott szavakat, melyek mintha már a másvilágról hangzottak volna ide! Temessük el őszinte részvétünkbe ezeket az élő halottakat! Ezek még több sajnálkozást és könnyet érdemelnek, mint a mi nagy halottunk, ki egy hitben eltöltött gazdag, boldog és boldogító élet után nyugodtan léphet mennyei Atyja elé. Ilyen életet és utána ilyen halált kívánnék magamnak és mindazoknak, kik e sorok olvasásakor velem együttérezve, „temetnek.“ Karenovics Ilonka.
