Eger - hetente kétszer, 1910
1910-10-08 / 29. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 1Ó fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ intézendők. ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 29. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, október 8. Pinkavölgytől Esztergomig. Irta, egy egri pap. Sajtóügyi közleményeinkre az Alkotmány nem egyenesen, hanem némely esperes-kerület és vidéki lap nyilatkozatával válaszol. E nyilatkozatok természetesen amellett kardoskodnak, hogy az, aki az Alkotmányon kívül valamely más katolikus lapnak létesítését még csak szóba hozni is merészli, átok alatt legyen. Más véleményt persze nem közöl a néppárt lapja; pedig hogy más véleményről is kell tudomásának lennie, afelől biztosak vagyunk. A nyilatkozók nagyobbrészt messze elkalandoztak a szóban lévő tárgytól és személyeskedéseket igyekeztek belevinni az eszmecserébe. Áz a mód pedig, amellyel álláspontjuk védelmére keltek, nem annyira az ily védelemre, mint inkább annak igazolására alkalmas, hogy nálunk a közügyeknek tárgyilagos, higgadt, okokkal, és nem botokkal argumentáló megvitatása — szinte elképzelhetetlen. Példáit láttuk az elfogultság oly fokának, melyen képtelenségnek látszik, hogy valaki még elfogulatlan is lehet. Valójában mi is az, amiért az írástudók a vádlottak padjára hurcoltak bennünket? Megbocsáthatatlan vétkünk, ime, a következő. Abból a köztapasztalatból indultunk ki, hogy egyetlen nagyobb katolikus napilapunkat, az Alkotmányt, összesen vagy 5000 előfizető olvassa, ezek is leginkább papok. Üdvösnek véljük, hogy az ország katolikus közönségének a néppárt lapja által mindeddig meg nem hódított, és sokkal nagyobb részét, különösen a világi intelligenciát, valamely más, e célra alkalmasabb sajtóorgánum igyekeznék katolikus irányú érdeklődésre bírni. Valóban komikum evvel szemben, ha kerületi gyűlésekre összejövő 'papok, azt hangoztatják, hogyó'/c az Alkotmánynyal tökéletesen meg vannak elégedve. Mert hiszen nem ez a súlypontja a kérdésnek, hanem igenis az, hogy ezt a papos újságot a papok számánál sokkal nagyobb világi katolikus értelmiség bizony nem igen szereti. Nem képzelünk olyan mély Pinkavölgyöt és olyan magas Középliptót, ahol ezt észszerűen kétségbe vonhatnák. Hangsúlyozzuk : azok kívánalmaira vagyunk tekintettel, akik az Alkotmányt most se járatják. Épen ezért elhódításról, az Alkotmánynak ártani törekvésről józanul alig is lehet szó, hanem igenis a j néppárt körén kívül maradt sok-sok ezreknek alkalmas beviteléről a párt- politikai elhatárolásokat nem tűrő, mert sokkal tartalmasabb és általánosabb ka- tolikumba. Ne arról nyilatkozzanak a tisztelt kerületek, hogy ők, a papok, szeretik-e? vagy mondjuk így: mi, a papok szeretjük-e? — hanem, hogy a nemzet zömét tevő középosztály, (hivatalnokok, tanárok, földesurak stb.) és családjaik, — nem kivételesen, hanem általában — szeretik-e az Alkotmányt? Mert hiszen ez a kát. társadalomnak sokkal nagyobb része. Ezt a kérdést vetettük fel: ami ellen tiltakozni épen lehet, de több joggal aligha, mint a gyertyámártóknak a villanyfény ellen. Ez az a szörnyűséges „aknamunka“, melyben vétkeseknek találtattunk. A megbotránkozásba jól begyakorolt pinkavölgyiek látnoki szeme előtt már az is tisztán áll, hogy ha más valamely kát. lap merne életre kelni valaha, az csakis „közömbös, lagymatag és megalkuvásra mindig kész“ lehet. A középliptóiak írásából meg azt keli következtetnünk, hogy az Alkotmányt kizárólag ők tartják fenn; mert különben csak nem írhatnák olyan önérzettel, hogy más lapot „holmi sajtóklikkek“ alapítsanak, „de saját feleAz „EGER“ tárcája. Ötven év után. Irta Füvesi Lajos.*) Majdnem két hónapja vagyok beteg; az egész szeptembert ágyban töltöttem. Most azután, hogy egy kissé megenyhültem, legelső dolgom volt az „Eger“ legutóbbi számait átnézni. Tájékozódni akartam a Katolikus Legényegylet jubileumáról. Sajnos, amit kerestem, nem találtam meg. Nem találtam azoknak a meghívóját, akik — mint én is — ötven évvel ezelőtt ott voltunk az ünneplő egyesület bölcsőjénél. **) Én azonban mégis eljöttem! Nem pelyhező bajusszal és szakállal, nem életkedvvel teli, — hanem megőszülve, 72 küzdelemmel teljes esztendő súlya alatt megfogyva. Én bizony már csak emlékeimnak élek. Ezek közé *) E cikk írója asztalosmester Tiszafüreden, hol több humánus intézményt hozott létre és köztiszteletben áll. 1860-ban tagja volt az Egri Kát. Legényegyletnek, s visz- szaemlékezése mindenesetre érdekes. De értékes is, mert a hála szól belőle azok iránt, akik e nemes intézményt létrehozták. **) Tévedés, mert a rendezőség mindenkinek küldött meghívót, akit csak fölkutathatott a régiek közül. fűződik az Egri Kát. Legényegyletben töltött időm, ifjű koromnak legboldogabb időszaka. Mi volt az iparossegéd, a vándorló legény élete valamikor régen? Nagyon keserves. Mint idegen érkezett a városba; munkába állott; dolgozott egész héten. Vasárnap a templomba ment, s meghallgatta a prédikációt. Ha voltak színészek, végignézett egy-egy előadást. Ennyi volt az összes szellemi tápláléka, mert azt csak nem lehet szellemi tápláléknak tekinteni, ha valamelyik korcsmába ment beszélgetni. Hogyne üdvözöltük volna tehát nagy lelkesedéssel a Kát. Legényegylet eszméjét s hogyne támogattuk volna létrehozásában Eger legjobbjait? Mennyi kedves, hasznos délutánt és estét töltöttünk együtt a mi szellemi vezéreinkkel. Mindszenty Gedeon, Skody József, a víg kedélyű Lojkó Ignác és (rövid ideig) Desewffy Sándor mulattatva oktattak előadásaikkal és társalkodva tanítgattak bennünket. Derszib Rudolf, a nagyműveltségű tanító minden héten kétszer tartott előadást a számtanból s vele gyakoroltuk az egyházi és világi éneket is. Gyakorta jött közénk a szelíd lelkű Zsendovics József érseki titkár is, aki előmenetelünkről referált áldott lelkű érsekének. Hány fiatal életet tartottak meg a jó úton, vagy vezettek vissza a jó útra, azt csak a jó Isten tudja! Hányat tartottak vissza a korcsmától, hányat vontak el a kártyától ilyen vezetés mellett — bajos lenne megállapítani! Őszinte és mély hálával tartozunk azoknak, akik létrehozták az Egri Kát. Legényegyletet s akik önzetlenül tanítottak, neveltek bennünket. Emlékük — mert, sajnos, csak emlékükről beszélhetünk már — ezerszer legyen áldott ! .. . Az „Eger“ szeptember 7-diki száma van előttem. Tárcában emlékezik meg a Legényegylet zászlőszentelési ünnepségéről (1860. szept. 8.) az évforduló alkalmából. Egykorú hírlapi tudósítás alapján mondja el, hogyan folyt le az esemény. Bizony szép volt az egész és lélekemelő minden mozzanata. Én magam is ott voltam a munka tüzében. Tagja voltam az énekkarnak, egyik rendezője az egésznek és szereplő a színdarabban. Hűen emlékszem arra a szép napra s emlékeimet csak megerősítette, mert visszaidézte, kiegészítette az „Eger“-nek most említett cikke. Azt mondja a lap, hogy a közönség vagy tiz percig éltette Bartakovics érseket, de azt nem mondja meg az egykorú tudósítás, hogy miért. Majd elmondom hát én, mint érdekelt szemtanú.
