Eger - hetente kétszer, 1910
1910-09-17 / 23. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre ... 260 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — ■ ■ intézendők. ............ = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 23. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, szeptember 17. A katolikus sajtóért. Mostanában jelent meg egy kis füze- tecske: Sajtóegyesületünk évi jelentése. Ez a füzet arról a tevékenységről számol be, melyet fennállásának második esztendejében kifejtett az egyesület s azokról az eredményekről, melyeket eddig elért; beszámol továbbá arról a hatásról, melyet a sajtótámogatás a lelkekben keltett, azokról a nehézségekről, melyek munkásságának útjába torlódtak és beszámol végül azokról az eseményekről, melyek a jövő nagyobb sikereit engedik remélni. E szürke füzetke egyik jelentőségét Prohászka Ottokár püspöknek a közgyűlésen elmondott elnöki megnyitóbeszéde adja meg, nemcsak magas színvonalánál fogva, hanem azért is, mert itt találjuk az egyesület tevékenységének méltatását. Ebben találjuk az egyesület jövő működésének vezéreszméit, midőn ezeket mondja: „Úgy érzem, hogy a Katolikus Sajtóegyesület valóságos nagy tény lett, melynek sikereivel nem vagyunk ugyan kielégítve, amelyet azonban mégis jutalmaznunk kell.“ Majd később: „Mig a dolgok érlelődnek és érnek, addig mi mindnyájan ki akarunk tartani ennek j a nagy eszmének, nagy célnak szolgálatában, mert előttünk a katolikus sajtó nélkülözhetetlen hatalom, nekünk a kát. sajtó védelmi eszközünk.“ Azután: „Megkívánható a kát. sajtótól, hogy mindenütt ne csak vallja elveit, hanem az életben váltsa is ki az elvet, mely türelmet, szabadságot, szere- tetet követel a sajtó hasábjain.“ — „A modern kát. sajtónak ezentúl is két nagy tettre, két nagy szellemi kvalitásra van szüksége: az áldozatkészségre és ügybuzgóságra. . .“ De lássuk, vájjon miben nyilatkozott a Sajtó-Egyesület múlt évi munkássága? Ott látjuk a szegedi Kát. Nagygyűlésen, hol ugyancsak kiveszi részét a munkából. Gyakorlati javaslatokat terjesztett elő a közművelődési szakosztály ülésén. Megteremtette a Sajtóvasárnapokat, melyek révén a múlt évben 30,000 koronán felüli bevételhez jutott. Állandóan működő középponti szerve, az igazgató-tanács, hat- hetenkint tartott ülést, melyeknek tárgyai: az egyesület belső ügyei, pénzkezelésének tökéletesbítése és főkép laptámogatási kérvények elbírálása voltak. Itt jegyezzük föl, hogy az egyesület 16 lapot részesített kisebb-nagyobb támogatásban ; s hogy számokban beszéljünk: 81,970 koronát fordított erre a célra. Hogy a kát. sajtó szeretetét a szívekbe plántálja, vidéki gyűléseket rendezett. Ezek közül megemlítjük a székesfehérvárit, hol Prohászka Ottokár dr. püspök tartott előadást a sajtóról, Te- mesvárott pedig P. Buttykay Antal adott programtant a „Sajtókérdésről.“ Országszerte, de különösen a nagyobb városokban, szervezte a fiókegyesületeket, amelyek érdekterületükön az egyesületi célt és propagandát intenzívebben munkálhatják. A fiókegyesületek közül különösen kiemelhetjük a székesfehérvárit, mely a filléres gyűjtés terén ért el jelentős eredményeket rövid idő alatt. Figyelemreméltó a temesvári fiók-egyesület működése is, amely kiváltképen az ottani kát. irányú sajtó föllendítésére törekedett. „Kriston Endre érseki titkár lelkes ügybuzgósága folytán Egerben is megalakult a fiók, amelynek működése elé a legszebb reményekkel tekint az egyesület.“ Hogy a sajtó fontosságát nálunk is mérlegelik és méltányolják, az alap céljaira érkező nagyobb (4—5—10—20 ezer koronás) adományok bizonyítják. Kát. főuraink, de különösen főpapjaink Az „EGER44 tárcája. Kisded Múzsa. — Majzik Imre Farkas költeményei. 1805. — Régi, elsárgult papirosú kötet került a kezembe. A címe: „Kisded Múzsa — Majzik Imre által.“ 1805-beu nyomtatták a „Länderer Anna bötüivel.“ Címlapján stilizált oszlopon lant vau, mellette akkor divatos katonaruhában, kardosán, kalpaggal áll egy délceg férfi, az oszlopon pedig ez a felírás: Édes Hazámnak. A munka megjelenésének évszáma fölött koszorú, melynek egyik fele tövis-ág, a másik olajfagallyacska. Mindezek sejtetik, hogy a szerző híven szolgálta^ hazáját nemcsak tollal, hanem karddal is. És valóban Majzik Imre 1797-től három ízben harcolt a nemesi fölkelő seregben. Volt része sok fájdalomban, de mint az olaj ág mutatja, elismerésben is. Majzik Imre — Majzik György tarnamérai birtokosnak és az 1794-ben elhalálozott Országh Annának volt gyermeke. Felesége Josephy Jozefa volt, kitől öt gyermeke született. Ezek közül Amanda Hellebronth Géza v. országgy. képviselő édes anyja volt, Viktor Hevesvármegye alispánja (mostani alispánunknak édesatyja), Félixnek pedig, aki végigharcolta a szabadság- harcot, nyomaveszett. Költőnk szép közéleti pályát futott meg. 23 éves korában (1800-ban) inszurgens alhadnagy, 1803-ban tiszteletbeli aljegyző a vármegyén, két évvel később táblabiró, 1809-ben (az utolsó nemesi fölkelésben) kapitány, 1814- ben megyei adószedő, 10 év múlva pedig már főadószedője volt vármegyénknek. 1833-ban halt meg, 56 éves korában. Majzik Imre tehát nemcsak közéleti szereplése és előkelő hivatala által, hanem családi összeköttetései révén is nagy tekintélyű férfiú. A köztisztelet azonban nem elégíti ki az ő ambícióját; hacsak lehet, visszavonul írószobájába és ott zenél, fest, költ, okiratait rendezi, vagy olvas, tanul. így azután egyik legműveltebb embere lesz Eger vidékének, de egyúttal zárkozott, magába mélyedé. Sajnos, családi oklevéltárának nagy részét tűz pusztította el, festményeiből pedig csak kettő maradt meg. E két képből nyilván kitűnik, hogy nemcsak magas technikája volt, hanem egyik képe az alkotóképességét is elárulja. E két kép (egyik miniatűr olajfestmény, a másik akvarell) unokájának, Majzik Viktor alispánnak birtokában van. Sokkal jobban érdekel minket azonban verskötete, melynek révén bepillanthatunk lelki világába és mint költőnek értékét is megállapíthatjuk. Érzékeny lelkű és minden dalra ihleti. Öröm, vagy bánat, családi, városi, vármegyei, vagy országos fontosságú ügy, személyi és irodalmi esemény, nevezetes dátum, — mind tollat ad a kezébe. És ír puszta kedvtelésből, mert ez jól esik neki. ír azért, mert magyar és szeretné, ha minél több magyar írónk lenne, hogy e tekintetben se szoruljunk a külföldre. Örömmel mondja azért előszavában: „Hálá-Istennek!........... Hála! már magyarul írni beszélni tudunk; . . . Nem szükség ezután koldulni magyar fiainknak Könyveket a’ szomszéd Nemzeti prések-alól; Nem szükség, idegen nyelven forgassa, tsigázza Nyelvét a’ pártás szép magyar Aszszonyi Nem. . .“ Valóban ép’ akkoriban lendült nagyot, nálunk az írói kedv. Himfy szerelmeinek párat- lau diadala, Kazinczy biztató levelei, amelyek a szélrózsa minden irányában özönlöttek szét a mestertől, Csokonai, Berzsenyi, Virág, Révay stb.- nek írói hírneve még gyöngébbeket is munkára serkentett, nem olyanokat, mint Majzik Imre, akiben volt tehetség. Ez a tehetség nemcsak a klasszikus iskola hatása alatt keletkezett pompásan pattogó distichonokban nyilvánult, hanem a költői gondolatok sokaságában is.
