Eger - hetente kétszer, 1910
1910-10-01 / 27. szám
2 EGER. (27. sz.) 1910. október 1. elégítését az életfentartás sürgeti, parancsolja. Ezek csak élvezetek, amelyekről az erős lélek könnyen le tud mondani. Igen ám, de a lelkek nem erősek többé! Azok gyöngültek el; vérszegény- nyó tette őket a csalfán hirdetett élet- bölcseség, mely szerint a lemondás ostobaság. Ez az életfilozófia erőszakkal is érvényesíti a maga vélt jogait, melyeket csalfa alapokra épít. Igen, ez az életfilozófia hirdeti azt, hogy az erény csak gyönge lelkek sajátja, akik nem birnak küzdeni. És elfelejti, hogy önmagunk legyőzése a legnagyobb győzelem. Ez tartja tudásnak a hitetlenséget, okosságnak a csalást és természetes életnek az erkölcstelenséget. . . Ez az életfilozófia kerget oly sok fiatalt a lejtőn lefelé, ez tereli őket a bűn htjára, melynek végén pedig a fegyház van, vagy az . . . akasztófa. Jó lenne tehát megállania és gondolkoznia a magyar társadalomnak; jó lenne, hogyha hamut hintene a fejére, ha erős fogadást tenne a jóra és meg is tartaná. Nagyon itt az ideje, mert már végkép nyakunkra nőtt a modern élet- bölcsesséy és — romlásnak indult a magyar, mely hajdan oly erős volt. Tanítónők iskola nélkül. — A nSkérdés tengeri kígyója. — Előre bocsájtunk egy pár időszerű esetet. Egy előkelő urat arra kért egyik jóbarátja, hogy a húgát tegye be valahova tanítónőnek. A válasz ez volt: inkább kérj arra, hogy miniszteri tárcára ajánljam a fiad. Ez utóbbival talán célt érnénk, de az előbbi lehetetlen. * A kultuszminisztérium legutóbb f-lbivta azokat a tanítónőket, akik állást nem kaphatnak, hogy jelentkezzenek helyettes tanítónőnek. Ily ideig-óráig tartó alkalmazást talán kaphatnak. * Egy szakférfiúnk szerint annyi a tanítónőnk, hogy ha tiz évig szünetelne a tanítónőképzés, még akkor is elég tanítónő lenne az országban. * Kassán mostanában négy tanítónői állás volt üresedésben. Százhuszonhat pályázó közül kellett kiválogatni a négy kinevezettet. * Egy kir. tanfelügyelőt, midőn szabadságáról hazatért, beteggé tett az, hogy kerületének egyik városában megüresedett egy állami tanítónői állás. Még főhercegektől is hoztak ajánlóleveleket, mert tanítónői állásra Magyarországon csak őfelsége nem protezsál manapság. Folytathatnánk még hasábokon át. De ennyi is elég ebből a siralmas társadalmi jelenségből. Keserves bizonysága ez annak, hogy a mi társadalmunk beteg, nagyon beteg. Mert ahol a társadalomban oly óriási szellemi tőke, mint amit nálunk az állás nélküli tanítónők képviselnek, parlagon hever, ott csakis súlyos betegségről lehet szó. A dolog ugyanis úgy áll, hogy tulajdonképen minden szellemi munka tőkebefektetés. Ki a befektetést megteszi, az várja, hogy tőkéje kamatozzék. Ezek az állás- nélküli tanítónők is így vannak. Éltük leggyönyörűbb éveit görnyedve, idegölő tanulás között senyvedik el. Arcukon a lelkesedés: meglesz a fáradozás gyümölcse! Egyrészt a fölemelő tudat, hogy hazája gyermekeit oktatja, a másik pedig az, hogy maga keresi meg a kenyerét. E szép remény azonban csak az iskolapadok között zöldéi. Az életben már elszárad; eloszlik, mint a füst. Hiába akar tanítani az a diplomás nő, nem tud iskolát kapni. Iskola nélkül, gyerek nélkül pedig nem végezhet missiót, mert a tanítás fogalmához két alkatelem kell: aki tanít s akik tanulnak. Sajnos, manap nincs annyi gyerek, amennyit ez a sok tanítónő el tudna tanítani; vagy legalább is nincs annyi iskola. így azután elérkezik az a leányzó a legkeservesebb életcsalódásboz: hiába a nagyfapapucsot, vette föl hálóköntösét és nyitotta ki az ablakot. Csakugyan ott volt. Csakugyan ott volt a ló és egy — bambaképű lovászgyerek, aki nagy „kézit csókolom“-mal rontott a nyitott ablakhoz. Mindez azonban egy pillanat alatt történt s nem tudta megakadályozni Jeanettet abban az obiigát kérdés-fogadásban, amit annyiszor használt, hogy „megjöttél édes?“ Persze a paraszt nagyot nézett. Mi lelte ezt? — gondolta magában. S aztán előadta, hogy őt a pócsmegyeri nagysága küldi egy sürgős levéllel, de csak most érhetett be, mert útközben leesett a lova lábáról a patkó. . . És aztán röhögve nyújtotta át a levelet, megszorítva az átadásnál Jeanettnek rózsás mutató ujját, — felbátorodva persze a szives fogadtatáson. Nem sok van hátra. Jeanette most már egészen fölébredt s úgy ütötte nyakon a konfi- dens parasztot, hogy kalapja messze esett tőle; azzal dühösen becsapta az ablakot, le a rollót, . . . szóval beszüntette a diskurzust. A paraszt persze nem tudott hova lenni bámulatában. Milyen szívesen fogad, oszt’ eltol ni! — No e mebbolondút, — mondta. . . Vagy a szeretőjit várta, — tette hozzá, miközben leesett kalapján megigazította az árva- lányhajat. Altorjay Sándor dr. x-adozás, hiába a kifejtett óriási munka. A befektetés holt tőkének bizonyult. Ez azonban még csak az egyik, a fizikai baj. Van azonban itt egy másik, a lelki baj is, amire igen kevesen gondolnak s nem igen hallunk róla. Ezt észrevenni magasabb műveltség, az igaz tudás világában megfinomodott lélek kell. Egyik nagy tudású főpapunk éles látása fejtette ki ezt nemrég aggódó lélekkel. „Nemcsak az a baj — úgymond — hogy a végzett tanítónők álláshoz nem jutnak. Hanem az is, hogy nagy percentjük egyszerű családból származik. A tanulás közben agya, szíve kifinomult, messze túlemelkedett egyszerű családja körén. Most már. ha nem kap a diploma után állást és ő, a nagytudású nő továbbra is szűk látókörű családi körében kényszerül maradni, óriási lelki, szellemi ellentétbe kerül övéivel. Szűk, forró lesz neki a családi kör s életfilozófiája az elégedetlenség, a ki nem elégített ambíció vonaglása lesz.“ Szóval: bármerre tekintünk is. ezek az iskola nélküli tanítónők végtelen szánandó teremtések. Ok a legvesztesebbek az élet-küzdelemben. Eredeti rendeltetésüket nem teljesíthetik; nincs, ki feleségül vegye őket. Ambíciójuk pedig hiábavalónak bizonyult. Nincs állás. Ehhez járul végre, hogy java részének olyan az anyagi helyzete, hogy tisztességes kenyérkeresete csak akkor van, ha diplomáját érvényesíteni tudhatja. Szomorú kép, keserves helyzet, melyről igen hosszan lehetne adni szívettépő jellemzést. De mi haszna a szomorkodásnak, mit használ a szemekből aláhulló köny? Társadalmi nyavalyákat nem lehet gyógyítani ezek segélyével. A tanítónő-nyomort pedig, mint társadalmi betegséget^ kejj( fa Äj'f4/De hogyan, mily eszközökkel ? Ennél a kérdésnél már háttérbe vonul a tanítónő alakja és előttünk áll a nő, aki éhes, aki magára hagyott, aki enni akar, de éhségét nem becsülete, lelki tisztasága árán akarja kielégíteni. Vagyis itt már a nőkérdés áll szemeink előtt, az vár megoldásra mielőbb. Lelki szemeink elé kerül a sok állásos és állástalan tanítónő, postáskisasszony, vasutas hölgy, gépírónő. És mind azt kiáltozza: tereljétek egészséges irányba a nőkérdést! Igaz, ez a jövő egyik legsürgősebb feladata. Csakhogy igen húzódoznak tőle illetékes körökben. Pedig sok könnyű módja volna ennek. Lássunk csak egyet-kettőt! Legelső orvosszer az lenne, hogy az alsóbb néposztály gyermekeiből ne neveljen kisasszonyt, hanem dolgos, iparos, kézműves leánykát. Mert az állásra törő hölgyek 75 százaléka olyan famíliából származik, amelyikben egész természetes, ha a leánygyerek varrónő, masamód, kiárusító leány lesz. Ha ezek nem vágyódnak arra, hogy, kalapos kisasszonyok legyenek, akkor mindjárt könnyebb lesz a nőkérdés súlya. Ezt az osztályt kell felvilágosítani, hogy mily ártalmas az a beteges nagy- ravágyás, mely erővel kisasszonyt akar formálni abból a lányból, aki nem arra született. Benzin-, szivógáz-, : : : nyersolaj-, gőz-, : : : :: petrolin és világitógázMOTOROK és Benzin-lokomobilok. plcwa ísa gép- és motorgyár Wien, XVIL, Wattgasse 78-80. Siirgönyczim: Plewa. Wien-Hernals. Kerületi képviselők kerestetnek. Minden rendszerű és nagyságú sütő-kemenczék k iverő-és gyúrógépek az összes sütőipari segédgépek, eszközök és sütőkemencze- ar matúrák.
